„Címerhatározó/EGY/K” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
Ezt követően, pl. a vágott pajzsokon belül a színsorrend (ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, imá, bb) a mérvadó.
 
Néhány címerviselő [[Heraldikai lexikon/Címerábra|címerábra]] nélküli, kétféle mázzal tagolt pajzsot használt. Ettől eltekintve a máz fajtája a címerhatározásnál nem kap szerepet, csak maga a kategória alkot külön kulcsot a határozón belül.
 
 
47. sor:
A kétféle borítású alapok főcsoportjainak száma viszonylag jól behatárolható, hiszen a rendelkezésre álló négy fő osztási irány (vízszintes, függőleges, harántos, balharántos) csak egy adott számú tagolási módot tesz lehetővé. Ha az egymással párhuzamos vagy egymást keresztező osztóvonalak a pajzsot úgy tagolják, hogy az így létrejövő mezőkben az egyik szín nagyjából vagy pontosan ugyanolyan nagyságú teret foglal el, mint a másik, akkor ezt a címerhatározás szempontjából az (E, K, T) alapok közé soroljuk és nem a mesteralakok közé. (Ilyen az alapok közt tárgyalt vágás, hasítás, harántolás, négyelés, stb. de a sakkozás, cölöpölés stb. is.) Az alapon tehát lehet mesteralak (mivel a mesteralak kisebb), míg a mesteralakon nem lehet alap. Ezért az alap (E: ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, bb, K: vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka, T: hrm, négy, ntö) a magasabb címerhatározói kategória, míg a mesteralak (pó) a kisebb.
 
Erre az alkategóriára a kétféle borítású alapoknál csak azért van szükség, hogy az egyéb [[Heraldikai lexikon/Címerábra|címerábra]] nélküli pajzsokat be tudjuk sorolni, melyek egyébként mesteralaknak számítanak. A magyar heraldikában valószínűleg egyetlen példája a magyar vágásos címer és az ebből származó vágott és cölöpölt városi címerek, mint pl. Besztercebánya címere, illetve Horvátország sakkozott pajzsa, de nemzetközi viszonylatban és elméleti szempontból is foglalkoznunk kell velük.
 
Akkor számítanak [[Heraldikai lexikon/Alap|alapnak]], ha rajtuk valamilyen [[Heraldikai lexikon/Címerábra|címerábra]] is van. A kétféle borítású alapokat tagolási, majd ezen belül színsorrendben soroljuk be a címerhatározó kulcsába. A [[Heraldikai lexikon/Fő címermezőmező|fő címermező]] a heraldikai jobb oldalon és/vagy fent helyezkedik el.
 
Ha egy pajzsban nem [[Heraldikai lexikon/Vágott|vágás]], hanem (az egész pajzsra kiterjedő) [[Heraldikai lexikon/Pólya|pólyák]], [[Heraldikai lexikon/Cölöp|cölöpök]], illetve [[Heraldikai lexikon/Harántpólya|harántpólyák]] vagy [[Heraldikai lexikon/Balharántpólya|balharántpólyák]], esetleg [[Heraldikai lexikon/Szarufa|szarufák]] vannak, és a pajzsban nincs más [[Heraldikai lexikon/Címerábra|címerábra]], a címert nemcsak a megfelelő fő mesteralak ([[Címerhatározó/EGY/K/M/pó|EGY/K/M/pó]], [[Címerhatározó/EGY/K/M/cöl|EGY/K/M/cöl]], [[Címerhatározó/EGY/K/M/hbp|EGY/K/M/hbp]], [[Címerhatározó/EGY/K/M/pó|EGY/K/M/em]]) kulcsába soroljuk be, hanem a kétféle borítású alapok ([[Címerhatározó/EGY/K/vá|EGY/K/vá]], [[Címerhatározó/EGY/K/pvá|EGY/K/pvá]] stb.) közé is, hogy a kereső személy könnyebben megtalálhassa az ismeretlen címert. Ez az eljárás nem eredményez jelentős számú ismétlést a határozóban. Amennyiben a pajzsban a(z egész pajzsra kiterjedő) pólyákon, cölöpökön, harántpólyákon vagy balharántpólyákon, esetleg szarufákon más címerábra (pl. oroszlán) is van az ilyen pajzs természetesen a kétféle borítású alapok (K) közé tartozik.
 
A meghatározás további menetében (III. lépés) csak azt vizsgáljuk, hogy a tetszőleges borítású kétféle alapon '''fő mesteralak''' (M) vagy '''címerkép''' (C) van-e.