„Wittich Zsuzsanna írásai/Szép mese gyerekeknek szerelemről, szexről” változatai közötti eltérés

 

Ma apuka viszi a kisfiút az oviba. Útközben fölveszi két munkatársát is a kocsiba, aztán egy sarokkal odébb még egyet. A kisfiú a gyerekülésbe becsatolva némán szemléli, hogy a bácsik beszállnak, hozzá van szokva, különben is, már nagycsoportos. Útjuk a „türelmi zóna” területét is keresztezi, hiszen arra rövidebb. Tesznek néhány vicces megjegyzést egymás között, hogy a lányok miért, meg meddig, meg olyasmit is mondanak, amin jót lehet hahotázni, de az egyik férfi végül is rá szól a többiekre: Ne mondjatok most ilyeneket, mikor Danika is hallja! Az apuka viszont amazoknak fogja pártját. – Semmi baj! Minél előbb megtanulja a gyerek, annál jobb! Nem igaz, fiam? – kérdezi Danikától, és egy „mi férfiak” jellegű mosolyt vet hátra a visszapillantó tükörből a kisfiúhoz. <br>

Szeptember eleje van. Az új elsős napközisek kettesével sorakoznak az ebédlő bejárata előtt, halkan beszélgetnek egymás között a nyárról, meg az otthoni dolgokról.

- Azért váltak el a szüleim, mert Anyuka megcsalta Apukát.

- Hogy- hogy megcsalta?

- Mit hogy-hogy? Hát szexuálisan! Ennyit se tudsz? <br>

Apuka a parkban sétál Gáborkával. Egyszer csak két kutyust látnak, amint éppen az utódnemzéssel kapcsolatos teendőjükkel vannak elfoglalva. <br>

- Nézd csak Apu! Úgy-e ti is így csináltatok engem? <br>

- De asszonyom! A gyermekek nemzése talán csúnya dolog?! És különben is miért szól bele? <br>

Gabika még hátra fordul néhányszor, hogy nézze a kutyákat. Apuka morcosan és némán rángatja odébb.<br>

Anyuka nem tudja, hogyan kellene hozzáfogni ehhez a sex ügyhöz, pedig már itt volna az ideje. Rózsika már másodikos kisiskolás, és a gyerekek előbb utóbb úgy is elmagyarázzák egymásnak – majd valahogy megoldódik a kérdés.<br>

Nem kellett sokat várni. Egyszer a kicsik közül valaki egy szexlapot visz az iskolába, és a szünetben elbújva ügyesen az ügyeletes tanító néni szeme elől, megmutatja a többieknek. Van, aki már látott ilyet, sőt a TV-ben, meg az interneten mozgóképekben is. Hőzöngenek egymás előtt, hogy milyen járatosak a kérdésben. Csak Rózsika hallgat nagyokat, nem is nagyon érti, mit ábrázolnak a fotók. De a többiek készséggel elmagyarázzák. Nevetve, csúfolódva beszélnek, közhasználatú szavakkal.<br>

Akkor hát igaz. – gondolja Rózsika. Borzasztó. Mi lesz ha felnövök.? Nekem is így kell tennem majd?<br>

Rózsika nem szól többet. Sietnek. <br>

 

Azt mondom, akkor már inkább olvassuk el nekik, vagy a nagyobbaknak adjuk a kezébe az idealizált Királyfi idealizált történetét.