„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
A [[heraldika]] története felfogható úgy is, mint a különféle szemléletek uralma az egyes korokban. Ezek között voltak olyanok, melyek többé-kevésbé előre vitték a címertant, mások nem járultak hozzá jelentősen annak fejlődéséhez vagy éppen visszalépésnek tekinthetők, ismét mások viszont paradigmaváltást jelentettek a címertan egyes területeit vagy egészét tekintve.
===A heroldok címerszemlélete, 12-14. század===
Kezdetben a címerekkel két csoport foglalkozott, a trubadúrok vagy művészek és a heroldok. Az első címerleírások is egy trubadúr, Chrétien de Troyes művében olvashatók 1170 körül. A címertan első két századában a heraldika írásbeliségét lényegében csak a trubadúrok és címerköltők irodalmi művei jelentik, míg a heroldok általában csak képi ábrázolásokat hagytak ránk ebből a korból. Úgy tűnik, hogy a két csoport között bizonyos feszültség volt, mert egyes költők azzal vádolták a heroldokat, hogy nincs haszontalanabb mesterség, mint a heroldé, aki ura nyakán élősködik és mindenféle fontoskodó kreációkat alkot, hogy igazolja működésének jogosultságát. Mindannyian ugyanazon a területen próbálták a megélhetésüket biztosítani, de míg a művészek szabadabb módon kezelték a címereket, így pl. azok leírását is művészi, az élő nyelvhez közelebb álló formában és metaforikusan tárgyalták és nem dolgoztak ki külön rendszert azok leírására (bár a nevezéktanuk megfelel a korabeli címertan elveinek), addig a heroldok mindent pontosan definiáltak. Saját céheikbe tömörültek, ahol a mesterség minden fogását külön meghatározták és az utódaikra áthagyományozták. Miként tehát egy jó cipészmesternek is tudnia kellett, hogy milyen munkafolyamatokkal és fogásokkal készíthető el egy jó minőségű cipő, a heroldnak is ismernie kellett a címerek megszerkesztésének minden szabályát. Ez egyfajta sorozatgyártás bevezetését jelentette a címerművészetbe és általában a címertanba, ami a címerek egységes arculatában is megnyilvánult. (Pl. az angol címerek túlnyomó többsége tartalmaz valamilyen fő mesteralakot, azaz ordinaryt.) Mivel a heroldok idővel részei lettek a főúri és uralkodói udvartartásnak (míg a trubadúrok ott csak vendégek voltak és udvarról udvarra jártak, mint pl. Peter Suchenwirt, az osztrák címerköltő), diplomáciai és más feladatokat is elláttak, az ő címerszemléletük vált uralkodóvá. Így a heraldika egész rendszere ma is szigorú szabályokhoz van kötve. Ezért nem mondhatom azt például, hogy rózsát vagy oroszlánt akarok a címerembe vagy hogy X címere ez és ez, miként az Chrétien de Troyes művében olvasható. (A magyar címerleírás egyébként közelebb áll a művészi módszerhez, míg a francia és angol szigorúan a heroldszabályokat követi.)
A [[herold]]ok címerszemlélete keveréke volt a szerkezeti és a szimbolikus szemléletnek, de alapjaiban '''szerkezeti szemléletű''' volt, ami a [[címer]]ek megrajzolásának, [[címerleírás|leírásának]], nyilvántartásának stb. a legegyszerűbb és legtermészetesebb, azaz magáról értetődő módja. Már nagyon hamar hierarchikus felépítés és rangfokozat alakult ki a körükben aszerint, hogy az adott herold ([[címerkirály]], herold, [[perszevant]], [[apród]] stb.) milyen fokú jártasságot szerzett a címerek ismeretében. Külön céhekbe tömörültek és „tudományukra” titokzatos lepel borult, mely mögé a kívülállónak nem volt betekintése. A heroldok úgy vélték, hogy egyedül ők a címerek értői, ezért a korai [[heraldikus]]okat is lenézték, mint olyanokat, akik nincsenek birtokában a valódi tannak.
| |||