„Kertészet/Madarak/Tüzesfejű királyka” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
{{Kert fejezetek}}
<br/>
[[Fájl:Regulus ignicapillus2.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|{{SUBPAGENAME}}]]
[[Fájl:Regulus madeirensis & leaf litter.jpg|bélyeg|jobbra|200px|]]
<br/>
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Regulus ignicapillus|
{{népies|-}}
<br/>
A tüzesfejű királyka a verébalakúak rendjébe és a királykafélék családjába tartozó faj. Európa mérsékelt éghajlatú területeinek jelentős részén költ, valamint Afrika északnyugati részein is fészkel.
{{Védett-madarak|25 000}}
<br/>
: Részben költöző madár, közép-európai állománya a telet rendszerint elterjedési területének délebbi részein tölti. A Baleár-szigeteken és Afrika északi részein élő állományát széles körben különálló alfajként, míg a madeirai királykát (Regulus madeirensis) önálló madárfajként tartják számon. A királyka egyik ősét azonosították egyetlen szárnycsontból.
: A tüzesfejű királyka testének zöldessárga felső része és fehéres alsó testtájai vannak. Szárnyain két fehéres csík található, szeme körül fekete csík fut, mely fölött fehér a szemöldöki rész. A hím egyedek fején a korona narancssárga, míg a tojókon sárga színű, mely párzási, költési időszakban a legszembetűnőbb. E madárfaj meglehetősen hasonlít a sárgafejű királykára, mellyel európai elterjedési területének jelentős részén osztozkodik, ám a tüzesfejű királyka bronz színezetű vallai és pofájának mintázata segíti e két madárfaj beazonosítását. E madárfaj éneke magas hangok sorozatából áll, mely némileg mélyebb hangzású, mint a sárgafejű királyka éneke.
: E madárfaj széleslevelű és tűlevelű erdőkben és kertekben költ, ahová tömör fészkét ágakra építi. : A tojó hét, tizenkettő tojást tojik, melyeken kizárólag a nőstény kotlik. A kikelt fiókákat mindkét szülő táplálja, melyek 22-24 napon belül megtollasodnak a kikelést követően. A királykák állandóan mozgásban vannak, rovarok után kutatva és telente gyakran alkotnak csapatot cinegefélékkel közösen. Számos ragadozó madár zsákmányként tekint a tüzesfejű királykákra, melyeket ezen kívül élősködők is megtámadhatnak. Az európai néphagyományok szerint a madarak királya.
: A tüzesfejű királyka a mélyebben fekvő területek kevert erdőségeiben fészkel, ahol kedveli a paratölgyerdőket és az égereseket, ahol ezek megtalálhatóak, máshol a bükkösöket és a magyalbokrokkal tarkított részeket részesíti előnyben. Széleslevelű és örökzöld erdőségek kevert faállományú erdeiben is előfordul. Az örökzöldek között kedveli a lucfenyőt, a közönséges jegenyefenyőt, a cédrust, valamint a tűnyalábos fenyőket. Az aljnövényzetben a borókásokat, a borostyánt, valamint a rózsa vadon élő példányait kedveli. A szárazabb mediterrán éghajlatú vidékeken a tölgyeseket kedveli, valamint a kevert faállományú erdőségeket, ahol akár 2800 méteres tengerszint feletti magasságig is fészkel. Néhány speciális élőhelyi igényekkel rendelkező madárfajjal, (mint, amilyen a csuszka és a hegyi fakúsz, melyek nagyobb erdőségek fáinak odvaiban fészkelnek), a királykáknak nincs szükségük arra, hogy nagy kiterjedésű erdőségek fogják közre fészkelőhelyeiket. Egyedszámuk sűrűsége független az élőhelyükként szolgáló erdőségek méretétől.
: Telente kevésbé függnek a toboztermők terméseitől, mint a sárgafejű királykák, melyekkel európai élőhelyük java részén osztoznak. Telente az erdők helyett a bokros területek felé veszik az irányt, hogy ott keressenek táplálékot maguknak. E faj egyedei megtelepedhetnek városi területeken is, ahol főleg parkokban és kertekben találnak maguknak élőhelyet. A kertekben kialakuló állományok sűrűsége megközelítheti a vadon élő királykák egyedszámának sűrűségét is
: '''Magyarországon fokozottan védett!'''▼
: A tüzesfejű királyka tömzsi madár, melynek testhossza 9 cm, szárnyfesztávolsága 13–16 cm. Testsúlya 4-7 gramm. Fényes olívazöld testének felső része, melyet bronz beütésű folt tarkít vállainál, valamint testének alsó részei fehéres színűek, mely barnásszürke árnyalatú a szárnyak alján és a madár begyénél. Szárnyain két fehér, tónustalan csík fut, rövid, hegyes csőre van és barnásfekete lábai. Szemeinél fekete sáv húzódik, mely fölött a szemöldöki résznél fehér folt található. Barkója és halántéka szürkés tollazatú. Feje búbján sárga, vagy narancssárga színezetű a tollazat, melyet a csőr irányából fekete tollsáv patkója ölel körül. A tojók és a hímek hasonlóak egymáshoz, bár a tojók némileg halványabb tollazattal rendelkeznek, valamint párzási időszakban különösen szembetűnő, hogy a fejükön lévő korona színe a hímeknél narancssárga, míg a tojóknál sárga színű. A tojók általában valamivel kisebb testalkatúak a hímeknél. A fiatalok szürkés árnyalatú tollazattal bírnak, valamint testük felső részein a tollazat halványabb, valamint hiányzik róluk a korona színezete, míg a fej többi díszítőmotívuma jelen van, ám halványabb árnyalatokban pompázik, mint a kifejlett társaiké. Életük első évében a fiatalok szárny- és farktollaikat nem vedlik le, ugyanakkor a terepen gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek a felnőttektől.
: A felnőtt egyedeket nehéz összetéveszteni más madarakkal, bár a királyfüzikének hasonló a feji és szárnyakon lévő mintázata, ám koronája halvány citromsárga színű, nem pedig élénk sárga, vagy narancssárga, valamint a szemöldöki rész szintén halványsárga, nem pedig fehér színű. A fiatal egyedek összetéveszthetőek a sárgafejű királykával, de általában elegendő a pofájuk mintázata ahhoz, hogy az megkülönböztethetővé tegye őket rokonuktól, melynek nagyon egyszerű és halvány feji mintázata van minden életkorban. A fiatal egyedeket nagyobb valószínűséggel a vándorfüzikékkel lehet összetéveszteni, melyeknek feji mintázata hasonló.
: A királykák majdnem minden tagja kizárólagosan rovarokkal táplálkozik, melyekbe a kevésbé vastag kitinnel borított kisebb ízeltlábúak, mit például az ugróvillások, a levéltetvek és különböző pókokkal, poloskákkal és kabócalárvákkal táplálkozik, amit az olyan vékony ágakon keresgél, amelyek a többi madár súlyát már nem bírják el. Továbbá elfogyasztja a bábokat, illetve petéket is. Minden faja képes a lebegésre, melyet rovarok elkapására alkalmaznak. Bár a hasonló méretű királykák és a sárgafejű királyka gyakran található a tüzesfejű királykákkal egy csoportban, azonban az eltérő táplálkozási szokásaik miatt nem feltétlenül kell versenyezniük a táplálék megszerzéséért. A tüzesfejű királykák inkább a nagyobb méretű zsákmányokat részesítik előnyben, szemben a sárgafejű királykákkal. Jóllehet mindkét faj egyedei előszeretettel fogyasztják őszi vándorlásuk során a pókhálókba ragadt csapdába esett rovarokat, ugyanakkor a tüzesfejű királyka szereti a keresztespókfélék tagjait is elfogyasztani.
: A tüzesfejű királyka főleg a fák lombkoronájában táplálkozik a vékonyabb ágakon, a korona felsőbb részein a fenyőerdőkben és a lombhullató erdőkben egyaránt. Ez a szokása eltér a sárgafejű királykák táplálkozási szokásaitól, mivel azok főleg az alsóbb ágakon és a levelek fonákján találják meg zsákmányukat. Telente a rajokba verődött egyedek háromszor olyan gyorsan képesek átfésülni egy adott területet élelem után kutatva, mint sárgafejű társaik, valamint ilyenkor hanyagolják az apróbb rovarok fogyasztását és főleg a nagyobb testű zsákmányra hajtanak, melyet az ágakhoz csapkodva szabadítanak meg annak kitinpáncéljától. Ehhez segítséget nyújt szélesebb csőrük és a szemüket védő tollréteg, amely meggátolja azt, hogy a táplálkozás közben kiszakadó kitindarabok a szemükbe kerüljenek. A tüzesfejű királykák kevésbé villás farka hozzájárul ahhoz, hogy hosszabb ideig is képesek legyenek lebegni a levegőben, ami segíti őket a zsákmányszerzés közben. A tüzesfejű királykák lába inkább ahhoz alkalmazkodott, hogy táplálékukat javarészt állva fogyasztják el, míg a sárgafejű királykák lába ahhoz alkalmazkodott, hogy a fák törzsén függőlegesen mozogva is képesek legyenek zsákmányukat elfogni.
: A fiatal egyedek szinte kizárólagosan csak ugróvillásokkal táplálkoznak, mivel a nagyobb zsákmányokat még képtelenek megemészteni és a pókokat is esetenként felöklendezik. Életük ötvenedik napját követően egyre inkább felkerülnek étlapjukra a levéltetvek, valamint nagy mennyiségű csigaházat fogyasztanak el, ez utóbbi a csontok fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos ásványi anyagokat biztosítja a számukra. A második hetet követően nagyobb molylepkéket és hernyókat kezdenek el fogyasztani, valamint olyan ízeltlábúakat, melyeket felnőtt társaik nem igazán fogyasztanak, mint, amilyenek például a kaszáspókok, a fülbemászók és a százlábúak.
: Telente laza csapatokba verődhetnek cinegékkel és poszátákkal. Ez a királykaféle, mely kevert fajú madárrajokhoz csatlakozik telente, így kétszer nagyobb területen képes táplálkozni és jóval nagyobb magasságokat is elér, valamint változatosabb növénytakaróval borított területeken is felbukkan, mintha csak egyedül mozogna táplálékkeresés közben. Néhány területen az áttelelő állomány madáretetőket is meglátogat a zsírokban és energiában gazdag élelemforrások miatt. Időnként a csilpcsalpfüzikékkel és a barátposzátákkal alkot csapatokat.
: Lucfenyők ágaira a tojó mohából és pókhálóból építi fészkét, melynek elkészítése 2–3 hétig is eltart. Mivel nagyon apró madár, ezért érzékenyebb a hidegre és a fészeknek melegnek és esőtől védettnek kell lennie. Fészekalja 7–13 tojásból áll. A költési időszak 14–15 napig tart és a kikelt fiókákat a szülők még 19–20 napig gondozzák, mire kirepülnek. Egy évben kétszer fészkel, általában májusban és júniusban.
: A tüzesfejű királyka monogám madár. A hímek a költési időszakban énekelnek, gyakran koronájukat felemelve tartanak bemutatót, miközben csőrükkel a másik madárra mutatnak és megmutatják erős mintázatukat arcukon. Ez eltér a kevésbé karakteres ábrázatú egyedek bemutatójától, melyek lehajtják fejüket, hogy jobban kihangsúlyozzák koronájukat. Fészkelőterületük mintegy fél hektárnyi területet tesz ki és időnként átfedéseket képezhet a szomszédos királykák fészkelőterületeivel. A tüzesfejű királykák időnként hevesen védelmezik területüket a sárgafejű királykákkal szemben. Ilyenkor megemelik fejüket, és heves szárnycsapásokkal űzik el a betolakodót, ugyanakkor e két madárfaj közt nem túl gyakoriak a versengések. előfordul, hogy a hímek nem csupán az adott fajra jellemző, hanem a másik királykafaj énekét is belekeverik, vagy átveszik énekükbe, amely főleg akkor fordul elő, amikor az egyik madárfaj populációja meghaladja a másik helyi csoport egyedszámát. A két királykafaj megtanulta megkülönböztetni saját énekét a másik fajétól. Párzási bemutatójuk során a hím a fészek fölé emelkedik, rámutat csőrével párjára, majd köröz fölötte, mielőtt a párzás végbemenne.
: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján, mint nem fenyegetett faj. Európában biztos állományú fajként tartják nyilván.
<br />
'''Magyar Wikipédia:'''[[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
<br/>
</div></div>
{{
{{portál|Gomba||Növények||Kertészet}}
{{Forrás|'''Magyar Wikipédia''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]|'''Papp László''' Zootaxonómia. (1996).|<br>'''Peterson, Mountfort & Hollom''': Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)}}
<br/>
{{commonskat|Regulus ignicapillus|{{SUBPAGENAME}}}}
| |||