„Wittich Zsuzsanna írásai/Luciferi Víziók/Kilencedik szín” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
78. sor:
:- Az én világom e szörnyű emelvény.'' Mikor te ráléptél, veled egy darab mennyország szállt le, és szentélyébe zár.
:- Miért gúnyolódsz?'' Az áldozatra szentelt állatot sem'' gúnyolták'' útjában a papok.''
:- Hidd el, én magam vagyok az áldozat. Habár irigykedve nézik sokan a hatalmam, mellőlem hullanak el naponként :sokan, én megvetve életet és halált, öröm nélkül nézem királyi székem, és várom, mikor kerül rám a :sor.
Ádám ítélkező forradalmárból egy pillanat alatt csillogó szemű, vágyakozó férfivá változott.
:- Óh, te gyönyörű nő, ha csak egy napig tanítanál az égi tudományra, másnap már nyugodtan hajtanám fejem a bárd :alá. :- Ebben a rémvilágban még szeretni vágysz? Hát nem rettent a lelkiismeret?
:- A lelkiismeret a köznép előjoga. Ellenben akit a végzet vezet, az nem ér rá körültekinteni. Vagy hallottál :olyat, hogy a vihar megáll, ''ha gyönge rózsa hajlong útjain?'' - Egyre jobban beleélte magát a végzet kiválasztottjának szerepébe.
:- Aztán ki is lenne eléggé vakmerő ahhoz, hogy a közélet emberét megítélje. Ki az, aki látja a szálakat, amelyek :az élet színpadán egy Catilínát, vagy egy Brutust vezetnek? Azt hiszik, hogy akiről a hírhozók :beszélnek, az megszűnt egyúttal ember lenni, és olyan magasabb rendű lénnyé változott, akit a lenézett :apró száz viszony, mindennapos gond nem is érdekel. - Ahogy ezt mondta, saját magát is ennek a téves felfogásnak az áldozataként látta. - :- De, jaj, ne hidd, hogy így van! A trónon is ver a szív. Caesarnak, ha volt szerelmese, őt csak jó fiúnak ismerte, és sejtelme sem volt, hogy az emberek rettegik, és a föld is megrendül tőle. Éva csak állt ott ragyogó fehér ruhájában, finom arcvonásaival, az ártatlanság és fiatalság sugárzásával. Ádám tehetetlen volt.
:- ''S ha így van ez, mondd, mond , mért nem szeretnél? Nem nő vagy-é, s én nemde férfiú? Mondják, hogy a szív :gyűlöl, vagy szeret, amint magával hozza e világra.'' Én érzem, hogy a szívem rokon a tiéddel,'' s te ezt a :szót, hölgy, meg nem értenéd? ''
Éva semmit sem engedett erkölcsi tartásából.
:- S ha megérteném ? Mi haszna? Más Isten vezet téged, mint akit én hordok szívemben. Ezért nem érthetjük meg :egymást soha.
:- Hagyd el elavult eszményeidet! Mit áldozol száműzött isteneknek? A nőt úgyis olyan oltár illeti, amely mindég :ifjú, s ez csak a szív.
:-'' Az elhagyott oltárnak is lehet mártírja. Óh, Danton, magasztosabb kegyelettel megóvni a romot, mint :üdvözölni a felkelt hatalmat.'' És ez a hivatás egy nőt inkább megillet.
:- Nem látott engem ember még érzelegni, s ha látna most, akár ellenség, akár jó barát, látná, hogy az, ''akit a :sors korbácsolt tova, vihar gyanánt tisztítani a világot, mostan megáll a vérpadon szeretni egy kisleánynál, :és könny ég szemében, megjósolná, hogy Danton elbukik,'' mindenki kacagna, és nem félne senki :többé. És mégis ... könyörgök... egy reménysugár .....
Ádám szinte az első szerelem izgalmával várta a választ, várta, hogy esetleg elhangzik egy „talán“, de a súlyos szavaktól, amiket hallott, megijedt.
:- Ha a síron túl szellemed megbékél, és levetkezi ennek a kornak véres porát, ....talán...
98 ⟶ 102 sor:
Kiáltozva, üdvrivalgással visszaértek a sans-culotte-ok<ref>'''sans-culotte-ok:''' a kispolgárság és városi nincstelenek képviselői.</ref> a börtönökből. Óriási lelkes- haragos tömeg, véres fegyverekkel, véres levágott fejekkel a lándzsákon. Néhányan vad őrjöngéssel felmásztak az emelvényre. Ádám szem elől vesztette Évát a tülekedésben. A szív pillanatai elmúltak.
:- Igazságot tettünk! - jelentették ordítva. Egyikük egy gyűrűt nyújtott át.
:- Danton! Íme e gyűrű a hon zsámolyára. Kezembe nyomta az egyik cudar, amikor a késemet a nyakának tartottam. :Azt tartják rólunk, hogy rablók vagyunk. Hirtelen észrevette a fehér ruhás leányt.
:- Hát te még élsz? - kérdezte harciasan. - Kövesd testvéreidet! - kiáltotta a sans-culotte, és gyakorlott mozdulattal döfte bele a kést a vékonyka testbe. Évának megijedni sem volt ideje. Holtan esett le az emelvényről.
:-'' Jaj, vége hát! Óh, sors ki bír veled! ''- nyögte Ádám szemét eltakarva a látványtól.
109 ⟶ 113 sor:
:- Ha jobban helytállt volna itt, mint én, akkor rosszul tetted. De ha nem, akkor tetted helyes.
:-'' Tettem helyes, s jutalmamat kívánom! Tölts vélem egy éjet nagy férfiú!''
:- Miféle rokonszenv ébredhet ilyen kebelben?! - Ádám elborzadt. - Talán amilyen gyöngéd érzés a nőtigrisé :lehet?
:- Polgár! Úgy látszik, te is kékvérű arisztokratául szegődtél! Vagy milyen érzelemről beszélsz ilyen :regényesen? '' Te férfi vagy, én ifjú s nő vagyok. Bámulatom hozzád vezet nagy ember. ''
Ádám riadtan elfordult.
:- Végigborzongat, elfordul szemem, nem bírom-e szörnyű káprázatot... - Mondta mintegy magának..., aztán szinte félve újra megnézte a nőt. Éva volt az, kétség kívül.
:- Milyen csodálatos hasonlóság!...az, aki az angyalt ismerte, s látta azután, hogy elbukott, az látott tán :ilyet. - A látvány hatása alatt zavarodottan, érthetetlenül beszélt a deszkáknak. - Ugyanazok a vonások, :termet és beszéd, minden csak egy kicsike semmiség hiányzik, amit leírni sem lehet, és mennyire más az :egész... Az nem lehetett az enyém, védte glóriája, ettől pokolnak gőze undorít el!
:-'' Mit is beszélsz magadban?
:- Számolom, asszony, hogy nincsen annyi éjszakám, ahány áruló van még a hazában.
| |||