„Wittich Zsuzsanna írásai/Királyfi és a szerelmes eggyé-válás” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
150. sor:
- Nézd Dadapapa, ott meg mi van azon a fán?<br>
- Mi érdekeset látsz, Királyfi?<br>
- Egy madarat! Most bújt be az almafába!<br>
- Ni csak! Azon az öreg almafán egy madárodú van! <br>
- Most megint kibújt, figyeld Dadapapa!<br>
- Cs, ssss! Légy csendben, Kiskirályfi, mert megijesztjük.<br>
- Hová megy?<br>
- Ennivalót hoz. Odabent az odúban a nőstény ül a tojásokon, és melegíti, hogy kikeljenek a kis fiókák. A hím meg hordja neki az ennivalót.<br>
- A madaraknál így van? A tojás olyan nekik, mint a tölgyfának a makk?<br>
- De okos vagy Királyfi! Pont így van!<br>
- És majd a kismadarak megnőnek? <br>
- De meg ám! Akkor lesz csak nagy sürgésforgás! A sok kis fiókának mindkét szülő hordja majd az ennivalót. Szünet nélkül egész nap.<br>
- Nem fáradnak el? <br>
- Elfáradnak, de hát, el kell tartani a családot!<br>
- Enni adnak a gyerekeknek, igaz?<br>
- Így van. Na, mi is megnézzük, mit főzött nekünk Dadamama!<br>
Királyfinak csak úgy zsongott a feje a sok újdonságtól. Dadamama már várta őket az ebéddel. <br>
- Képzeld Dadamama, az almafa virágai szerelmes leveleket küldenek egymásnak!<br>
- Honnan veszed ezt Királyfi? <br>
- Dadapapa mondta.<br>
- Akkor úgy látszik, ő is romantikus lélek, nem csak én. Nem igaz, Kiki? <br>
- Igaz, de mi az a szerelmes levél?<br>
- Hm. Ha egy fiú, meg egy lány megtetszenek egymásnak, szerelmesek lesznek, akkor elehet, hogy egyikük megírja ezt a másiknak,<br>
- Mi az, hogy szerelmes?<br>
- Azt jelenti, hogy egy fiú, meg egy lány nagyon szereti egymást. Mindig egymás közelében akarnak lenni. És egymás kezét fogják. És megírja egyik a másiknak, hogy szereti. <br>
- Egy falevélre írja?<br>
- Nem, nem. Vásárol egy nagyon szép levélpapírt, és ráírja: Szépséges királylány! Megláttalak a bálban. Szerelmes lettem beléd. Szeretném, ha találkoznánk. <br>
- Ezt írja a papírra? <br>
- Ezt. Vagy valami ilyesmit. <br>
- Értem. Azért mondta azt Dadapapa, hogy szerelmes leveleket küldenek, mert a virágport küldik egymásnak, és kedvesen elfogadják egymástól. Ha látnád! A méhecskék viszik a virágport! Úgy-e a szerelmes levélben is lehet virágport küldeni?<br>
Most aztán Dadamama megint bajban volt. Kinevetni nem akarta, ám mégis, nagyon vidám ötletnek találta. Kiki már nagyon jól megértett és felfogott mindent, amire tanították. <br>
 
- Lehetne virágport küldeni, és kedves dolog lenne, de sosem hallottam még, hogy így tett volna valaki. Az embereknél úgy van, hogy személyesen adják át egymásnak. A férfinél van a virágpor, és átadja a nőnek.<br>
- Igen, Dadapapa is mondta, hogy a virágpor a fiú, a lány pedig, aki befogadja, az a … a … - Kiki elfelejtette azt a szót, töprengett, hogy ott a virág közepében, valami kis vicces szó. - A bibe! - Mégiscsak emlékezett rá. -A lányoknál van a bibe! Tudtad ezt, Dadamama?<br>
- Tudod, az embereknél úgy van, hogy ha nagyon szeretik egymást, mindig együtt vannak, ha csak tehetik, és ölelgetik, csókolgatják egymást.<br>
- Úgy, mint te engem, igaz, Dadamama? <br>
- Hát, nem egészen. Én az arcodat szoktam megpuszilgatni, meg királyi szüleid is így tesznek, de a szerelmesek a szájukon csókolják meg egymást.<br>
- Meséld tovább Dadamama!<br>
- És arra vágynak, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz, és összeérjen a testük. Sőt már nem is csak arra vágynak, hogy összeérjen a testük, hanem arra, hogy ők ketten egyek legyenek.<br>
- Ez zaz igazi szerelmi ölelés! Igaz? Dadamama?<br>
- Igaz! Hát emlékszel még rá, hogy mit meséltem egyszer? <br>
- Csak egy kicsit emlékszem.<br>
- Azt akarják, hogy ne legyenek két külön ember, hanem egy testté és egy lélekké váljanak.<br>
Kiki ámulva hallgatta. <br>
- Eggyé váljon a fiú és a lány? Lehetséges az, Dadamama? <br>
- Na, látod, ezért van a hímvessző, meg a rózsa. Mert a hímvessző pont beleillik a rózsába, ha úgy akarják, és így válnak egy testté. <br>
- Még sosem láttam ilyet. <br>
- Ezt nem is lehet látni. Tudod, ez nagyon intim dolog. <br>
- Mit jelent az? - Kérdezte Kiki türelmetlenül, mert úgy érezte, összezavarják a mindenféle bonyolult szavak.
- Azt jelenti, hogy csak arra a két emberre tartozik, senki másra. Bensőséges. Mindenki tud erről, de nem beszélnek róla, mert ez olyan édes, borzongató titok. Csak ők ketten tudják. <br>
- Kik azok a ketten?<br>
- Egy férfi, és egy nő. Senki más nem lehet ott.<br>
- És hogyan történik?<br>
- Elmennek együtt valahová, ahol senki se látja őket,...íbr>
- Kik mennek el?<br>
- Egy fiú, meg egy lány. Minden fiúnak kell választani egy lányt.<br>
- Hogyan kell azt? <br>
- Az bizony nem könnyű. Mindenkinek van valahol a nagy kerek világban egy hozzáillő párja. És nekik meg kell egymást találni. Mivel te mesebeli Királyfikirályfi vagy, neked a mesebeli királylányt kell megtalálnod.<br>
- Miről ismerem majd meg? <br>
- Semmiről. Csak úgy megérzed, hogy vonz. Úgy érzed, meg kell ismerned, meg kell szólítanod. És csak azon veszed észre magad, hogy már oda is mentél hozzá. És a lány is akarja, hogy odamenj. Nem mondja, de azt akarja, hogy menj oda és legyél vele. Látni lehet rajta. Ő a királylány. íbr>
- Lehet, hogy nem látom majd jól, hogy melyikük az… - aggódott Kiki.<br>
- Nem baj. Akit kiválasztasz, az lesz az. Érezni fogod, hogy nagyon szereted. Nagy boldogság fog el a közelében. Mert ő a te párod, már régtől fogva. <br>
- És aki nem királyfi, az nem tud választani?<br>
- Dehogynem. Mindenkinek meg kell megtalálnia a maga királynőjét, és minden királylány megtalálja azt a férfit, aki az ő számára a királyfi. Mindenki valakinek a párja. Mindenki királyfi a bálban. És minden királyfihoz tartozik egy királylány. <br>
- És mindig megtalálják?<br>
- Hát… nem mindig. Néha sokáig keresgélnek, néha tévednek. <br>
- Magyarázd el, légy szíves, jó?- Kiki már ismerte a szavakat, amikkel bármit kérhet Dadamamától. <br>
- Bizony az élet elég bonyolult. De te mesebeli királyfi vagy. Neked minden csakis jó lehet az életben. <br>
- Azért segítesz majd, Dadamama? <br>
- Azt nem lehet. De ne félj. Addigra majd érteni fogod az egészet. Odamész hozzá, beszélgetsz vele, megöleled, és az ölelés által megérzed, hogy ő-e az, vagy nem. <br>
- Így, Dadamama? - kérdezte Kiki, és megölelte a kedves, vidám asszonyt. <br>
- Így, így Kiki, - mosolygott Dadamama, és megpuszilgatta a gyereket.<br>
- Nem lehetnél te az, Dadamama?<br>
- Nem, semmiképpen. - Mosolygott és nevetett Dadamama. - Gondold csak el, én már most is öreg vagyok. Mire te felnőtt férfi leszel, én még sokkal öregebb leszek. Meg aztán én Dadapapát választottam, és ő engem. Mi egy test és egy lélek vagyunk ketten. Összetartozunk, még akkor is, ha ő a műhelyben van, én meg itt veled. <br>
- Akkor majd én is megkeresem azt, akivel összetartozom. <br>
- Ha majd elég nagy leszel már, amihez még sokat kell növekedned testben, és lélekben, akkor majd csak várod és keresgéled mindenütt, és egyszer csak rátalálsz. <br>
- Szép lány lesz? <br>
- Akit szeretünk, azt szépnek látjuk. Mindenkinek szép az, akit szeret. De ha csak arra keresed, hogy dicsekedjél a többi fiuk előtt, hogy milyen szép lányt találtál, akkor sose lesz elég szép. Akkor úgy fogod érezni, hogy mindenkié szebb, mint a tiéd. <br>
- Mi az, hogy dicsek… Dadamama, szoktam én azt tenni?<br>
- Nem szoktad. Se a szüleid, sem Dadapapa, sem én nem tanítottunk arra, hogy dicsekedj. <br>
- Na, jó. Akkor ezután se tanulom meg senkitől. És hol kell keresni a lányokat?<br>
- Ott vannak mindenütt a palotában, majd ha jársz iskolába, akkor ott lesznek az iskolában is. Találkozol velük akkor is, ha majd kalandozol a világban, utazol hajón, autón, vagy lóháton, mindenütt látsz majd lányokat, akik között ott lesz az az egy igazi.<br>
- Minden férfi így szokott keresni? <br>
- Igen. És ha megtalálja az igazi királylányt, azt mondja neki: szerelmes vagyok beléd. <br>
- Vagy megírja egy szerelmes levélben, igaz?<br>
- Igen, így van. Meghívja a bálba, vagy máshová, és ha együtt elmennek, azt mondja neki: nagyon szeretlek. <br>
- Aztán, ha jól megismerik egymást, egyszercsak megcsókolja… <br>
- A száját, igaz?<br>
- Aztán, ha jól megismerik egymást, egyszercsak megcsókolja…
- Igen és megöleli, úgy, hogy az egész testük közel legyen egymáshoz. <br>
- A száját, igaz?
- És a lány mit mond? <br>
- Igen és megöleli, úgy, hogy az egész testük közel legyen egymáshoz.
- Csak akkor lehet mindez, ha a lány is akarja. Ha a lány is kiválasztja őt, és akarja, akkor elmehetnek egy titkos helyre, ahol csak ők ketten vannak, senki más. Akkor a ruhát is levehetik, hogy ne a ruhájuk érjen össze, hanem ők teljes testükkel, egymáshoz érnek, érzik egymás testét a bőrükkel, és úgy érzik, hogy nem külön-külön emberek, hanem egyek. Minden másról elfelejtkeznek. Akkor a vessző egy erős bottá válik, és megtalálja a rózsát. A rózsa pedig kinyílik, és befogadja a hímvesszőt. <br>
- És a lány mit mond?
- Egyik beleillik a másikba, igaz? <br>
- Csak akkor lehet mindez, ha a lány is akarja. Ha a lány is kiválasztja őt, és akarja, akkor elmehetnek egy titkos helyre, ahol csak ők ketten vannak, senki más. Akkor a ruhát is levehetik, hogy ne a ruhájuk érjen össze, hanem ők teljes testükkel, egymáshoz érnek, érzik egymás testét a bőrükkel, és úgy érzik, hogy nem külön-külön emberek, hanem egyek. Minden másról elfelejtkeznek. Akkor a vessző egy erős bottá válik, és megtalálja a rózsát. A rózsa pedig kinyílik, és befogadja a hímvesszőt.
Dadamama kicsit elpirult, mikor ezekről beszélt, és különösen szépen mosolygott, a szeme szinte könnyes volt úgy csillogott. <br>
- Egyik beleillik a másikba, igaz?
- Bizony úgy van, - mondta - és így egy test lesznek ketten. Ez a szerelmes eggyéválás.<br>
Dadamama kicsit elpirult, mikor ezekről beszélt, és különösen szépen mosolygott, a szeme szinte könnyes volt úgy csillogott.
- Nem fáj nekik? – aggodalmaskodott Kiki. <br>
- Bizony úgy van, - mondta - és így egy test lesznek ketten. Ez a szerelmes eggyéválás.
- Nagyon óvatosan, szépen, lélekből kell ezt tenni. íbr>
- Nem fáj nekik? – aggodalmaskodott Kiki.
- Meséld tovább! <br>
- Nagyon óvatosan, szépen, lélekből kell ezt tenni.
- Hiszen már elmondtam mindent!<br>
- Meséld tovább!
- De még egyszer mond el, hogy jobban megértsem. <br>
- Hiszen már elmondtam mindent!
- A hímvessző belemegy a hüvelybe,és ott marad egy kis ideig. Ez egy csodálatos boldogság. Olyan, mintha a mennyországban lennének. Rájuk száll az óriási szerelem. És arra vágynak, hogy örökké együtt legyenek. <br>
- De még egyszer mond el, hogy jobban megértsem.
- Ez nagyon szép, Dadamama. És úgy-e senkinek sem mondják el ezt a titkot, mert csak rájuk tartozik. <br>
- A hímvessző belemegy a hüvelybe. Ez egy csodálatos boldogság. Olyan, mintha a mennyországban lennének. Rájuk száll az óriási szerelem. És arra vágynak, hogy örökké együtt legyenek.
- Ez bizony egy szépséges titok, Senkinek sem szokták elmondani. <br>
- Ez nagyon szép, Dadamama. És úgy-e senkinek sem mondják el ezt a titkot, mert csak rájuk tartozik.
- És mikor adják oda a virágport? íbr>
- Ez bizony egy szépséges titok, Senkinek sem szokták elmondani.
- Az embereknél másképp nevezik, de hasonlít a virágporhoz. Kis sejtecskék. Benne vannak a férfiak és a nők testében. És mikor így eggyé válnak, akkor a férfitestből azok a kis sejtecskék átmennek a női testbe. És eggyé válnak azok a kis sejtecskék is. Egy női sejtecske, és egy férfi sejtecske együtt egy magot alkot.<br>
- És mikor adják oda a virágport?
- És úgy-e a magot elvetik a földbe. <br>
- Az embereknél másképp nevezik, de hasonlít a virágporhoz. Kis sejtecskék. Benne vannak a férfiak és a nők testében. És mikor így eggyé válnak, akkor a férfitestből azok a kis sejtecskék átmennek a női testbe. És eggyé válnak azok a kis sejtecskék is. Egy női sejtecske, és egy férfi sejtecske együtt egy magot alkot.
- Nem kell elvetni, - mosolygott megint Dadamama - hanem ott marad a nő testében. Ott fog kikelni. - Dadamama titokzatoskodó hangon beszélt tovább - A hímvessző az nemcsak egy egyszerű vessző, hanem teremtő bot! A női test a föld. Amikor a férfisejt, és a női sejt eggyé válik, az olyan, mint mikor elvetik a magot. <br>
- És úgy-e a magot elvetik a földbe.
- És hogyan tud kikélni az a magocska?<br>
- Nem kell elvetni, - mosolygott megint Dadamama - hanem ott marad a nő testében. Ott fog kikelni. - Dadamama titokzatoskodó hangon beszélt tovább - A hímvessző az nemcsak egy egyszerű vessző, hanem teremtő bot! A női test a föld. Amikor a férfisejt, és a női sejt eggyé válik, az olyan, mint mikor elvetik a magot.
- Ott kél ki a nők hasában. De nem almafa lesz belőle, hanem egy kisbaba.<br>
- És hogyan tud kikélni az a magocska?
- Kisbaba? - Kiki nevetve csodálkozott.<br>
- Ott kél ki a nők hasában. De nem almafa lesz belőle, hanem egy kisbaba.
- Igen, egy kis fiúcska, vagy egy kislányka. A nők fejlesztik ki a hasukban a kisbabákat abból a magból, ami az eggyéváláskor keletkezett. <br>
- Kisbaba? - Kiki nevetve csodálkozott.
Kiki szájtátva hallgatta. Dadamama hangjából és szemének csillogásából megérezte, hogy valami különösen szép varázslatról hallott. <br>
- Igen, egy kis fiúcska, vagy egy kislányka. A nők fejlesztik ki a hasukban a kisbabákat abból a magból, ami az eggyéváláskor keletkezett.
- Láttál már, Királyfi, a palotában olyan fiatal nőt, akinek igen nagy hasa van? <br>
Kiki szájtátva hallgatta. Dadamama hangjából és szemének csillogásából megérezte, hogy valami különösen szép varázslatról hallott.
- Dadamama, hiszen sokszor láttam a te lányodat, Majkát, mielőtt a kisbabátok megszületett. Hát ezért volt? <br>
- Láttál már, Királyfi, a palotában olyan fiatal nőt, akinek igen nagy hasa van?
- Na, lám csak, hogy emlékszel. Így van. Nemrég született a kis unokám. Most már egy hónapos.<br>
- Dadamama, hiszen sokszor láttam a te lányodat, Majkát, mielőtt a kisbabátok megszületett. Hát ezért volt?
- Dadamama, én is így lettem, igaz? –kérdezte ragyogva Királyfi. <br>
- Na, lám csak, hogy emlékszel. Így van. Nemrég született a kis unokám. Most már egy hónapos.
- Bizony, emlékszel, hogy meséltem neked mikor még egészen kicsi voltál? Mindnyájunkat így teremtenek a szüleink, Kikikém, kincsem. <br>
- Dadamama, én is így lettem, igaz? –kérdezte ragyogva Királyfi.
- De hogyan tud kijönni onnan a kisbaba?<br>
- Bizony, emlékszel, hogy meséltem neked mikor még egészen kicsi voltál? Mindnyájunkat így teremtenek a szüleink, Kikikém, kincsem.
- Az, bizony, nem könnyű dolog. Néha könnyebben, néha nehezebben, de legtöbbször nagy erő és nagy fájdalom az anyukának a kisbabát megszülni. De aztán, mikor meglátja az újszülött kisbabát, olyan boldog, hogy elfelejt minden fájdalmat. Az apuka is ott lehet a baba születésénél, és bíztatja az anyukát, és alig várja, hogy meglássa a kisfiát vagy a kislánykáját, aki született. <br>
- De hogyan tud kijönni onnan a kisbaba?
- Én is apuka leszek majd?<br>
- Az, bizony, nem könnyű dolog. Néha könnyebben, néha nehezebben, de legtöbbször nagy erő és nagy fájdalom az anyukának a kisbabát megszülni. De aztán, mikor meglátja az újszülött kisbabát, olyan boldog, hogy elfelejt minden fájdalmat. Az apuka is ott lehet a baba születésénél, és bíztatja az anyukát, és alig várja, hogy meglássa a kisfiát vagy a kislánykáját, aki született.
- Ahhoz még sokat kell aludnod, Királyfi! <br>
- Én is apuka leszek majd?
- Még mennyit, Dadamama? <br>
- Ahhoz még sokat kell aludnod, Királyfi!
- Még mennyit, Dadamama?
 
Mikor délután Kiki kiszállt a hintóból, amelyik hazavitte, kis szíve tele volt a csodákkal, amiket aznap hallott. Boldog volt attól is, hogy megtudta, így teremtették őt a szülei. Különleges szeretettel ölelte meg anyukáját, a királyasszonyt, és apukáját, a királyt, mindeközben csak úgy ragyogott az örömtől. Szülei csak nézték, találgatták, vajon mi lett a kis Királyfival.<br>
- Milyen volt ma Dadamamánál, Királyfi? <br>
- Nagyon jó volt. - mondta Kiki titokzatos mosollyal. Nem mondhatott többet, mert megértette, hogy az a dolog, csak kettőjükre tartozik. <br>
- Láttál valami érdekeset? <br>
- Igen! Dadapapa kivitt az almáskertbe. <br>
- Szóval, az almáskert volt az, ami annyira tetszett neked? <br>
- Igen, és szedtünk az erdőben makkot, és ha megengeditek, hogy elültessem a palotakertbe, akkor terebélyes tölgyfa lesz belőle. <br>
- Rendben Kiki. Megengedjük.<br>
Hamarosan három kis tölgyfácska kélt ki a makkokból, amit elültettek Dadapapával. <br>
És pár hónappal azután volt Kiki hatodik születésnapja. Nagy ünnepséget tartottak a palotakertben. Volt torta 6 gyertyával, enni, innivaló mindenkinek, vidámság, és mindenféle mulatság. Gyönyörű szép muzsikát hallgattak, a nagyok táncoltak, a kicsiknek pedig újfajta játékokat találtak ki. <br>
 
Hanem, az ünnepi fények kihunytak, és Kiki arra ébredt az ünnep másnapján, hogy a palotát valósággal elárasztották a mindenféle tanárok, és edzők, Azért rendelte ide őket a királyi pár, hogy Királyfit írni, olvasni tanítsák, meg matematikára, rajzolásra, zenére, testét pedig erősítsék és ügyesítsék lovaglás, vívás, úszás és más hasonlók által. Királyfinak még enni is alig volt ideje, Dadamamát és Dadapapát pedig alig látta. Királyi szülei felügyelték a neveltetését, elégedetten nézték fejlődő értelmét és testi erejét. Éveken át csak a nyári hónapok hoztak pihenést és szórakozást.<br>
Amikor Királyfi 10 éves lett, már idegen népek nyelvének ismeretére is tanították. Jöttek különféle egyházi személyek is, akik a vallások tanításait ismertették vele. A keresztyénvallásokét, és keleti népekét, ősi és modern vallások tanításait egyaránt. <br>
Még egy év telt el, már és az udvari etikett szabályait is megtanulta. <br>
És jöttek a tánctanárok! Kikit szórakoztatta, hogy miféle táncok vannak, és milyen lépésekből állnak, de még inkább, hogy mikor mit kell mondani, hogyan kell viselkedni a hölgyek társaságában. <br>
 
Eljött megint egy nyár. Kiki már 12 éves volt. Végre elmentek a tanárok. Nyári szünet volt a palota tanulószobáiban és edzőtermeiben. <br>
Dadamamáéknál összejöttek a gyerekek, fiúk, lányok vegyesen. Ez különösen vonzotta Kikit, szerette a lányok kacarászását, megnézte alakuló formáikat. Azt is szerette próbálgatni, hogyan kell szóba állni velük, vagy együtt játszani. Lehetett labdázni, fürödni a folyóban, beszélgetni. Bújócskázni, fogócskázni még jobb volt, sőt még Dadapapával is elmentek csapatostul járkálni az erdőbe, vagy segédkeztek a műhelyben.<br>
Királyfi nagyon szerette a nyarat a folyóparton, és még nagykorában is örömmel emlékezett vissza ezekre a boldogságos időkre. <br>
 
 
*
 
 
 
 
 
==[[2. KISHERCEG, A TIZENÉVES.]]==