„Wittich Zsuzsanna írásai/Királyfi és a szerelmes eggyé-válás” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „ WITTICH ZSUZSANNA ==Királyfi és a Szerelmes Eggyéválás== 1. Kiki, a kis Királyfi 2. Kisherceg, a Tizenéves. 3. Charles, az Egyetemi Hallgató 4. Kiki a ...”
 
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
 
WITTICH ZSUZSANNA
 
189 ⟶ 188 sor:
 
- Lehetne virágport küldeni, és kedves dolog lenne, de sosem hallottam még, hogy így tett volna valaki. Az embereknél úgy van, hogy személyesen adják át egymásnak. A férfinél van a virágpor, és átadja a nőnek.
- Igen, Dadapapa is mondta, hogy a virágpor a fiú, a lány pedig, aki befogadja, az a … a … - Kiki elfelejtette azt a szót, töprengett, hogy ott a virág közepében, valami kis vicces szó. - A bibe! - Mégiscsak emlékezett rá. - A lányoknál van a bibe! Tudtad ezt, Dadamama?
- Tudod, az embereknél úgy van, hogy ha nagyon szeretik egymást, mindig együtt vannak, ha csak tehetik, és ölelgetik, csókolgatják egymást.
- Úgy, mint te engem, igaz, Dadamama?
688 ⟶ 687 sor:
Már nagyon közel volt az arcuk egymáshoz. „Érzed, hogy vonz, és egyszer csak azon veszed észre magad” – villantak fel Királyfi agyában Dadamama szavai megint, aztán valóban azon vette észre magát, hogy összeér a szájuk. Azzal el is szállt belőle minden kétkedés, és minden gondolat. Sokáig csókolóztak. Csak a fűzfák látták.
 
Aztán Ilka levette a fehér pólót, meg a farmert, most a piros bikininek a felső része is rajta, volt.
- Minek öltöztél fel ilyen melegen? – kérdezte Kiki, és hozzáért Ilka vállán a piros pánthoz. Ilka elhárította a mozdulatot.
- Nem akarlak elcsábítani! - mondta nevetve,
706 ⟶ 705 sor:
Micsoda jó mulatság kerekedett ott! Csuda egy zenekar húzta a talpalávalót. Annyit táncoltak, hogy már a lábukon is alig tudtak megállni. Végül hazaindultak a folyóparton a holdfényes éjszakában.
Lassan, egymást átölelve mentek az ismerős ösvényen. Már hajnali szürkület volt, mikor odaértek a fűzfához, ahol legelőször, is találkoztak.
- Igaz lett minden, szerelmem!
- Mi lett igaz?
- Hogy te vagy a mesebeli királylány.
- Az vagyok, Királyfi. Biztos vagyok benne. Lehet, hogy nem is mesebeli!
Lehajigálták magukról a ruhát, és már megint a folyóban voltak.
728 ⟶ 727 sor:
- Óriási ötlet, királylány!
 
Kikinek úgy tűnt, valami rózsaszín köd úszik Ilka körül, ahányszor csak ránézett. Nem is csak érzés volt ez, hanem valóban látta a rózsaszín felhőt, ami átfogta mindkettőjüket, ha együtt voltak.
Egyre jobban perzselt a valódi nyár. Aratás és gyümölcsszedés ideje volt a kertekben.
Királyfi már nem rózsaszín felhőt látott Ilka körül, hanem ragyogó napsugarakat, sőt inkább izzó lángokat. És ahogy közeledett hozzá, az ő arca is lángot vetett.
Egy napon megint a kisházban voltak. Királyfi elmesélte, hogyan mutatta meg neki Elemér egyszer régen az óvszert. Nevetve magyarázta, hogyan húzta hüvelykujjára, meg hogy vettek is a boltban. Ilka csak hallgatta, nagy csendben. - Azt is ő mondta nekem,- mesélte Kiki, - hogy a szex nemcsak annyi, hogy gyereket akarunk, hanem maga a szerelem.
- Jaj, Királyfi, - Ilka már megszólalt erre - én magamtól is tudtam ezt!
Egészen szorosan közel ültek egymáshoz, hogy a suttogó szavakat is hallják. Mert Kiki csak nagyon halkan merte feltenni a következő kérdést.
- És azt is tudtad, hogy a szerelmes egyesülés az Istennel való egyesülés földi leképezése?
744 ⟶ 743 sor:
 
Végre eldöntötték, hogy elmondják a találkozást Dadamamának és Dadapapának. Először Kiki lépett be a szobába.
- Megtaláltam az igazi Királylányt! - újságolta. - Íme itt jön!
És ahogy Ilkát látták belépni, mint igazi Királylányt, a drága öreg nevelőszülők majd ki bújtak a bőrükből örömükben. Hogy szerették mindkettőjüket!
Most már csak az volt a kérdés, miképpen kellene a királyi pár tudomására hozni a nagy elhatározást.
780 ⟶ 779 sor:
És még az is az járt az eszében - meg a szívében - milyen csodás érzés lehet felépíteni egy kis élőlényt magunkban, és aztán azt mondani neki: készen vagy, most már gyere ki, és éljél.
Így történt, hogy mikor Ilka a kisbabával a karjában boldogan rámosolygott, azt mondta neki:
- A másodikat én szülöm!
Lett erre nagy nevetés!
Még ma is nevetnek, ha abba nem hagyták.