„Címerhatározó/Rakovszky címer” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
91. sor:
==== A család címerének története ====
 
A törzsökös túróczvármegyei eredetű, de Liptó, Zólyom, Árva, Trencsén, Pest, Heves Nógrád és Abauj és més vármegyékbe is elszármazott igen régi nemes család, eredete a XIII. század elejéig mutatható ki okmányilag. Első ismert gyökereik Márton udvari káplán és testvére László, akik a szerencsétlen sajói ütközet után IV. Béla kiséretében voltak. Csernekinek (de Chernek) írták magukat, így lehet, hogy a Vladár és Dessewffy családokkal, kiknek az ősei szintén ott voltak a sajói ütközetben, közös eredetű.
 
Nagyrákó, a középkori oklevelekben mindig mindig "Rakouch" vagyis "Rákóc" szerepel, ezért is írta magát a család a 16. században több helyen Rákóczi-nak.
 
A családnak fiágon tulajdonképpen magvaszakadt, Dede Rákói Annát királyi engedéllyel fiúsították. Férje, Temérdek András egyik fia (leszármazottja), kisjeszeni Jeszenszky Mátyás, túróci alispán volt, aki a Jeszen törzsből származott, melynek nemességét III. László király 1204-ben megerősítette, ő Rákóra 1483-ban Mátyástól, majd 1499-ben II. Ulászlótól kapott adományt.
A fiúsított Anna utódaiban maradt fenn a család, mely a Jeszen törzs kisjeszeni birtokait is örökölte, s rákói és kisjeszeni Rákói-nak írta magát. Mátyás Simon nevű fia kezdte használni a Rakovszky nevet.
 
110. sor:
Ezen címer variánsai közé tartozik, a vörössel és ezüsttel vágott pajzs, miközben a mezők címerábrái, és azok színei nem változnak. Egyes forrásokon a rák - kék folyó, zöld hármas halom, vagy hármas szikla fölött látható. A Pettkó-féle pecsétgyűjtemény címerében, a család liptói ágának (nagyrákói és nagyselmenczi) címerén, a címerábrák a felső mezőben ellentétes irányban helyezkednek el. A nap helyett a pecsétvéső félholdat ábrázolt, és a pajzs alsó mezője a pecsét [[Heraldikai lexikon/Vonalkázási rendszer|vonalkázása]] szerint zöld színű volt. A pajzs fölött nemesi korona látható.
 
A család egyik kiemelkedő tagja, Rakovszky Márton altábornagy, a Mária Terézia Rend lovagja, ki mint Székely Határőr Huszárezred parancsnoka vonult nyugalomba, aki 1812-ben osztrák bárói rangot és címerbővítést nyert, de gyermektelennem maradtvolt ésegyenesági örököse, így ága kihalt. A csíksomlyói kegytemplom Szt Anna oltára arra enged gyanitani, hogy volt egy Márton nevű fia és egy Apollonia nevű lánya, kik gyerekkorban haltak meg.
A Rakovszky család nem fogadta el a bárói rang más tagra való kiterjesztését, mert az osztrák és nem magyar rang volt
 
A Rakovszky család címere előfordul [[Túróc megye címere|Túróc vármegye címerében]] is. I. György, Túróc vármegye alispánja (1541), az akkori szokás szerint, a saját családi pecsétjét használta a megye hivatalos pecsétjeként is, de a megye ezt a címert nem sokáig viselte, mert később a mindenkori főtisztviselők pecséteit vette igénybe. Azonban 1639-ben ismét elfogadta pecsétjéül, majd a család címere 1715-ben lett véglegesen része Túróc vármegye hivatalos címerének. Erre a szövetséges rendek 1707-es ónodi országgyűlése után került sor, melyen Menyhért, Túróc vármegye jegyzője, és Árva vármegye alispánja, társával Okolicsányi Kristóffal, a békekötés mellett érvelt. Rákóczy felkiáltására bercsányi - kinek felesége és Rakovszky menyhért felesége unokatestvérek voltak - karddal Rakovszky Menyhértre ütött. A követek erre mindkettőjüket lekaszabolták, Túróc zászlóit és pecsétét összetörték, és a megyét kitörölték a vármegyék sorából. A Rákóczi szabadságharc után a megyét visszaállították, és a két követ emlékére az 1715. évi 46. tc. Túróc vármegye a címerébe felvette a két család, valamint a főispáni tisztet adó Révay család címerét.