„Wittich Zsuzsanna írásai/Luciferi Víziók/Második szín” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor:
:- És úrnak lenni mindenek felett!'' – tette hozzá Ádám elégedetten.
:- Jó érzés tudni, hogy gondoskodnak rólunk – folytatta Éva – és nincs más :kötelességünk, mint hálát rebegni annak, aki nyújtja mindezt a sok örömöt.
:- Úgy látom, életelv neked függni valakitől – Miközben ezt mondta Ádám, egyszeriben :észrevett egy különös fát a kert közepén. És milyen feltűnően kívánatos v:oltvolt a gyümölcse annak a fának!
-:- Nézd Éva, milyen csábosan néz ránk ez a gyümölcs! Én bizony nagyon is szomjas vagyok!
:- Majd szakítok egyet – mondta a nő, és már nyúlt is érte. Ám visszakapta a kezét, mert :mennydörgésszerű hang hullámzott át a levegőn. Az Úr hangja szólt.
:- Megállj! Kerüld el azt a fát! - Az Úr hangja félelmetes haraggal dörgött. - Az egész :földet neked adtam, csak erre a két fára mondtam azt: Ne érintsd! Más szellem a :csábító gyümölcsök tulajdonosa, ''s halállal hal meg, aki élvezi! Amott piroslik a :szőlőgerezd,'' arrább enyhe árnyék kínálja a nyugalmat ragyogó délnek tikkasztó :hevében. Tiéd az egész kert, de ezt a két fát kerüld el, hozzá ne nyúlj!
:Az emberpár megrettent.
:Ám ahogy beállt a csend, és már nem hallották az Úr hangját, alábbhagyott a félelem.
:Évában megszületett az ellenkezés.
:- ''Miért szebb e két fa, mint a többi?'' Vagy mért épp ez tilalmas?
:-'' Hát mért kék az ég, miért zöld a liget?'' – nyugtatta Ádám, nem bírván betelni a :sok szépséggel. - Érd be azzal, hogy úgy van. Fogadjunk szót, gyere utánam Éva! :Üljünk le itt a lugasban. ''Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek''.
:Letelepedtek a lugas árnyékában, és egymást átölelve figyelték a kert életét.
:Egyszerre szélroham kerekedett.
:Lucifer, az ördög, a megátkozott és elűzött szellem a számára kijelölt két fa közelében :megbújt a lombok között. Leskelődve várta az alkalmat, a csábításra.
:- Jaj, Éva, valami idegen, valami ellenséges erő tört ránk! - Ádám ijedten felpattant :ültéből, hogy szétnézzen.
:- Én is reszketek.
:Aztán Ádám megnyugodott, és visszaült társa mellé.
:- Az Égi zene is elhallgatott. – nyugtalankodott Éva.
:- Én még hallom az égi zenét, ha egészen közel bújok hozzád.
:Ádám kedvesen hozzá simult, és ettől megnyugodtak. Most már egymásban gyönyörködtek. :Éva szeme különlegesen csillogott, amint megszólalt.
:- Én meg, ha az égi dicsőség fényét nem látom odafenn, akkor látom itt lenn a :szemedben, Ádám. Ugyan hol is kereshetném másutt? - Alig lehetett hallani, olyan :halkan beszélt. - Hiszen én csak azért lettem, mert te társ után vágyakoztál. :Hogy ne légy magányos. Örülhess, hogy van valakid. Mint ahogy a fejedelmi :nap, hogy ne álljon árván a mindenségben, a vízen látszó tükörképe :fényárjában gyönyörködik. Enyeleg vele, örül, hogy társa van, és nagylelkűen :elfelejti, hogy csupán saját tüzének halvány visszfénye az. És majd vele :együtt eltűnik, ha beborul az ég.
:- Ne beszélj ilyeneket Éva! Egészen zavarba hozol. - Ádám meghatódott a felé áradó :csodálattól és szerénységtől. - Nagyon fontos vagy nekem, tudod te is. - Tűnődve, :kedveskedve szólalt meg megint. – Mert ugyan minek beszélnék, ha nem lenne, :aki érti. Vajon mi lenne egy fénysugár, ha nem lenne egy színes dolog, ami :felfogja?'' Mi volnék én, ha mint visszhangban, s virágban, benned szebb létre nem :feselne létem, melyben saját magam szerethetem''?
:A bokorban leselkedő Lucifer undorodva elfordult.
:- Ezt a lágy enyelgést miért is hallgatom? – mormogott magában. – Elfordulok, mert még :az a szégyen ér, hogy a bennem lakó rideg, számító értelem megirigyli gyermekded :csevegésüket.
:- Hallgasd csak Ádám! Érted, mit dalol ez a bohó kis szerelmes madárka?
:- Én a patak zúgását hallgatom, Éva, az is olyan szerelmesen dalol!
:- Milyen szép ez az összhang! Sokféle szóval ugyanaz az értelem!
:Aztán csak csendben, boldogan nézelődtek.
:- Gyerünk! - bíztatta magát Lucifer a bokor mögött. - Megesküdtem vesztükre, most már :veszniük kell! A tudás és a nagyravágyás csábos fegyverével fogok küzdeni ellenük. :Nem lesz könnyű - dörmögte magában. - Nekik ez a lelkesítő érzelem a menedékük :az elbukás ellen - kicsit várt még a kedvező alkalomra. - De talán mégsem :próbálkozom hiába! Az nyer, aki mer!
:Így elszánva magát, Lucifer egy újabb szélroham közepette megjelent az emberpár előtt.
:Mindketten megrettentek, Éva futni kezdett.
:- Mit álmélkodtok? – kérdezte az érkező, majd nyájasan Éva után szólt. - Kecses hölgy, :állj meg! Engedd, hogy egy percig csodáljalak! - Arra gondolt, hányszor fog majd :megismétlődni az emberiség történetében ugyanez a jelenet: szépségüket dicsérve :csalják kelepcébe a nőket. Kárörvendve kuncogott magában. A férfitől meg azt :kérdezte:
:- Ádám, te félsz? – Ez is egy jó mondat, gondolta. Legalkalmasabb a férfiak :tőrbecsalására.
- Tőled, hitvány alak? - kérdezett vissza Ádám ügyesen megjátszott bátorsággal. - Üdvözöllek szellem testvér. Áruld el ki vagy, és honnan jöttél. Az alattunk levő világból, vagy a fölöttünk valóból?
- Ahogy akarod. A kettő ugyanazt jelenti nálunk.