„Akarta a fene/Arany János:Mátyás anyja” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
{{vers|Arany János|Mátyás anyja|
::Szilágyi Örzsébet levelét megirta;
::Szerelmes Könnyével Azt is telesirta.
::Fiának a levél, Prága városába,
::Örömhírt viszen a szomorú fogságba:
::„Gyermekem! ::Ne mozdulj Prága városából;
::Kiveszlek, kiváltlak a nehéz rabságból.
::„Arannyal, ezüsttel megfizetek érted;
::Szívemen hordom én a te hazatérted.
::„Ne mozdulj, ne indulj, én egyetlen árvám!
::Ki lesz az én fiam, ha megejt az ''ármány''?
::„Adassék a levél Hunyadi Mátyásnak,
::Tulajdon kezébe, senkinek se másnak.”
::Fekete viaszból nyom reá pecsétet;
::Könyöklőn várnak az udvari cselédek.
::„Ki viszi hamarabb levelem Prágába?
::Száz arany, meg a ló, teste fáradsága.”
::„Viszem én, viszem én, hét nap elegendő.”
::„Szerelmes szivemnek, hét egész esztendő!”
::„Viszem én, hozom én, válaszát három nap.”
::„Szerelmes szivemnek, három egész hónap!”
::„Istenem, Istenem, mért nem adál szárnyat,
::Hogy utol-érhetném az anyai vágyat!”
::S ahol jön, ahol jön, egy fekete holló;
::Hunyadi pajzsán ül ahhoz hasonló.
::Lecsapott, lecsapott fekete szélvészből,
::Kikapá levelét az anyai kézből.
::„Hamar a madarat!... El kell venni tőle!”
::Szalad a sokaság nyomba, hogy lelője.
::Madarat, nem egyet, százat is meglőnek:
::Híre sincs, nyoma sincs a levélvivőnek.
::Napestig az erdőn űzeti hiába:
::Éjfelen kocognak, özvegy ablakába.
::„Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló!
::Nála még a levél, vagy ahhoz hasonló.
::Piros a pecsétje; finom a hajtása:
::Óh áldott, óh áldott a ''keze-írása''!”
<br>
|(1854)| | }},
| |||