Wikikönyvek

„Kertészet/Tünethatározó/Kajszi” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KeFe (vitalap | szerkesztései)
258 542 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
258 542 szerkesztés
A lap tartalmának cseréje erre: __NOTOC__ Kategória:Tünethatározó {{Kert-főcím}} {{Növénybetegségek}} ---- <br /> {{cím2|{{SUBPAGENAME}} kártevői}} <br /> <br /> {{K-tünethat}} </div></div> {{commonscat||{{SUBPAGENAME}} }}
Címke: Oldal nagy része eltávolítva
7. sor:
{{cím2|{{SUBPAGENAME}} kártevői}}
<br />
 
 
 
'''Kajszirozsda'''
Lásd: [[Kertészet/Tünethatározó/Szilvarozsda|Szilvarozsda]]
 
'''A kajszi fómás betegsége'''
::'''Gazdanövény''' Kajszi, cseresznye, meggy, szilva.
::'''Jelentőség''' A betegséget korábban koniotíriumos betegségnek nevezték. A betegséget hazánkban a kajszin 1938-ban levélen és gyümölcsön észlelték, azóta általánosan elterjedt. A kajszi levelei kilyukadnak, a gyümölcsökön pedig liláspiros, parás foltok mutatkoznak. A betegség tüneteit a sztigmínás betegségtől a tünetazonosság miatt elkülöníteni alig lehet. Nehezíti még a két betegség elkülönítését az is, hogy szabad földön a levél- és gyümölcsfoltok gyakran meddők, piknídium nincs rajtuk. A betegség meghatározása ezért csak a kórokozó tenyésztésével lehetséges. Vizsgálataink szerint a kajszi levéllyukacsossága és gyümölcsfoltossága a legtöbb esetben a fómás betegségre vezethető vissza.
 
 
 
A betegség tünetei a levélen, a hajtáson, a vesszőn és a gyümölcsön láthatók. A levélen 2–3 mm-es kerek, sárgászöld, majd barna foltok észlelhetők. A foltokat keskeny, barna szegély határolja. A foltok legtöbbször meddőek. Később a foltok kiesnek, a levél lyukacsos lesz. A hajtáson ritkán 3–4 mm hosszanti átmérőjű, meddő liláspiros foltok lehetnek. A gyümölcsön 3–5 mm, kissé kiemelkedő világosbarna, parás foltok figyelhetők meg. A foltokat liláspiros udvar határolja. A foltok legtöbbször meddőek. Jellemző, hogy a tünetek a gyümölcs egyik oldalán vannak.
 
Lásd: [[A szilva fómás betegsége]].
 
== A kajszi sztigminás betegsége ==
::'''Kórokozó''' (Stigmina carpophila)
 
::'''Kórokozó gazdanövényei''' a termesztett és vadon előforduló csonthéjas gyümölcsfajok.
::A levélen, a hajtáson, és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek. A betegséget a levéltünetek alapján levéllyukasztó, ill. levéllikasztó betegségnek hívták. E betegséget a kórokozó korábbi neve (Clasterosporium carpophilum) alapján klaszterospóriumos betegségnek is nevezték. Először 1843-ban, Franciaországban jegyezték fel a betegséget, de 1894-ben az amerikai földrészen, az USA-ban is észlelték. Hazánkban a betegséget 1933-ban közölték, a régebbi tünetleírások alapján azonban korábbi előfordulása valószínűsíthető. Magyarországon a betegséget mint súlyos károk előidézőjét említik, mivel az élettelen, nem fertőző okok, valamint más kórokozó gombák által okozott tüneteket is – a tünethasonlóság alapján – e betegségnek tulajdonítják. A betegség a kajszin elsősorban a gyümölcsöt, kisebb mértékben a levelet károsítja. Őszibarackon főképpen a levélen és a hajtáson, ritkán a gyümölcsön jelentkezik. Különösen a magról kelt, termesztési szempontból értéktelen őszibarackfákon gyakori. A betegség a mandulán, a cseresznyén és a meggyen, valamint a szilván szórványosan figyelhető meg.
::'''Tünet''' A levélen 2–3 mm átmérőjű, kerek, sárgászöld, majd barna foltok láthatók. A foltokat keskeny, barna szegély határolja. (A cseresznye és a meggy foltszegélye liláspiros.) A foltok legtöbbször meddők, esetenként azonban közepükön 1–2 fekete pontszerű konídiumtartó nyaláb figyelhető meg. Később a foltok közepe kiesik, a foltok parás szegélye azonban megmarad.
A hajtáson rendszerint a rügyek körül 5–10 mm hosszú, ovális, barna foltok alakulnak ki. A nyár vége felé a folt közepe fokozatosan kiszürkül. Az elhalt epidermisz fölrepedezik. A vesszőn az 5–10 mm hosszú, ovális foltok szürkék és barna vagy liláspiros, elmosódott szélű udvarral határoltak, az epidermisz pedig repedezett. A foltok felületén elszórtan fekete pontszerű konídiumtartó nyalábok láthatók. A rügyek nem hajtanak ki. Ha a folt a vesszőt körülölelte, akkor a vessző elszárad. A gyümölcsön először 1–2 mm átmérőjű, kerek liláspiros foltok jelennek meg. Később a folt közepe kiemelkedik, elparásodik, szélét pedig liláspiros udvar övezi. (A mandula termésén a parás foltokon mézgacseppek jelennek meg.) A foltok legtöbbször meddők, konídiumtartó nyaláb ritkán képződik
 
'''Konídiumtartós gomba'''
::'''Kórokozó''' ''(Verticillium dahliae)''
::'''A betegség lefolyása'''. A fertőzési források a vesszők és a lehullott levelek, ahol a kórokozó micéliummal és konídiummal telel át. A kórokozó a kedvezőtlen körülményeket jól elviseli, mert egyrészt a növény felületén lévő konídiumok a hideggel szemben ellenállóak és 1–2 évig fertőzőképesek maradnak, másrészt a növény szövetében nyáron megtelepedett gomba életműködését tovább folytatja, sőt télen konídiumokat is képes létrehozni. A tavaszra felszaporodott konídiumok vízcseppekkel a zöld növényrészekre kerülnek, ott csíráznak, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül vagy a kutikulát áttörve a növénybe jut. A kórokozó számára ezért a csapadékos tavasz rendkívül kedvező. A gomba számára a hűvös időjárás is elengedhetetlen, mivel optimális hőmérsékleti igénye 15 °C. A betegség nagymértékű fellépésére tehát a csapadékos, hűvös tavaszi időjárást követően kell számítani. A növénybe jutott gomba szétterjedését a gazdanövény paraszövet kialakításával (hisztogén demarkációval) akadályozza meg.
::'''Védekezés''' A kajszi-, az őszibarack- és a mandulaültetvényekben kell a betegség ellen védekezni.
::Metszéskor a beteg vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Rügypattanás előtt a fákat rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyagtartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni. Rendkívül fontosak a bimbós állapotban, a virágzás előtt és a közvetlen sziromhullás után végzett permetezések. E permetezésekre cineb, mankoceb, propineb, kaptán, folpet, ditianon, valamint benomil, tiofanát-metil, difenokonazol hatóanyag-tartalmú szerek eredményesen használhatók. Nagyobb mértékű megbetegedés esetén őszszel, közvetlenül lombhullás előtt célszerű [[Kertészet/Növényvédők/Gombaölők/Rézgálic 98|rézszulfát]] vagy [[Kertészet/Növényvédők/Gombaölők/Rézkén 650 FW|rézoxiklorid]] tartalmú szerrel permetezni.
 
'''A kajszi verticilliumos hervadása'''
::'''Gazdanövény'''. A kórokozó 70 kétszikű fás és lágy szárú növénynemzetségbe tartozó fajon fordul elő, a gyümölcsfák közül főbb gazdanövénye a kajszi és a szilva.
Jelentőség. A betegséget korábban a gutaütés, azaz apoplexia betegség komplex egyik jelentős betegségeként tartották számon. Jelentőségét esetenként túlértékelték.
 
A betegséget először 1879-ben Németországból közölték, hazai kártételével már az 1930-as években foglalkoztak. A betegség jelenleg hazánkban a kajszin szórványosan mindenütt megtalálható, kártételével számolni kell.
:'''Tünet''' A hajtások elvesztik turgorjukat, a levelek fakózöldek lesznek, majd a lankadást gyors hervadás követi.
A vessző, a vázág és a törzs keresztmetszetében az edénynyalábok pont- vagy csíkszerű, sötétbarna elszíneződése látható.
Az edénynyaláb elhalásának mértékétől függően a fa részleges vagy teljes hervadása következik be.
 
 
'''Konídiumtartós gomba'''
:A gomba mikroszkleróciumot képez.
 
'''A betegség lefolyása''':
: A legfontosabb fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó mikroszakleróciummal hosszú ideig fennmarad.
: Fertőzési források lehetnek még a kétszikű termesztett és gyomnövények is, amelyekben a kórokozó micéliuma megtalálható.
: A gomba a talajból a gyökereken keresztül a törzsbe, a vázágakba és a hajtásokba jut.
: Előfordulhat azonban, hogy a gomba a felfröccsenő talajrészecskékkel a fás részek sebzésein át is behatol.
: Az edénynyalábokban élő kórokozó toxinjai hervadást váltanak ki.
: A gomba optimális hőmérsékleti igénye 18–23 °C.
: A kórokozó szemzőhajtásokkal vagy vegetatív úton szaporított alanyokkal is átvihető.
 
'''Védekezés'''
: A beteg fákat meg kell semmisíteni. A fa koronájának részleges eltávolítása eredménytelen.
: Telepítés előtt előveteményként csak egyszikű növények jöhetnek számításba.
: A fiatal ültetvények kétszikű növényekkel történő hasznosítását kerülni kell.
: Szaporítóanyagot csak ellenőrzött anyafákról szabad szedni.
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/Kertészet/Tünethatározó/Kajszi”