Ido nyelvkönyv/7. lecke

Számok

Az alapszámok nullától tízig: zero, un, du, tri, quar, kin, sis, sep, ok, non, dek

Száz: cent; ezer: mil; millió: milion; billió: bilion.

A fenti alapszámokból képezzük a többit: a tízeseket az -a utóképző hozzáadásával, a hozzájuk tartozó egyeseket pedig az e kötőszóval, melyet kötőjelekkel egybeírunk: 11 – dek-e-un; 12 – dek-e-du; 20 – dua dek; 21 – duadek-e-un; 56 – kinadek-e-sis; 178 – cent-e-sepadek-e-ok; 1066 – mil-e-sisadek-e-sis; 1923 – mil-e-nonacent-e-duadek-e-tri. Ha számokat sorolunk fel, akkor egyszerűen egymás után mondjuk őket: 1923 – un non du tri.

A sorszámneveket a tőszámnevekből az -esma képzővel alkotjuk, ilyenkor a többtagú számokat egybeírjuk: unesma (első), dekeduesma (tizenkettedik), omna duesma dio (minden második nap).

A tő- és sorszámnevek állhatnak főnévi vagy határozói alakban is, sajátos jelentéssel: uno (egység), une (bizonyos értelemben), duo (pár), trio (trió), dekeduo (tucat), unesmo (az első …), unesme (először), dekesmo (a tizedik).

Törtszámokat az -im- képzővel alkothatunk: duimo (fél), quarimo (negyed), dekimo (tized), centimo (század), du triimi (kétharmad), sep okimi (hétnyolcad).

Szorzószámokat az -opl- segítségével képezhetünk: duopla (kétszeres, dupla), centopla (százszoros); hasonlóan multopla (sokféle). A -szor, -szer, -ször kifejezésére használjuk a -foye képzőt: unfoye (egyszer), trifoye (háromszor), centfoye (százszor).

Csoportképző számneveket az -op- képzővel alkothatunk: quarope (négyesével); hasonlóan: pokope (apránként), vortope (szóról szóra).

Számos előképzővel találkozhatunk, amelyek számnevekből alakultak ki: mono-, bi-, tri-, quadri-, quinqua-, sexa-, septua-, okto-, nona-; mono-plano (egyfedeles repülőgép), bi-plano (kétfedeles repülőgép), tri-folio (háromlevelű lóhere), quadri-pedo (négylábú).

Melléknévi igenevek

A jelen idejű melléknévi igenév végződése -anta: vidanta (látás). A múlt idejű szenvedőé -ita: vidita (látott).

Természetesen a fenti két legfontosabb melléknévi igenévnek megvan mind a három időben a maga cselekvő és szenvedő alakja, azonban ezeket ritkán használjuk (ráadásul igen nehéz őket magyarra fordítani). A következő táblázatban bemutatjuk az összest (mivel az analitika nagyon hasonlít az angoléhoz, megadjuk az angol formákat is):

Jelen idő, cselekvő	vid-anta (látás; A.: seeing)
Jelen idő, szenvedő	vid-ata (“látva lenni”, A.: being seen)
Múlt idő, cselekvő	vid-inta (“látás volt”; A.: having seen)
Múlt idő, szenvedő	vid-ita (látott; A: seen)
Jövő idő, cselekvő	vid-onta (“leendő látás”; A.: about to see)
Jövő idő, szenvedő	vid-ota (“leendő látott”; A.: about to be seen)

Képzők

Valaminek a rossz mivoltát a mis- képzővel fejezhetjük ki: komprenar - miskomprenar ((meg)érteni - félreérteni).

A tagadást kifejezhetjük a ne- előképzővel is: utila - neutila (hasznos - használhatatlan)

Kifejezések

Quante vu evas? Hány éves vagy?

Me evas dek (yari). Tíz (éves vagyok).

El evis triadek. Ő harminc (éves) volt.

Kande me evis sep… Amikor hat voltam…

Il esas evoza (grandeva). Koros.

La evoza siorulo. Az érett férfi.

Mea evo esas quaradek yari. Negyvenes éveimben járok.

La infanteto evis kin monati. A csecsemő hat hónapos.