„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
Mindez a szimpátia tanának ókori tanítására megy vissza, mely a csillagok, ásványok, az állatvilág, a növényvilág, az emberek között szimpátiákat és antipátiákat vizsgálja. A szimpátiatannak megfelelően, a drágaköveket, a féldrágaköveket és a ritka ásványokat már a babilóniaiak óta nagyra becsülték, mint a kozmikus erők koncentrátumát. Az idősebb Plinius (Kr. u. 23/24-79), ''Naturalis Historiae'' (Kr. u. 77) című művének 35-37. fejezetében többször is kifejtette, hogy művét ezen kozmikus törvény feltárásának szenteli. Ezt a tanítást átvette a középkori orvostudomány, gyógyszerészet, alkímia, [[heraldika]] stb. is. [[Bartolo de Sassoferrato]] (1313/1314-1357), híres jogász, a bolognai, a pisai, majd a perugiai egyetem tanára az 1350-es években az [[arany]]at a Naphoz kapcsolta, a [[kék]]et a levegő elemhez és a [[vörös]]et a tűz elemhez. Őt követte 1382 és 1387 között [[Heraldikai lexikon/Honoré Bonet|Honoré Bonet]] (1340 k.-1410 k.), Salon priorja, provencei heraldikus. Az avignoni egyetemen doktori címet szerzett, majd Franciaországban és Aragóniában utazott. ''Arbre des Batailles'' (1387) című művében kifejtette, hogy az arany a legnemesebb a világon, mert természete szerint fénylik és ragyog, és tele van erényekkel.
Bonet művét behatóan tanulmányozták a 15. századi burgundiai heroldok és V. Alfonz szicíliai kettős király heroldja, [[Jean Courteois]] (†1436), hivatali nevén Szicília herold. ''Le Blason des Couleurs'' (1414) <ref>''Trattato dei colori nelle arme, nelle livre e nelle divise.'' Olaszul (Nápoly: kézirat). Új szerkesztése Pavia: A. Viani, 1593. Francia fordítása, ''Le blason des couleurs en armes, livres et divises'' (H. Cocheris, Paris 1860)</ref> című művében ő alakította ki a [[színek]] és a bolygók, valamint a drágakövek (továbbá az erények, a [[fémek]], a hónapok, az állatövi jegyek, a hét napjai stb.) [[heraldika]]i rendszerét. Magáról elárulja, hogy sokáig időzött Németalföldön, a Hainault-i Monsban. Pályája kezdetén Luxemburgi Péter, Saint-Pol grófja, majd V. Alfonz szolgálatában állt Nápolyban. Könyvét a többi címerkirály és herold „segítségével” írta. Ismerte Szevillai Izidor
Jean Courtois műve kéziratban terjedt, majd egyike volt az első franciául nyomtatott könyveknek. Hamarosan Angliában is megjelent, de a gyakorlatban csak kevéssé alkalmazták. A Tudor és Stuart dinasztiák uralkodása alatt (1485-1702) azonban a heroldok kézikönyvei tartalmazták ezt a színjelölési rendszert is.
55. sor:
A heraldikát ekkoriban az asztrológiai és allegorikus szemlélet uralta. Ezért használtak például asztrológiai bolygószimbólumokat is a [[színjelölési módszer|színek jelölésére]], mint az Sir [[Henry Spelman]] (1564 k.-1641), parlamenti képviselő, angol történész és [[heraldikus]] ''Aspilogia'' című művében<ref>Művét Sir Edward Bisse (Bissaeus) (†1670) adta ki 1654-ben, Nicholas Upton ''De officio militari libri IV'' (1440 k.) című művével együtt.</ref> is megtalálható. A címerek egyiptomi eredetét vallotta Sir [[John Ferne]] (†1609), heraldikai író, genealógus, kiváló angol jogász. <ref>Ferne, Sir J.: ''The Blazon of Gentrie: Deuided into two parts. The first named, The Glorie of Generositie. The second, Lacyes Nobilitie. Comprehending discourses of Armes and of Gentry. Wherein is treated of the beginning, parts and degrees of gentlenesse, with her lawes: of the bearing, and blazon of Cote-armers: of the lawes of armes, and of combats.'' John Windet for T. Cooke: London, 1586.</ref>
Ugyanúgy, miként az irodalomban terjedtek az emblematikus művek, <ref>Pl. Zsámboki János ''Emblemata'' (Antwerpen, 1564) című könyvét, mely érinti a heraldika területét is, Angliában olvasta Gabriel Harvey, William Whitaker püspök, Geoffrey Whitney, az 1586-os első angol emblémagyűjtemény szerzője és talán William Shakespeare is.</ref> a [[heraldika]]i szerzők valószínűleg szintén egyfajta emblematikát akartak létrehozni a címertanban is. Erre utal, hogy a heraldikusok, mint [[Colombière|Marcus Vulson de la Colombière]] (''Le vray théâtre d´honneur'', 1644) és [[Petra Sancta|Silvester Petra Sancta]] (''De symbolis heroicis'', 1634) is előszeretettel követték az emblematikus művek címeinek a mintáját.
Colombière (†1658) avagy Marc de Vulson, Sieur de La Colombière (azaz Colombière Sieur-e, avagy seniora), számos sikeres könyvet írt a szimbólumokról, a jóslatokról, a heraldikáról, az álmokról stb. Összegyűjtötte a lovagsággal kapcsolatos ismereteket és hagyományokat. Az 1600-as években tulajdonképpen két genealógus és heraldikus, Marcus Vulson de la Colombière és [[Ménestrier|Claude-François Ménestrier]] (1631-1705), lyoni jezsuita szerzetes, egyetemi tanár, korának legbefolyásosabb heraldikusa fedezték fel a lovagságot és alakították ki idealizált képét. Ebbe a sorba illik Petra Sancta mindkét fő műve (1634 és 1638), <ref>''De symbolis heroicis, libri IX.'' Antverpiae, 1634 és<br>
''Tesserae gentilitiae ex legibus fecialium descriptae.'' Róma, 1638</ref> Colombière művei (1644 és 1648), <ref>''La Science heroiqve, traitant de la noblesse, de l'origine des armes de leurs blasons, & symboles, des tymbres, bourlets, couronnes, cimiers, lambrequins, supports, & tenans, & autres ornements de l'escu ; de la deuise, & du cry de guerre, de l'escu pendant & des pas & emprises des anciens cheualiers, des formes differentes de leurs tombeaux ; et des marques exterieures de l'escu de nos roys, des reynes, & enfans de France, & des officiers de la couronne, et de la maison du roy.'' Párizs 1639 és 1644 <br>
és <br>
| |||