„Heraldikai lexikon/Alap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
41. sor:
A rendelkezésre álló négy fő osztási irány (vízszintes, függőleges, harántos, balharántos) csak egy adott számú tagolási módot tesz lehetővé. Ha az egymással párhuzamos vagy egymást keresztező osztóvonalak a pajzsot úgy tagolják, hogy az így létrejövő mezőkben az egyik szín nagyjából vagy pontosan ugyanolyan nagyságú teret foglal el, mint a másik, akkor ez a [[címerhatározás]] szempontjából alapnak és nem a [[mesteralak]]nak számít. (Ilyen az alapok közt tárgyalt [[vágott|vágás]], [[hasított|hasítás]], [[harántolt|harántolás]], [[négyelt|négyelés]], stb. de a [[sakkozott|sakkozás]], [[cölöpölt|cölöpölés]] stb. is.) Az alapon tehát lehet mesteralak (mivel a mesteralak kisebb), míg a mesteralakon nem lehet alap. Ezért az alap (E: ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, bb, K: vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka, T: hrm, négy, ntö) a magasabb rendszertani és címerhatározói kategória, míg a mesteralak (pó) a kisebb.
[[Gatterer]] megmutatja, hogy néhány osztóvonal által hogyan jönnek létre a címerpajzs morfológiai alakzatai és ezek miként képeznek rendszert. Ha nincs semmilyen osztóvonal, a pajzs egyszerű. Ekkor a pajzs csak egyetlen térből (Raum) áll, nevezetesen a pajzs felületéből (Oberfläche). A másik esteben a pajzs legalább két térből áll, tehát osztott. Azt a teret, melyet osztóvonalak zárnak körül, mezőnek (Platz) nevezzük. Ehhez jön még a mezők színe, melyek a különféle alakzatok (Körper) tulajdonképpeni létrehozói. Az egyszerű pajzs csak egy tinktúrából állhat, az osztott viszont egynél többől. Ha egy [[borítás|tinktúra]] annyi mezőben helyezkedik el, mint a töbi, egyszerű
===Az alap morfogenetikai szemlélete===
|