„Wittich Zsuzsanna írásai/Luciferi Víziók/Második szín” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
a Helyesírás jav.
KeFe (vitalap | szerkesztései)
a Helyesírás jav.
93. sor:
Csalétek volt az utolsó mondat, de Ádám kitartott a szófogadás mellett.
; - Megmondta Isten, hogy megbüntet, ha letérünk az ő útjáról.
; - Ugyan miért büntetne? - ellenkezett Éva. - Hiszen ha az utat kitűzte, nyilván úgy is alkotott meg, hogy ne akarjunk mást, mint azon járni. ''Vagy mért állított mély örvény fölé, szédelgő fejjel kárhozatra szánva?'' Ha pedig a bűn is beletartozik az Úr tervébe, mint a vihar, verőfényes napok közt, akkor mért vétkesebb a vihar, mint az éltető verőfény? - No, lám, az első bölcselő! - nyájaskodott Lucifer. - Sokan lesznek még, az emberek közül, akik ugyanezt vitatják majd. ''A tébolydába téved sok közülök<ref>közülük (régies kif.)</ref>, sok visszaretten, révbe egy sem ér. Hát hagyjatok fel az okoskodással. Minden dolognak oly sok színe van!'' Aki minden oldalt gondosan megvizsgál, a végén kevesebbet tud, mint az első pillanatban. És akkor hogy határozzon? ''A tett halála az okoskodás.''
Ámulva hallgatták, némán és bután. Végül Éva döntött.
; - '' Én hát szakítok egyet a gyümölcsből!''