„Heraldikai lexikon/Barna János” változatai közötti eltérés

Köznemesi családból[[család]]ból származott, nemességüket 1618-ban kapták Bethlen Gábortól. Testvére, Barna Sándor Csanád [[vármegye]] árvaszéki ülnöke, majd elnöke, a darabont kormány idején tb. főjegyző. Gyászos szereplése miatt állásáról lemondott, és Pestre költözött. Nagybátyja, Barna Ignác (1822—1894) a pesti egyetem fogászatán volt magántanár. Műfordítói érdemeiért 1876-ban az Akadémia levelező tagjává választották. Másik nagybátyja, Barna Ferdinánd (1825—1895) a Nemzeti Múzeum segédőre, főleg finnugor kutatásokkal foglalkozott, az Akadémiának 1868-ban levelező tagja lett.

Barna János anyja Meskó Sándor csanádi [[alispán]], későbbi [[főispán]] húga volt, ezért gyermekként sokat tartózkodott Makón. Középiskolai tanulmányait Szegeden, Nagyszebenben és Szarvason végezte, majd Budapesten járt egyetemre és magyar-történelem szakos középiskolai tanár lett. Később felső kereskedelmi iskolai oklevet szerzett. 1906-tól 1913-ig Szatmáron a katolikus főgimnáziumban volt tanár, majd 1912-től 1924-ig a szatmári felső kereskedelmi iskolában tanított. Ekkor jelent meg ''Francia lírikusok'' című fordításgyűjteménye. Az I. világháború kitörésekor Spanyolországban tartózkodott és a franciák a Fekete kolostorba internálták. Csak 1919-ben térhetett haza. 1924-ben a makói Návay Lajos felsőkereskedelmi fiú iskola tanára, majd ugyanebben az évben igazgatója lett. 1929 áprilisától a budapesti gyakorló felsőkereskedelmi iskola tanára. 1934 szeptemberében a felsőkereskedelmi iskolák főigazgatóságára került. Súlyos cukorbaja és vesebaja 1934. november 15-én végzett vele.

Irodalommal és [[genealógia|genealógiával]] foglalkozott. Több makói színháztörténeti munkát írt, melyekben sok az erdélyi vonatkozás. Forrásértékű ''Hollósy Kornélia és a kolozsvári dalszíntársulat bukaresti vendégjátékai'' (Makó 1932) című munkája. Szerkesztője volt Makó 1929. évi monográfiájának, társszerkesztője a ''Csanádvármegyei Könyvtár''nak. Szerteágazó a szépirodalmi és az irodalomtörténeti munkássága is. Erotikus verseit spanyol álnéven adta ki (''Versek'', írta Juan de Pardo, spanyol eredetiből fordította B. J., 1925). Ismeretesek spanyol és kínai fordításai is.

[[Sümeghy Dezső]]vel közösen írta a ''Nemes családok Csanádvármegyében'' című családtörténeti[[családtörténet]]i művet. A kötet 357 család geneológiai adatait tartalmazza. Felvették mindazokat a családokat, melyek nemességét[[nemesség]]ét Csanád vármegyében kihirdették; amelyek nemességüket nem tudták kellően

igazolni, és így [[nemesség kihirdetése|nemességüket nem hirdették]] ki, de nemesi jogokat élveztek; sőt azokat is, amelyek valamelyik birtokon újabban kaptak királyi adományt, vagy vétel útján jutottak birtokhoz, és azután a birtokot [[nemesi előnévvelelőnév]]vel vették meg. A szerzők a vármegyei [[levéltár]] anyaga alapján dolgoztak, és igen pontos feltárást végeztek. 73 olyan családról tudnak, amely [[Nagy Iván]]nál nem szerepel. 67 olyan családot vettek fel, amelyek az 1854—55. évi [[nemesi összeírás]]ban nincsenek feltüntetve; mindkettőből hiányzik 35. A megye 22 „állítólagos" nemes családjából csak 3 olyan, amelyik sem [[Nagy Iván]] művében, sem az 1754—55. évi összeírásban nem szerepel.