„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
25. sor:
== A címertani szemlélet korszakai ==
A [[heraldika]] története felfogható úgy is, mint a különféle szemléletek uralma az egyes korokban. Ezek között voltak olyanok, melyek többé-kevésbé előre vitték a címertant, mások nem járultak hozzá jelentősen annak fejlődéséhez vagy éppen visszalépésnek tekinthetők, ismét mások viszont paradigmaváltást jelentettek a címertan egyes területeit vagy egészét tekintve.
===A heroldok címerszemlélete, 12-14. század===
A [[herold]]ok címerszemlélete keveréke volt a szerkezeti és a szimbolikus szemléletnek, de alapjaiban ’’’szerkezeti szemléletű’’’ volt, ami a [[címer]]ek megrajzolásának, [[címerleírás|leírásának]], nyilvántartásának stb. a legegyszerűbb és legtermészetesebb, azaz magáról értetődő módja. Már nagyon hamar hierarchikus felépítés és rangfokozat alakult ki a körükben aszerint, hogy az adott herold ([[címerkirály]], herold, [[perszevant]], [[apród]] stb.) milyen fokú jártasságot szerzett a címerek ismeretében. Külön céhekbe tömörültek és „tudományukra” titokzatos lepel borult, mely mögé a kívülállónak nem volt betekintése. A heroldok úgy vélték, hogy egyedül ők a címerek értői, ezért a korai [[heraldikus]]okat is lenézték, mint olyanokat, akik nincsenek birtokában a valódi tannak.
A titok megtartását szolgálta az aprólékos nevezéktan és a pontos címerleírás kifejlesztése. Az [[axiomatikus heraldika]] két legfontosabb eszközét tehát a heroldok hozták létre. Ha joggal akartak a címerek értőinek címével büszkélkedni, az adott heroldnak kényszerű módon ismernie kellett a fennhatósága alá tartozó terület címerviselőinek a címereit, bármikor fel kellett azokat ismernie, nyilván kellett azokat tartania, tudnia kellett azokat lerajzolni és megfelelően leírni, mely alapján a címerrajz is könnyen elkészíthető volt. A nyilvántartáshoz [[címertekercs]]eket és [[címerkönyv]]eket állítottak össze, melyek a [[címer]]eket (illetve a [[címerleírás]]okat) gyakran tematikusan (a [[mesteralak]]ok és/vagy a [[címerábra|címerábrák]] szerint, majd alfabetikusan) csoportosították. Ilyen tematikus címerkönyvek például az [[ordinary]]nak nevezett angol címerregiszterek. Így lényegében a [[herold]]ok fejlesztették ki az egyik legfontosabb metodológiai eszközt is, a [[címerhatározó]]t, illetve a [[címerhatározás]] egyik lehetséges megvalósítási elvét.
A heroldok arra törekedtek, hogy a [[címerleírás|leírás]] rövid és tömör legyen. Például a francia és az angol (anglo-norman) címerleírás ma is pusztán egy, legfeljebb két mondatból álló, pár szavas leírás. Ahhoz, hogy ez a leírás ilyen rövid és tömör maradhasson, a [[címerművészet]] gazdagodása által létrejövő egyre újabb testtartások, ’’[[póz]]’’ok, ’’[[helyzet]]’’ek, ’’[[kiegészítő jegyek]]’’, stb. megnevezésére is külön kifejezést kellett használatba venni. A francia és az angol [[nevezéktan]] (melynek nagy része szintén francia eredetű) így rendkívül bonyolulttá vált, melyet csak ezen „tudomány” értői ismernek. Ez egyrészt a fent említett titoktartás következménye (mivel a heroldi hivatás a céhen belül a megélhetés forrása is volt), másrészt az egyre újabb pózok, kiegészítő jegyek stb. használatba vételének az eredménye.
Ennek következtében az [[angol heraldika]] önkénytelenül és elkerülhetetlenül mindmáig lényegében [[szerkezeti szemlélet]]ű, azaz pontosan definiált nevezéktanon alapuló pontosan meghatározott formájú leírást használ, melytől semmilyen formában nem lehet eltérni (főleg önkényes módon nem, hanem mindenkinek fáradságos munkával el kell sajátítania a szakterminológiát és a leírás szabályait), és pontos szabályok szerint jár el, melyek meghatározzák, hogy milyen [[tagolás]]t, a [[színek]] által létrejövő mely szerkezetet lehet például [[mesteralak]]nak, [[osztott címer]]nek stb. tekinteni. Ez egyfajta merev rendszer, de egyben pontosan meg is határozhatók általa azok a (vitás és alapvető) szerkezeti elemek, melyek az [[axiomatikus heraldika|axiomatikus szemléletnek]] is a kiinduló pontjai.
=== A szimbolikus címerszemlélet, 14-17. század ===
A
A heraldikusok már nem egyfajta mesterembereknek (heroldnak)
Mindez a szimpátia tanának ókori tanítására megy vissza, mely a csillagok, ásványok, az állatvilág, a növényvilág, az emberek között szimpátiákat és antipátiákat vizsgálja. A szimpátiatannak megfelelően, a drágaköveket, a féldrágaköveket és a ritka ásványokat már a babilóniaiak óta nagyra becsülték, mint a kozmikus erők koncentrátumát. Az idősebb Plinius (Kr. u. 23/24-79), ‘‘Naturalis Historiae‘‘ (Kr. u. 77) című művének 35-37. fejezetében többször is kifejtette, hogy művét ezen kozmikus törvény feltárásának szenteli. Ezt a tanítást átvette a középkori orvostudomány, gyógyszerészet, alkímia, [[heraldika]] stb. is. [[Bartolo de Sassoferrato]] (1313/1314-1357), híres jogász, a bolognai, a pisai, majd a perugiai egyetem tanára az 1350-es években az [[arany]]at a Naphoz kapcsolta, a [[kék]]et a levegő elemhez és a [[vörös]]et a tűz elemhez. Őt követte 1382 és 1387 között [[Honoré Bonet]] (1340 k.-1410 k.), Salon priorja, provencei heraldikus. Az avignoni egyetemen doktori címet szerzett, majd Franciaországban és Aragóniában utazott. ’’Arbre des Batailles’’ (1387) című művében kifejtette, hogy az arany a legnemesebb a világon, mert természete szerint fénylik és ragyog, és tele van erényekkel.
Bonet művét behatóan tanulmányozták a 15. századi burgundiai heroldok és V. Alfonz szicíliai kettős király heroldja, [[Jean Courtois]] (†1436), hivatali nevén Szicília herold. ’’Le Blason des Couleurs’’ (1414) <ref>‘‘Trattato dei colori nelle arme, nelle livre e nelle divise.‘‘ Olaszul (Nápoly: kézirat). Új szerkesztése Pavia: A. Viani, 1593. Francia fordítása, ‘‘Le blason des couleurs en armes, livres et divises‘‘ (H. Cocheris, Paris 1860)</ref> című művében ő alakította ki a [[színek]] és a bolygók, valamint a drágakövek (továbbá az erények, a [[fémek]], a hónapok, az állatövi jegyek, a hét napjai stb.) [[heraldika]]i rendszerét. Magáról elárulja, hogy sokáig időzött Németalföldön, a Hainault-i Monsban. Pályája kezdetén Luxemburgi Péter, Saint-Pol grófja, majd V. Alfonz szolgálatában állt Nápolyban. Könyvét a többi címerkirály és herold „segítségével” írta. Ismerte Szevillai Izidor ’’Etimológiák’’ című művét<ref>A középkor elején Sevillai Izidor (556 k.-636) ‘‘Etymológiák‘‘ című enciklopédiájában (‘‘Origines‘‘ címmel is előfordul: ‘‘Origines sive Etymologiae‘‘) említi a színek megfelelését az elemekkel, drágakövekkel és bolygókkal.</ref> és a színek nevét görögül adja meg, de a valódi hozadéka a drágakő-bolygó [[címerleírás]] kifejlesztése volt. Rendszere a következő (szín-drágakő-bolygó): [[arany]]-topáz-nap, [[ezüst]]-igazgyöngy-hold, [[vörös]]-rubin-Mars, [[fekete]]-gyémánt-Szaturnusz, [[kék]]-zafír-Jupiter, [[zöld]]-smaragd-Vénusz, [[bíbor]]-ametiszt-Merkúr, [[narancsszín]]-jácint-sárkányfej, [[vérvörös]]-szardonix-sárkányfarok. <ref>Vö. László Szegedi, ’’From Tricking to Hatching: Designation of Colours in Heraldry.‘‘ De Nederlandsche Leeuw, 2007</ref>
Jean Courtois műve kéziratban terjedt, majd egyike volt az első franciául nyomtatott könyveknek. Hamarosan Angliában is megjelent, de a gyakorlatban csak kevéssé alkalmazták. A Tudor és Stuart dinasztiák uralkodása alatt (1485-1702) azonban a heroldok kézikönyvei tartalmazták ezt a színjelölési rendszert is.
[[Clément Prinsault]] ’’Traité du blason’’ (1465) című művében,<ref>Clément Prinsault francia nyelvű értekezésének több kézirata is megtalálható a Bibliothèque nationale de France (BnF) állományában: MS FR5936, FR5939, FR14357.</ref> mely egyike a legkorábbi heraldikai írásoknak, a [[fémek]]et és a [[színek]]et (az 1. rész IV. fejezetében) <ref>Címe: ’’A quelle vertu, quelle complexion, quelle des sept planettes, quel des XII signes célestes, quelle pierre précieuse, quel jour de la sepmaine, quel des III élémens et quel métal signifie en armes chascun desdits métalxs et coleurs’’</ref> összefüggésbe hozta az erényekkel, a hét bolygóval, a 12 égi jellel, a drágakövekkel, a hét napjaival és a 3 elemmel. Ugyanakkor részletesen ismerteti a [[francia heraldika]]i terminológiát és az 5. fejezetben már a [[címer]]ek szerkezeti elemeivel, a [[mesteralak]]okkal és az azokra vonatkozó szabályokkal, majd a 12. fejezetben a [[címerleírás]]sal is foglalkozik.
A heraldikát ekkoriban az asztrológiai és allegorikus szemlélet uralta. Ezért használtak például asztrológiai bolygószimbólumokat is a [[színjelölési módszer|színek jelölésére]], mint az Sir [[Henry Spelman]] (1564 k.-1641), parlamenti képviselő, angol történész és [[heraldikus]] ‘‘Aspilogia’’ című művében<ref>Művét Sir Edward Bisse (Bissaeus) (†1670) adta ki 1654-ben, Nicholas Upton ’’De officio militari libri IV’’ (1440 k.) című művével együtt.</ref> is megtalálható. A címerek egyiptomi eredetét vallotta Sir [[John Ferne]] (†1609), heraldikai író, genealógus, kiváló angol jogász. <ref>Ferne, Sir J.: ’’The Blazon of Gentrie: Deuided into two parts. The first named, The Glorie of Generositie. The second, Lacyes Nobilitie. Comprehending discourses of Armes and of Gentry. Wherein is treated of the beginning, parts and degrees of gentlenesse, with her lawes: of the bearing, and blazon of Cote-armers: of the lawes of armes, and of combats.‘‘ John Windet for T. Cooke: London, 1586.</ref>
Colombière
‘‘Tesserae gentilitiae ex legibus fecialium descriptae.‘‘ Róma, 1638</ref> Colombière művei (1644 és 1648), <ref>’’La Science heroiqve, traitant de la noblesse, de l'origine des armes de leurs blasons, & symboles, des tymbres, bourlets, couronnes, cimiers, lambrequins, supports, & tenans, & autres ornements de l'escu ; de la deuise, & du cry de guerre, de l'escu pendant & des pas & emprises des anciens cheualiers, des formes differentes de leurs tombeaux ; et des marques exterieures de l'escu de nos roys, des reynes, & enfans de France, & des officiers de la couronne, et de la maison du roy.‘‘ Párizs 1639 és 1644 <br>
és <br>
‘‘Le vrai Théâtre d'honneur et de chevalerie, ou le miroir héroïque de la noblesse... par Marc de Vulson, sieur de La Colombière,...‘‘ Paris : chez A. Courbé, 1638. - 2 vol. in-fol.</ref> Ménestrier műve (1696), <ref>‘‘Histoire civile ou consulaire de la ville de Lyon, justifiée par chartres, titres, chroniques, manuscrits, autheurs anciens & modernes, & autres preuves, avec la carte de la ville, comme elle étoit il y a environ deux siécles.’’ Lyon, Jean-Baptiste & Nicolas de Ville, 1696</ref> Magyarországon [[Pápai Páriz Ferenc]] ’’Ars heraldica’’ című műve (1695), <ref>Franciscus Pariz Papai: ‘‘Ars Heraldica. Seu Consuetudinum Heraldicarum, quarum crebrior passim & usus, & in Historiis, praecipue Europaeis mentio, Synopsis. Collecta, & in hunc pugillum, in gratiam inprimis Nobilitatis Transylvanicae contracta.‘‘ Claudiopoli [Kolozsvár], 1695</ref> Németalföldön pedig [[Thomas de Rouck]] (1592-1660), 1673-as műve. <ref>’’Adelyk tooneel of historische beschrijvinge van allerley trappen van adeldom en ridderl. ordens.’’ Amsterdam, 1673</ref>
=== A címerek történeti szemlélete, 17-18. század ===
[[Bartholomäus Cassaneus]] (1480-1542) ’’Catalogus gloriae mundi’’ (1529) című művére, <ref>Chasseneux, Bartélémy (Chasseneuz, Chasseneo): ’’Catalogus gloriae mundi.’’ Lyon 1529, Dionysius de Harsy metszeteivel Simon Vincentius által</ref> mely 200 év alatt majdnem 20 kiadást ért meg, [[Bartolo de Sassoferrato]] volt nagy hatással. Cassaneus kísérletet tett a francia és a német [[címerelmélet]], a nehézkesebb német és a pontosan és világosan meghatározott francia nevezéktan egységesítésére.
Az első rendszeres címertani munkát a történeti források alapján [[Silvester Petra Sancta]] (1590–1647), olasz jezsuita szerzetes írta 1638-ban. A [[címer]]ek szerkesztésére és ábrázolására a [[heraldika]] szabályait logikus módon nyolc pontba foglalta, de még mindig nagy súlyt fektetett a középkori szimbolikára. Elveit és rendszerét [[Theodor Höpingk]] (1591-1641), német történész és [[heraldikus]] fejlesztette tovább, <ref>Az 1639 februárjában befejezett, de csak 1642-ben, Nürnbergben megjelent művének címe: ’’De Insignium Sive Armorum Prisco Et Novo Jure Tractatvs Jvridico-Historico-Philologicus : In quo Dignitatis, Militiæ, Gentis Pontificalia, Imperialia, Regia ... Insignia, Horum Appellationes Variæ, Descriptiones, Genera, Origines ... Ex Sacro Bibliorum Codice, Jure Canonico, ... discutiuntur & enodantur /’’ Theodor Höpingk. – Noribergæ : Endter, 1642</ref>
de a történeti forrásokat nem használta olyan ügyesen. Ő is vallotta a [[címer]]ek szimbolikus jellegét és ezt sokan félreértették, amikor azt hirdette, hogy „a címerek valamely családnak hieroglifa-szerű képei, amelyek nevezetes cselekedeteket jelképeznek“.
A címerek vizsgálatát Claude-François Ménestrier, a Chambéry-i, Vienne-i és Grenoble-i, lyoni egyetem tanára, majd [[Philipp Jacob Spener]] (1635-1705), német [[heraldikus]] és helyezte történeti alapra. <ref>Spener, Ph. J.: ‚‘Insignium Theoria Seu Operis Heraldici Pars Generalis.‘‘ Frankfurt [am Main], 1717. 113. l. (Első kiadás, Uo. 1690. A ‘‘Historia insignium illustrium‘‘ című speciális rész 1680-ban jelent meg Frankfurtban, melyet az ‘‘Insignium theoria‘‘ című általános résszel együtt is kiadtak ‘‘Opus heraldicum‘‘ címmel. Az 1717-es második kiadás az interneten is
[olvasható: http://www.uni-mannheim.de/mateo/camenaref/spener.html]</ref> Ménestrier 1669-70-ben Németországban és Itáliában utazott, majd haláláig Párizsban élt. Korának legismertebb heraldikusa volt, akivel 1662 tájától a német tudományos heraldika egyik úttörője, Spener is szoros kapcsolatban állt. Spener elvetette a [[címer]]ek pusztán szimbolikus értelmezését és a heraldikai forrásokra támaszkodott.
===A címerek szerkezeti vizsgálatának kialakulása, 18.század===
A kortársak és a modern korok heraldikusai előtt ezidáig szinte rejtve maradt, hogy a 18. században, elsősorban [[Johann Christoph Gatterer]] és [[Martin Schmeitzel]] műveiben, a szó szoros értelmében forradalmian új címertani irányzat, ’’’szerkezeti címerszemlélet’’’ bontakozott ki Németországban, mely csíráiban már tartalmazta az [[axiomatikus heraldika|axiomatikus szemlélet]] (egy potenciális heraldikai eszköztár) főbb alkotórészeit. Ez részben azért van így, mert az új elméletek úttörőinek valódi jelentősége általában csak bizonyos történeti távlatból mutatkozik meg, másrészt olyan modern eszköztárra is szükség van, melyet a többi tudományterület fejlődésével nyerhetünk és applikálhatunk, például a heraldikára is. Ezen irányzat valódi jelentősége csak az axiomatikus szemlélet bevezetésével ismerhető fel.
A két említett szerző – szerkezeti alapon – éppen a fogalmak tisztázásával, az egységes [[címerleírás]]i és klasszifikációs rendszerek kérdésével foglalkozott, bár nem egy tudatos axiomatikus szemlélet alapján.
Martin Schmeitzel (1679-1747) erdélyi szász családból származott, a jénai, wittenbergi, greifwaldi és hallei egyetemen történelmet és államjogot tanult. 1714-től a jenai egyetem docense, majd 1731-től a hallei egyetem professzora volt. Magát németnek vallotta, de hazájának Erdélyt tekintette. Ma már sajnos csak kevesen ismerik a nevét. (Ő használta először a statisztika szót is.) Több magyar vonatkozású művet is írt latin nyelven. Azon műve, mely témánk szempontjából figyelmet érdemel 1723-ban jelent meg. <ref>Martin Schmeitzel: ‘‘Einleitung in die Wappenlehre.‘‘ Jena 1723</ref> A [[címerábra|címerábrák]] ([[mesteralak]]ok) és a morfológiai elemek ([[tagolás]]ok) rendszerét geometriai alapon határozta meg. Ez az a címertani újdonság, mely a szerkezeti (és az axiomatikus) [[heraldika]] alapja.
Hasonló rendszert hozott létre [[Johann Christoph Gatterer]] (1727-1799), a modern német tudományos [[heraldika]], [[genealógia]] és [[kronológia]] megalapozója. A [[szerkezeti heraldika|szerkezeti heraldikát]] a históriai elv háttérbe szorításával alapította meg, de a címertan tanulmányozására ő is a történeti források tanulmányozását ajánlotta. <ref>A címertan (Wappenkunde) forrásait elsődleges (1. címeres- és nemesi levelek, 2. pecsétek, 3. érmek) és másodlagos forrásokra osztja (1. emléktárgyak, 2. birtoklevelek, 3. történetírók művei, 4. tornaleírások, 5. régi családi és nemzetségi krónikák, ünnepi felvonulások, halotti torok leírása stb., 6. címerkönyvek stb.): „Zu den Quellen vom ersten Range rechnen wir 1) die ‘‘‘Wappen-‘‘‘ und ‘‘‘Adelsbriefe‘‘‘, 2) die ‘‘‘Siegel‘‘‘ und 3) die ‘‘‘Münzen‘‘‘. Zu den Quellen vom zweyten Range gehören 1) die ‘‘‘Denkmäler‘‘‘... 2) die ‘‘‘Lehenbriefe‘‘‘, 3) die ‘‘‘Geschichtsschreiber‘‘‘, 4) ‘‘‘Turnierbeschreibungen‘‘‘, 5) alte ‘‘‘Familien-‘‘‘ oder ‘‘‘Stammbücher‘‘‘, ‘‘‘Beschreibungen feyerlicher Einzüge‘‘‘, ‘‘‘Leichenbegängnisse‘‘‘, etc. 6) ‘‘‘Wappensammlungen‘‘‘ etc.“ Az első csoportba tartozó források mentesek a második csoportba tartozók hibáitól, melyeket a címerek másolói különféle okból idézhetnek elő. (Johann Christoph Gatterer: ‘‘Abriß der Heraldik oder Wappenkunde.‘‘ Nürnberg, 1774. 7. l.)</ref> 1747-től az altdorfi egyetemen tanult, majd 1759-től a göttingeni egyetem tanára volt. Elméletét 1773-as művében fejtette ki. <ref>Johann Christoph Gatterer: ‘’Abriss der Heraldik‘‘. Göttingen 1773. Elmélete bemutatásánhoz művének második, 1774-es nürnbergi, bővített kiadását használtuk.</ref> Az utókor heraldikájára ő már nagyobb hatást gyakorolt, mint Schmeitzel, mely még ma is „alapvető fontosságú.“ <ref>Gert Oswald: ‘‘Lexikon der Heraldik.‘‘ Lipcse 1984. 145. l.</ref> Rendszere a 19. század elején is meghatározó volt. Magyarországon [[Nyiri István]]ra volt befolyással. 1963-ban a göttingeni Genealogischen-Heraldischen Gesellschaft emlékérmet alapított (Johann-Gatterer-Medaille) a kiemelkedő heraldikai és genealógiai teljesítmények elismerésére.
Gatterer az anyagot egyre újabb kategóriákba osztotta be. Követői szerint a heraldika művei által érte le a legmagasabb fokot. Mások szerint viszont egyre kevesebb követője akad, s unalmas és dagályos tévtannak nevezték elméletét, melyet csak kevesen olvastak végig. Ezen nézet képviselője, [[Bárczay Oszkár]] azt rója fel Gatterer és követői „főhibájául,“ hogy „...a heraldikát nem főforrásaiból igyekeznek megismerni, hanem tarthatatlan elméleteket állítottak föl...“ <ref>Bárczay Oszkár: ‘‘A heraldika kézikönyve.‘‘ Budapest 1897. 498. l.</ref>
Az ellentétes álláspontokat az válthatta ki, hogy szerkezeti heraldikája valódi értelme nem mindig tűnik magától értetődőnek, azt csak az axiomatikus szemlélet által lehet teljes egészében értékelni. Gatterer hatása azonban mindenképpen tagadhatatlan. Az igazsághoz mégis a pozitív vélemény képviselői járnak közelebb, de más okból, mint arra a 19. és 20. század heraldikusai gondoltak.
Mindkét említett szerző azonos szerkezeti kérdésekkel foglalkozik és szinte azonos véleményt fejt ki. Elméletük lényege a következő témakörökkel határozható meg: az [[egyszerű címer|egyszerű]] és [[osztott címer|osztott pajzsok]] kérdése, az [[osztóvonal]]ak szerepe a morfológiai szerkezetek létrehozásában, a morfológiai elemek és a [[tinktúra|tinktúrák]] kapcsolata, a [[mező]]kben ([[tagolás]]okban) elhelyezkedő [[címerábra|címerábrák]] szerepe a morfológiai alakzatok kialakulásának szempontjából. A [[címerkép]]ek ebben a szemléletben különlegesen fontos elemei a rendszernek, mert egyértelműen megadják a morfológiai elemek pontos definícióját, ami viszont megalapozza a [[szerkezeti heraldika]] elveit. A [[címer]]ek szerkezeti elemei a morfológiai alakzatok kölcsönhatásaitól függnek. Ha ezeket felismerjük, a szerkezeti heraldika koherens rendszerét könnyen applikálhatjuk az [[axiomatikus szemlélet]] további alkalmazott területeire, mint amilyenek a klasszifikáció és a determináció ([[címerhatározás]]) szabályai.
Lássuk, hogy mit is mond Gatterer a fenti témakörökkel kapcsolatban! <Csúcsos zárójelben 1774-es műve azon oldalszámai szerepelnek, ahol a kérdéses témaköröket fejti ki.> Gatterer a [[címer]] fogalmával kezdi és felsorolja az egyes címertípusokat á1.ñ, majd megkezdi a szabályok ismertetését, melyben felfedezhetők az axiomatikus szemlélet nyomai:
<12-13.> „§.12. Die ganze Theorie der Wappen, und insonderheit des Wappenschildes, gründet sich, vermöge der Erfahrung, fürnämlich auf die Veränderungen, welche der Gebrauch der geraden und krummen Linien verursachet. Der Schild selbst ist von Linien umgeben, die wir oben (§.8.) die ’’’Rand-’’’ oder ’’’Grenzlinien’’’ genannt haben. Es kommen aber auch auf der Oberfläche des Schildes zweierley Gattungen von Linien vor. Einige derselben berühren mit den Enden die Grenzlinien des Schildes, und theilen also den Schild selbst: andere aber erreichen die Grenzlinien nicht, und machen folglich keine eigentliche Theilung des Schildes selbst, ob sie wol Dinge im Schilde theilen oder begrenzen können. Wir wollen die erste Gattung ’’’Theilungslinien’’’ heisen. Die Theilungslinien haben, vermöge der Erfahrung nicht mehr, als ’’’viereley Richtungen:’’’ nämlich 1) die ’’’senkrechte’’’, 2) die ’’’horizontal-’’’ oder ’’’quere’’’, 3) die ’’’rechte diagonal-’’’ oder ’’’schrägrechte’’’, und 4) die ’’’linke diagonal-’’’ oder ’’’schräglinke’’’. Die Theilungslinien von der ersten Richtung theilen den Schild ’’’in die Länge’’’, die von der andern ’’’quer’’’, die von der dritten ’’’schrägrechts’’’, und die von der vierten ’’’schräglinks’’’. Alle diese Richtungen gehen entweder den kürzesten Weg, oder mit Umschweifen durch den Schild. Den Richtungen der ersten Art folgen die ’’’geraden Linien’’’, aber nicht alle, und den Richtungen der andern Art folgen die ’’’krummen Linien’’’, aber nicht allein... Eine jede gerade Linie an sich, geht, wie in der Mathematik, also auch in der Heraldik, den kürzesten Weg: es gibt aber in der Heraldik auch ’’’zusammengesezte gerade Linien’’’, z. E. eine gerade Linie, die aus etlichen kleinen queren und senkrechten Linien, oder aus etlichen rechten und linken Schräglinien zusammen gesezt ist. Solche zusammengesezte gerade Linien laufen, wie die krummen Linien, mit allerley Umschweifen durch den Schild, und gehen also nicht den kürzesten Weg: sie können aber um deswillen nicht krumme Linien genannt werden, denn sie bestehen aus mehrern kleinen geraden Linien.“ <ref>„12. §. A címerek, és különösen a címerpajzsok egész elmélete, a tapasztalat szerint, nagyrészt azon elváltozásokon alapul, melyeket az egyenes és a görbe vonalak használata idéz elő. Maga a pajzs vonalakkal van körülvéve, melyeket fentebb (8. §.) ’’’perem-’’’ vagy ’’’határvonalaknak’’’ neveztünk. A pajzs felületén azonban kétféle vonal fordul elő. Egyesek végükkel érintik a pajzs határvonalait, tehát magát a pajzsot is osztják: mások azonban nem érik el a határvonalakat, következésképp magán a pajzson semmilyen tulajdonképpeni osztást nem idéznek elő, noha a pajzson előforduló dolgokat oszthatják vagy elhatárolhatják. Az első fajtát ’’’osztóvonalaknak’’’ szándékozzuk nevezni. Az osztóvonalaknak, a tapasztalat szerint, nem több, mint ’’’négyféle iránya’’’ van: 1) a ’’’függőleges’’’, 2) a ’’’horizontális’’’ vagy ’’’vízszintes’’’, 3) a ’’’jobb átlós’’’ vagy ’’’jobbharánt’’’, és 4) a ’’’bal átlós’’’ vagy ’’’balharánt’’’. Az első irányú osztóvonal a pajzsot ’’’hasítja’’’, a második ’’’vágja’’’, a harmadik ’’’harántolja’’’ és a negyedik ’’’balharántolja.’’’ Mindezen irányok a pajzson a legrövidebb úton futnak vagy kitérőkkel. Az első fajta irányok az ’’’egyenes vonalakat’’’ követik, bár nem mindegyikük, és a másik fajta irányok a ’’’görbe vonalakat’’’ követik, bár nem pusztán ezeket... Önmagában minden egyenes vonal, miként a matematikában, úgy a heraldikában is, a legrövidebb úton fut: a heraldikában vannak azonban ’’’összetett egyenes vonalak’’’ is, pl. olyan egyenes vonal, mely néhány kis vízszintes és függőleges vonalból, vagy néhány jobb- és balharántvonalból áll. Az ilyen összetett egyenes vonalak, miként a görbe vonalak is, mindenféle kitérőkkel futnak a pajzson, tehát nem a legrövidebb úton mennek: ezeket azonban [csak] ezért nem lehet görbe vonalaknak nevezni, mivel sok kis egyenes vonalból állnak.“</ref>
Gatterer tehát így gondolkodik: vegyünk egy üres [[pajzs]]ot és helyezzünk rá címerábrákat (jelképeket). Hogy ezt megtehessük, vonalakra van szükségünk, melyek az alakzatokat elhatárolják a pajzson. Mi okozza tehát az eltéréseket a pajzson? Elsősorban az [[osztóvonal]]ak. Mit hoznak létre az osztóvonalak? Morfológiai alakzatokat. Ezeknek pedig nevük van, melyek az osztóvonalak típusától függnek. Mikor ezeket megnevezi, megnevezi egyben a szerkezeti elemeket is, tehát a név által definiálja azokat: a vízszintes vonal pl. vágja a pajzsot, vagyis [[vágott]] pajzs jön létre. Az ilyen alakzatokkal pedig már mást is tudunk kezdeni, belőlük újabb definíciókat (posztulátumokat, majd teorémákat, azaz törvényszerűségeket) tudunk levezetni, pl. úgy, hogy újabb szerkezeti elemeket (pl. színt) adunk hozzájuk.
<13.> „Wann auf einem Schilde keine Theilungslinien, sondern blos die Grenz- oder Randlinien vorkommen; so ist es ein ’’’einfacher Schild:’’’ wann aber, auser den Grenzlinien, noch eine oder mehrere Theilungslinien vorkommen: so heißt es ein ’’’getheilter Schild’’’. Es können schon die Grenzlinien für sich allein einen Raum einschliessen; sie können es aber auch nebst einer oder mehrern Theilungslinien thun. Im ersten Falle besteht der Schild nur aus einem Raume, nämlich aus der Oberfläche: im andern aber bekommt der Schild mehr als einen Raum; es ist aber auch der Schild selbst im leztern Falle nicht mehr einfach, sondern getheilt. Einen Raum auf dem Schilde, welchen entweder nur allein die Grenzlinien, oder nebst ihnen eine oder mehrere Theilungslinien einchliessen, wollen wir, um uns in den folgenden kurz ausdrucken zu können, einen ’’’Plaz’’’ heisen. Ein getheilter Schild hat also mehrere Pläze: ein einfacher aber besteht nur aus einem Plaze, oder Plaz und Oberflache ist in einem einfachen Schilde einerley.
§. 13. Wann ein Schild aus mehrern Pläzen besteht, so muß er mehr, als eine Tinctur haben: denn sonst würde der Gebrauch der Linien, wodurch die Pläze gemacht werden, unnüze seyn. Folglich kann der Plaz eines einfachen Schildes nicht mehr, als eine Tinctur haben: in einem getheilten aber müssen deren mehrere seyn...
§. 14. Die Tincturen können in den Pläzen entweder so vertheilet, daß eine Tinctur so viel Plaz, oder so viele Pläze hat, als die andere; oder so, daß eine Tinctur mehr Plaz, oder mehrere Pläze einnimt, als die andere. Im eresten Falle entsteht eine blose ’’’Schildestheilung’’’ oder ’’’Section’’’; im andern aber bekommt man ein ’’’Ehrenstück’’’ oder eine ’’’Heroldsfigur.’’’ In einem einfachen Schilde kommt also weder eine Section noch eine Heroldsfigur vor; ein getheilter Schild aber muß eine Section oder Heroldsfigur enthalten. Es erhellet auch hieraus, daß die Sectionen nichts anders, als Tincturen sind, in soferne sie durch die heraldischen Linien (§. 12.) im Schilde gleich vertheilet sind...“ <ref>„Ha egy pajzson nincsenek osztóvonalak, hanem csak a határ- vagy peremvonalak, az ’’’egyszerű pajzs:’’’ ha azonban a határvonalakon kívül egy vagy több osztóvonal is előfordul: azt ’’’osztott pajzsnak’’’ nevezzük. Egy teret maguk a határvonalak is körülfoghatnak; ezt azonban egy vagy több osztóvonallal együtt is megtehetik. Az első esetben a pajzs csak egy térből áll, nevezetesen a felületből: a másikban azonban a pajzs egynél több térből áll; maga a pajzs az utóbbi esetben a továbbiakban azonban már nem egyszerű, hanem osztott. Azt a teret a pajzson, melyet egyedül csak a határvonalak, vagy ezek mellett egy vagy több osztóvonal zár körül, a következőkben rövid kifejezéssel ’’’mezőnek’’’ szándékozzuk nevezni. Az osztott pajzsnak több mezője is van: az egyszerű azonban csak egy mezőből áll, vagyis a mező és a felület az egyszerű pajzson azonos.
13. §. Ha egy pajzs több mezőből áll, egynél több tinktúrával kell rendelkeznie: ellenkező esetben szükségtelen lenne olyan vonalakat használni, melyek mezőket hoznak létre. Következésképp egy egyszerű pajzson egynél több tinktúra nem lehet: az osztott pajzson azonban ezekből többnek is kell lenni (12. §.)...
14. §. A tinktúrák a pajzson vagy úgy oszlanak el, hogy egy tinktúra ugyanannyi mezőt foglal el, mint a többi; vagy úgy, hogy egy tinktúra több mezőt foglal el, mint a többi. Az első esetben egyszerű ’’’pajzsosztás’’’ vagy ’’’tagolás’’’ keletkezik; a másikban azonban ’’’tisztességi alakot’’’ vagy ’’’mesteralakot’’’ kapunk. Az egyszerű pajzsban egy tagolás által csak egy mesteralak jön létre; az osztott pajzsnak azonban tartalmaznia kell egy tagolást vagy egy mesteralakot. Ebből kiviláglik, hogy a tagolások nem egyebek, mint tinktúrák, amennyiben a heraldikai vonalak egyformán osztják el azokat a pajzson.“ </ref>
Az osztóvonalak és a színek kölcsönhatása által tehát az egyszerű pajzstól újabb strukturális jegyek meghatározásáig ([[mező]], [[mesteralak]], [[tagolás|pajzstagolás]], [[osztott címer|osztott pajzsok]]) jutottunk el, oly módon, hogy a morfológiai alakok kölcsönhatásai, megadják egymás definícióit is. (’Mivel pl. az [[egyszerű pajzs]] csak egy tagolásból áll, csak egy [[mesteralak]]ot tartalmazhat. Az [[osztott pajzs]]nak azonban legalább egy [[tagolás]]t és egy [[mesteralak]]ot ’’kell’’ tartalmaznia.’ Ez Gatterer rendszerében lehet pl. egy [[vágott]], illetve egy [[pólyázott]] pajzs.)
Miután az egymással rokon tagolások és mesteralakok kapcsolatát Gatterer tisztázta, rátérhet a pajzson előforduló utolsó morfológiai csoport, a címerképek és az előbbi két csoport (a tagolások, illetve a mesteralakok) viszonyának tárgyalására is, mely megadja az ’’[[alap]]’’ definícióját (ez az axiomatikus rendszerben olyan területeken kap majd fontos szerepet, mint pl. az egyszerű és osztott címerek definíciója):
<14.> „§. 16. Eine Figur oder Bild besteht in einer in das Auge fallenden Vorstellung eines Körpers, die den vorgestellten Körper ähnlich ist. Eine '''Wappenfigur''' oder ein ’’’Wappenbild’’’ ist also die Figur oder das Bild eines in den Wappenschilden vorkommenden Körpers. In den Wappenschilden kommen, vermöge der Erfahrung, dreyerley Dinge vor, die Tincturen, Sectionen und Figuren. Die Tincturen sind keine heraldischen Körper, sondern nur der Anstrich derselben (§. 10.). Die Sectionen sind nichts anders als Tincturen, in soferne sie durch die heraldischen Linien im Schilde gleich vertheilet sind (§. 14.). Folglich ist in einem Schilde keine Figur, in welchem nichts als Tinctur oder Section vorhanden ist. Man kan daher eine ’’’Wappenfigur’’’ auch durch dasjenige erklären, was auf dem Schilde ausser der Tinctur und den Sectionen erscheint.“ <ref>„16. §. Egy ábra vagy kép egy alakzatnak a szemünk elé kerülő olyan ábrázolását képezi, mely hasonlít a megismert alakzathoz. A ’’’címeralak’’’ vagy ’’’címerkép’’’ tehát a címerpajzson előforduló alakzat ábrája vagy képe. A címerpajzsokon, a tapasztalat szerint, háromféle dolog fordulhat elő, tinktúrák, tagolások és ábrák. A tinktúrák nem heraldikai alakzatok, hanem csak maguk a mázak (10. §.). A tagolások nem egyebek, mint tinktúrák, amennyiben a heraldikai vonalak egyformán osztják el azokat a pajzson (14. §.). Következésképp azon a pajzson nincs [címer]ábra, melyen semmi más nem fordul elő, mint tinktúra vagy tagolás. A ’’’címerábrát’’’ [címerképet] úgy is megmagyarázhatjuk, hogy ez az, amit a pajzson a tinktúrán és a tagoláson kívül találunk.“</ref>
A Gatterert megelőző és követő újkori [[tudományos heraldika|tudományos heraldikában]] még különbséget tettek [[tagolás]] (Section) és [[mesteralak]] (Heroldsfigur) között. Az első pl. egy [[vágott]] vagy [[hasított]] pajzs, melynél az egyenlő nagyságú [[mező]]kben a [[máz]]ak egyenletesen oszlanak el (mint pl. a [[négyelt]] pajzsban is), a tulajdonképpeni [[mesteralak]]oknál viszont az egyik máz általában kisebb teret foglal el, mint a másik (mint pl. a [[pólya]] vagy a [[kereszt]]). Az elsőnél (pl. a [többször] vágott vagy hasított [[pajzs]]nál) tehát nem állapítható meg pontosan, hogy melyik máz a [[mesteralak]] és melyik az [[alap]], a másiknál (azaz a [[pólyázott]], illetve a [[cölöpölt]] pajzsnál) viszont a [[máz|tinktúrák]] száma, az alak és a nagyság egyértelműen kijelöli a [[mesteralak]]ot (ez általában a kisebb). Gatterer annak eldöntésére, hogy a pajzsban egyszerű [[tagolás]], vagy [[mesteralak]] van-e, azt ajánlja, hogy számoljuk meg a pajzs [[mező]]it és a felhasznált tinktúrákat. Ha egy tinktúra ugyanannyi mezőben helyezkedik el, mint a többi, tagolással van dolgunk, ha viszont egy tinktúra több mezőt foglal el a többinél, mesteralakot kapunk. á13.ñ Az élő heraldika és korunk címertana a tagolásokat és a mesteralakokat egyaránt a mesteralakok közé sorolja. A fenti eszmefuttatás azonban a szerkezeti heraldika szempontjából mégis alapvető fontosságú, mert segítségünkre van az osztott és az osztatlan címerek definíciójának pontos meghatározásánál. Ehhez azonban egy újabb fogalmat, az ’’’[[alap]]’’’ definícióját kell bevezetnünk. Ehhez pedig a címerképek alapvető fontossággal bírnak. Gatterer ezzel kapcsolatban a következőket mondja:
<14.> „18. §. Ein Plaz, worin eine Wappenfigur erscheint, heist ein ’’’Feld.’’’ Wo also in einem Plaze eine Figur ist, da muß Feld seyn: hingegen läst sich kein Feld ohne Figur denken...
19. §. Ein einfacher Schild besteht nur aus einem Plaze, ein getheilter aber hat mehrere (§. 12.). Jener kan also nur ein Feld, dieser aber mehrere haben, aber beederseits nur alsdann, wann sich in den Pläzen eine Figur befindet (§.18.)... Ein Schild, der keine Figur hat, heist ein ’’’lediger Schild’’’... Folglich hat ein lediger Schild kein Feld (§.18.). Da er nun auch, vermöge der Erfahrung, keine Figur hat; so ist er nur der Tincturen und Sectionen fähig (§. 16.). Ein einfacher lediger Schild hat nichts, als Tinctur, und zwar nicht mehr, als eine (§.13.): hingegen ein getheilter lediger Schild hat mehr, als eine Tinctur, und eine oder mehrere Sectionen, und zwar von den leztern so viel, als er Pläze hat (§. cit.).“ <ref>„18. §. Azt a mezőt, melyben címerkép [címerábra] található, ’’’alapnak’’’ nevezzük. Ha egy mezőben címerkép van, annak alapnak kell lennie: alap címerkép nélkül nem képzelhető el... [ellentétben a címerhatározás elveivel, ahol minden egy-, két- és többmázú tagolás potenciális alapnak számít]
19. §. Az egyszerű pajzs csak egy mezőből áll, az osztott ellenben többől (12. §.). Az előbbinek csak egy alapja lehet, az utóbbinak több is, de mindkét esetben csak akkor, ha a mezőkben van valamilyen címerkép is (18. §.)… Azt a pajzsot, melyben nincs címerábra, ’’’tarpajzsnak’’’ nevezzük... Következésképp, a tarpajzsnak nincs alapja (18. §.). Mivel, a tapasztalat szerint, ezen nincs címerkép; ezt csak a tinktúrák és a tagolások képezik (16. §.). Az egyszerű tarpajzson nincs más, mint tinktúra, éspedig egynél nem több (13. §): ellenben az osztott tarpajzson egynél több tinktúra van, és egy vagy több tagolás, mégpedig legalább annyi, amennyi mező van (id. §.).“ </ref>
A [[címerkép]]ek azért is fontos elemei a rendszernek, mert egyértelműen megadják a morfológiai elemek pontos definícióját. A [[címer]]ek szerkezeti elemei a morfológiai alakzatok kölcsönhatásaitól függnek. Ha ezeket felismerjük, a szerkezeti heraldikán belül létrehozhatjuk a klasszifikáció és a determináció szabályait. (Pl. ha az [[alap]] többnemű (azaz többféle tinktúrából áll), a [[pajzs]] akkor nem számít osztottnak, ha a) a mezők egyikében sincs címerábra, és b) ha a címerábra mindegyik mezőre színváltás nélkül rá van helyezve.) <ref>Szegedi László: ’’A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban.’’ Századok 1999. 163. l. </ref> Itt kap különös jelentőséget többek között az a kérdés is, hogy egy mezőben van-e címerábra. A ’’van’’ és a ’’nics’’ kérdése ugyanis (melyet Gatterer és Schmeitzei is világosan látott) hermeneutikailag határozza meg a pajzsban az [[osztóvonal]]ak által felépülő rendszer és alakzatok logikáját és jelöli ki helyüket a szerkezeti elemek kölcsönhatásának terében.
Gatterer tehát a fenti néhány alapelv segítségével fel tudott építeni egy koherens, általános érvényű rendszert. Minden egyes további kérdéskör vizsgálata ezen alapul, ami során mindig meghatározó marad az osztóvonalak szerepe a morfológiai alakzatok létrehozásában.
Lépten-nyomon felfedezhető Gatterernek az a szándéka, hogy minden heraldikai alakzatra pontos szaknyelvi definíciót találjon. Művét ezen szándékból írta, melyhez az alapot a
Schmeitzel a fent felsorolt témakörök közül mindegyiket érintette.
Gattererhez hasonlán Schmeitzel is kimondja, hogy a pajzson látható morfológiai alakzatokat (osztó)vonalak veszik körül, ezek lehetnek egyenesek vagy görbék, s mindkét fajta vonal létrehozhat morfológiai alakzatokat. <ref>Gatterernél (akárcsak Schmeitzeknél) az osztóvonalak vagy egymás felé futnak vagy metszik egymást (Durchschnitte): „ §. 23. Wann gerade Linien von verschiedener Art zur Section gebraucht werden (§. 21.), so müssen sie entweder gegen einander laufen, oder einander durchschneiden. Laufen dergleichen Linien gegen einander, so müssen es entweder senkrechte und quere, oder die beeden schrägen, oder schräge und nicht schräge Linien seyn. Wann senkrechte und quere Linien gegen einander laufen, so entstehen fürnämlich sechserley Arten der Sectionen daraus, 1) die ‘‘‘ganze und halbe‘‘‘, oder die ‘‘‘halbe und ganze Theilung,‘‘‘ 2) die ‘‘‘Theilung mit Stufen,‘‘‘ 3) ‘‘‘mit Zinnen‘‘‘, 4) ‘‘‘mit Krücken‘‘‘, 5) ‘‘‘mit Kreuzen‘‘‘, und 6) ‘‘‘mit Quaderstücken‘‘‘... §. 28. Aus gegen einander laufenden Schräglinien (§. 23.) entstehen fürnämlich 4. Sectionen, 1) die ‘‘‘Theilung mit einer Spize,‘‘‘ 2) das ‘‘‘Gespizte‘‘‘, 3) mit ‘‘‘Spizen getheilt‘‘‘, und 4) ‘‘‘gesparrt‘‘‘... §. 37. Wann gerade Linien von verschiedener Art einander durchschneiden (§. 23.); so sind es entweder senkrechte und quere, oder die beeden schrägen, oder schräge und nicht schräge Linien (§. 21.).“ á15-16.; 18.; 21.ñ (Gatterer 1774, 15-16., 18., 21. l.)</ref> Megnevezi a fő tagolási típusokat, melyekből minden további típus levezethető. Kimondja, ha a mezőben valamilyen címerábra van, azt alapnak nevezzük. Az osztott pajzsok több alapból állnak. Ha az egyszerű pajzsokban az eltérő színű mezők száma páros, tagolás jön létre, ha a mezők száma páratlan, mesteralakkal van dolgunk.
A következőket tudjuk meg tőle (kisebb betűvel a Schmeitzel jegyzeteiben olvasható szöveg van szedve): „Daß die Durchschnitte und ’’Sectiones’’, ebenfals Figuren zu nennen, lernen wir aus ’’Euclide Elem. Lib. 1.’’ da er spricht: ’’Figura est, quae sub uno vel pluribus terminis continetur’’ <small>(a). Denn in Geometria heist man eine Figur, was von gewissen Linien, als Ränden, eingeschlossen ist, dahero haben wir ’’figuras circulares, conicas, triangulares’’ u. s. w.</small> Also verstehet man hiedurch, wenn ein Schild durch eine Linie (b), ein oder mehrmal ’’seci’’ret ist, und die ’’exsectione’’ entstehende ’’spatia, diver’’ser Farbe sind. <small>(b) Hibey ist der grobe Fehler, der meisten heraldischen Bücher zu mercken, welche das ’’fundament’’ der ’’Sectionum’’, nicht in denen ’’lineis, quibus scuta secantur,’’ suchen, sondern in denen ’’spatiis’’, welche ’’ex sectionibus’’ entstehë.</small>“<ref>„Azt, hogy az átlós tagolások [Durchschnitte = olyan osztóvonal, mely eléri a pajzs (ellentétes) széleit] és a ’’tagolások’’ [több osztóvonal által létrehozott képlet] is alakzatok, ’’Euklidésztől’’ tanultuk meg, aki az ’’Elem’’[enta] 1. könyv[ében] ezt mondta: ’’az alakzat az, amit egy vagy több határvonal vesz körül.’’ <small>(a) Mivel a geometriában alakzatnak azt nevezzük, amit annak peremén vonalak zárnak körül, ezért vannak ’’köralakú, kúpos, háromszögű,’’ stb. ’’alakzatok.’’</small> Ezen értjük azt is, ha egy pajzs valamilyen vonal által egyszer vagy többször van ’’tagolva’’, és a ’’tagolásból’’ keletkező ’’terek eltérő’’ színűek. <small>(b) A legtöbb heraldikai könyvben itt durva hiba fedezhető fel, mert ezek a ’’tagolás alapját’’ [fokát, számát] nem azon ’’vonalakban’’ keresik, melyek ’’tagolják a pajzsot’’, hanem azon ’’terekben’’ [mezőkben], melyek a ’’tagolás által’’ keletkeznek.</small>“ (Martin Schmeitzel: ‘‘Einleitung in die Wappenlehre‘‘. Jena 1723, 127-128. l.) (Schmeitzel tehát ezzel azt mondja, hogy az osztóvonal [száma] határozza meg az alakzatokat és nem fordítva.)</ref>
Gatterer tehát ugyanazon alapokból indul ki, mint Schmeitzel, a szóhasználata is szinte azonos, bár egyszer sem idézi. Az utóbbi szerző legfontosabb felfedezése, hogy a morfológiai alakzatokat a szín-alakzat kölcsönhatás révén az osztóvonalak alakítják ki, mely felismerésre később Gatterer a saját címertani elméletét építette fel.
Schmeitzel Gattererhez hasonlóan határozta meg az [[egyszerű címer|egyszerű]] és [[osztott címer|osztott pajzsok]] fogalmát is, de nem egy tudatos szerkezeti, hanem egy hagyományos klasszifikációs rendszer elemeként. (A [[címer]]ek ugyanis szerinte osztályozhatók: I. a címerábrák, azok színe és helyzete szerint: pl. az egyik család ezüst alapon fekete oroszlánt visel, a másik ezüst alapon kék oroszlánt stb.; II. a címerviselők szerint: jogi és természetes személyek stb.; III. a címerek jelentősége szerint: hivatali, uradalmi, [[igénycímer]]ek stb.; IV. a címerek jelentése szerint: [[beszélő címer]]ek; V. kompozíciójuk szerint: egyszerű és összetett címerek; VI. a címerek elsőbbsége szerint: pl. a császári címer megelőzi a királyit, a királyi a hercegit, stb.; VII. a címerek alkotórészeinek száma szerint: egyes címerek csak pajzsból és sisakból állnak, mások azonban több sisakból, pajzstartókból, rendjelekből stb.) á100-113. l.ñ
Erről a következőket mondja: á110-111.ñ „In der V. Claße erscheinet der Unterscheid derer Wappen, nachdem sie entweder ’’’einfach sind, oder aus vielen Feldern bestehen.’’’ Die von der ersten Sorte, bestehen nur aus einem Schild, welcher entweder nur schlecht weg mit unterschiedlichen Farben gespalten, getheilet, oder durchschnitten ist (d), oder es erscheinet nur eine (e), oder mehr Figuren (f) in demselben, die entweder von einerley (g) oder diversen Arth (h) sind. Die aus vielen Feldern bestehen, sehen auch sehr unterschiedlich aus, und haben viele oder wenige Feldungen oder Quartier (i), wie der Augenschein lehret. <small>(d) Und das 1. 2. 3. oder auch mehrmal... (i) Welche ’’extra compositionem’’, in denen meisten Wappen, besondere Wappen sind, wenn sie aber zusammen in ein groß Schild gesetzet werden, nur Quartier heissen...</small>“<ref>Az V. osztályban a címerek aszerint vannak megkülönböztetve, hogy ’’’egyszerűek-e vagy több alapból állnak.’’’ Az első fajta címerek csak egy pajzsból állnak, melyek egyszerűen csak különféle színekkel vannak vágva, hasítva vagy harántolva (d), vagy azokon csak egy (e) vagy több címerábra (f) jelenik meg, melyek egyfélék (g) vagy többfélék (h) lehetnek. Azok, melyek több alapból állnak, szintén nagyon eltérőek, és több vagy kevesebb alapjuk vagy negyedük (i) van, miként azt a szemrevételezés mutatja. <small>(d) Éspedig 1-szer, 2-szer, 3-szor vagy többször... (i) Melyek a legtöbb címerben a ’’kompozíción kívül’’ külön címerek, ha azonban egy nagy pajzsra együtt helyezik azokat, csak negyednek nevezzük...</small>“ </ref>
Schmeitzel ezután megadja a fő tagolási típusokat is, melyekből az összes többi (!) származik: 1. [[hasított]], 2. [[vágott]], 3. [[harántolt]], 4. [[balharántolt]] (ezek vonalai többször is ismétlődhetnek), s felsorolja hat fő szerkezeti bélyegüket: „... haben wir vier ’’’Haupt-’’’Sectiones, d. i. welche durch das ’’centrum scuti’’ gehen, und aus welchen alle die übrige entspringen; Gehet die Linie von oben herab, so heists ’’’getheilt’’’; quer über, ’’’gespalten’’’; schreg aus dem rechten Ober-Winckel ’’’rechts durchschnitten’’’, aus dem lincken Ober-Winckel ’’’lincks durchschnitten’’’ (d). Hibey ist zu mercken
:I. Daß es bey der Theilungen etliche wenige Exempel (e) gebe, wo die ’’section’’ eben ’’’nicht durch das’’’ ’’centrum’’ ’’’gehe’’’, sondern ’’’etwas zur rechten’’’ oder ’’’lincken’’’ ausweihe...
:II. Daß besagte vier Haupt-’’Sectiones’’, ’’’offt unterschiedlichmalen’’’ ’’repeti’’ret ’’’werden’’’... solchen Exempeln darff ich nur die ’’Sectiones’’ zehlen, und so dann gehörig aussprechen (g).
:III. Daß die ’’sectiones’’ ’’’offt auch’’’ ’’per lineas curvas’’ (h) ’’’erscheinen’’’, welche sodann von der äusserlichen Gestalt, die ’’ex ductu lineae’’ entstehet, ihre eigene Benennung bekommen (i)...
:IV. Daß die ’’lineae sectionum’’ ’’’nicht allzeit’’’ ’’parallel’’ ’’’lauffen’’’, sondern auf vielerley Arthen sich entweder ’’’durchschneiden’’’...,oder aber ’’’nur berühren’’’...
:V. Daß beydes, auch ’’per lineas curvas’’ geschehen sey...
:VI. Daß die ’’ex Sectionibus’’ entstehende ’’spatia’’, manchemal ’’’leer erscheinen’’’... manchemal aber auch, wo nicht alle, doch einige, ’’’mit andern Figuren besetzt sind’’’... welches alles auf die Weise auszusprechen ist, wie unten in der Note (o) mit Heraldischen ’’Terminis’’ gelehret worden.
:<small>(g) Also sage bey fig. 21. zweymal getheilet, mit Gold, blau und Silber. Fig. 22. dreymal getheilt, wechselsweise mit Gold und schwartz... und so bey allen Exempeln, da die ’’spatia’’ von ’’diverser tinctur’’, oder an der Zahl gleich sind, denn ist dieses nicht, so entstehen Pfahle, Balcken, u.s.w...
:(h) Was eine krumme Linie sey, ist bekandt, nemlich, wenn der ’’ductus lineae per ambages’’ geschehen, weil nun die Auschweiffung auf tausenderley Weise geschehen kan, so haben wir auch sehr vielerley Sorten von ’’lineis curvis’’ u. s. w.
:(o) Bey diesen Exempeln ist zu mercken, daß bey solchen Wappen, derjenige Platz, da eine Figur erscheinet, so dann ’’respectu figurae’’, ’’’Feld’’’ genennet werde...</small>“<ref>„...négy ’’’fő’’’-tagolás van, azaz olyanok, melyek a ’’pajzs közepén’’ futnak, s melyekből az összes többi származik; ha a vonal fentről lefelé megy, a neve ’’’hasított’’’; vízszintesen, ’’’vágott’’’; harántosan a jobb felső sarokból, ’’’harántolt’’’, a bal felső sarokból, ’’’balharántolt’’’ (d). Ezeknél meg kell jegyezni,
:I. Hogy az osztások esetében van néhány olyan példa is (e), amikor a ’’tagolás’’ ’’’nem’’’ pontosan a ’’’pajzs’’’ ’’közepén’’ ’’’fut’’’, hanem ’’’valamivel jobbra’’’ vagy ’’’balra’’’ tér ki...
:II. Hogy az említett négy fő-’’tagolás’’ ’’’gyakran különféleképpen’’’ ’’ismétlődik’’... mely példáknál csak a ’’tagolásokat’’ kell számolni, és ennek megfelelően kell azokat kifejezni (g).
:III. Hogy a ’’tagolások’’ ’’’gyakran’’’ ’’görbe vonalakkal’’ (h) ’’’történnek’’’, melyek saját megnevezésüket (i) a ’’vonalak’’ külső ’’alakjáról’’ kapják...
:IV. Hogy a ’’tagolások vonalai’’ ’’’nem mindig’’’ futnak egymással ’’párhuzamosan’’, hanem sokféle módon vagy ’’’metszik’’’... vagy ’’’csak érintik’’’ egymást...
:V. Hogy mindegyik történhet ’’görbe vonal által’’ is...
:VI. Hogy a ’’tagolások által’’ létrejövő ’’terek’’ olykor ’’’üresek’’’,... olykor azonban, ha nem is mindegyikük, de egyesek ’’’más címerábrával vannak ellátva’’’... (o), s mindezeket heraldikai ’’terminusokkal’’ olyan módon fejezzük ki, ahogyan azokat alább az (o) pont alatt tanulhatjuk meg.
:<small>(g) A 21. ábránál azt mondjuk, hogy arannyal, kékkel és ezüsttel kétszer hasított. A 22. ábra arannyal és feketével váltakozóan háromszor hasított... és így tovább minden példánál, melyek ’’terei eltérő színűek’’, vagy ezek száma páros, ha nem páros, cölöpök, pólyák, stb. keletkeznek...
:(h) Ismeretes, hogy mi az a görbe vonal, nevezetesen az, amikor a ’’vonalvezetés kitérőkkel’’ történik, mivel a kitérők ezerfélék lehetnek, nagyon sokféle görbe vonal van, stb.
:(o) Ezen példáknál meg kell jegyezni, hogy az olyan címereknél, melyek mezőjében címerábra található, az az ’’alakzat szempontjából’’ ’’’ alapnak’’’ neveztetik...</small>“ <Schmeitzel, 128-135.> </ref>
Tekintsük tehát át ezek alapján, hogy – Gattererhez hasonlóan – Schmeitzel milyen szerkezeti kérdéseket érint. Kimondja, hogy a pajzson látható morfológiai alakzatokat (osztó)vonalak veszik körül <127.>, ezek lehetnek egyenesek vagy görbék <130.>, s mindkét fajta vonal létrehozhat morfológiai alakzatokat. (Schmeitzel Gatterertől eltérően az olyan tagolt egyenes vonalakat, mint amilyen pl. az [[ormós]] vonal, a görbe vonalak közé sorolja.) Az osztóvonalak lehetnek párhuzamosak, érinthetik vagy metszhetik egymást á132.ñ. Megnevezi a fő tagolási típusokat, melyekből minden további típus levezethető <128.>. Kimondja, hogy az egyszerű címerek csak egy pajzsból állnak, és különféle színekkel lehetnek tagolva vagy egyféle, illetve többféle címerábra található rajtuk <110-111.>. Ha a mezőben valamilyen címerábra van, azt [[alap]]nak nevezzük. <134.>. Az osztott pajzsok több alapból állnak <111.>. Ha az egyszerű pajzsokban az eltérő színű mezők száma páros, tagolás jön létre, ha a mezők száma páratlan, [[mesteralak]]kal van dolgunk <130.>.
Gatterer a [[mező]]k és a mesteralakok fogalmát a felhasznált színek tekintetében pontosabban definiálta. Azt mondta, hogy ha a páratlan számú mezőben a két szélső tagolásban azonos tinktúra van, mesteralak jön létre, ha a páratlan számú mezőben legalább három tinktúra van, tagolást kapunk. Ha a páros számú mezőben két tinktúra van, az tagolás és mesteralak is lehet. Ezen körülményektől is függ, hogy a pajzs egyszerű vagy osztott-e. A mező és a mesteralak közti különbséget Schmeitzel azonban a fentinél pontosabban is megfogalmazta: „...man den Balcken nicht mit der ‘‘‘doppelten Spaltung‘‘‘ vermische, der Unterschied giebet sich leicht zu erkennen, bey [die Spaltung]... sind alle drey ‘‘spatia‘‘ von ‘‘diverser tinctur‘‘, ist es aber ein Balcken, so sind die zwey ‘‘spatia extrema‘‘ allzeit von einer ‘‘couleur‘‘, und deuthen das Feld an, das mittelste ist der Balcken.“ <ref>„...a pólyát nem lehet összetéveszteni a ’’’kettős vágással’’’, könnyen különbséget lehet tenni, [a vágásnál]... mindhárom ’’mező eltérő színű’’, ha azonban pólyáról van szó, a két ’’szélső mező’’ mindig egyféle ’’színű’’ és az alapra emlékeztet, közülük a középső a pólya.“ á139.ñ </ref> Itteni gondolatmenete már újra Gattererre emlékeztet, de nézetét megintcsak nem a teljes rendszer szempontjából, hanem egy konkrét probléma tisztázására fejti ki.
Bár Gatterer – Schmeitzeltől eltérően – forrásait csak ritkán idézi, azon kevés hivatkozásából, melyet megad, széleskörű szakirodalmi tájékozottságot árul el. A fenti hasonlóságok és egyezések alapján ismernie kellett Schmeitzel művét is, akinek elszórt megjegyzéseit koherens heraldikai rendszerré ötvözte.
Gatterer nem a klasszifikáció (azonosítás), hanem a szerkezeti elemek definícióit alkotta meg és pontosította. Tisztázta a nevezéktani objektumok fogalmát (Platz, Feld, a görbe vonalak definiálása), s ezekből a definíciókon keresztül megteremtette a szerkezeti címertan szilárd épületét. Rendszere pontos, logikailag rendezett morfológiai és genetikai kölcsönhatások alapján nyugszik.
Schmeitzel érdeme elsősorban az, hogy művében már megtalálható ezen épület (a szerkezeti heraldika) minden fontos alkotórésze, azokat csupán a megfelelő rendszerbe kellett illeszteni. Ennek érdeme pedig Gattereré, aki máig is érvényes elméleti művet hozott létre. (Minthogy rendszere empirikus szerkezeti alapokon áll, megállapításai legfeljebb finomíthatók, de érvényük alapvetően állandó.) Rendszeréből tehát levezethetők az empirikus heraldikai klasszifikáció szabályai is, melyek a determináció lehetőségének és az axiomatikus szemlélet bevezetésének egyik lehetséges előfeltételét képezik.
===A történeti címerszemlélet és a tudományos heraldika kialakulása, 19-20. század===
A 19. század újra visszatért a történeti források vizsgálatához ([[Christian Samuel Bernd]], [[Hermann Grote]], br. [[Leopold Ledebur]],
Olyan új címertani diszciplínák jöttek létre, mint a ’’[[címerkritika]]’’ és a ’’[[historizálás]]’’. Ledebur az ’’összehasonlító heraldika’’ megalapítója és [[Hermann Grote]] az egyik úttörője, mely a korabeli technikai adottságokat, a [[címerjog]]i szabályokat kutatja, és vizsgálja a divatok és újítások hatását a heraldikára. A 19. század végén a csúcspontot [[Maximilian Gritzner]] működése jelentette. A 20. század kiemelkedő heraldikusai közé tartozott [[Donald Lindsey Galbreath]].
===Az axiomatikus címerszemlélet===
Az axiomatikus szemlélet alapjai már a múltban is léteztek. Spener például a színtörvényt axiomatikus szabálynak nevezte: “Causam ex hypothesi sua quod arma ex vestimentis veteris militiae ortum habeant ita deducit Aegid[ius] Gelen[ius] de magnit[udine] Colon[iae] Agripp[iae] L. 2. pag. 116. Hinc elicitur ratio axiomatis scutarii: non esse metallum in metallo, nec colorem in colore pingendum”. <ref>Spener i. m. 118. l.</ref>
A heroldok céhei pontos nevezéktant és szabályokat dolgoztak ki. Idővel ezen rigorózusnak tűnő előírások másodlagos módon rendkívül megfelelőnek bizonyultak egy axiomatikus, tehát koherens rendszer spontán létrejöttéhez, mely kiküszöböl minden szerkezeti pontatlanságot. A heroldok tehát megalapozták az eredetileg mágikus tudomány valódi tudományosságát. Miként a lovagi költészet szabályait is a költői céhekben hozták létre, melyek ma is részei a verselméletnek, a címertan szabályai is ugyanilyen céhekben jöttek létre, de a későbbi tudományos heraldika nem mindenhol követte ezen szabályokat, így például a mi térségünkben sem, beleértve az osztrák és a német heraldikát is.
A pontos szabályok hiánya ezért sok bizonytalanságot okoz. Például Jiří Čarek, volt prágai főlevéltárost sok jogos kritika érte amiatt, hogy a
Ezen kemény szavak egy szaktudós tevékenységével kapcsolatban hangoztak el. Hogyan lehet
Az egységes axiomatikus szemlélet nélkülözése, mint pl. az egységes nevezéktan hiánya komoly gondokat okozhat. Például valószínűleg soha nem fogunk rájönni, hogy Nagy Iván címerleírásában mit jelent tulajdonképpen a
Az axiomatikus szemlélet feladata tehát az egységes nevezéktan, leírás és módszertan alkalmazásával a bizonytalanságok kiküszöbölése, illetve segédlet nyújtása
Az axiomatikus szemlélet a következő gondolatmenettel írható le. Ha jól bele gondolunk, hogyan jönnek létre a címerek, arra jutunk, hogy a
Ez a munkafolyamat egyben egy
A pozitivista módszerek és a forrásanyag halmozása erre a problémára nem jelent megoldást, ha nincs olyan szilárd váz, mely a forrásokat az axiomatikus alapon létrehozott módszerekkel ki tudná értékelni, mégpedig olyan módon, hogy a kiértékelés eredménye a szabályok követésével előre adottan mindig ugyanaz lesz. Ha mindenki a saját tetszése szerinti önkényes nevezéktant, leírást és értelmezést használ, a fent említett címerszerkesztési módszer sem követhető visszafelé és a címer is csak nehezen rekonstruálható. Az angol heraldika rigorózus nevezéktana és címerleírási rendszere pontosan ezen szerkezeti elvű heraldikának a két koherens alapeleme.
Tudat alatt az axiomatikus heraldika elveinek megfelelő programot hirdetett meg a szocializmus idején a Prága melletti Jílové város járási múzeumának keretén belül működő Cseh Heraldikai és Genealógiai Társaság 1983-ban. 27 pontból álló programjuk ide vágó részei a következők voltak: 1. a genealógiai és heraldikai szótár-atlasz előkészítése, 2. a genealógia és heraldika kézikönyvének előkészítése, 11. a számítástechnika és a heraldikai gyűjtemények kapcsolata, 26. a genealógiai és heraldikai terminológia egységesítése, 27. a genealógiai és heraldikai bibliográfia létrehozása. (Ezen program megvalósítására a volt Csehszlovákiában már nem kerülhetett sor, mert ugyanezen évben a múzeum új igazgatója a társaságot felszámolta. <ref>Vö. Genealogicko-Heraldický Hlas 1999/2. 37-38. l.</ref>)
Tehát minden axiomatikus alapú szemlélet és program szükségképpen és önkénytelenül is logikus szemlélet és fordítva – minden logikus gondolatmenet egyben axiomatikus is. Nekünk is valami hasonló programra van szükségünk.
====’’Az axiomatikus szemlélet módszertana’’====
A tudományos vizsgálat alapelveit Galénosz, a nagy görög-római orvos már a 2. században kidolgozta. Galénosz módszere szerint a helyes vizsgálatnál három lépésből álló metodológiát kell követni, mely az arisztotelészi logikán alapul (axióma, definíció, posztulátum). Eszerint az orvosnak ismernie kell a logikát, tudnia kell a betegségeket genusok és speciesek szerint beosztani, diagnózist tudnia kell deduktív módszerekkel bizonyítani, továbbá a beteg állapotából tudnia kell következtetni annak korábbi állapotára és a várható fejleményekre.
Az ő módszerét követte szóról-szóra Ibn Khaldún, arab történész a történelem és a társadalmi folyamatok vizsgálatánál. Úgy vélte, hogy minden történésznek ismernie kell a logikát, az eseményeket genusok és speciesek szerint kell osztályoznia, deduktív módszerekkel kell bizonyítania állításait. Ennek nyomán egy ország adott állapotából meg kellene tudnia mondania, mi előzte meg az adott helyzetet és milyen további fejlemények várhatók.
Ez az elv az axiomatikus heraldikára is érvényes, de visszafelé ható érvénnyel. Az axiomatikus módszertannal visszafelé tudjuk követni az adott címer megrajzolásának módját, megszerkesztésének menetét, továbbá követni tudjuk az osztott címer, vagy helyesebben az összetett (negyedelt) címer egyes mezőinek (egykori külön címereinek) a hozzáadását a címerpajzshoz, fel tudjuk deríteni ezek társadalmi, heraldikai, genealógiai, politikai, történeti okait, ezen folyamat törvényszerűségeit. Ezt pedig össze tudjuk vetni más, hasonló módon létrejött címerekkel, stb. Mindezt úgy érhetjük el, hogy egységes nevezéktant használunk és ennek segítségével néhány axiómát fektetünk le.
====’’Az axiomatikus módszer alapelemei a heraldikában’’====
Hogyan alkalmazható ez a módszer a heraldikában? Esetünkben az axiómák az egységes nevezéktanon alapuló heroldszabályok, melyek alkalmazása a címerleírás és a klasszifikáció, a dedukció pedig a klasszifikáció és a definíciók által logikus módon megállapított szerkezeti elemek felismerése. Az axiomatikus szemléletben mindezen dedukciók a címerek geometriai alapjaiból erednek, mellyel már Gatterer is részletesen foglalkozott.
Mindenféle axiomatikus szemlélet nélkül (de szerkezeti alapon), ezt az elvet használja például a kezdetektől mindmáig az angol heraldika címertani eljárásmódja, mely pontos lépéseket követ a nevezéktanban, a leírásban és a szerkezeti elemek meghatározásában. A szerkezeti szemlélet tehát ugyanúgy megfelelőnek tűnik a koherens heraldikai szerkezet létrehozásához, mint az axiomatikus szemlélet. Az axiomatikus heraldikához viszont első lépésben mindenképpen szükség van egy koherens szerkezeti (vagy ehhez hasonló, axiomatikus jellegű) szemléletre.
Miben áll ezen szerkezeti szemlélet lényege? Abban, hogy az egységes nevezéktanból és nevezéktani szemléletből automatikusan következik az egységes (koherens) címertani rendszer. A Stephen Friar által szerkesztett ’’A New Dictionary of Heraldry’’ (London, 1987) című heraldikai lexikon például hangsúlyozza, hogy a mesteralakoknak a pajzsban regulatív szerepük van. Minden egyes mesteralak geometriai alakja megfelel a négy fő osztóvonalnak, mely ’’’megváltoztathatatlan’’’. Ezért a címerleírás terminológiáját (azaz a geometriai elvek szerint létrejövő szerkezeti elemeket) ’’’is’’’ ezen elv határozza meg. Ilyenek például a [[címerleírás]]ban szereplő olyan, pontosan meghatározott elemek, mint az osztott mezők (pl. [[szarufa]] által), a [[címerkép]]ek elrendezése, és a címerképek [[póz]]a. „The ordinaries as here definied, also possess a regulative function. The geometry of each corresponds with the four principal lines of partition, and their disposition within the armorial field is unalterable: for these reasons the terminology of blazon is determined by reference to them, i.e.: Parted fields (e.g. per chevron); Disposition of charges (e.g. five martlets in saltire); Attitudes (inclination) of charges (e.g. a Spear fesswise).” <ref>Friar i. m. 259-260. l.</ref>
Bár a fent vázolt (szerkezeti elvű) szabályok nem mindenben alkalmazhatók egy koherens, axiomatikus szemléletű rendszer (és ennek olyan alkalmazott elemeinél, mint pl. egy címerhatározó) létrehozásához, mert ez másféle kiinduló geometriai elemeket állapít meg, valamint egyes geometriai elemek szerepét, értékét és az általuk létrehozott szerkezeti képleteket másféle módon definiálja, de alapelveiben (a szerkezeti szemlélet kiinduló pontjában) pontosan megegyezik azzal.
A heraldikai axiómákat a következő fejezetben tárgyaljuk, de az arisztotelészi hármas rendszer fényében (axióma-definíció-posztulátum) azt már most is felvázolhatjuk. (A későbbiekben a definíció és a posztulátum fogalma nagyjából egymással azonos értelmű lesz.)
A főbb axiómák:
*négy fő osztóvonal van (függőleges, vízszintes, harántos, balharántos)
*két fő fém (arany és ezüst) és négy fő szín (vörös, kék, zöld, fekete) van
*a pajzson (illetve a mezőben) mesteralakok és címerképek helyezkednek el, stb.
A főbb axiómákból következő néhány definíció:
*a páros számú osztóvonal és két tinktúra együttese mesteralakot eredményez
*a páratlan számú osztóvonal és kettő vagy több tinktúra együttese pajzstagolást eredményez
*a mező a pajzs olyan felülete, melyet osztóvonalak hoznak létre, stb.
A főbb axiómákból következő posztulátumok a következők:
*az osztóvonalak és a tinktúrák szerkezeti elemeket hoznak létre mint a mező, az egyszerű és osztott címer
*ha a többször tagolt pajzs valamelyik mezőjében van valamilyen címerábra, osztott pajzs jön létre (a címerhatározás egyik szabálya)
*színre szín és fémre fém nem helyezhető (színtörvény), stb.
====’’Az axiomatikus módszer alkalmazása’’====
Az axiómákból és posztulátumokból következő szabályokhoz tartoznak az olyan alkalmazott területek is, mint a heraldikai klasszifikáció axiomatikus alapjai. Ilyen pl. hogy egyetlen függőleges osztóvonal általában osztott címert eredményez, a két és több függőleges osztóvonal eredményezhet osztott címert és mesteralakot is. Ezek konkrét eseteit a címerhatározás szabályai állapítják meg.
A klasszifikációt és annak szilárd megalapozását a címerábrák [[megkülönböztető jegyek|megkülönböztető jegyei]], [[póz]]ai, száma, színe stb. teszi lehetővé. Minden egyes címerábra rendelkezik attribútuumokkal. Friar szerint még az egyszerű kör is „kerek és lapos” („even the humble roundel is round and flat!”), <ref>Uo. 34. l.</ref> és ezen attribútuumok bennefoglaltatnak a címerábra terminológiájában („and for the most part these are implicit in the terminology of armory”). <ref>Uo. 34. l. </ref> Például a hím griffnek nincs szárnya, a griffnek van. Ezek alapján a címerábrák is pontosabban leírhatók és besorolhatók egyes szűkebb kategóriákba. A címerábrák attribútuumainak megnevezéseit a heraldikai szótárak és lexikonok tartalmazzák.
A heraldikai klasszifikáció feladata annak meghatározása, hogy az osztóvonalak, a mázak és a címerábrák egyszerű vagy osztott címert eredményeznek-e, meg kell adnia a fő címermező mázát, ezen belül a fő címerábrát, a mellék címerábrákat, a címerábrák kiegészítő jegyeit, számát, színét, pózát, külön jegyeit stb. Ezen jegyek egzakt definiálása tehát lehetővé teszi az egyes címerek pontos besorolását egy-egy alkategóriába és egy koherens címerhatározó összeállítását, mely egyben a címerregiszter szerepét is betölti.
Az axiomatikus eljárás ezen kívül pontosabb címerleírást és egységes nevezéktant eredményezhet. A fenti példa nyomán az is világos, hogy az axiomatikus módszer széles körben alkalmazható a címerek tudományos vizsgálatában is.
Mindehhez hármas ’’’heraldikai program’’’ra van szükség:
:1. heraldikai lexikon
:2. címerhatározó
:3. axiomatikus heraldika
----
| |||