„Címerhatározó/Rakovszky címer” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
82. sor:
<center>[[Kép:Turoc-cimer-1.jpg|100 px]]
<br>
<center>[[Túróc megye címere|TúrócTuróc vármegye címere]] benne a Rakovszky címerrel<br>
 
* [[Címerhatározó]]→
98. sor:
A fiúsított Anna utódaiban maradt fenn a család, mely a Jeszen törzs kisjeszeni birtokait is örökölte, s rákói és kisjeszeni Rákói-nak írta magát. Mátyás Simon nevű fia kezdte használni a Rakovszky nevet.
 
XVI. szd. György (meghalt 1565-ben) - a XVI. században a család legnevezetesebb embere volt. 1541-ben TuróczTuróc vármegye alispánja lett. 1542-ben Révay Ferenc alnádor mellet itélõmester, 1543-ban országgyűlési követ a királyhoz a besztercei törvények megerősítése végett. 1552-ben Izabellához Kassára, s a lengyel királyhoz követségben járt. 1555-ben I. Ferdinánd király által nevezetes ügyben küldetett Lengyelországba, Izabella udvarába. 1558-ban alnádor és királyi udvarnok lett. Ebben az időben Turócvármegye cimere, a Révay és a Rakovszky családok egyesített címere volt. 1561-ben I. Ferdinánd királytól családja nemességének és régi törzsökös származásának megerősítését , és cimerének bővítését nyerte.
 
Márton, TúrócTuróc vármegye alispánja (1579, 1592-1595), királyi kamarai tanácsos, költő ''De partibus Republicae et causis mutationum, Regnorum, imperiorumque...'' (Bécs, 1590) című művében magát hol Rákóczynak, hol Rakovszkynak írta. A család neve csak ekkor kezdett Rakovszkyként állandósulni, a rákói ősi birtokról.(Bráz Béla volt turócvármegyei levéltáros tanulmánya szerint viszont csak a 17. században.)
 
A 16. század közepén a család megszerezte Kelemenfalvát és tagjai az előnevüket nagyrákói és kelemenfalvi alakban használták. A család liptói ágától a 16. században János szerezte meg Nagyselmencet, és a nevét "de Nagy-Selmencz" alakban írta. A XVII. szd-ban élt Péter és János osztályegyességet kötöttek a családi javakról. Péter, kinek a turócmegyei birtokok jutottak, alapítója lett a család turóci és zólyomi főágának (nagyrákói és kelemenfalvi előnévvel). János pedig, ki a Liptóvármegyei birtokokat nyerte, alapította a liptói főágat (nagyrákói és nagyselmeczi előnévvel).
106. sor:
A család eredeti címere a rák volt, vízszintes, vagy függőleges helyzetben. Legrégibb ismert forrása Rakovszky György pecsétje 1553-ból. I. Ferdinánd 1561-es címerbővítő oklevele általánosan ismert a szakirodalomban: A vágott pajzs felső mezőjében kék alapon aranykoronából kinövő két ezüst liliom között növekvő páncélos vitéz. Jobb kezében ezüst kardot, bal kezében zöld pálmaágat tart. A mező jobb felső sarkában arany nap, a bal felső sarkában arany csillag látható. Az alsó mezőben arany alapon, vörös rák van pólyásan. A sisakdísz megegyezik a felső mező címerképével, a sisaktakaró jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös.
 
A közös címer az 1561-ben adományozott, ahogy arról egy másolat fentebb látható. De mível ezt nem mindenki ismerte, különböző változatok is keletkeztek. Ezen téves ábrázolások viszont a címerhatározőCímerhatároző számára fontosak.
 
Ezen címer variánsai közé tartozik, a vörössel és ezüsttel vágott pajzs, miközben a mezők címerábrái, és azok színei nem változnak. Egyes forrásokon a rák - kék folyó, zöld hármas halom, vagy hármas szikla fölött látható. A Pettkó-féle pecsétgyűjtemény címerében, a család liptói ágának (nagyrákói és nagyselmenczi) címerén, a címerábrák a felső mezőben ellentétes irányban helyezkednek el. A nap helyett a pecsétvéső félholdat ábrázolt, és a pajzs alsó mezője a pecsét [[Heraldikai lexikon/Vonalkázási rendszer|vonalkázása]] szerint zöld színű volt. A pajzs fölött nemesi korona látható.
113. sor:
A Rakovszky család nem fogadta el a bárói rang más tagra való kiterjesztését, mert az osztrák és nem magyar rang volt
 
A Rakovszky család címere előfordul [[TúrócTuróc megyevármegye címere|Túróc vármegye címerében]] is. I. György, TúrócTuróc vármegye alispánja (1541), az akkori szokás szerint, a saját családi pecsétjét használta a megye hivatalos pecsétjeként is, de a megye ezt a címert nem sokáig viselte, mert később a mindenkori főtisztviselők pecséteit vette igénybe. Azonban 1639-ben ismét elfogadta pecsétjéül, majd a család címere 1715-ben lett véglegesen része TúrócTuróc vármegye hivatalos címerének. Erre a szövetséges rendek 1707-es ónodi országgyűlése után került sor, melyen Menyhért, Túróc vármegye jegyzője, és Árva vármegye alispánja, társával [[Okolicsányi címer|Okolicsányi]] Kristóffal, a békekötés mellett érvelt. Rákóczy felkiáltására Bercsényi - kinek felesége és Rakovszky Menyhért felesége unokatestvérek voltak - karddal Rakovszky Menyhértre ütött. A követek erre mindkettőjüket lekaszabolták, TúrócTuróc zászlóit és pecsétét összetörték, és a megyét kitörölték a vármegyék sorából. A Rákóczi szabadságharc után a megyét visszaállították, és a két követ emlékére az 1715. évi 46. tc. TúrócTuróc vármegye a címerébe felvette a két család, valamint a főispáni tisztet adó Révay család címerét.
 
 
*Irodalom:
 
[[Heraldikai lexikon/Rövidítések|Nagy Iván]], IX. 611-621. l., ,Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, Kempelen Béla, Daróczy, Szluha, stb.
 
Jozef Novák: ''Rodové erby na Slovensku''. Bratislava, 1986. 129-131. l.