„Zilahy Ágnes/Könyvem története” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Kategória:Szakácskönyv/Régi/Zilahy Ágnes|{{PAGENAME}}]]
{{idézet|'''Könyvem története.'''[[Fájl:Zilahycímlap.png|thums|
Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám -
Mint egy tavaszi napsugár
Mert látva küszködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: mért nem írok egy eredeti magyar szakácskönyvet? - Nincsenek-e leírott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?
19. sor:
- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen jól hangzik a leírása, milyen ízletesnek képzelem e holmikat.
- Írja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást, a mi valószínűleg még a fejében van. Hiszen tárcákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén irt, a ki írni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet írni sikerül, még szerencsés lehet általa.}}
{{idézet|Némileg reménykedve, hálásan és fellelkesedve fogadtam e jóságos szavakat. Aztán azonnal hozzáfogtam egy újkori szakácskönyv megírásához. És két hónap alatt meg is írtam azt. De hiába kerestem reá kiadót - 8 kerek esztendeig nem találtam könyvemnek jóságában hívő lelket. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen segített engem is.
Most már itt van előttem a nemes gróf Teleky Sándor ezredes úr levele, mely így hangzik:}}
{{idézet|[[w:Nagy-Bányán|Nagy-Bányán]] December 3-án 1891.
'''Igen tisztelt asszonyom!'''
31. sor:
Nagyon szépen köszönöm a könyvet; jól ettem és jóllaktam belőle. Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leírását azoknak a jó magyar ételeknek, a melyeket olyan jóízűen élveztem míg gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben s most már, vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem.
Én is konyítok valamit a szakácsság művészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg [[w:Dumas|Dumas]], aki Canem, Soyer magaslatán állott és [[w:Brant Savarin|Brant Savarin]] tudományát tökélyesítette.
Okos dolgot cselekedtem, amikor Nagyacsádnak tanácsoltam, hogy írjon "Szakácskönyvet;" valóban sikerült s olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.
55. sor:
Soha életemben másnak a házánál nem főztem és mind e mai napig saját háztartásomban dolgozom, de mert nagy csapások értek, megismerkedtem az anyagi küzdelmekkel is. Így lassan megtanultam miképpen kell és lehet az elképzelhetlenségig kevés anyagból a lehető legjobb ételeket előállítani.
Egészen magyar vagyok, ízlésre, szokásokra s minthogy
Most már évek óta a főzési tudományom adja kenyeremet.
| |||