„Címerhatározó/Andrássy címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A Andrássy címer lapot átmozgattam a következő névre: Címerhatározó/Andrássy címer . |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
Ez az oldal a [[címerhatározó]] kulcsának részeként az ''' Andrássy''', '''Andrási''' családok címerével foglalkozik.
----
== siklai Andrássy ==
[[Fájl:Siklai_Andrássy.jpg|thumb|A család címere Andrássy Zsigmond síremlékéről]]
1732-ben, Löwenburg halálakor a birtokok a vejére, gróf Gaisruck Antalra szálltak, aki Tholheim Lipót aradi postamesternek adta bérbe azokat. A kincstár azonban hamarosan visszavette tőle a földeket, majd 1741-ben Andrássy Zsigmond (1725–1750) császári és királyi tanácsosnak, csongrádi alispánnak adta el az uradalmat. Az Andrássyakat még Károlyi Sándor telepítette át Ung vagy Szatmár megyéből Csongrádba. 1744-ben Siklót is megszerezve felvették a siklai előnevet. Zsigmond az aradi főispán helyettese volt 1742–1745 között. 1742-ben „nagy udvarházat, a’ mellé Szép Kertet, majort, és ékes épületű Sz. Egyházat, maga Istenes költségével építtetett udvara mellé”. Ezzel Kétegyházát az uradalom központjává tette.
Fiai közül István a tiszántúli kerületi tábla ülnöke, majd 1760–1770 között helytartósági tanácsos volt. 1770-ben őt nevezték ki a megyében az úrbéri bizottság elnökévé. Zsigmond 1770 körül a Debrecen kerületi tartománybiztosi tisztet töltötte be, György pedig a Nádasdy huszárezred őrnagyaként szolgált. Legidősebb fiúként ő örökölte Kétegyházát. 1750–1776 között volt a falu földesura. Udvarházát „sokkal nagyobb és hosszabb épületekkel egész Kastélly formára ékesen megnagyobbította”.
A marxista történetírók keresve sem találhattak volna nálánál jobb példát a „visszataszító” földesúri típus bemutatására. A katonai szigor az ő esetében szadista hajlamokkal párosult. Valóságos rettegésben tartotta a jobbágyait: nemegyszer puszta szeszélyből verette őket véresre. Többen bele is haltak vagy egész életükre nyomorulttá váltak. Az 1760-as évek közepéig mégsem mertek panaszt tenni ellene.
Miután 1776-ban meghalt, a lányával a helytartótanács némi kártérítést fizettetett a károsultaknak, de a per csak az 1780-as évek közepén fejeződött be.
1776. június 14-én már özvegye, Palocsay Horváth Emerencia tiltakozott az ellen, hogy a Kétegyháza és Lőkösháza közt lévő régi határok egy részét a lőkösházi földesurak az ő tudtán kívül, önkényesen módosították. Fiai nem érték meg a felnőttkort, 1793-ban fiágon kihalt a család.
1776-tól 1794-ig Lukács Gergely bérelte az uradalmat a testvérével, Lukács Lázárral. Kilétéről csak annyit tudunk, hogy 1775-ben hirdette ki Békés megye a nemességét. A vármegye assessora (ülnöke) volt. Kétegyházán ferences házi káplánokat tartott maga mellett.
A siklai Andrássy család fiúágon történő kihalta után, 1794-ben a kincstár az egyetlen lányörököst, Klárát kielégítve, visszavette az uradalmat. Noha 1797. január 19-én Békés megye tisztikara, a saját érdemeire való hivatkozással magának igényelte azt, mégis [[Almásy címer|Almásy]] Ignác birtokába jutott.[http://sulinet.hu/oroksegtar/data/100_falu/Ketegyhaza/pages/005_ketegyhaza.htm]
*Irodalom:
CSOBAI LÁSZLÓNÉ, DOMOKOS TAMÁS, HAVASSY PÉTER, KERTÉSZ ÉVA,
LISKA ANDRÁS, NAGYNÉ MARTYIN EMÍLIA és NÉMETH CSABA: Kétegyháza. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
[http://sulinet.hu/oroksegtar/data/100_falu/Ketegyhaza/index.htm]
A család címerének ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
[http://sulinet.hu/oroksegtar/data/100_falu/Ketegyhaza/pages/005_ketegyhaza.htm]
----
| |||