„Heraldikai lexikon/Tárcsapajzs” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
16. sor:
[[Kép:HetVezer-ChroniconPictum.jpg|thumb|Korai tárcsapajzs a Képes krónikából]]
A '''tárcsapajzs''' az [[élő heraldika]] korának boltozott pajzsa, a legtöbb mai pajzsforma őse. A lovagi tornán ténylegesen is használt tornapajzs volt, melyre eredetileg nem festettek [[címer]]t, legfeljebb [[rutapajzs]]ra helyezett címert, miként az a Képes krónika ábrázolásain is
látható. Eredetileg a teknőspáncélhoz hasonló fodros felületű volt, melyről a kopjadöfések jobban lecsúsztak.
▲látható. Eredetileg a teknőspáncélhoz hasonló fodros felületű volt, melyről a kopjadöfések jobban lecsúsztak.
A név eredetére különféle magyarázatok születtek. A legvalószínűbbek az arab darâka (pajzs) és a szláv tarcica (deszka). Úgy tűnik, hogy a tárcsapajzs egy szláv négyszögű pajzsból vezethető le, noha a legkorábbi tárcsapajzsok ovális alakúak voltak, a jobb felső sarokban bevágással a lándzsa számára. [[Gustav Adelbet Seyler|Seyler]] a "tarč", "terč" 'céltábla' szó etimológiája miatt szláv eredetűnek tartotta. Beaumont a francia targe
szó arab eredetére mutat rá (az ófranciában 1080-tól kimutatható), melynek jelentése pajzs, pajzsocska. Az arabban a
(teknős)páncél jelentésével is összekapcsolódott. Az olasz "targa" értelme is pajzs, pajzsocska volt. A magyar tárcsa szó
27 ⟶ 26 sor:
amelyet a lovasok és íjászok hordtak. A francia szó germán eredetű ugyan, de a magyarba a tárcsa a franciából került. Másik
jelentése, a 'cél, céltábla' a lovagi tornákon, a hadi gyakorlatokon a hajítás és a lőfegyverekkel való feklészüléskor
használt pajzsra megy vissza.
A 14. század első felében, közepén jelent meg Itáliában. Ez a pajzsforma nagyon alkalmas volt az ellenfél lándzsadöfésének a felfogására és a lándzsa eltörésére, ezért ez lett a tornapajzsok alapja. A 15. század közepére kifejlődött egy olyan V-alakú szíjazat, mely lehetővé tette viselését az alsókaron, miközben a bal kéz a gyeplőt is artani tudta.
A 14. század első felében jelent meg Itáliában. Kb. 1500-ig kedvelt címerpajzs volt. A 14-15. századtól már címert is ▼
A 14. századtól a test védelmét egyre jobban átvette a lemezpáncél. Ezért a pajzs védelmi funkciója csökkent. Ennek megfelelően a tárcsapajzsokat egyre kevésbé használták és egyre kisebbek lettek. Így pl. a Marburgi Egyetemen elhelyezett 1400 körüli egyes tárcspajzsok mérete mindössze 49,6 x 36,8 cm. Az egyre teljesebbé váló lemezpáncélzat a pajzsokat fölöslegessé tette és a 15. század végén, a 16. század folyamán a vértezetbe integrált elemként (de: Stechmantel), tárcsaként (de: Stechtartsche) maradtak fenn.
▲
helyeztek [[sisakdísz|sisakdísszel]] és [[sisaktakaró]]val. Leggyakrabban hosszúkás négyszög volt, eredetileg a jobb
felső sarokban kör- vagy U-alakú bevágással a [[kopja]] megtámasztására, majd a bevágás bal oldalon jelent meg. Előfordult
ovális alakú tárcsapajzs is, mint pl. a szepeshelyi freskón és az erdőfülei falképen. A 14.
század jellegzetes pajzsformája
leggyakrabban az [[államcímer]] motívumai jelennek meg (Szepeshely, Kakaslomnic, Svábfalva, Karaszkó, Zsegra).
▲század jellegzetes pajzsformája létható a Képes krónikában, a bántornyai falfestményen és más forrásokban, melyeken
▲leggyakrabban az [[államcímer]] motívumai jelennek meg (Szepeshely, Kakaslomnic, Svábfalva, Karaszkó, Zsegra).
alakultak ki, melyek már csak a heraldikában fordultak elő, ténylegesen nem használták. Ezt [[reneszánsz pajzs]]nak is ▼
változata a [[lófejpajzs]]. ▼
Magyarországon a 15. század végén a lovastárcsa is átalakult. A magyar tárcsapajzs (de: ungarische Tartsche) a könnyűlovasság különleges, a [[pavese]]hez hasonló pajzsa volt. Az alja négyszög alakú, a tetejét azonban a közepénél balfelé átlósan levágták, hogy jobban ki lehessen mögüle látni. Későbbi változatát lándzsatartó nyílással is ellátták. A korábbi tárcsapajzsokkal szemben ezek konvex módon íveltek, míg a szokványos tárcsapajzsok függőlegesen és vízszintesen konkáv ívelésűek voltak. Felső szintjét a jobb felső sarok felé ívben megemelték, majd
egészét kiszélesítették, miáltal nemcsak a mellet, hanem a bal vállat is védte. Ez lett a korai [[huszár]]ság általános
védőfegyvere, de 1570 körül eltűnt a huszárok fegyverzetéből, mert gátolta a gyors, könnyed mozgást.
A 15. század folyamán a tárcsapajzs felszínét köralakú bevágásokkal, külön peremmel, csipkézettel látták el. Ezek erős befolyással voltak a későbbi [[barokk pajzs|barokk]] és rokokó [[kartus]]okra. A reneszánszban a szimmetria kedvéért a bevágást mindkét oldalon kialakították. Oldalanként több bevágást is eszkézéltrek, a pajzs oldala pedig gyakran fodros lett. Dekoratív adottságait a művészek főleg a 15-16. században használták ki. Így a tárcsapajzsból változatos, sokszor túldíszített, elkorcsosult [[reneszánsz pajzs]]formák
▲
▲nevezik. A fodros oldalú pajzsok egyik változata a [[lófejpajzs]].
A tárcsapajzsokon ábrázolt címerképeknek mindig a bevágás felé kell nézniük. Ha a [[házassági címer]]ben két tárcsapajzs
63 ⟶ 60 sor:
==Lásd még==
[[
[[Kategória:Heraldika]]
| |||