„Wittich Zsuzsanna írásai/Szép mese gyerekeknek szerelemről, szexről” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
757. sor:
- Ó, hogy megkívántalak, valahányszor megláttalak ebben a piros bikiniben!<br>
- Bárkit megkívánhatsz, Királyfi, aki fölvesz valami szexis cuccot magára, de te valami szerelmes eggyéválást ígértél nekem. <br>
- Ha azt ígértem, akkor az is lesz. <br>
- Ha azt ígértem, akkor az lesz. – És ezután már minden eltűnt, az idő a hely, és minden, ami történt, magától történt, nem az ő akaratukból, és nem is lehetett tudni, hogy hogyan. Ilka teste nemnemsokára engedett eleinte, de kis idő múlva az óriásira nőtt teremtő bot utat tört magának, és ahogy mind mélyebbre és mélyebbre ment, Kiki úgy érezte, nemcsak az a testrésze, hanem egész teste benne van az Ilkáéban, és Ilka teste befogadja őt, és egyek ők most már, mert egy testté váltak. <br>
 
Ünnep volt az a nap a folyóparton. Ünnepelt az egész házikó a küszöbtől a háztető legmagasabb pontjáig. Ünnepeltek a folyóparton a fűzfák, a rét, meg a virágok is, mert elcsicseregte nekik egy kismadár, hogy micsoda szépséges szerelmes eggyéválás történik a házban. <br>
 
Rájuk esteledett, és a reggel is ott találta őket. Két lepke tévedt be az ablakon, játszadozva kergették egymást.<br>
- Nézd Királyfi, ők is szerelmesek ! <br>
 
Nem akartak elválni sem a kisháztól, sem egymástól, de sok munka várt rájuk aznap a palotában.
- Leszel a feleségem, Királylány? <br>
- Nem leszek.<br>
- Miért nem leszel?<br>
- Mert már az vagyok, KárolyKirályfi. királyTe pedig az én feleségem vagy.<br>
- Mit viccelődsz? Én a férjed…<br>
- Az vagy, igen. Ilona királyasszony.<br>
- Nem! Egy teljesség vagyunk, aminek én vagyok az egyik fele, és te vagy a másik fele. <br>
- Nem kellene ezt még gyakorolnunk egy kicsit? <br>
- DeCsodálatos igen..szép gondolat, Ilka.<br>
Két lepke tévedt be az ablakon, játszadozva kergették egymást.<br>
- Nézd Királyfi, szerelmesek! <br>
 
De hogy mindez mikor volt? Azt máig sem tudja senki. A kismadár, amint elcsicseregte, rögtön el is felejtette, ugyanígy a fűzfák, meg rét. Csak a víz, a folyó vize őrizte meg az információt, de ő magával vitte a végtelenbe. <br>