„Címerhatározó/Brandenburg címere” változatai közötti eltérés

Anthony von Siegenfeld és Erich Gritzner ezzel szemben úgy vélte, hogy az őrgrófi sas, miként a későbbi porosz sas eredete is a német királyok és császárok plasztikus zászlóira megy vissza. A 12. századi német főnemesség gyakran használta a sast, mint hivatali jelképet. Nagyjából 1180-ig az őrgrófok (de: Markgrafen), palotagrófok (de: Pfalzgrafen), grófok (de:Grafen) és várgrófok (de: Burggrafen) is a bárók (de: Reichsfürsten) közé tartoztak. Ilyen minőségükben és a király helyetteseként a sast címerként viselték és a pecsétjükön is használták. Egyes családok, mint pl. a von Neuenahr grófok (Are-Hochstaden ág), a Szavijai grófok és a [[Szilézia címere|Sziléziai]] hercegek az eredeti színekkel (arany alapon fekete sas) együtt vették át a [[Német-Római birodalom címere|birodalmi sast]] és családi címerként használták. Mivel a 13. század elején a birodalom felbomlott, a tartományi fejedelmek minden államügyet maguk intéztek. Egyes fejedelmek megváltoztatták a sas színét, és az családi címerré vált. Mások kizáróklag a saját címerüket használták. eredetileg valószínűleg az Askanien család is a fekete birodalmi sast használta arany alapon. A brandenburgi ágban a sas fehér alapon vörös lett arany fegyverzettel, és IV. Ottó óta a szárnyain sárga lóhereszárakkal (veretekkel).