„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
31. sor:
A [[heraldika]] története felfogható úgy is, mint a különféle szemléletek uralma az egyes korokban. Ezek között voltak olyanok, melyek többé-kevésbé előre vitték a címertant, mások nem járultak hozzá jelentősen annak fejlődéséhez vagy éppen visszalépésnek tekinthetők, ismét mások viszont paradigmaváltást jelentettek a címertan egyes területeit vagy egészét tekintve.
===A heroldok címerszemlélete, 12-14. század===
A [[herold]]ok címerszemlélete keveréke volt a szerkezeti és a szimbolikus szemléletnek, de alapjaiban
A titok megtartását szolgálta az aprólékos nevezéktan és a pontos címerleírás kifejlesztése. Az [[axiomatikus heraldika]] két legfontosabb eszközét tehát a heroldok hozták létre. Ha joggal akartak a címerek értőinek címével büszkélkedni, az adott heroldnak kényszerű módon ismernie kellett a fennhatósága alá tartozó terület címerviselőinek a címereit, bármikor fel kellett azokat ismernie, nyilván kellett azokat tartania, tudnia kellett azokat lerajzolni és megfelelően leírni, mely alapján a címerrajz is könnyen elkészíthető volt. A nyilvántartáshoz [[címertekercs]]eket és [[címerkönyv]]eket állítottak össze, melyek a [[címer]]eket (illetve a [[címerleírás]]okat) gyakran tematikusan (a [[mesteralak]]ok és/vagy a [[címerábra|címerábrák]] szerint, majd alfabetikusan) csoportosították. Ilyen tematikus címerkönyvek például az [[ordinary]]nak nevezett angol címerregiszterek. Így lényegében a [[herold]]ok fejlesztették ki az egyik legfontosabb metodológiai eszközt is, a [[címerhatározó]]t, illetve a [[címerhatározás]] egyik lehetséges megvalósítási elvét.
A heroldok arra törekedtek, hogy a [[címerleírás|leírás]] rövid és tömör legyen. Például a francia és az angol (anglo-norman) címerleírás ma is pusztán egy, legfeljebb két mondatból álló, pár szavas leírás. Ahhoz, hogy ez a leírás ilyen rövid és tömör maradhasson, a [[címerművészet]] gazdagodása által létrejövő egyre újabb testtartások, ''[[póz]]''ok, ''[[helyzet]]''ek, ''[[megkülönböztető jegyek|kiegészítő jegyek]]'', stb. megnevezésére is külön kifejezést kellett használatba venni. A francia és az angol [[nevezéktan]] (melynek nagy része szintén francia eredetű) így rendkívül bonyolulttá vált, melyet csak ezen „tudomány” értői ismernek. Ez egyrészt a fent említett titoktartás következménye (mivel a heroldi hivatás a céhen belül a megélhetés forrása is volt), másrészt az egyre újabb pózok, kiegészítő jegyek stb. használatba vételének az eredménye.
Ennek következtében az [[angol heraldika]] önkénytelenül és elkerülhetetlenül mindmáig lényegében [[szerkezeti szemlélet]]ű, azaz pontosan definiált nevezéktanon alapuló pontosan meghatározott formájú leírást használ, melytől semmilyen formában nem lehet eltérni (főleg önkényes módon nem, hanem mindenkinek fáradságos munkával el kell sajátítania a szakterminológiát és a leírás szabályait), és pontos szabályok szerint jár el, melyek meghatározzák, hogy milyen [[tagolás]]t, a [[színek]] által létrejövő mely szerkezetet lehet például [[mesteralak]]nak, [[osztott címer]]nek stb. tekinteni. Ez egyfajta merev rendszer, de egyben pontosan meg is határozhatók általa azok a (vitás és alapvető) szerkezeti elemek, melyek az [[axiomatikus heraldika|axiomatikus szemléletnek]] is a kiinduló pontjai.
=== A szimbolikus címerszemlélet, 14-17. század ===
| |||