:A '''karmazsintetű''' ''(Kermes ilicis)'' a [[rovarok]] ''(Insecta)'' osztályába a [[félfedelesszárnyúak]] ''(Hemiptera)'' rendjébe és a ''[[Kermesidae]]'' [[család (rendszertan)|családba]] tartozó [[faj]].
:Egyes rendszerezések a [[teknős pajzstetvek]] ''(Coccidae)'' családjába sorolják, ''Coccus ilicis'' néven.
:[[Dél-Európa|Dél-Európában]] és [[Elő-Ázsia|Elő-Ázsiában]] honos. A [[gubacstölgy]] ''(bíborgubacstölgy, karmazsintölgy; Quercus coccifera)'' és néhány rokon tölgyfaj élősködője.
:Életciklusa a [[bíbortetű]]éhez hasonló; a modern irodalomban gyakran össze is tévesztik őket. Sajátossága, hogy nőstényei peterakás előtt a fa törzséhez rögzítik magukat, és úgy rakják petéiket a fa kérgére, hogy testük óvja azokat. A nőstény ezután meghal, testéből karmazsinszínű folyadék szivárog, és vörösre festi környezetét.
:Már az Ószövetség is említi, de igazi jelentőségre a kereszténységben tett szert. A borsónyi nőstény rovarokat összegyűjtötték, kiszárították és így árulták. Porukból vonták ki kémiailag a [[Kármin (festék)|kárminhoz]] meglehetősen hasonló karmazsinfestéket, ami az ókorban igen elterjedt és értékes színezőanyag volt, a [[Alizarin|buzérvörös]] nagy vetélytársa. Mivel a keresztények hasonlóságot véltek felfedezni a karmazsintetű és Krisztus élete között (Krisztus is 'a fán' halt meg és ontotta vérét), ezért előszeretettel festették karmazsinvörösre kegytárgyaikat. Végül [[II. Pál pápa]] [[1464]]-ben a „bíborosok színévé” nyilvánította.
