„Wittich Zsuzsanna írásai/Királyfi és a szerelmes eggyé-válás” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
648. sor:
- Olyan, mintha már régóta ismernélek. Nem lehet, hogy már gyerekként együtt szaladgáltunk itt a parton?<br>
- Az nem lehet, Királyfi, mert én nem itt nőttem fel. Azért küldtek ide a szüleim, hogy egyetemre járjak itt, a királyi városban. <br>
- Azt hittem, kis szolgáló lány vagy Dadamamáéknál!
- Tényleg az vagyok, de csak akkor, mikor nem kell tanulni.<br>
- Tudod, engem meg elküldtek egy távoli városba, hogy rossz iskolába járjak. - Ezen jót nevettek. <br>
Hamarosan mindent tudtak egymásról.<br>
Ki hova járt iskolába, mit szeret ebédelni, ki a kedvenc költője, meg zeneszerzője, milyen vallású, jó-e matematikából, vagy irodalomból, milyenek a szüleik, a barátaik, és még ezer egyéb dolgot. <br>
- Ismerkedni nagyon jó! – mondta Kiki lelkesen. - Jó érzés, hogy valakit érdekel, milyen vagy, miről gondolkozol…
- meg hogy félsz-e az egértől… - fejezte be a mondatot Ilka, és gyöngyöző kacagás tört fel a csillogó fehér fogacskák közül. <br>
670. sor:
- Szeretlek, mint anyját a gyermek, - kezdte Ilka bátran, de ahogy folytatni akarta, egyre nehezebb volt beszélnie. - Szeretlek, mint élni szeretnek… - dadogta. <br>
Aztán már megint mosolygott a szeme, nevetett a szája.<br>
- Most mennem kell! Gyere ide holnap is,
Kiki ragyogott a boldogságtól, mikor viszontlátta királyi szüleit. A vacsora közben beszámolt a vizsgákról, a bálokról is beszélt, azt is elmesélte, milyen nagyszerű rendezvény volt a legutóbbi bál, és hogy, találkozott ott valakivel, akiről azt hitte, szerelmes belé, de csalódott benne. Ilkáról egy szót sem szólt.
676. sor:
Nem tudta, hogy Ilka elmondta-e nekik a találkozást, vagy nem. Csak valahogy úgy látta, van valami titokzatos fény a szemükben. Lehet, hogy tudják… de senki nem ejtette ki a lány nevét. <br>
Aludni is alig tudott. Csak forgolódott, és tépelődött magában. Ő az tényleg? Ilka a Királylány? Biztos? Vajon nem fog csalódni megint, ahogy Dorothy ígérte? <br>
Még csak pirkadt a hajnal, már a folyóparton volt. Nem kellett sokáig várnia. <br>
Mikor Ilkát meglátta, rohant hozzá. <br>
- Gyönyörű királylány, megláttalak a bálban, és szerelmes lettem beléd! – hozta elő a Dadamamától tanult szavakat.. <br>
- Levélben, Királyfi, levélben kell megírni! – csúfolódott Ilka.- Itt a levél! - leszakított egy akácfa levelet, és Kiki felé nyújtotta, aztán visszavette. - Várj, megmutatom, hogyan kell. - Sorban leszakította a levélkéket, és sorolta mindegyikhez a mondókát. - Szeret, nem szeret, szívből, színből, csak egy kicsit, egy cseppet se, igazán! - Finom vonalú piros ajkából ugyanolyan csodálatosan gurult elő a nevetés, mint tegnap. Kiki majd meg bolondult érte.
- Szeretlek, szeretlek, szívből, szívemből, szerelemből,lelkemből, boldogan, igazán!<br>
Már nagyon közel volt az arcuk egymáshoz, mire az utolsó levélke is földet ért. „Érzed, hogy vonz, és egyszer csak azon veszed észre magad” – villantak fel Királyfi agyában Dadamama szavai megint, aztán valóban azon vette észre magát, hogy összeér a szájuk. Nincs
Ilka levette a fehér pólót, meg a farmert, most a piros bikininek a felső része is rajta, volt. <br> - Minek öltöztél fel ilyen melegen? – kérdezte Kiki, és hozzáért Ilka vállán a piros pánthoz. Ilka elhárította a mozdulatot. <br>
- Nem akarlak elcsábítani! - mondta nevetve, <br>
- már el vagyok - felelte Kiki, és még ezen kívül is sok kacagás volt azon a reggelen. Hamarosan ott úsztak együtt a régről ismert folyóban. Úsztak, napoztak, csókolóztak, így telt el a délelőtt. <br>
És nem is csak az az egy délelőtt, hanem ott találkoztak szinte minden reggel. Mintha mindig is összetartoztak volna. Mintha régi jóbarátok, testvérek, vagy öröktől fogva szerelmesek lettek volna, egy lélek voltak. <br>
A csalódástól való félelem nem jött vissza többé. Ilka a Királylány! <br>
- Le kell venned ezt a nedves nadrágot - suttogta Királyfi, és ahogy átölelte,
Érezték, hogy a teremtő bot a rózsát keresi, de Kiki megfegyelmezte magát. <br>
- Nem lehet. - mondta. - Úgy érezném, elrontom ezt a gyönyörű fiatal testedet. Kimentek és megmerültek megint a folyóban. <br>
Senkinek sem szóltak a találkozásukról. Közös titok volt. Édes, közös titok.<br>
Egyszer eltervezték, hogy bálba mennek szombaton a szomszéd faluba. <br>
Micsoda jó mulatság kerekedett ott! Csuda egy zenekar húzta a talpalávalót. Annyit táncoltak, hogy már a lábukon is alig tudtak megállni. Végül hazaindultak a folyóparton a holdfényes éjszakában.<br>
Lassan, egymást átölelve mentek az ismerős ösvényen. Már hajnali szürkület volt, mikor odaértek a fűzfához, ahol
- Igaz lett minden, szerelmem! <br>
- Mi lett igaz?<br>
- Hogy te vagy a mesebeli királylány
- Az vagyok, Királyfi.
Lehajigálták magukról a ruhát, és már megint a folyóban voltak. <br>
Aztán a kisházban. Már lélekben eggyé váltak régen. Egy lélek voltak, de még két külön test. <br>
Most Ilka nem akarta, hogy testben is megtörténjen. <br>
- Mi a baj, Királylány? - kérdezte Királyfi.<br>
712 ⟶ 713 sor:
- És ha beszednél tablettát?<br>
- Gondoltam már rá…<br>
Elgondolkodva,
- Meg aztán… képzeld csak el, mit szólnának királyi szüleid, ha feleségül vennél egy ilyen kis szolgálólányt, mint én vagyok.<br>
- Ugyan mit szólnának, egyetemre járó szolgálólány
- Igen, de neked egy másik király lányát kell feleségül venned, mert te király leszel, és…<br>
- Ha emiatt nem lehetek király, akkor majd itt lakunk ebben a kisházban, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.<br>
- Mint a mesében?<br>
- Hát persze… tudod, mi mesebeliek vagyunk…<br>
- Csak te vagy az
- Óriási ötlet, királylány! <br>
732 ⟶ 733 sor:
- Azt nem tudtam. De már nagyon szeretném kipróbálni. . <br>
Aztán megint csend lett. Valami szomorkás hangulat telepedett rájuk. Kimentek a házból. <br>
- Nézd, mi van a zsebemben! - szólalt meg egyszercsak Királyfi megvidámodva. Előhúzta a zsebéből a régi dobozkát.
- Ajándék Elemértől - mutatta Ilkának. <br> - Ez már nagyon régi. Nem hiszem, hogy használható lenne.<br>
- Elmenjünk akkor a boltba, Királylány?<br>
756 ⟶ 758 sor:
- Nagyon elégedett vagyok. Fele országomat nektek adom! - mondta boldogan a király. A királynő szeretettel megölelte őket. <br>
- Legyetek nagyon bölcs uralkodók! - mondta, és már sírt a meghatottságtól. - Óriási lakodalmat tartunk majd, az lesz a legszebb ünnep, ami valaha is volt ebben a palotában! - ígérte nekik. <br>
Mindnyájan felálltak, úgy tapsolták és ölelgették őket a vendégek. Örömkönnyek csillogtak a szemekben. Úgy sírtak örömükben, hogy az ablakon folyt ki a sok könny.<br>
Ilka és Kiki továbbra is minden reggel találkoztak a folyónál, de hol a zivatar miatt, hol a nagy hőség, vagy a szél miatt, gyakran bemenekültek a kisházba. <br>
Ünnepelt az egész házikó a küszöbtől a háztető legmagasabb pontjáig, - Leszel a feleségem, Királylány? <br>
- Nem leszek.<br>
780 ⟶ 783 sor:
Még ma is nevetnek, ha abba nem hagyták.<br>
Itt a vége, fuss el véle!<br>
| |||