„Szakácskönyv/Tartósítás/Aszalás” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
<div style="float: right; margin-left: 1em">__TOC__</div>
== Aszalás ==
Majdnem mindegyik hazai gyümölcsünk tartósítható aszalással, a szakszerűen aszalt gyümölcsök megőrzik az eredeti gyümölcs szinte valamennyi értékét. Természetes módon, tehát nem a tűző napon, hanem a száraz légáramban aszalt gyümölcsöket szabad csak elfogyasztani. A magas hőmérsékletű aszalás sajnos az eredeti enzim- és vitamintartalmat tönkreteszi, az értékes gyümölcsöt pusztán élvezeti cikké változtatja. Kerüljük el a mesterségesen kezelt, pasztörizált, sterilizált, karamellizált gyümölcsöket, mert ezek az eljárások a gyümölcs legjobb tulajdonságait tüntetik el. Ide tartozik a gyümölcsök sugárkezeléssel történő tartósítása, és a gáznemű anyagokkal való érlelése is. Ugyan csak káros a gyümölcs teljes életerejét, éltető és gyógyító hatását tönkretevő mélyfagyasztás, a mikrohullámú felmelegítés, párolás.
-----
== FŰSZEREK SZÁRÍTÁSA ==
A zöldfűszerek legtöbbje egyszerű szárítással is jól tartósítható, s ha helyesen tároljuk, egy-két évig használható. Ehhez a hajtásokat, leveleket, virágokat akkor szedjük, amikor még zsengék, rendszerint ilyenkor legintenzívebbek az ízeik. (Ha magot gyűjtünk fűszernek, azt is inkább az érés kezdetén szedjük.)
A begyűjtött ágakból - az alsó végüknél összefogva - kicsi laza csokrokat kötünk, s azokat árnyékos, meleg (25-30 Celsius-fokos), szellős helyen felakasztjuk. (Terméses ágakra szokás alulról egy nagyobb papírzacskót is lazán ráhúzni, hogy az a kipergő magokat felfogja. Ha nagyon poros a szárítóhelyiség, akkor viszont felülről szokás papírral takarni, hogy kevesebb szenny tapadjon a növényre.) A naptól mindenképpen óvjuk a száradó fűszert (ronthatja a színét, ízét), de nagyobb mennyiséget nem érdemes kötözgetni, ha van rá hely, lehet szitán, hálón kiterítve is szárítani, ám ekkor is fontos, hogy a száraz, meleg levegő jól körbejárhassa. (Hideg időben, vagy gyorsabb munkára használható egy szabályozható hőmérsékletű sütő is, de abban se legyen melegebb 35 Celsius-foknál, s ott is kell a jó szellőzés.)
Amikor a szárítmány már csontszáraz, s pattanva törik - ehhez néhány nap, esetleg egy-két hét kell -, jöhet a morzsolás. Ennek csak az a célja, hogy a továbbiakban kisebb edényre legyen szükségünk.
----
== Szárított zöldborsó ==
Erre a célra egészen gyenge, hosszú csövű velőborsót vegyünk. A frissen kifejtett borsót helyezzük tepsibe, és 2-3 napon keresztül jó meleg napon szárítsuk. Amikor a külső héja már jól összeráncosodott, gyengén előmelegített sütőbe tesszük, egy jó marék cukorral megszórjuk, és addig tartjuk a sütőben, amíg a cukor a zöldborsót bevonja. Karamellizálódás veszélye nélkül kb. 10-12 órán keresztül tartjuk a sütőben, amelyet tovább már nem fűtünk. Tüllzacskóba tesszük és jó száraz helyen tároljuk. Télen a felhasználáskor nem pároljuk, hanem főzzük.
----
== Szárított zölpaprika ==
Nem túl vastag húsú paprikát és hosszú csöves paprikát spárgára fűzünk, és több napon keresztül jó meleg napon vagy meleg helyiségben megszárítjuk. Töltött paprikának is igen jó, ízéből semmit nem veszít. Használat előtt pár óráig vízben áztatjuk. Ételek ízesítésére használjuk.
----
== Szárított gomba ==
Szárításra legalkalmasabb a vargánya-és a sampinyongomba. A friss, egészséges, nem túl érett gombát megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk. Napra kitéve pár óra alatt megszárad, de a túlságosan tűző napon való szárítás nem jó, ezért időnként vigyük árnyékos helyre. Ha a szárítás nem tökéletes, gyengén meleg sütőben szárítsuk tovább. Zárt edényben vagy celofánzacskóba tartsuk, mer hamar megmolyosodik.
----
= Fűszerek szárítása =
| |||