„Növények/E/Ezerjófű” változatai közötti eltérés

:Az ezerjófű a tárnicsfélék családjába tartozó növénynemzetség, melybe 20 növényfajt sorolnak. Az ezerjófüvek egy-, vagy kétéves, illetve évelő lágy szárú növények, portokjaik spirális csavarodásúak. Elsősorban a Mediterráneum térségében élnek.

:Magyarországon három fajuk honos: a [[Növények/K/Kis ezerjófű|kis ezerjófű]] ''(C. erythraea)'', a [[Növények/L/Lápi ezerjófű|lápi ezerjófű]] ''(C. uliginosum vagy C. littorale ssp. uliginosum)'' és a [[Növények/C/Csinos ezerjófű|csinos ezerjófű]] ''(C. pulchellum)''. Habár mindhárom gyógynövény, közülük mégis a kis ezerjófű az, amelyiket Magyarországon gyógynövényként elsősorban felhasználnak, mivel a három közül ez a leggyakoribb – ezt a fajt is nevezik egyszerűen ezerjófűnek. Ennek megfelelően a Centaurii herba tulajdonképpen a kis ezerjófű drogját jelenti.

:A latin Centaurium nevet egyesek szerint egy Khiron nevű kentaurtól kapta, aki fölfedezte a növény gyógyító hatását, mások szerint a centum és az aureum szavak összevonásából származik, amely arra vonatkozik, hogy igen becses, 100 aranyat érő fű.

:2004 előtt a nemzetségbe mintegy 50 növényfajt soroltak, melyek Európa, Ázsia, Amerika, Ausztrália és Óceánia területén élnek, azonban ekkor a nemzetség még polifiletikus csoportnak számított. 2004-ben rendezték ezt a helyzetet, a polifiletikus nemzetséget négy monofiletikus csoportra bontották: a közel 50 fajból mindössze 20 faj maradt a monofiletikus ezerjófű (Centaurium) nemzetségben, a többi faj pedig átkerült a szintén monofiletikus Gyrandra, Schenkia és Zeltnera nemzetségekbe.