„Címerhatározó/Rimaszombat címere” változatai közötti eltérés

Rimaszombat címere a város első ismert pecsétnyomójáról (1595)

A város jelenlegi címere, melyet a rendszerváltás (1989) után vettek használatba.

A város címerének változata a Főtéren, az egykori megyei hivatal homlokzatán, melyet az 1840-es években Miks Ferenc eredetileg a Fekete Sas szálloda épületeként tervezett. (Égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon vörössel fegyverzett fekete sas.)

A városalapító toposzok sorába tartozhat az a hagyomány, mely szerint a város hét kisebb település egyesülésével jött létre. Az egyik változatban Gács, Istvánfalva Möcsény, Tarnóc, Téhány, Kurinc és Szabadka alkotja ezt a bizonyos hét települést, míg egy másik feljegyzésben Szent Margita, Gács, Tormás, Rákos, Tarnóc, Gernyő és Möcsény szerepel. Rimaszombat valószínűleg két település összeolvadása révén alakult ki. Közülük alighanem a Zumbothel (azaz: Szombathely) vásáros hely a korábbi keletkezésű, mely legkorábban a 11. század utolsó harmadában jöhetett létre. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. Első ismert írásos említésekor Szombathely (1268) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A másik település alapítói legkésőbb a tatárjárás után, esetleg II. András uralkodása idején német telepesek voltak, akik valószínűleg saját igazgatású városrészt alakítottak ki. Ennek neve Stefansdorf (azaz: Istvánfalva) volt. Az egyik magyarázat szerint ez az elnevezés a telepítő nevét őrzi. A másik magyarázat szerint a név esetleg a II. Géza által alapított és Szent Istvánról elnevezett stefanita ispotályos rend jelenlétével hozható összefüggésbe, akiket szentkirályi kereszteseknek is neveztek (a stefanita elnevezést Györffy György alkotta meg 1997-ben, Pest-Buda kialakulása) és később gyakran összetévesztettek a Johannitákkal. A stefaniták helyi ispotályára a történeti városmagban található, ún. Szentkirályi (utóbb: Tompa Mihály) út, valamint az a helyi hagyomány utalhat, amely a település alapítását is Szent Istvánhoz kapcsolja. Az ispotályos keresztesek jelenlétére utal kurinci “Barát-kút” dűlőben található egykori kolostor, amelyet a hagyomány a johannitákkal hoz kapcsolatba.

Nem egyértelműen tisztázott, hogy mikor és milyen körülmények került a Rima folyó balparti része a kalocsai érsekség birtokába. Eredetileg ez a terület – hasonlóan a szomszédos Tornához és Zólyomhoz – minden bizonnyal a király birtokában lévő prédium – erdőispánság lehetett. 1334-ben az érsek a rimaszombati uradalmat elcserélte (Kácsik nembeli Szécsényi) Tamás erdélyi vajdával és egyidejűleg a király a vajda kérésére Rimaszombatnak ugyanazon jogokat adta, melyeket Buda polgárai élveztek, és megengedte, hogy a várost fallal és tornyokkal vegye körül.

A város címere talán ekkor egészülhetett ki az új földesurak, Szécsényiek címerállatával. A város összetett címere egy 1566-ból származó ostyasütőről ismert. Ezen egy balra tekintő oroszlán, illetve egy hosszú rutás pajzsú címer látható, melyben a város két eredeti településrészének összetett címerekét is láthatjuk. Az oroszlán a címerben így a település birtokosára, Szécsényi Tamásra utalhatna, akinek címere növekvő kétfarkú oroszlán, mely mellső jobb lábával keresztet tart (a Kacsics nemnek oroszlán volt az ősi címere), míg a rutás pajzs Stefansdorf német telepeseinek közelebbi eredetére, Bajorországra utalhatna.

Az 1387-ben ide látogató Zsigmond király megerősítette a város kiváltságait. 1424-ben a főbenjáró bűnben elmarasztalt Szécsényi Miklós javait a király elkobozta. Így került Rimaszombat felerésze 1425 és 1439 között átmenetileg a király, Luxemburgi Zsigmond, majd utóda, Habsburg Albert kezére. Valószínűleg ekkor bővíthette a város címerét Zsigmond király a saját címeréből. Az abban szereplő ún. [[Brandenburg címere|brandenburgi sas]] eredetileg vörös színe a város címerében feketére változott. Utóbb, a Szécsényiek kihalása után a fekete sas a város kizárólagos címerképe lett. A sasos címer egy 1595-ös pecsétnyomóról ismert, mely ma a Gömöri Múzeumban található. Ugyanilyen sast mutató pecsét lenyomatai megtalálhatók már a 16. század elejéről való okleveleken is. Ezért feltételezhető, hogy ez a címer középkori eredetű. A pecsét lenyomatát közli a Magyarország vármegyéi és városai című kiadvány (MVV Gömör-Kishont vm. 120. l.). Az összes címertani mű, melyben a város címere megtalálható szintén ezt a címert tartalmazza: ezüst alapon vörössel fegyverzett fekete sas. Egyedül Széll Sándor közli eltérő módon: kék alapon fekete sas. Ez esetleg félreértése is lehet annak a változatnak, melyben a fekete sas égszínkékkel és ezüsttel hasított alapon látható.

'''Külső hivatkozások:'''

Széll Sándor: ''Városaink neve, címere és lobogója.'' Történeti és heraldikai tanulmány. Budapest, 1941. 87. l.

* [[Címerhatározó]]

[[Kategória:Heraldika]]
[[Kategória:Címerhatározó]]
[[Kategória:Címer]]