„Kertészet/Rovarok/Pajzstetvek” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
KeFe (vitalap | szerkesztései)
62. sor:
#[[Kertészet/Rovarok/Viaszos gyökérpajzstetű]]
#[[Kertészet/Rovarok/Viaszos pajzstetvek]]
 
== Lengyel bíborpajzstetű ==
{{latin|Polish cochineal|}}
 
[[Fájl:Polish cochineal.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Lengyel bíborpajzstetű]]
 
:A Lengyel bíborpajzstetű egy [[pajzstetvek]]hez tartozó [[rovar]], melyből a középkorban a [[Kármin (festék)|kármin]] festéket állították elő Európa szerte. A gazdasági jelentősége az 1500-as évek közepén megjelenő mexikói [[Bíbortetű]] festékének elterjedésével erősen csökkent.
 
:Míg korábban Franciaországtól Kínáig előfordult, napjainkra Európa keleti felén fordul elő. A laza, homokos talajon lévő lágy szárú növényeket kedveli, az évelő szikárkán (Scleranthus perennis) a leggyakoribb. 20 egyéb növényfajon is megfigyelték, például a [[ezüstös hölgymál]], [[szamóca]].
 
:[[Fájl:Scleranthus perennis.jpeg|bélyegkép|jobbra|200px|Évelő szikárka]]
:Július közepén 600-700 petét rak a föld alá, egyetlen telepbe. A lárvák augusztusban és szeptember elején alakulnak ki de a tél végéig nem hagyják el a peteburkot. Március végén- április elején a lárvák előbújnak, hogy a gazdanövény alsó leveleiből táplálkozzanak, aztán megint visszatérnek a föld alá, hogy a gyökereket fogyasszák. A gyökérbe üreget alakítva többszörös átalakuláson mennek keresztül, míg végül gubót készítve bebábozódnak. A gyökér[[ciszta]] mely a tetűt védi a nőstény esetén 3-4 milliméteres, míg a hímeknél ez feleakkora. Átlagosan 500 nőstényre jut egy hím. A kikelés után a nőstények lárvaszerű alakjukban [[Neoténia]] felmásznak a gazdanövény felső részére, hogy egy szárnyakkal rendelkező hím megtermékenyítse őket. Ezután lemászva peterakás után elpusztulnak. A kikelt ([[imágó]]) hím példányok egyáltalán nem táplálkoznak, a párosodást követően hamarosan elpusztulnak.
 
 
[[Fájl:Matthisen_Stefan_Czarniecki_01.jpg|bélyegkép|jobbra|200pxleft|[[Stefan Czarniecki]] (1599-1665) lengyel parancsnok jellegzetes vörös lengyel nemesi öltözetben]]
:A középkori Európában, különösen a reneszánsz idején széles körben kereskedtek a lengyel bíborpajzstetűből készített [[Kármin (festék)|kármin festékkel]]. Az 1400-1500-as években a só, fűrészáru, gabona mellett ez volt Lengyelország és Litvánia fő export terméke. Leginkább Dél-Németország, Észak-Olaszország, Franciaország, Anglia, Ottomán Birodalom és Örményország voltak a felvásárlók. A kereskedelem zsidó kereskedők monopóliumának számított, akik Lengyelország keleti területeiről, például [[Vörösoroszország]]ból vásárolták fel a a kiszárított rovarokat a földművesektől. A kisebb tételeket a nagy lengyel városokban gyűjtötték össze, mint [[Krakkó]], [[Poznan]] és [[Gdańsk]]. Ezután a nagykereskedők a lerakatokba juttatták: ([[Wrocław]]), [[Nürnberg]], [[Frankfurt]], [[Augsburg]], [[Velence]] és további városokban voltak. A kereskedelem mennyiségi csúcsa az 1530-as évekre tehető, például 1534-ben csak Poznanban 30 tonna festőanyagot adtak el. A festékkereskedelem busás hasznot hajtott a zsidóságnak, fél kiló szárítmány eladáskor már 4-5 velencei fontba került. A hatalmas üzletet a Mexikóból olcsón behozott bíbortetű törte le, a lengyel termék egy évtized alatt teljesen elvesztette a jelentőségét. 1547-re megszűnt a nagykereskedelme, és 1566-ra már eladhatatlan lett. A parasztok ezután saját céljaikra használták a festéket: a vodkát színezték, gyógyszerekbe adagolták, illetve a lovak farkát festették meg.
 
:[[Lengyelország három felosztása]] idején újra felkapott termék lett, de ezúttal a nagykereskedelme kelet felé történt. Oroszország mellett az Ázsia felé történő kereskedelem [[Buhara]] városán keresztül haladt. Innen Kashgar város [[Xinjiang]] tartományban és [[Kabul]] valamint Herat városok [[Afganisztán]]ban voltak a nagykereskedelem célpontjai. Feltehetően több értékes [[Keleti szőnyeg]] és [[Lengyel szőnyeg]] a lengyel kármin festékkel készült.
 
:Az első leírása [[1595]]-ből származik amikor Urzędów-i Marcin lengyel pap részletezi a Herbarz Polski (lengyel gyógynövénykönyv) című művében. Az első tanulmányt [[1731]]-ben írta Johann Philipp Breyne a rovarról. 1934-ben Antoni Jakubski írt könyvet a lengyel bíborpajzstetűről, annak történelmi-gazdasági vonatkozásait is kibontva.
 
== Viaszos pajzstetvek ==