„Heraldikai lexikon/Címerművészet” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
A 13. század végén a rokoni heraldika hatására kezdtek megjelenni az [[osztott címer]]ek, amikor több címert egyesítettek egy pajzson, valamint feltűntek a különleges [[osztóvonal]]ak. Ezzel is nagyon mutatós címerábrázolások alakultak ki. Két címert kezdetben nem egy osztott pajzson egyesítettek, hanem egy [[osztatlan címer]]ben, mint pl. a thüringiai őrgróf oroszlánjának vágása felesége, Árpádházi Szent Erzsébet ezüst-vörös sávjaival. Két címerábra egyesítésének legkorábbi példája egy pajzson Heraud von Wildon 1195 körüli pecsétje, melynél a [[pajzsfő]]ben egy közelebbről meg nem határozott [[lépő]] állat alatt három tavirózsa levél látható. Ezen újítást kritizálta a 13. század első felében Thomasin von Zerclaere ''Wälschen Gast'' című művében, amikor kikelt a hasított sas ellen IV. Ottó császár címerében. Állatok és emberek testrészeiből is alkottak címerképeket. A 13. században kezdtek megjelenni a [[beszélő címer]]ek, melyek ábrái a címerviselő nevére utalnak. A névre utaló címerábrák új jelképek bevezetését jelentette a címertanba, illetve a már létezők szimbolikus értelmet kaptak.
Ezen a 13. századi alaon egyre újabb kombinációkat alkottak a címerábrákból. A változásokra mindig hatott az adott kor stílusa, ami a 17-18. századra eljutott a címerművészet mélypontjáig. Csak a 19. század közepétől megindulő címertani kutatás adott neki újabb lendületet. Napjaink címerművészete bátran nyúl az újításokhoz. A konzervatív szemléletűnek gondolt angol címerművészet számos új címerképet és színt, [[borítás]]t vezetett be a 20. században, amivel reagált az olyan társadalmi változásokra, mint az űrkutatás vagy a turizmus.
== A magyar címerművészet jellege ==
| |||