„Kertészet/Levéltetvek/Hamvas őszibarack-levéltetű” változatai közötti eltérés

:Az [[őszibarack]] egyik legveszélyesebb kártevője.

 

:A szárnyatlan nőstények teste 2,5 mm, hosszú, tojásdad alakú, színezete világos, kékeszöld. Testének felületét viaszpor bevonat borítja. Hátoldalán három hosszanti csík húzódik végig, ezen csíkokon vékonyabb a viaszbevonat.

 

:A szárnyas nőstények hossza 2,4 mm, testük zöld, a potrohon sötétzöld harántcsíkok figyelhetők meg, testét szintén viaszpor fedi.

 

:Elsődleges tápnövénye a az őszibarack, melyen tavasszal és ősszel élősködik. Nyári tápnövénye a [[Növények/K/Közönséges nád|nád]].

 

:Évente 6-8 nemzedéke van.<br>

:Az áttelelő petékből április közepén fejlődnek ki a szárnyatlan ősanyák. Elevenszüléssel, szűznemzéssel hozzák létre első utódnemzedéküket, melyek szintén szárnyatlanok, de később a lárvák egy részéből már szárnyas nőstények fejlődnek. Ezek más őszibarackfákra repülnek át, így nyár közepére a környező összes őszibarackfát ellepik.

:A peték színe kezdetben zöld, később fekete, viaszporral borított.<br>A tojásrakás hosszú, meleg őszön, még novemberben is tarthat.

 

:A hajtások csúcsát és a leveleket borító levéltetű tömeg szívogatása nyomán a növényrészek nem torzulnak jelentősen, fejlődésükben ugyan visszamaradnak, de nem csavarodnak, a leveleknek széle és hegye görbül csak enyhén a fonák felé.

 

:Ezenkívül a tetvek ürüléke, a mézharmat fényes bevonatként borítja az egész lombozatot és a gyümölcsöket, amiben rövidesen megtelepszik a [[korompenész]] is.

 

:A párás, meleg időjárás elősegíti a felszaporodásukat.

:Fontos a fertőzött növényi részek rendszeres begyűjtése és megsemmisítése, a téli fatisztogatás az áttelelő peték elpusztítására.