Wikikönyvek

„Szerkesztő:Wittizsu/Allapok” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
723 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
723 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
303. sor:
hív, hisz nem merne más.''
Erre a hívásra, a földből lángok csaptak fel, tömör fekete füstfelhő képződött, szivárvány keretezte, és iszonyúan mennydörgött. Még Lucifer is megrettent.
- Ki vagy te rém?! Nem téged hívtalak! A föld védőangyala gyönge és szelíd!
- Gyöngének ismertél az égi karban! De itt a saját birodalmamban végtelen erős vagyok! Eljöttem, mert szellem szavadnak engedelmeskednem kellett. De vigyázz! Azért hogy képes voltál felzaklatni, még nem biztos, hogy parancsolhatsz nekem! ''Ha felveszem saját képem, leroskadsz! S eme két féreg itt megsemmisül.''
- Mondd hát, ha az ember istenül fogadna téged, hogyan férhetne büszke közeledbe?
316. sor:
- ''Minden mi él, egyenlő soká él.''- magyarázta Lucifer. -'' A százados fa, az egynapos rovar*. Eszmél, örül, szeret és elbukik, midőn napszámát, s vágyait betölté. Nem az idő halad, mi változunk.''
A két ember csodálkozva hallgatta.
- ''Egy század, egy nap, szinte egyre megy. Ne félj, betöltöd célodat te is.'' Csak azt ne hidd, hogy ebben a sártestben van az ember egész egyénisége. Látod a hangyabolyt, vagy a méheket? Úgy tűnik értelem nélkül járkálnak ezrével, össze-vissza. De az egész raj együtt mint állandó egyén, azonos szellemben él és cselekszik, kitűzött célját megteljesíti. Egyszer, amikor eljön a vég, az egész leáll. Ugyanígy él és majd széthullik a te tested is. De száz alakban élni fogsz újra, és nem is kell majd előről kezdened mindent. ''Ha vétkeztél, fiadban bűnhödöl, köszvényedet őbenne folytatod, amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, évmilliókra lesz tulajdonod.''
- Nem érem be ezzel a válasszal, többre vágyom! - ellenkezett Ádám. - Azt ígérted, belenézhetek a jövőmbe. Hadd lássam hogy mi az, amiért küzdök, és szenvedek!
- Igen, én is ezt akarom! - állt mellé Éva. – Hadd lássam, megmarad-e a mostani szépségem!
- Hát, legyen! - Lucifer nem késlekedhetett tovább az igéret teljesítésével. -Elvarázsollak benneteket, hogy aludjatok, és álmotokban végigéljétek az emberiség sorsát. A jövő végéig megmutatok mindent.
A kis házikóba vezette őket.
- Csak nehogy megfutamodjatok, majd ha látjátok milyen sok hiábavaló szenvedés vár rátok! - gúnyos mosolyát szelidebbre fogta -Adok egy kis csalfa tüneményt , egy kis bíztató sugarat is, ami mindig veletek lesz. Az a neve: remény.
Így aztán Ádám és Éva az ördögi varázslattól elaludtak a házikóban, és elkezdődött a hosszú álom.
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/Szerkesztő:Wittizsu/Allapok”