„Címerhatározó/Gyármán címer” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
Gyármán<br>
Kihalt család. – Vö. Tóth I/319.
 
'''Tóth:'''
 
V. G yárm án-nem zetség. A) ős: Visibor (a családi hagyomány szerint Lehel vezér leszármazottja), kinek fia Gyármán, Nath nevű öcscsével a tatárok ellen küzd s állítólag egy magyar herczegasszonyt szabadít meg. Erre az esetre látszik utalni egy czímer, melynek pajzsudvarában két oroszlán egy herczegnő
fejére koronát helyez. Az oroszlánok: Gyármán és öcscse. A pajzs fölött koronából bajnok emelkedik ki, a kezében buzogányt tartva: az is Gyármánt jelképezi. Gyármán fiaitól származtak a Bagosy- (Bagos, Bakos), Bánó-, Gyármán-, Kálnássy- és Kükemezei-családok, valamint a későbbi sarjadékok: a Baán, Szen-Iványi-, Potthornyay- és Szmrecsányi-családok. Történeti nyomok szerint 1251— 1260-ban IV. Béla király Germanus (Garmanus), Rinaldus (Rinoldus) és Jund testvéreket, Visibor fiait, kiváló szolgálataikért Újvár várba helyezi át a «Szentkirály jobbágyaiként.» A vár különben Tarkeőy-birtok. Gyármán 1259-ben «De villa Comlous», a Komlós-Nádfő-uradalom birtokosa. Családja ezóta: «Nobiles De Terra Komlós» Mint a királynak Russiában, Damilla vezérhez többször küldött követe szerzi öcscseivel a birtokot. Ugyancsak 1259-ben a király Gyármán komlósi birtokát a Sáros-vár iránt való tartozástól menti fel, valamint 1261-ben István király; ugyanez 1264-ben megerősíti Comlouch birtokában, melyet a Keresztesek tartottak előzőleg elfoglalva. ...
 
1350-ben (1412) ment végbe a Gyármán-nemzetség osztálya. Komlóst a nemzetség öt családja kapta: a Bagos-, Bánó-, Kükemezey-, Kálnássy- és Gyárm án-családok. Ezek későbbi leszármazottjai még: a Baán-, Szent-Iványi-, Potthornyay- és Szmrecsányi-családok. [Pulszky F. szerint a Duka-család őse is Visibor (Isabor) volt.] ...
 
B) Leszármazás: Gyármán fiai:
 
I. Adrianus De Lucska, kitől a Bagos-család ered. ...
 
II. Voltér fiai: Rinald és Jund 1244, 1249, 1251. Amattól való a Bánó-család. ...
 
III. Sebastianus fia Zoltán De KükemezŐ, fia Simon 1350-ben Komlós harmadik részét kapta, fiai: Mihály, Miklós és János De Lucska et Kükemező (1402. octaval. perben). Az utóbbi fejleszti tovább a Kükemezey-családot...
 
IV. Gregorius fia Márk De Kálnás, kinek fiai: János és István 1350-ben Komlós negyedik részét kapták. Amaz az ág fejlesztője. Fia Imre, fia Bertalan az 1412-iki osztálykor Kálnás-birtokot kapta a malommal: ő tehát a Kálnássy-család törzse. ...
 
V. Joannes Dominicus De Dienesfalva (etiam: De Kükemező) fiai: Jakab, Lőrincz és János 1350-ben Komlós ötödét kapták, ők tartják fenn a Gyármán-családi nevet. 1412-ben új osztály volt a három ivadék közt. Az 1400-iki okiratban említett Márton a Jakab fia, Briceius pedig Jánosé. Utolsónak főágon 1503-ban Gyármán Mátyás De Prócs szerepel, a ki Dukafalvát zálogba adta a Duka-családnak. †. [A Bagos-család birtokait a Bánó- és Kükemezey-családok örökölték.]
 
VI. Merse- (Szinyey-) család: Ős: Benedek 1258-ban Ugrough (Erdély), fia Merse 1262-ben Bánk bán örökébe lép.
 
VII. Asgúthy-család: 1283-ban Asgúth felében birtokos.
 
VIII. Trocsányi- (alias Kohányi-, alias Tivader [Thywadar, Tivadary, Tivadar-] család: 1338-ban ősrégi öröksége tárgyában határjárás. László 1560-ban Kohányban részbirtokos. 1592-ben Kohányi-család, a mely a XIX. század elején Abaúj vármegyében †. 1561-ben Tivader Péter (alias Trocsányi). Úgy látszik egy család, mely Tivadar néven él.
 
IX. Dukay- (Duka-) család: 1408-ban új don. Dukay Fülöp Dukafalvára.
 
X. Raszlaviczy-család: a XV. század közepén Magyar- és Tót-Raszlavicza, Gerált, Ábrán, Lapos birtokosa.
 
XI. Fejéváry-család: Törzs: Nekcs István 1521. 1570-ben Komlós-Keresztes.
 
 
*Irodalom:
21 ⟶ 53 sor:
 
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 4. kötet[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/4-kotet-56A5/gyarman-73A3/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfS2VtcGVsZW5fMSJdfSwgInF1ZXJ5IjogIkd5XHUwMGUxcm1cdTAwZTFuICJ9]
 
Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. Budapest, I. 1909. 229-232. [https://adt.arcanum.com/hu/view/CsaladHely_MonografiaMegye_SarosVarmegyeMonografiaja_1/] [https://mek.oszk.hu/12800/12885/]
 
*Külső hivatkozások: