„Heraldikai lexikon/Gyámság” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
26. sor:
A nők a régebbi római jog szerint egész életükben gyámság alatt álltak (apa, férj). A gyámok hatalma az ő esetükben az auctoritatis interpositiora, valamint a fontosabb jogi eljárásokra (házasságkötés, a [[végrendelet]] kiállítása, perek folytatása, az örökség átvétele stb.) korlátozódott. A principiátus kezdetén a nőket az ún. Ius liberorum által felszabadították a gyámság alól, ha több (3-4) gyermekük volt. A késői császárkorban a nők fölötti gyámságot teljesen eltörölték. A római jogban a gondnokságot (cura) a felnőtt és kiskorú személyek számára, azaz 14, a nők esetében 12 éves kortól 25 éves korig (minores ) is elrendelhették, de csak a saját kérésükre.
 
A feudalizmusban a gyámság az apai hatalom védelmét nem élvező gyermekekről való gondoskodás jogi szabályozása volt, akik képtelenek a saját ügyüket megfelelően képviselni. A gyámságot a vármegye vagy annak szociális intézményei felügyelték. A fiatalkorú szinte tagja lett a gyám családjának. Gyakran került sor [[örökbefogadás]]ra vagy a két [[család]] nevének egyesítésére (és címeregyesítésre). A nemesi (és polgári) családokban gyakori volt a háborúban vagy betegségben elhunyt szülők részéről végrendeletben rokoni vagy más, megfelelő társadalmi állással rendelkező nemesi családok tagjait gyámként kijelölni, akikről feltételezhető volt, hogy az árvák vagyonát megfelelően fogják kezelni és érdekeiket jól tudják kezelniképviselni. Ez lehetővé tette az árvák deklasszálódásának elkerülését, akkor is, ha a szülők már nem éltek. Pl. János Zsigmond gyámja Fráter György volt. Az ország bárói Szilágyi Mihályt tekintették a fiatal Mátyás király gyámjának, ezért valamennyi oklevelét vele láttamoztatták és gyámpecsétjével meg is pecsételtették.
 
==Lásd még==