„Wittich Zsuzsanna írásai/Királyfi és a szerelmes eggyé-válás” változatai közötti eltérés

Aztán mikor már ott volt a nyár vége, egy szép reggelen a király így szólt hozzá.<br>

- Drága gyermekem, Királyfi! Nagyon jó előrehaladást értél el a tudásban, a művészetekben és a testi erő és ügyesség terén is. Viszont nem ismered a valóságos életet. Igazi iskolába kell menned, olyanba, ahová más gyerekek is járnak. Nagy erőpróba lesz ez neked, mert nem árulhatod el senkinek, hogy te királyfi vagy. Olyan nevelésben fogsz részesülni, mint más gyerekek. Nem engedjük meg a tanároknak sem, hogy másképpen bánjanak veled, mint a többi gyerekkel. Bízom benne, hogy megállod majd a helyed, fiam. <br>

- Igenis Apu Király - dadogta Kiki megszeppenve. Gyorsan elkészült az öltözködéssel, és futva ment Dadamamáékhoz.<br>

- Még annyi mindent akartam kérdezni, Dadamama! <br>

- Ne búsulj, Királyfi! Az igazi élet a legnagyobb tanítómester. <br>

Közeledett az utazás ideje. Kiki most már örült a nagy kalandnak. Nem kételkedett magában. Úgy érezte, nem volt hiába a sok tanulás, meg testedzés. Önálló ember lett ezek által. Igaz, még csak 12 éves volt, de félelem nem volt benne.<br>

Egy bentlakásos fiúiskola volt az ország keleti részén, ezt választották Királyfi részére a szülei. A felvételi vizsgán Kiki olyan nagyszerűen készítette el a tesztlapokat, és teljesítette a gyakorlatokat, hogy egyenesen a végzős évfolyamot javasolta az igazgató.<br>

Így került Királyfi a 15 – 16 évesek osztályába. Senkinek sem mondta, hogy ő még csak 12 éves, ezért az osztálytársai kisnövésű, véznácska gyereknek gondolták. <br>

Abban a kollégiumban kötelező volt Antoine de Saint-Exupéry könyve, A Kis Herceg. Hamarosan a fiúk Kishercegnek kezdték nevezni gyermekien szelíd, jószívű, új szobatársukat.<br>

Később aztán felfigyeltek rá, hogy milyen okos, mennyire tájékozott, könnyen megért és megtanul mindent. A testnevelés órákon is azt látták, erősebb és ügyesebb mindegyiküknél. <br>

- Kicsi a bors, de erős! – mondták a tanárai. <br>

- Kis béka, de nagyon izmos! – mondták a társai.<br>

Hanem amikor az osztálytársai lányokról meg szerelmi kalandokról beszélgettek a szünetekben, akkor nagy volt a baj. <br>

Mert ugyan a magántanároktól, akik 6 éves korától oktatták a palotában, a szexualitásról is megtanult mindent Királyfi, a pontos anatómiai elnevezéseket, a férfi és női szervek működését, a hormonális és idegi szabályozást, de még a sejtosztódást meg a géneket és kromoszómákat is, de azokat a szavakat, amiket az itteni osztálytársaitól hallott, nem értette. <br>

- Fogadjunk, még sose voltál nővel! - heccelődtek vele.<br>

- Beszélgetek velük, labdázunk, sétálunk…- még akarta sorolni, mi mindenből állt egy boldog nyár ott, de beléfojtotta a szót a harsány nevetés.<br>

A fiúk egymást lökdösték, vigyorogtak, röhögtek.<br>

A palotában Kiki azt is megtanulta a tanáraitól, hogyan őrizze meg belső nyugalmát. Itt ebben az iskolában nagy szüksége volt erre a tudományra, mert gyakran előfordultak hasonló jelenetek. <br>

- Kisherceg, keféltél már valaha? <br>

Királyfi nem válaszolt rögtön. Eszébe jutott, hogy Elemér egyszer úgy került haza a kollégiumba egy hétvége után, hogy bűzlött az alkoholtól, és hányt. Ez szigorúan tilos volt, és Elemér könyörgött neki, nehogy elárulja. Kiki takarította fel utána a padlót egy súrolókefével, a fiú ruházatát is rendbetette a mosdóban, szellőztetett is. Senki nem vett észre semmit. Elemér hálás volt akkor neki.<br>

Kiki nem akarta a többiek előtt elárulni, de azt gondolta, emlékeztetnie kell Elemért arra az esetre. <br>

- Igen, Elemér, - kezdte - egyszer, súrolókefével tisztítottam ki a szőnyeget, mert hánytam, és a ruháimat is kikeféltem. <br>

A többiek csak úgy dülöngéltek a nevetéstől, de Elemér tudta, miről van szó. Fülig vörös lett, és rájuk rivallt mély hangján.<br>

- Mit röhögtök! Talán nem láttatok még súrolókefét?<br>

Kiki rájött aztán, hogy osztálytársai a közösülésről beszélnek, csak azt nem értette, miért hahotáznak ezen. A „közösülés” szót még a palotában tanulta a tanáraitól, és már akkor is fájt neki, hogy ilyen rideg szóval mondják azt a csodálatos szerelmes eggyéválást. <br>

Ám a lelkében ott őrködtek Dadamama szavai. Őrizték annak a szép napnak az emlékét, amikor még egészen kicsi korában, először hallott arról a szépséges titokról, és azt nem törölhette ki semmilyen rideg biológiai tanulmány, sem osztálytársai otromba viccei.<br>

Szerette volna megmondani társainak, hogy szent dolog az eggyéválás, és hogy ez által teremtik a kisbabákat, de lehetetlennek látszott, hogy elhiggyék neki. Egyszer aztán, mikor megint ez volt a téma, és Kikit fájdalmasan érte az újabb hahotázás, kibuggyant belőle a kérdés.<br>

- Talán titeket más módon teremtettek a szüleitek? <br>

Először néma csend lett, aztán Elemér ráordított.<br>

- Hogy mered a szüleimet gyalázni? - és már lendült a teste és a keze, hogy behúzzon egyet. Királyfi azonban jól megtanulta, hogyan kell kitérni az ütés elől, így a fiú az ütésre szánt lendülettel orra esett. A többiek dermedten álltak.<br>

Kiki is ott állt a rá jellemző belső nyugalommal. <br>

Elemér feltápászkodott.<br>

- Bocsáss meg Kisherceg - mondta csendesen, és elment. Senki nem szólalt meg, mind bementek a tanterembe. Attól fogva békében hagyták Kikit. <br>

Egyszer Elemér azt kérdezte Királyfitól. <br>