„Wittich Zsuzsanna írásai/Luciferi Víziók/Kilencedik szín” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
106. sor:
[[Fájl:Madách9_2.jpg|thumb|350px|right|Kilencedik szín - Párizs]]
Mind lejöttek az emelvényről, és nagy kiabálással, lökdösődve indultak a Konventbe. Egy rongyos ruhájú paraszt nő a tömegből kiválva nagy igyekezettel az emelvényre mászott. Egyik kezében tőrt, a másikban véres emberfejet tartott, Ádámhoz rohant.
:- Danton! Nézd ezt az összeesküvőt! Téged akart megölni, én öltem meg!
:- Ha jobban helytállt volna itt, mint én, akkor rosszul tetted. De ha nem, akkor tetted helyes.
:-'' Tettem helyes, s jutalmamat kívánom! Tölts vélem egy éjet nagy férfiú!''
:- Miféle rokonszenv ébredhet ilyen kebelben?! - Ádám elborzadt. - Talán amilyen gyöngéd érzés a nőtigrisé lehet?
:- Polgár! Úgy látszik, te is kékvérű arisztokratául szegődtél! Vagy milyen érzelemről beszélsz ilyen regényesen? '' Te férfi vagy, én ifjú s nő vagyok. Bámulatom hozzád vezet nagy ember. ''
Ádám riadtan elfordult.
:- Végigborzongat, elfordul szemem, nem bírom-e szörnyű káprázatot... - Mondta mintegy magának..., aztán szinte félve újra megnézte a nőt. Éva volt az, kétség kívül.
:- Milyen csodálatos hasonlóság!...az, aki az angyalt ismerte, s látta azután, hogy elbukott, az látott tán ilyet. - A látvány hatása alatt zavarodottan, érthetetlenül beszélt a deszkáknak. - Ugyanazok a vonások, termet és beszéd, minden csak egy kicsike semmiség hiányzik, amit leírni sem lehet, és mennyire más az egész... Az nem lehetett az enyém, védte glóriája, ettől pokolnak gőze undorít el!
:-'' Mit is beszélsz magadban?
:- Számolom, asszony, hogy nincsen annyi éjszakám, ahány áruló van még a hazában.
:- Fel a Konventre!''- Vágta el a tömeg hangja a beszélgetést.
:-'' Csak nevezd meg őket!''
Közben Robespierre<ref>'''Maximilian Robespierre:''' a jakobinus diktatúra vezéregyénisége.</ref> és Saint Just<ref>'''Louis Saint-Just:''' a forradalmi terror egyik megvalósítója.
</ref> vezetésével újabb tömegek érkeztek. Jöttek, a Konvent tagjai is, és sokan mások. Emelvényt ácsoltak, még el sem készült teljesen, Saint-Just már rajta állt.
:- Danton nevezné meg őket?! Ő a fő cinkosuk! - kiáltotta, s a tömeg zúgva helyeselt.
:- Vádolni mersz, Saint-Just, nem tudod, milyen hatalom van a kezemben?
:- Csak volt! - Kiáltotta vissza Saint-Just - mert az a nép hatalma volt! De a bölcs nép megismert, és nem kívánja többé neked adni a hatalmat, hanem a Konvent végzését szentesíti.
:- Nem ismerek bírót magam felett, csak a népet, és a nép, tudom, barátom! -
Ádám kiáltására óriási zúgással válaszolt a nép. Saint-Just folytatta:
:- Az a barátod, aki a hon ellensége! A felséges nép majd ítél fölötted! A nép előtt vádollak, hazaáruló! ''Csempészésért az állami javakban, rokonszenvért az arisztokratákkal, vágyódásért a zsarnok uralomra.
:- Saint-Just vigyázz, lemennydörög szavam, vádad hamis!''
Addigra már Robespierre is Saint-Just mellett állt az emelvényen, és a tömeget lázította Danton ellen.
:- ''Ne hagyjátok beszélni! Tudjátok, a nyelve sima, mint a kígyó. Fogjátok el szabadságunk nevében!
:- Ne halljuk őt!
:- Ne halljuk, vesszen el!'' - kiabálták az emberek.
Egyre többen másztak fel az emelvényre, körülvették. Ádám a büszkeség nyugalmát erőltette magára. :-'' Ne halljatok hát, ámde én se halljam a hitvány vádat. Nem győzzük meg egymást beszéddel. Sőt tettel se győztetek le. Robespierre, megelőztél csupán, ez az egész, ne kérkedjél vele. Magam teszem le a fegyvert. Elég volt. De ím, ezennel felszólítalak, hogy három hó alatt kövess ez úton! Bakó, ügyes légy! Órjást vesztesz el ''- mondta még a guillotine mellett állónak, azzal fejét a nyaktiló alá hajtotta.
{{LV-láb}}
| |||