„Címerhatározó/Kanizsay címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
DL 24.773
Zala megye területén az Árpád-korban szép számmal találunk királyi birtokokat. Kehida környékén több település is ezek közé tartozott: Bezeréd és Kustány, valamint a középkor folyamán elpusztult és Kehida határába olvadt Kiskallos vagy az egykor Zalaszentgrót és Zalaszentlászló közt fekvő Szerente. (Ez utóbbit temploma nyomán Szentmihálynak is nevezték, és emlékét a Szentlászló határában fellelhető Szentmihálypuszta őrizte meg.) A királyi alapítású egyházak – a veszprémi püspökség, valamint a tihanyi és a zalavári bencés apátság – szintén tekintélyes tulajdonnal rendelkeztek itt. A megye jelentős része azonban már a kezdetektől fogva nemesi magánbirtok volt.
Kehida első, név szerint ismert birtokosa Koppányi Onth fia János valószínűleg azonos a Veszprém megyei eredetű [[Lőrinte nemzetség címere|Lőrinte nemzetségbeli]] Onth fia Jánossal, aki a szomszédos Koppányt birtokolta a XIII. század végén, és akinek ugyanebben az időben birtokrészei voltak Pacsán is. Tőle foglalták el Kehidát a [[Kőszegi címer|Kőszegiek]] a XIII–XIV. század fordulójának zűrzavaros időszakában.
Kőszegiek ellen vívott harcokban tüntette ki magát Lőrinc mester, a Kanizsai család őse. A Sopron megyei eredetű Osl nemzetség tagja volt, családfáját egészen a magyar honfoglalás koráig vezethette vissza. Az Árpád-kor folyamán a nemzetség tagjai jelentős méltóságokat töltöttek be. A XIV. század elején Lőrinc és testvérei még a Kőszegiek szolgálatában álltak (a forrásokból kikövetkeztethető, hogy a XIII. század végén, erőszakkal kényszerítették őket a Kőszegi famíliába). Lőrinc mester 1316 és 1319 között szegődött Károly Róbert hívéül, és kitűnt a harcokban, amelyek során egykori urai hatalmát az új uralkodó megtörte. Jutalmul a Kőszegiektől elkobzott zalai birtokok egy részét nyerte a királytól. Közülük a legjelentősebb Kanizsa vára volt, a hozzá tartozó uradalommal. Az immár zalai birtokosokká vált utódait e birtok nyomán kezdték Kanizsaiakként emlegetni.
Lőrinc mester 1322-ben kapta meg Kehidát. A királyi adományhoz megszerezte a korábbi birtokos, Koppányi Onth fia János beleegyezését is, aki tekintetbe véve, hogy milyen sokat köszönhetett Lőrinc mesternek, az adománylevelet érvényesnek ismerte el.
Az előrelátó főúr – tudva, hogy a neki adományozott birtokokat a Kőszegiek fegyverrel vették el korábbi birtokosaiktól – a királyi adomány mellett az eredeti tulajdonosoktól rendre megvásárolta, és velük is elismertette új szerzeményeit. Nem történt ez másként Kehida esetében sem. Így megelőzte azt, hogy az eredeti tulajdonosok birtokaikat esetleg később visszaperelhessék tőle.
Lőrinc mester utódai megszerezték és Kehida határába olvasztották a szomszédos Kiskallos területét. A pereskedés 1341 és 1365 közt folyt. A Kanizsaiak erőszakos eszközökkel addig zaklatták Kiskallos birtokosait, míg azok 1365-ben el nem adták nekik területüket.
Az 1440-es évek elején, az V. László és I. Ulászló között kirobbant trónharc idején, úgy látszik, László pártjára álltak a Kanizsaiak. Ezért Ulászló, hűtlenségükre hivatkozva, elvette tőlük Kehidát. A király azonban nem tudott érvényt szerezni büntetőintézkedésének, a birtok továbbra is a család kezén maradt. 1461-ben e nemzetség zálogbirtoka volt a közeli Szentgyörgy vára. A vár tartozékai közé sorolták a Kanizsaiak kehidai birtokát is. A XV. század közepén viszont ők kerültek szorult helyzetbe, és zálogosították el más javakkal egyetemben Kehidát. A XIV. század végén Kehida és Németfalu (a mai Ligetfalva középkori elnevezése) között, az Örményes-hegyen pálos kolostort alapítottak. A kolostornak Kehida határában is adtak birtokrészeket: szőlőt és malmot. Ezek a kolostoréi maradtak azután is, hogy 1523-ban Kehidát a [[Háshágyi címer|Háshágyiaknak]] adományozták.[http://sulinet.hu/oroksegtar/data/100_falu/Kehida/pages/004_erkeznek.htm]
*Irodalom:
| |||