Régi Zala vármegyei nemesi családból származott. Apja Apátfalván volt tanító. A középiskolát Székesfehérvárt és Veszprémben végezte, az egyetemet Budapesten. 1907-től Csanád vármegye főlevéltárosa. Makón szervezett énekkarával szép sikereket ért el. 1923-ban Sopron vármegye főlevéltárosa lett. Kisebb történeti cikkeket írt a soproni lapokbanlapokba, főleg a megyeháza épületének történetéről. A belső levéltári munkát tekintette fő feladatának, 1923 és 1938 között egyéni levéltári[[levéltár]]i rendezési módszert dolgozott ki, ennek a szakemberek csodájára jártak. AAz levéltárarchívum kincseibőlanyagát állandópolitikai-közigazgatási kiállítástismérvek rendezett,alapján emlékezetesvoltrendezte 1936-banújra. készítettKét Lisztnagy emlékkiállításaegységet alakított ki az 1848 előtti feudális és az 1849 utáni polgári korszak iratainak. AAz Révaiutóbbi Lexikonállamjogi részéreismérveken megírtaalapulva Csanádtovábbi megyekét történetétosztályból állt. ''KözépkoriEzek oklevelek''az címmelabszolutista 1928-banuralom, kiadtaés levéltáránakaz régialkotmányos okleveleskor anyagátiratai. NyugállománybaSümeghy vonulásarendezése utánsorán önmagukban zárt egységek kialakítására törekedett a soproniproveniencia egyetemelvének figyelembevételével. Rendezésének alapja a főosztály, osztály, kútfő, csoport, alcsoport tagolás volt.
bányatőrténeti — főleg brennbergi — kutatásokkal bízta meg.