„Szerkesztő:Wittizsu/Allapok” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
164. sor:
A megteremtett világ legszebb része volt Éden. Gyönyörű kert volt ez, tele virágokkal, virágzó és gyümölcshozó fákkal. Itt lakott az első emberpár, Ádám és Éva. Az illatozó lugas nagy szemű szőlőivel és árnyékával hajolt föléjük. Barátaik, a különféle állatok szelíd bizalommal járkáltak a kertben. A kert közepén állt a Tudás Fája és az Örök Élet Fája. Az égből az Angyali Kórus halk harmóniája hallatszott.
Ádám és Éva még csak most ébredeztek a nemlétből a létbe. Most kezdték felfedezni, hogy léteznek, vagyis élnek. Évát nagy örömmel töltötte el a létezés. Kitárt karokkal körbe fordult a többi létező dolgok felé, és gyönyörködve felsóhajtott.
- ''Óh, élni, élni, mily édes, mi szép!''
- ''És úrnak lenni mindenek felett!'' – tette hozzá Ádám elégedetten.
- Jó érzés tudni, hogy gondoskodnak rólunk – folytatta Éva – és nincs más kötelességünk, mint hálát rebegni annak, aki nyújtja mindezt a sok örömöt.
- Úgy látom, életelv neked függni valakitől – Miközben ezt mondta Ádám, egyszeriben észrevett egy különös fát a kert közepén. És milyen feltűnően kívánatos volt a gyümölcse annak a fának!
- Nézd Éva, milyen csábosan néz ránk ez a gyümölcs! Én bizony nagyon is szomjas vagyok!
- Majd szakítok egyet – mondta a nő, és már nyúlt is érte. Ám visszakapta a kezét, mert mennydörgésszerű hang hullámzott át a levegőn. Az Úr hangja szólt.
- Megállj! Kerüld el azt a fát! - Az Úr hangja félelmetes haraggal dörgött. - Az egész földet neked adtam, csak erre a két fára mondtam azt: Ne érintsd! Más szellem a csábító gyümölcsök tulajdonosa,
Az emberpár megrettent.
Ám ahogy beállt a csend, és már nem hallották az Úr hangját, alábbhagyott a félelem.
Évában megszületett az ellenkezés.
-
-''
Letelepedtek a lugas árnyékában, és egymást átölelve figyelték a kert életét.
Egyszerre szélroham kerekedett.
|