|
A költőt valószínűleg egy ifjúkori szerelem (1643) indította meg benne; első – fennmaradt – költeménye Esterházy Júliához szól: „Volt egy kis méhecském...”. Kapcsolatuk megszakadásával Mária Euzébia iránt kezd érdeklődni. Hozzá címezve születnek a Viola-versek. Ezekben őszinte és tiszta hangon szól a szerelemről, kétségről, lemondásról, öröméről és boldogságáról is. 1645-ben keltek frigyre, s Viola-versek még házasságuk alatt is születnek. Egyik legkorábbi Violához szóló írása az:
„Az tigris nem örül ugy véres prédában,<br>
Mint te, oh kegyetlen, lölköm fájdalmában,<br>
Gyönyörködöl szívem szaggatásában:<br>
O, te vaadnálvadnál vadabb s kegyetlenebb magadban!”<br>
Eme versből leszűrhetően a leány (akkor még 14-15 éves) a tigris; egy későbbi versében viszont mrmár a törékeny asszonyt látta benne.
Költészetét széleskörű műveltsége alapozta meg: katolikus neveltetés, egyetemi végzettség, itáliai körút, olvasottság (mind az antik, mind a reneszánsz irodalomból merítve) és hadi tapasztalatai (a csatajelenetek ábrázolásánál vehető észre).
Amíg a versek viszonylag rövid idő alatt megszületnek, addig egy-egy komolyabb mű évekig készül. Amennyire tudjuk, ZírnyiZrínyi telente – amikor szüneteltek a határvillongások – szakított idtidőt írói vénája számára.
Nagy művét, a szietiSzigeti veszedelmet is „egy télben történt véghez vinnem minkámatmunkámat...” sorral kezdi; bár ez valószínűleg csak retorikai túlzás. (A források eltérően ítélik ezt meg: Tüskés Tibor igaznak véli, Mohácsy Károly szerint viszont 47/48 telén fejezhette be művét Zrínyi). Témaként dédapja 1566-os szigetvári várvédelmét dolgozza fel barokk stílusban. Maga a mű célja valószínűleg a példakép-teremtés: dédapját mint Krisztus katonáját mutatja be; őt és seregét a történelmi tények ellenére győztesként tünteti fel. A történelmi paradoxon feloldására áldozza a mű nagy részét. Ennek eleme az erkölcsi fölény.
A Szigeti Veszedelemveszedelem maga 15 énekbe csoportosítva 1568 strófa. Ebből kettő számozatlan, az így létrejövő 1566 versszak jelzés értékű. Az egyes elkülönülő szakaszok megfelelnek az ókori eposzi szabályoknak: az eposzi kellékek nagy rész megtalálható a műben. „Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény; rendkívüli képeségekkel rendelkező hőse természetfeletti lényektől is támogatva – de nem varázserő révén – nagy, egy egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez.” A Szigeti Veszedelem az első magyar nyelvű eben a műfajban.
Az első szerkezeti elem a dedikáció: „dedikálom ezt a munkámat a magyar nemességnek: adja az Isten, hogy véremet utolsó csöppig neki dedikálhassam”.
A másodk szerkezeti elem (az I. szakasz) szerepe az előkészítés. Nagyjából az 1566. június-július havi események feldolgozása, az ostrom előkészületeinek bemutatása. Erre a szakaszra hárul a magyarok erkölcsi fölényének megteremtése is. Az Aeneis hatására írt első versszakot a propozíciós második követi (témamegjeleöléstémamegjelölés). A 3-6. verszakokban a Szűz MááriáhozMáriához mint múzsához való könyörgés kap helyet (invokáció). A jeremiádok stílusában írva felsorolja a magyarokkal történt emlékezetes eseményeket, melyeket Istentől származtat. A XVI. századi katasztrófális magyar állapotokat a hálátlaság miatt haragra gyúlt Isten csapásai okozták. A műben a törtököktörökök szájából hangzik el amagyarok bűneinek felsorolása. A harc elkerülhetetlenségét, egyértelmű végkifejletét sejteti, hogy az alvilág Isten parancsára szít haragot Szulejmánban a magyarok ellen: az eredetileg Eger ellen induló törökök – tudomást szerezve Zrínyi rajtaütéseiről – Szigetvár felé veszik az irányt. A védőseregnek – készülvén az ostromra – Zrínyi mond szózatot (5. ének). Itt is megjelenik a sokszor használt felsorolás mint szerkezeti elem, mely itt a megnyert magyar-török ütközetek lajstromba vtelévelvételével igyekszik oszlatni a törökök legyőzhetetlenségének mítoszát. A magyar seregszemle (enumeráció) meggyőzi az olvasót a harcosokszívosságárrólharcosok szívósságáról, összetartásáról és kapitányuk felé táplált szeretetük őszinteségéről. A török seregszemle már egy széteső, aljas (alivlághozalvilághoz tartozó), tekintélyelvű hadsereget mutat be, melynek ereje katonáinak mennyiségében és nem minőségében rejlik.
A középső rész (7-13. ének) a ostrom menetét ismerteti (1566. augusztus). Itt szerepelnek a vár körüli harcok és rohamok. Zrínyi hadjártassága itt tűnik ki igazán a csatajelentek ábrázolásában (por, füst, stb.), de a döntő ütközetet már a halál csendje lengi körül:
„Mind ennyi között is egyjajagatás nincsen,<br>
Mert nagy igazsággal s örömmel hal minden.<br>
Az mely helyen állnak, ugyanazon helyben<br>
Bocsátják lölköket Isten eleiben.”<br>
A 13. énekre nyilvánvlóvá válik a törökök veresége, amikor már elvonulni készülnek jön csak a sorsfordító pillanat: a törökök elfogják a magyar postagalambot. (Zrínyi ezzel kanyarodik vissza a történelmi valósághoz.)
Így kerül sor a végső ütközetre (14-15. ének), mely Zrínyi kirohanását és Szulejmén halálát beszéli el. EbeEbbe a harcba már a pokolbeliek és az angyallégiók is beszállnak. A halottak előtt már a Földön megnyílik a Mennyország kapuja:
„Ahon nyitva látom Istetnnek országát... ”
| 