„Wittich Zsuzsanna írásai/Luciferi Víziók/Második szín” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
39. sor:
:- Milyen szép ez az összhang! Sokféle szóval ugyanaz az értelem!
:Aztán csak csendben, boldogan nézelődtek.
:- Gyerünk! -
:Így elszánva magát, Lucifer egy újabb szélroham közepette megjelent az emberpár előtt.
:Mindketten megrettentek, Éva futni kezdett.
52. sor:
:- Hogy eszméljek? – kérdezte Ádám meglepődve.
:– Hiszen eszmélek, tudatomnál vagyok, nem? Nem érzem talán az áldó napsugarat? A létezés édes örömét? És Istenemnek végtelen kegyét, hogy engem tett a föld istenévé?
:- Istenévé?! - hahotázott Lucifer - ''Ezt tartja tán az a kis féreg is, mely a gyümölcsöt eszi el előled, meg a sas,
:Az ördög kis szünetet tartott, hogy szavainak hatását figyelje, aztán gúnyos :könnyedséggel folytatta.
:- De jobb talán neked így, szűk kis élethelyed lágy ölében tenyészni, mint valami trágyaféregnek, tudás nélkül, lassan leélni az életet. Kényelmesebb a hitünkben való nyugalmas bizakodás.'' Nemes, de ''súlyos'' önlábunkon állni.''
78. sor:
-'' Igen, erősek közt a leghatalmasabb.'' Ott álltam az Úr trónja mellett, és nekem is részem volt az ő dicsőségében.
- Miért nem maradtál ott, a fényes égben? Miért jöttél le onnan az anyag poros világába?
- ''Meguntam ott a második helyet. Az egyhangú szabályos életet,'' éretlen gyermekek hangján éneklő égi kórust, mely csak dicsér mindig, semmit se tart rossznak. ''Küzdést kívánok,
Csalétek volt az utolsó mondat, de Ádám kitartott a szófogadás mellett.
- Megmondta Isten, hogy megbüntet, ha letérünk az ő útjáról.
91. sor:
Éva odament, kinyújtotta kezét, várt kicsit, hogy történik-e valami, de semmi nem mozdult. Egy elszánt mozdulattal leszakította a csábító gyümölcsöt. Megízlelte, aztán Ádámnak is adott.
Lucifer győzött.
- Ez meg itt a halhatatlanság fája! -
Ám mire odaértek, egy kerub<ref>'''kerub:''' a főangyalok után második rangsorba tartozó angyal.</ref> állt ott, lángoló karddal, és rájuk kiáltott:
- Félre, bűnösök!
És már hallották az Úr szavát is:
|