„Kertészet/Tünethatározó/Gesztenyefa pusztulás” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin2|Phytophthora cambivora|Phytophtora cinnamomi}}
{{népies|A gesztenye fitoftórás tintabetegsége}}
 
: A '''gesztenyefa pusztulásátpusztulás'''át előidéző betegségek közül a legrégebben ismert a fitoftórás tintabetegség, bár kórokozóit csak a század elején sikerült azonosítani. A gesztenye fitoftórás betegségének két kórokozója van, a ''Phytophtora cambivora'' és a ''Phytophtora cinnamomi'' , mindkettő hasonló tüneteket idéz elő.
 
: A kórokozók közül Európában a ''Phytophtora cambivora'' 1917 óta a gesztenye tintabetegségének okozójaként ismert.
 
: A ''Phytophtora cinnamomi''-t 1932-ben mutatták ki gesztenyén az Egyesült Államokban, és azóta terjedését az európai gesztenyetermesztő országok nagy részében is bizonyították. Az utóbbi kórokozó a gesztenyén kívül még számos más növényen is előfordul. A két kórokozó elkülönítése nehéz, mert parazita fejlődési szakaszukban nem képeznek szaporítóképleteket.
 
: A betegség a gesztenyefák gyökerén és gyökérnyaki részén néha a föld felett 10—20 cm-rel a háncsot és a kambiumot úgynevezett nedves korhadással pusztítja, amely lángnyelvszerűen felterjed a tőre is. A háncs és a kambium lilásfeketére színeződik, vizenyőssé válik. A koronában a hajtások elhervadnak, majd az ágak elszáradnak, a fa elpusztul. A tőnél gyakran sötét színű nedv szivárog (a gesztenyefából szivárgó csersav oxidációjának fekete színéről kapta a tintabetegség elnevezést).
 
: A tünetek főképpen kötött, nedves talajokon alakulnak ki. A tinta fekete csersavfolyás a betegségnek nem jellegzetes tünete, mert a gesztenyefákon egyéb korhadások, mechanikai sérülések nyomán szivárgó nedv is fekete színűvé oxidálódik, ugyanakkor a fitoftórás fertőzések egy részénél nem képződik csersavas váladék.

: A betegség általános tünete, hogy a fertőzött fákon a levelek sárgulnak, hullanak, a termés apró marad és a makkok kényszeréretten hullanak a kupacsokból, amelyek rászáradnak a vesszőkre és télen is a fán maradnak. A betegség előrehaladott állapotában a gyökérpusztulás miatt a fák kiszáradnak. A betegség leginkább a fertőzött csemetékkel terjed, amelyeket a kórokozók a faiskolákban támadnak meg. A tünetek lassú kialakulása miatt a fertőzés sokáig észrevétlen maradhat.
 
<br />
240 163

szerkesztés