|
</div></div>
<br />
== Első szín ==
- Kettős csillaggömbök: Két csillag kering egymás körül. Dr. Héjjas István fizikus a csillagok jelentős részét ilyennek tartja.
- szférák zenéje: Phüthagoras, görög filozófus szerint az égitestek által, forgásuk során keltett harmonikus hangok, amelyeket az ember nem hall.
- Gábor, Mihály, Rafael főangyalok. Gábor hirdeti Keresztelő Szent János és Jézus megszületését az Újtestamentumban. Mihály az égi seregek vezére, Rafael az ártatlanok, gyermekek őrangyala.
- hozsánna: üdv, dicsőség
- Lucifer: Latin jelentése: fényhozó. A keresztyén mitológiában az ördögök fejedelme.
- Éden: a Paradicsom, az idilli környezet
== Második szín ==
- kerub: a főangyalok után második rangsorba tartozó angyal
== Harmadik szín ==
- nimfa: a természeti erőket megszemélyesítő, a természetet benépesítő, szép nő formájában elképzelt és ábrázolt lény
- mágnesség: Madách itt a megőrzésre érdemes szép, régi „delej” szót használja.
- egynapos rovar: kérész, tiszavirág
== Negyedik szín ==
- vonal: régi hosszmérték
- könyök, régi hosszmérték, 0,4436m
== Ötödik szín ==
- Miltiadész: politikus és hadvezér i.e. 6-5 században, Athénben. A történelemi feljegyzésekből nem derül ki egyértelműen az athéni demokrácia védelmezésében betöltött a szerepe.
- Kimón: Miltiádesz fia, i.e. 478-tól mint hadvezér sikeres harcokat vívott a perzsák ellen.
- polgárerény: a felvilágosodás korából való kifejezés, a közjóért tevékenykedő magatartást jelentette
- túlerős: túlerőben van
- anyjára tör: tehát létrehozójára a szabadságra
- himnusz: Istenhez szóló emelkedett hangulatú fohász
- demagóg: görög városállamok népgyűlésének szónoka
- díszszekér: a győztes hadvezér kocsija az ünnepi menetben
- Aphrodité: a szerelem istennője a görög mitológiában
- Khariszok: Aphrodité kísérői
- Lemnosz: Miltiadesznak meghódolt sziget az Égei tengeren, ma Lémnosz
- Pharosz: ma Párosz, 26 napi hiábavaló ostroma után Miltiadész visszatért Athénba
- Pallasz Athéne: Zeusz lánya, a bölcsesség istennője, Athén legfőbb pártfogója
- Dáriusz: Dareiosz perzsa király (I. e. 558 – 486)
- Marathon: Miltiadész győzelme a perzsák fölött i.e. 490 - ben.
- Hádész: alvilág, holtak birodalma
== Hatodik szín ==
- Herkules: nagyerejű hős a görög-római mitológiában, aki halála után istenné lett
fekete halál: a pestis
- Lukrécia: A római király fia meggyalázta, ezért szégyenében megölte magát
- Brutus: római politikus, polgárháborúban csatát vesztett, ezért megölte magát.
vadaknak lakoma lenne: a keresztény vallás követőit hitükért vadállatok elé vetették.
obulus: ezüstpénz, a rómaiak a halott szájába tették, hogy kifizethesse a díjat az alvilág révészének
- Thébaisz: Felső-Egyiptom
- anachoréta: sivatagi önsanyargató remete
== Hetedik szín ==
- Konstantinápoly: Bizánc
- pátriárka: a keleti kereszténység legfőbb személyisége, a konstantinápolyi érsek
- Tankréd: 1100 körül élt, már az első keresztes hadjáratban részt vett, Antiochia fejedelme lett
- szeráj: hárem
- homousia elve: a keresztény Szentháromság tanában Jézus, a Fiúisten az Atyával azonos, egy mivoltú (níceai zsinat 325-ben)
- homoiusia elve: a Fiúisten az Atyával nem azonos, csak hasonló mivoltú (rimini - zsinat 360-ban)
- keresztény-cinikus: olyan szerzetes, aki elítéli a földi élet nyújtotta örömöket, kényelmet
- látok, miként Tamás: a bibliai „hitetlen Tamás”
- szent sír: Jézus sírja Jeruzsálemben
- Árius egyházatya 360-ban halt meg
- a két Euséb: Caesarea és Nikodémia püspökei
- Athanásius: Egyiptom érseke, legjelentősebb személy a 60 évig tartó hitvitában
- A nagy Babilon: a kereszténység eljövendő ellenfelei János jelenéseinek könyvében zsoltárok Károli Gáspár bibliafordítása nyomán.
- szolidi: itáliai váltópénz
- zsoltárok szintén Károli Gáspár nyomán
== Nyolcadik szín ==
- Johannes Kepler (1571-1630) csillagász és matematikus
- famulus: a professzoroknak segítő idősebb diák
- konjunktúra: más csillagokkal való összefüggés
- Hermesz Triszmegisztusz: a középkori kémia, az alkímia és a mágia atyamestere
- Synesius: keresztény püspök, alkímiával is foglalkozott
- Albertus Magnus: dominikánus szerzetes, két alkimista könyvet írt
- Paracelsus: híres orvos és alkimista
- Salamon kulcsa: A középkorban Salamont mint varázslót és aranycsinálót is tisztelték, és a neki tulajdonítottak bizonyos könyveket.
- a vénhedt király: az arany
- a holló, a veres oroszlány: átmeneti anyagok titkos fedőnevei az alkímiában
- a kettes Merkúr… : a csillagok együttállásának fontos szerepet tulajdonítottak az alkímiában
- az ércek bölcseletsava: a „bölcsek köve”, amelyet pornak vagy képlékeny anyagnak képzeltek
- nedves tűz, száraz víz: Az alkimisták úgy képzelték, hogy az alapelemek elvesztik tulajdonságaikat, és így átalakíthatók.
- a szent menyegző: a bölcsek köve létrejötte
- új tanok: a reformáció
- az újításnak átkos szelleme: a protestáns puritanizmus
- szibillák: jósnők
- Marseillaise: a francia forradalom indulója 1792-ben
== Kilencedik szín ==
- Georges Danton (1759-1794) ügyvéd, a forradalom fő alakja.
- sans-culotte-ok:a kispolgárság és városi nincstelenek képviselői
- Maximilian Robespierre: a jakobinus diktatúra vezéregyénisége
- Louis Saint-Just : a forradalmi terror egyik megvalósítója
== Tizedik szín ==
-
Tizenegyedik szín
- Tower: London középkor erődje
- doktrinér: elvont elvek alapján gondolkozó, Madáchot is ilyennek tekintették
- hat ezredév: Ádám és Éva óta hat évezred telt el a bibliai időszámítás szerint.
- Cornelius Nepos római történetíró
- William Shakespeare nagy angol drámaköltő
- bacchanális: féktelen mulatozás, részegeskedés
- zsolna: zöld harkály
- nyegle: itt sarlatánt, jól kereső áltudóst jelent
-,élet-elixir: minden betegségre gyógyszer, és fiatalító
- filantróp: emberbarát
== Tizenkettedik szín ==
- falanszter: közösség, telep, egyben termelési egység, amely helyettesíti a családot és a nemzetet Charles Fourier (1772-1837) utópista gondolkodó elképzelése szerint
- Al-borak: az arab villám, Gábor arkangyal szárnyas lova, Széchenyi István is így nevezte egyik kedvenc lovát
- Homérosz: görög költő, (i.e.8.sz.)
- Publius Cornélius Tacitus (i.sz. 55-100)római történetíró műve
- Ultima ratio regum: a királyok utolsó érve (a háború)
- A Nap kihűl: Fourier entrópia-elmélete, a Naprendszer kihűlését 4000 évvel előbb mutatják majd a természeti jelenségek
- organizál: szerves életet teremt, itt: nemz
- Martin Luther(1483-1546) szerzetes és teológus, a reformáció elindítója
- A koponya alakzata meghatározza a képességeket és a jellemet Francz Jozeph Gall(1758-1828) német anatómus által kifejlesztett tan szerint.
- Caius Longinus Cassius római hadvezér, Philippinél csatavesztést szenvedett.
- Platón(i.e.427-347) görög filozófus,az objektív idealista filozófia egyik megalapítója, Állam c. utópiáját a gyakorlatban is megpróbálta megvalósítani.
- Buonarotti Michelangelo (1475-1564) szobrász, festő építész, a reneszánsz nagy egyénisége.
- Szemirámisz: szépségéről híres mondabeli asszír királynő
== Tizenharmadik szín ==
- Antaiosz mitológiai lény, a görög tengeristennek, és a Földanyának a fia, csak a földdel érintkezve maradhatott életben.
- Chaeroneia: ahol II. Philipposz makedón király legyőzte a görögöket, és véget vetett önállóságuknak
- Nagy Konstantin római császár, aki a kereszténység által elérte a birodalom átmeneti fennmaradását.
== Tizennegyedik szín ==
- Leonídász spártai király, 480-ba a thermopülei szorosban hősi halált halt, ezért az önfeláldozó hazaszeretet jelképe
- Lucullus: a fényűzésről nevezetessé vált római hadvezér
- Aszpászia: szépségéről és szellemességéről híres athéni hetéra
== Tizenötödik szín ==
-
== Első szín ==
Elbűvölő zene szólt a fényes Mennyországban. Angyalok serege térdelt a ragyogásban, ők alkották a mennyei kórust.
-''Dicsőség a magasban Istenünknek! Dicsérje őt a föld és a nagy ég!
- Ki egy szavával híva létre mindent, s pillantásától függ ismét a vég.''
- Ő az erő, tudás és gyönyör teljessége, a mi részünk csak az árny, amelyet ránk vetett. Imádjuk Őt a végtelen kegyért, hogy fényében részesülni nekünk is engedett. - Megtestesült az öröktől fogva tartó eszme, ím a teremtés befejezve áll, s az Úr mindentől, amit lélegezni enged méltó tiszteletet vár.
Így szólt az angyalok éneke. Az Úr vakítóan fénylő mennyei trónjáról hallgatta ezt, és szavaikra azt válaszolta.
- ''Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítani kell.'' Csillagok védőszellemei! Kezdjétek meg most végtelen pályátokat! Újra vágyom gyönyörködni bennetek, ''amint elzúgtok lábaim alatt.''
Az Úr szavára megindultak a csillagok védőszellemei, szebbnél szebb, színjátszó egyes, és kettős* csillaggömböket görgettek, meg pompás üstökösöket és ködcsillagokat is, amint elhaladtak a trón előtt. Szférák zenéje* kísérte útjukat.
Az angyalok kórusa minden érkező csillaggömbhöz szólt, mindegyikükről megénekelte annak szépségét, fontosságát.
Az egyiknek elénekelték, hogy nem más ő, mint saját fényétől elbizakodott büszke láng-golyó, de egy szerény csillagcsoportnak lesz a fénye éppen ő.
Aztán egy parányi csillag jött. Annak meg azt énekelték, hogy gyönge lámpásnak látszik csak, mégis millió teremtés mérhetetlenül nagy világa lesz.
A következő egy kettes csillaggömb volt. Az a különleges mondanivalójuk volt számukra az angyaloknak, hogy ők egymás ellen küzdenek, s ez a küzdés vezeti őket tovább pályájukon.
Aztán így énekeltek az angyalok: ''Mennydörögve zúg amaz le'', távolról rettegve nézed: s kebelében millió lény talál boldogságot, szelíd békességet.
És tovább megint: Mily szerény ott az a csillag, mely egykor csillaga lesz a szerelemnek, ''óvja őt meg ápoló kéz, vigaszul a földi nemnek''.
Jött egy új csillaggömb megint. Annak azt énekelte a kórus, hogy világok születnek majd rajta, és elenyésznek, s lám, ez intő szózat lehet az elbizakodottaknak, és biztató szó a csüggedőknek.
Azután az üstököst köszöntötték, a rendzavarót, aki az Úr szavára megtalálja mégis a rendet.
Énekeltek az angyalok egy kedves ifjú szellemről is, aki változó világgömböt hozott. Ott lesz majd gyász és fény, zöld és fehér váltakozik, a szép és a rút, a tavasz és a tél követi egymást. Az a kis bolygó nagy eszméknek lesz hazája.''Fénye, árnya lészen együtt az Úr kedve és haragja''
Az Úrral együtt ott gyönyörködtek a teremtett világban a főangyalok is.
-''Ki a végtelen űrt kimérted, anyagot alkotván beléje,'' amely egyetlen szavadra összehozta a nagyságot és a messzeséget, ''hozsánna néked Eszme!'' – szólalt meg Gábor főangyal*, és tisztelete jeléül leborult az Úr előtt.
- Ki az örökké változót és a változatlant egyesíted, megalkotva a teret és az időt, az egyéneket és a nemzedékeket, ''hozsánna* néked Erő!'' - mondta Mihály főangyal, és leborult az Úr előtt.
Aztán Rafael hangját hallották.
- Ki boldogságot árasztasz, öntudatra ébreszted a testet, és bölcsességed részesévé teszed az egész világot, ''hozsánna néked Jóság!'' - így szólt, és ő is tisztelettel leborult az Úr előtt.
Ezután csend lett.
Várakozás rezgett a csendben.
Mert ott állt még egy főangyal, Lucifer*, és nem szólalt meg.
A várakozás feszültségét az Úr mennydörgő hangja robbantotta szét.
- ''S te, Lucifer, hallgatsz? Önhitten állsz? Dicséretemre nem találsz-e szót? Vagy nem tetszik talán, amit alkoték?''
Még mindig semmi. Aztán…
- És mi tetsszen rajta? – vágott, mint a penge a dicstelen kérdés. Most már a rémület és a felháborodás visszafojtása keményítette a csendet. Hogy merészeli?! Csúfondáros, gúnyos hangján Lucifer szólalt meg újra.
- Néhány különféle anyag, amelyeket most már te sem tudsz megváltozatni, néhány golyóba összevissza gyúrva vonzza, űzi, taszítja egymást, néhány féregben öntudatra kél, addig tart ez így, míg minden megtelik, míg minden kihűl, és megmarad a semleges salak. - Még a vállán is rándított egyet. – ''Az ember ezt, ha egykor ellesi, vegykonyhájában szintén megteszi''.
Kis szünet után, szinte leckéztette Istent, ahogy folytatta.
- ''Nagy konyhádba helyezéd embered, s elnézed neki, hogy kontárkodik, kotyvaszt, magát istennek képzeli. De hogy ha elfecsérli, s rontja majd a főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől?
- Aztán mi végre az egész teremtés?'' - kötekedett tovább. – ''Dicsőségedre írtál költeményt, belehelyezted egy rossz gépezetbe, és meg nem unod véges, végtelen, hogy ez a nóta mindig úgy megyen. Méltó - e ilyen aggastyánhoz e játék,'' melynek csak gyermeki szív örülhet?
Az ott állók elképedve hallgatták, és Lucifer egyre durvább volt.
- Egy sárba gyúrt kis szikra utánozza urát, de csak eltorzított változata, nem valódi képmása urának. Végzet, szabadság, egymást üldözi, de az értelmes összhang hiányzik, nincs jelen!
Végre az Úr megelégelte a szóáradatot.
- ''Csak hódolat illet meg,'' - dörögte megrezegtetve a levegőeget. – ''Nem bírálat!''
Lucifer sajnálkozó mosollyal széttárta két óriási tenyerét.
- ''Nem adhatok mást, csak mi lényegem.'' - mondta. – ''Dicsér eléggé e hitvány sereg,'' - mutatott nevetve az angyalokra – ''és illik is, hogy ők dicsérjenek. Te szülted őket, mint árnyát a fény,'' de én mindöröktől fogva létezem!
- Hah, szemtelen! Talán nem az anyag szült téged? Hol volt a helyed azelőtt? Hol volt az erőd?
- Ezt én is kérdezhetném tőled!
- Én az idők végtelenségétől fogva elterveztem a művemet, ''már bennem élt, mi mostan létesült.''
- Nem érzed-e, hogy egy űr volt eszméid között, mely gátja volt minden létnek, és a teremtésre kényszeritett? Én voltam ez a gát. A tagadás ősi szelleme, az ördög, Lucifer. ''Győztél felettem, mert ez végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen'' - kis szünet után diadalmasan hozzátette – ''de új erővel felkeljek megint!''
És csak folytatta a vitatkozást:
- Te az anyagot teremtetted, enyém lett a tér, az élet mellett ott van a halál, a boldogság mellet a lehangolódás. ''A fénynél árnyék, kétség, és remény. Ott állok, látod, hol te, mindenütt, s ki így ösmérlek, még hódoljak-e?''
- Hah, lázadó szellem! Menj előlem, menj el! Megsemmisíthetnélek - dörgött az Úr haragja - de inkább száműzlek a mennyei lények közül! ''Küzdj a salak közt, gyűlölt idegen! Rideg magányod fájó érzetében gyötörjön a végtelen gondolat,” hogy az Úr ellenében hiába harcolsz, ''hasztalan rázod porláncodat.''
- Nem úgy van az! Ilyen könnyen nem megyek el, nem lökhetsz el, mint egy feleslegessé vált eszközt. Együtt teremtettük a világot! Osztályrészemet követelem!
- Legyen, amint kívánod, - mondta az Úr a hatalom szavával - Nézd a Földet. Ott az Éden* fái közt van két sudár fa. Azokat megátkozom, legyenek azok a tieid!
-''Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy!''- Válaszolt keserű gúnnyal Lucifer. Aztán makacsul folytatta - De ez a talpalatnyi hely is elég nekem. ''Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni.''
Aztán indult, hogy elhagyja a fényes mennyországot. Az angyalok kórusa hangjait hallotta maga mögött, amint ezt énekelték:
- ''El Isten színétől megátkozott!'' Hozsánna az Úrnak, aki törvényt hozott!
*
== Második szín ==
A megteremtett világ legszebb része volt Éden. Gyönyörű kert volt ez, tele virágokkal, virágzó és gyümölcshozó fákkal. Itt lakott az első emberpár, Ádám és Éva. Az illatozó lugas nagy szemű szőlőivel és árnyékával hajolt föléjük. Barátaik, a különféle állatok szelíd bizalommal járkáltak a kertben. A kert közepén állt a Tudás Fája és az Örök Élet Fája. Az égből az Angyali Kórus halk harmóniája hallatszott.
Ádám és Éva még csak most ébredeztek a nemlétből a létbe. Most kezdték felfedezni, hogy léteznek, vagyis élnek. Évát nagy örömmel töltötte el a létezés. Kitárt karokkal körbe fordult a többi létező dolgok felé, és gyönyörködve felsóhajtott.
- ''Óh, élni, élni, mily édes, mi szép!''
- ''És úrnak lenni mindenek felett!'' – tette hozzá Ádám elégedetten.
- Jó érzés tudni, hogy gondoskodnak rólunk – folytatta Éva – és nincs más kötelességünk, mint hálát rebegni annak, aki nyújtja mindezt a sok örömöt.
- Úgy látom, életelv neked függni valakitől – Miközben ezt mondta Ádám, egyszeriben észrevett egy különös fát a kert közepén. És milyen feltűnően kívánatos volt a gyümölcse annak a fának!
- Nézd Éva, milyen csábosan néz ránk ez a gyümölcs! Én bizony nagyon is szomjas vagyok!
- Majd szakítok egyet – mondta a nő, és már nyúlt is érte. Ám visszakapta a kezét, mert mennydörgésszerű hang hullámzott át a levegőn. Az Úr hangja szólt.
- Megállj! Kerüld el azt a fát! - Az Úr hangja félelmetes haraggal dörgött. - Az egész földet neked adtam, csak erre a két fára mondtam azt: Ne érintsd! Más szellem a csábító gyümölcsök tulajdonosa, ''s halállal hal meg, aki élvezi! Amott piroslik a szőlőgerezd,'' arrább enyhe árnyék kínálja a nyugalmat ragyogó délnek tikkasztó hevében. Tiéd az egész kert, de ezt a két fát kerüld el, hozzá ne nyúlj!
Az emberpár megrettent.
Ám ahogy beállt a csend, és már nem hallották az Úr hangját, alábbhagyott a félelem.
Évában megszületett az ellenkezés.
- ''Miért szebb e két fa, mint a többi?'' Vagy mért épp ez tilalmas?
-''Hát mért kék az ég, miért zöld a liget?'' – nyugtatta Ádám, nem bírván betelni a sok szépséggel. - Érd be azzal, hogy úgy van. Fogadjunk szót, gyere utánam Éva! Üljünk le itt a lugasban.''Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek''.
Letelepedtek a lugas árnyékában, és egymást átölelve figyelték a kert életét.
Egyszerre szélroham kerekedett.
Lucifer, az ördög, a megátkozott és elűzött szellem a számára kijelölt két fa közelében megbújt a lombok között. Leskelődve várta az alkalmat, a csábításra.
- Jaj, Éva, valami idegen, valami ellenséges erő tört ránk! - Ádám ijedten felpattant ültéből, hogy szétnézzen.
- Én is reszketek.
Aztán Ádám megnyugodott, és visszaült társa mellé.
- Az Égi zene is elhallgatott. – nyugtalankodott Éva.
- Én még hallom az égi zenét, ha egészen közel bújok hozzád.
Ádám kedvesen hozzá simult, és ettől megnyugodtak. Most már egymásban gyönyörködtek. Éva szeme különlegesen csillogott, amint megszólalt.
- Én meg, ha az égi dicsőség fényét nem látom odafenn, akkor látom itt lenn a szemedben, Ádám. Ugyan hol is kereshetném másutt? - Alig lehetett hallani, olyan halkan beszélt. - Hiszen én csak azért lettem, mert te társ után vágyakoztál. Hogy ne légy magányos. Örülhess, hogy van valakid. Mint ahogy a fejedelmi nap, hogy ne álljon árván a mindenségben, a vízen látszó tükörképe fényárjában gyönyörködik. Enyeleg vele, örül, hogy társa van, és nagylelkűen elfelejti, hogy csupán saját tüzének halvány visszfénye az. És majd vele együtt eltűnik, ha beborul az ég.
- Ne beszélj ilyeneket Éva! Egészen zavarba hozol. - Ádám meghatódott a felé áradó csodálattól és szerénységtől. - Nagyon fontos vagy nekem, tudod te is. - Tűnődve, kedveskedve szólalt meg megint. – Mert ugyan minek beszélnék, ha nem lenne, aki érti. Vajon mi lenne egy fénysugár, ha nem lenne egy színes dolog, ami felfogja? ''Mi volnék én, ha mint visszhangban, s virágban, benned szebb létre nem feselne létem, melyben saját magam szerethetem''?
A bokorban leselkedő Lucifer undorodva elfordult.
- Ezt a lágy enyelgést miért is hallgatom? – mormogott magában. – Elfordulok, mert még az a szégyen ér, hogy a bennem lakó rideg, számító értelem megirigyli gyermekded csevegésüket.
- Hallgasd csak Ádám! Érted, mit dalol ez a bohó kis szerelmes madárka?
- Én a patak zúgását hallgatom, Éva, az is olyan szerelmesen dalol!
- Milyen szép ez az összhang! Sokféle szóval ugyanaz az értelem!
Aztán csak csendben, boldogan nézelődtek.
- Gyerünk! - bíztatta magát Lucifer a bokor mögött. - Megesküdtem vesztükre, most már veszniük kell! A tudás és a nagyravágyás csábos fegyverével fogok küzdeni ellenük. Nem lesz könnyű - dörmögte magában. - Nekik ez a lelkesítő érzelem a menedékük az elbukás ellen - kicsit várt még a kedvező alkalomra. - De talán mégsem próbálkozom hiába! Az nyer, aki mer!
Így elszánva magát, Lucifer egy újabb szélroham közepette megjelent az emberpár előtt.
Mindketten megrettentek, Éva futni kezdett.
- Mit álmélkodtok? – kérdezte az érkező, majd nyájasan Éva után szólt. - Kecses hölgy, állj meg! Engedd, hogy egy percig csodáljalak! - Arra gondolt, hányszor fog majd megismétlődni az emberiség történetében ugyanez a jelenet: szépségüket dicsérve csalják kelepcébe a nőket. Kárörvendve kuncogott magában. A férfitől meg azt kérdezte:
- Ádám, te félsz? – Ez is egy jó mondat, gondolta. Legalkalmasabb a férfiak tőrbecsalására.
- Tőled, hitvány alak? - kérdezett vissza Ádám ügyesen megjátszott bátorsággal. - Üdvözöllek szellem testvér. Áruld el ki vagy, és honnan jöttél. Az alattunk levő világból, vagy a fölöttünk valóból?
- Ahogy akarod. A kettő ugyanazt jelenti nálunk.
- Nem tudtam, hogy van még ember rajtunk kívül.
- Hohó, nagyon sok dolog van még, amit te nem tudsz! És olyan is, amit nem is fogsz tudni soha! Vagy talán a jámbor öreg azért teremtett volna téged a porból, hogy a világot megossza veled?
Ádám megütközött a tiszteletlen hangon. De nem szólt, hagyta, hogy az idegen beszéljen tovább.
-''Te őt dicséred, ő téged kitart. Megmondja, végy ebből, és félj amattól,óv és vezet, mint gyapjas állatot.'' Nem is lehet szükséged arra, hogy eszmélj.
- Hogy eszméljek? – kérdezte Ádám meglepődve. – Hiszen eszmélek, tudatomnál vagyok, nem? Nem érzem talán az áldó napsugarat? A létezés édes örömét? És Istenemnek végtelen kegyét, hogy engem tett a föld istenévé?
- Istenévé?! - hahotázott Lucifer - ''Ezt tartja tán az a kis féreg is, mely a gyümölcsöt eszi el előled, meg a sas, melly a kismadárra csap'' - Ördögi kacagása megrezgette a kert fáit. – Vagy mit gondolsz? Mitől volnál te nemesebb? Csak egy szikra az, mi bennetek dereng, egy végtelen erőnek mozdulása, ''s mint a pataknak egyes habjai egy percre felcsillogva visszahullnak közös medrüknek szürke mélyibe.'' Igen, talán volna valami… a gondolat… mely öntudatlan szívedben dermedten alszik. Igen, ez nagykorúvá tenne. A gondolat által saját erődből dönthetnél a sorsodról. Te magad választhatnál jó és rossz között. Nem lennél ráutalva a gondviselésre.
Az ördög kis szünetet tartott, hogy szavainak hatását figyelje, aztán gúnyos könnyedséggel folytatta.
- De jobb talán neked így, szűk kis élethelyed lágy ölében tenyészni, mint valami trágyaféregnek, tudás nélkül, lassan leélni az életet. Kényelmesebb a hitünkben való nyugalmas bizakodás.'' Nemes, de''súlyos '' önlábunkon állni.''
- Nagy dolgokat mondasz, szinte szédülök tőlük. - Ádám elbizonytalanodva hallgatta a rá zúduló szavakat. Ám Évának tetszett a lázító eszme.
- Engem lelkesít, szép és új dolgokat mondasz!
- A tudás nem is volna még minden – húzta tovább a csábító szófonalat Lucifer – hanem még a halhatatlanság is kellene, mert ez az arasznyi élet, amit kaptatok, ugyan mire elég?
A két ember megszólalni sem bírt. Lucifer fölényes könnyedséggel mutatott a tudás és a halhatatlanság fájára.
-''E két fa rejti mind e birtokot, s ettől tiltott el, aki alkotott.'' Mindentudó leszel, mint Isten, ha abból eszel, és ha ebből, akkor örökre ifjú és szép maradsz.
Töprengő csend után Éva szólalt meg elsőnek:
- ''Mégis kegyetlen a mi alkotónk''.
- Hátha megcsalsz? – Ádám a felelősség súlyát érezte.
Az égi kar segítve zúgta a figyelmeztetést:
- Az ősi tagadás kísért!
Az Úr hangja is szólt hozzá.
- Ember, vigyázz!
- Miféle hang ez? –kérdezte zavarodottan Ádám, de Lucifer elterelte gyanúját.
- Csak a szél rázza a gallyakat. – Válaszolta, és magában így fohászkodott: - Segítsetek ti elemek az embert nektek szerezni meg.
Újabb szélroham jött, elborult az égi dicsfény, helyette Lucifer hangja zengett magabiztosan.
- Ez a két fa az enyém, az én tulajdonom.
- Mégis ki Vagy te? Hisz látszólag olyan vagy, mint mi!
- Nézd csak azt a sast a felhők között. És nézd a vakondot mely a föld alatt él. Úgy-e, hogy nem ugyanaz a látóhatár, amelyben szétnézhetnek. Ugyanígy van, hogy a szellemország kívül esik az ember látóhatárán.
Egyszerű és érthető magyarázat volt. És így folytatódott:
- Az ember az embert látja a legmagasabb rendű teremtménynek, ugyan úgy, mint ahogy az eb számára az eb a legfőbb ideál. Viszont tőled függ, jó vagy rossz sorsa az ebnek, mintha istene lennél. Ahogy te lenézed a kutyát, és megszabod a sorsát, éppúgy tekintünk le rátok az égből mi, a szellemország büszke tagjai.
- ''S azoknak volnál hát te egyike?''
-''Igen, erősek közt a leghatalmasabb.'' Ott álltam az Úr trónja mellett, és nekem is részem volt az ő dicsőségében.
- Miért nem maradtál ott, a fényes égben? Miért jöttél le onnan az anyag poros világába?
- ''Meguntam ott a második helyet. Az egyhangú szabályos életet,'' éretlen gyermekek hangján éneklő égi kórust, mely csak dicsér mindig, semmit se tart rossznak. ''Küzdést kívánok, disszharmóniát, mely új erőt szül, új világot ád,''ahol önmaga erejéből naggyá lehet valaki, és ahová velem jöhet, aki bátor.
Csalétek volt az utolsó mondat, de Ádám kitartott a szófogadás mellett.
- Megmondta Isten, hogy megbüntet, ha letérünk az ő útjáról.
- Ugyan miért büntetne? - ellenkezett Éva. - Hiszen ha az utat kitűzte, nyilván úgy is alkotott meg, hogy ne akarjunk mást, mint azon járni. ''Vagy mért állított mély örvény fölé, szédelgő fejjel kárhozatra szánva?'' Ha pedig a bűn is beletartozik az Úr tervébe, mint a vihar, verőfényes napok közt, akkor mért vétkesebb a vihar, mint az éltető verőfény? - No, lám, az első bölcselő! - nyájaskodott Lucifer. - Sokan lesznek még, az emberek közül, akik ugyanezt vitatják majd. ''A tébolydába téved sok közülök, sok visszaretten, révbe egy sem ér. Hát hagyjatok fel az okoskodással. Minden dolognak oly sok színe van!'' Aki minden oldalt gondosan megvizsgál, a végén kevesebbet tud, mint az első pillanatban. És akkor hogy határozzon? ''A tett halála az okoskodás.''
Ámulva hallgatták, némán és bután. Végül Éva döntött.
- '' Én hát szakítok egyet a gyümölcsből!''
Volt miért szurkolnia Lucifernek. Ez volt a döntő pillanat. Leszakítja vajon az ember a gyümölcsöt vagy nem? Éva már elszánta magát, de Ádám rákiáltott.
- Az Úr megtiltotta!
Az ördög leereszkedő kedvességgel mosolygott Évára.
- De csak szakíts! Jöjjön, aminek jönnie kell! Legyünk mindentudók, mint Isten!
Éva odament, kinyújtotta kezét, várt kicsit, hogy történik-e valami, de semmi nem mozdult. Egy elszánt mozdulattal leszakította a csábító gyümölcsöt. Megízlelte, aztán Ádámnak is adott.
Lucifer győzött.
- Ez meg itt a halhatatlanság fája! - Bíztatta őket tovább. – Gyertek, egyetek ebből is!
Ám mire odaértek, egy kerub* állt ott, lángoló karddal, és rájuk kiáltott:
- Félre, bűnösök!
És már hallották az Úr szavát is:
- ''Ádám, Ádám, elhagytál engemet, elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban!''
Éva, aki eddig legjobban lelkesedett, most reszketve nyöszörgött.
- Végünk van!
- Csüggedtek? – vigyorgott a csábító.
- ''Korántse hidd! ''- Ádám csak azért is kihúzta magát - Csak még borzongat az ébredés. Menjünk innen Éva, bárhová, messzire, el! Már idegen ez a hely, nem kedves nekem!
Elindultak útjukon.
Az Égi Kórus így búcsúztatta őket:
''Ah, sírjatok testvéri könnyeket,
Győz a hazugság, a föld elveszett.''
*
== FÜGGELÉK ==
== Csillaggal jelölt szavak jegyzéke. ==
== Első szín ==
- Kettős csillaggömbök: Két csillag kering egymás körül. Dr. Héjjas István fizikus a csillagok jelentős részét ilyennek tartja.
- szférák zenéje: Phüthagoras, görög filozófus szerint az égitestek által, forgásuk során keltett harmonikus hangok, amelyeket az ember nem hall.
- Gábor, Mihály, Rafael főangyalok. Gábor hirdeti Keresztelő Szent János és Jézus megszületését az Újtestamentumban. Mihály az égi seregek vezére, Rafael az ártatlanok, gyermekek őrangyala.
- hozsánna: üdv, dicsőség
- Lucifer: Latin jelentése: fényhozó. A keresztyén mitológiában az ördögök fejedelme.
- Éden: a Paradicsom, az idilli környezet
== Második szín ==
- kerub: a főangyalok után második rangsorba tartozó angyal
== Harmadik szín ==
- nimfa: a természeti erőket megszemélyesítő, a természetet benépesítő, szép nő formájában elképzelt és ábrázolt lény
- mágnesség: Madách itt a megőrzésre érdemes szép, régi „delej” szót használja.
egynapos rovar: kérész, tiszavirág
== Negyedik szín ==
- vonal: régi hosszmérték
- könyök, régi hosszmérték, 0,4436m
== Ötödik szín ==
- Miltiadész: politikus és hadvezér i.e. 6-5 században, Athénben. A történelemi feljegyzésekből nem derül ki egyértelműen az athéni demokrácia védelmezésében betöltött a szerepe.
- Kimón: Miltiádesz fia, i.e. 478-tól mint hadvezér sikeres harcokat vívott a perzsák ellen.
- polgárerény: a felvilágosodás korából való kifejezés, a közjóért tevékenykedő magatartást jelentette
- túlerős: túlerőben van
- anyjára tör: tehát létrehozójára a szabadságra
- himnusz: Istenhez szóló emelkedett hangulatú fohász
- demagóg: görög városállamok népgyűlésének szónoka
- díszszekér: a győztes hadvezér kocsija az ünnepi menetben
- Aphrodité: a szerelem istennője a görög mitológiában
- Khariszok: Aphrodité kísérői
- Lemnosz: Miltiadesznak meghódolt sziget az Égei tengeren, ma Lémnosz
- Pharosz: ma Párosz, 26 napi hiábavaló ostroma után Miltiadész visszatért Athénba
- Pallasz Athéne: Zeusz lánya, a bölcsesség istennője, Athén legfőbb pártfogója
- Dáriusz: Dareiosz perzsa király (I. e. 558 – 486)
- Marathon: Miltiadész győzelme a perzsák fölött i.e. 490 - ben.
- Hádész: alvilág, holtak birodalma
== Hatodik szín ==
- Herkules: nagyerejű hős a görög-római mitológiában, aki halála után istenné lett
fekete halál: a pestis
- Lukrécia: A római király fia meggyalázta, ezért szégyenében megölte magát
- Brutus: római politikus, polgárháborúban csatát vesztett, ezért megölte magát.
vadaknak lakoma lenne: a keresztény vallás követőit hitükért vadállatok elé vetették.
- megtért: a kereszténység egyre gyorsabb terjedésére utal
obulus: ezüstpénz, a rómaiak a halott szájába tették, hogy kifizethesse a díjat az alvilág révészének
- Thébaisz: Felső-Egyiptom
- anachoréta: sivatagi önsanyargató remete
== Hetedik szín ==
- Konstantinápoly: Bizánc
- pátriárka: a keleti kereszténység legfőbb személyisége, a konstantinápolyi érsek
- Tankréd: 1100 körül élt, már az első keresztes hadjáratban részt vett, Antiochia fejedelme lett
- szeráj: hárem
- homousia elve: a keresztény Szentháromság tanában Jézus, a Fiúisten az Atyával azonos, egy mivoltú (níceai zsinat 325-ben)
- homoiusia elve: a Fiúisten az Atyával nem azonos, csak hasonló mivoltú (rimini - zsinat 360-ban)
- keresztény-cinikus: olyan szerzetes, aki elítéli a földi élet nyújtotta örömöket, kényelmet
- látok, miként Tamás: a bibliai „hitetlen Tamás”
- szent sír: Jézus sírja Jeruzsálemben
- Árius egyházatya 360-ban halt meg
- a két Euséb: Caesarea és Nikodémia püspökei
- Athanásius: Egyiptom érseke, legjelentősebb személy a 60 évig tartó hitvitában
- A nagy Babilon: a kereszténység eljövendő ellenfelei János jelenéseinek könyvében zsoltárok Károli Gáspár bibliafordítása nyomán.
- szolidi: itáliai váltópénz
- zsoltárok szintén Károli Gáspár nyomán
== Nyolcadik szín ==
- Johannes Kepler (1571-1630) csillagász és matematikus
- famulus: a professzoroknak segítő idősebb diák
- konjunktúra: más csillagokkal való összefüggés
- Hermesz Triszmegisztusz: a középkori kémia, az alkímia és a mágia atyamestere
- Synesius: keresztény püspök, alkímiával is foglalkozott
- Albertus Magnus: dominikánus szerzetes, két alkimista könyvet írt
- Paracelsus: híres orvos és alkimista
- Salamon kulcsa: A középkorban Salamont mint varázslót és aranycsinálót is tisztelték, és a neki tulajdonítottak bizonyos könyveket.
- a vénhedt király: az arany
- a holló, a veres oroszlány: átmeneti anyagok titkos fedőnevei az alkímiában
- a kettes Merkúr… : a csillagok együttállásának fontos szerepet tulajdonítottak az alkímiában
- az ércek bölcseletsava: a „bölcsek köve”, amelyet pornak vagy képlékeny anyagnak képzeltek
- nedves tűz, száraz víz: Az alkimisták úgy képzelték, hogy az alapelemek elvesztik tulajdonságaikat, és így átalakíthatók.
- a szent menyegző: a bölcsek köve létrejötte
- új tanok: a reformáció
- az újításnak átkos szelleme: a protestáns puritanizmus
- szibillák: jósnők
- Marseillaise: a francia forradalom indulója 1792-ben
== Kilencedik szín ==
- Georges Danton (1759-1794) ügyvéd, a forradalom fő alakja.
- sans-culotte-ok:a kispolgárság és városi nincstelenek képviselői
- Maximilian Robespierre: a jakobinus diktatúra vezéregyénisége
- Louis Saint-Just : a forradalmi terror egyik megvalósítója
== Tizedik szín ==
-
== Tizenegyedik szín ==
- Tower: London középkor erődje
- doktrinér: elvont elvek alapján gondolkozó, Madáchot is ilyennek tekintették
- hat ezredév: Ádám és Éva óta hat évezred telt el a bibliai időszámítás szerint.
- Cornelius Nepos római történetíró
- William Shakespeare nagy angol drámaköltő
- bacchanális: féktelen mulatozás, részegeskedés
- zsolna: zöld harkály
- nyegle: itt sarlatánt, jól kereső áltudóst jelent
-,élet-elixir: minden betegségre gyógyszer, és fiatalító
- filantróp: emberbarát
== Tizenkettedik szín ==
- falanszter: közösség, telep, egyben termelési egység, amely helyettesíti a családot és a nemzetet Charles Fourier (1772-1837) utópista gondolkodó elképzelése szerint
- Al-borak: az arab villám, Gábor arkangyal szárnyas lova, Széchenyi István is így nevezte egyik kedvenc lovát
- Homérosz: görög költő, (i.e.8.sz.)
- Publius Cornélius Tacitus (i.sz. 55-100)római történetíró műve
- Ultima ratio regum: a királyok utolsó érve (a háború)
- A Nap kihűl: Fourier entrópia-elmélete, a Naprendszer kihűlését 4000 évvel előbb mutatják majd a természeti jelenségek
- organizál: szerves életet teremt, itt: nemz
- Martin Luther(1483-1546) szerzetes és teológus, a reformáció elindítója
- A koponya alakzata meghatározza a képességeket és a jellemet Francz Jozeph Gall(1758-1828) német anatómus által kifejlesztett tan szerint.
- Caius Longinus Cassius római hadvezér, Philippinél csatavesztést szenvedett.
- Platón(i.e.427-347) görög filozófus,az objektív idealista filozófia egyik megalapítója, Állam c. utópiáját a gyakorlatban is megpróbálta megvalósítani.
- Buonarotti Michelangelo (1475-1564) szobrász, festő építész, a reneszánsz nagy egyénisége.
- Szemirámisz: szépségéről híres mondabeli asszír királynő
== Tizenharmadik szín ==
- Antaiosz mitológiai lény, a görög tengeristennek, és a Földanyának a fia, csak a földdel érintkezve maradhatott életben.
- Chaeroneia: ahol II. Philipposz makedón király legyőzte a görögöket, és véget vetett önállóságuknak
- Nagy Konstantin római császár, aki a kereszténység által elérte a birodalom átmeneti fennmaradását.
== Tizennegyedik szín ==
- Leonídász spártai király, 480-ba a thermopülei szorosban hősi halált halt, ezért az önfeláldozó hazaszeretet jelképe
- Lucullus: a fényűzésről nevezetessé vált római hadvezér
- Aszpászia: szépségéről és szellemességéről híres athéni hetéra
== Tizenötödik szín ==
- - -
== FÜGGELÉK ==
"Ádám és Éva történetének kezdete a Bibliában van megírva, Mózes első könyve, 2. és 3. fejezetében.
Így készült el a menny és a föld és minden seregük.
A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.
Ez a menny és a föld teremtésének a története.
Amikor az Úristen a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megmüvelje. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termföld felszínét. Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet lehelletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.
Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat, eledelre jót, az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.
Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. Egyiknek Pisón a neve. Ez megkerüli Havilá egész földjét, ahol arany van. Enne a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta, és ónixkő. A második folyónak Gihón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét. A harmadik folyónak Hidekkel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje, és őrizze. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
Ezután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát Az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi, mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
Mély álmot bocsátott ezért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember:
Ez most már a csontomból való csont, testemből való test.
Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és felesége, de nem szégyellték magukat.
A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok mi a jó és mi a rossz.
Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket füztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt - kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam hogy ne egyél? Az ember így felelt. Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól : Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.
Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak:
Mivel ezt tetted, átkozott légy,
minden állat, és minden mezei vad
közt:
hasadon járj, és port egyél
egész életedben!
Ellenségeskedést támasztok közted
és az asszony közt,
a te utódod és az ő utódja közt:
ő a fejedet tapossa,
te meg a sarkát mardosod.
Az asszonynak ezt mondta:
Igen megnövelem terhességed
fájdalmát,
fájdalommal szülöd gyermeked,
mégis vágyakozol férjed után,
ő pedig uralkodni fog rajtad.
Az embernek pedig ezt mondta:
Mivel hallgattál feleséged szavára,
és ettél arról a fáról,
amelyről azt parancsoltam,
hogy ne egyél,
legyen a föld átkozott miatad,
fáradsággal élj belőle egész életedben!
Tövist és bogáncsot hajt neked,
és a mező növényét eszed.
Arcod verejtékével eszed a kenyeret,
míg visszatérsz a földbe,
mert abból vétettél.
Bizony por vagy, és vissza fogsz térni
a porba!
Az ember Évának nevezte el a feleségét, mer ő lett az anyja minden élőnek. Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és felelségének, és felöltöztette őket.
Azután ezt mondta az Úristen: Ime, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, tudja mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki a kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, kiüzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezetõ utat."
== Irodalomjegyzék ==
Madách Imre: Az Ember Tragédiája Diáktéka Kiadó
Madách Imre: Az Ember Tragédiája autográf kézirat fakszimile - kiadás Akadémiai Kiadó, Budapest 1973
Az ember tragédiája Szó- és szövegmagyarázatok http://franka-egom.ofm.hu/irattar
Dr. Héjjas István: Ezoterikus Fizika
A Függelék az 1975. évi Új fordítású Biblia 2000. évben, a Magyar Bibliatársulat megbízásából megjelent kiadásából másolva.
| 