Szakácskönyv/Mit-mihez/J/Jerikói lonc

Recept mérete: 1989 bájt

Szakácskönyv

Jerikói lonc


Jerikói lonc
Jerikói lonc
(Lonicera caprifolium, Syn: -)
Más neve(i): Jerikói lonc, jerikói rózsa, mézbogyó

A lonc (Lonicera vagy Caprifolium) a mácsonyavirágúak rendjébe, ezen belül a loncfélék családjába tartozó lombhullató nemzetség. Egyes fajait édes bogyótermésükről mézbogyónak nevezzük. Egy időben jerikói rózsának is nevezték.

Romantikus kertek kedvelt cserjéje, amelynek illatos virágait más a XVI. században is szívesen fogyasztották kandírozva, süteményekbe sütve, sőt, gyógyhatást is tulajdonítottak neki: vérkeringést serkentőnek tartották.
A lombhullató és az örökzöld fajták rózsaszínű és vaj-fehér virágai egyaránt alkalmasak kulináris célokra. A frissen kinyílt, erősen illatozó, nektárral teli virágok a legízletesebbek, gyümölcssalátába kitűnőek.
Ízük a nyári alma, körte zamatával remekül harmonizál.
Ezen kívül szirupot, cukrot tehetünk aromássá a lonc virágaival, melyeket azután sütemények desszertek készítéséhez használhatunk fel.
Ehető gyümölcse sok C- és sok B-vitamint, valamint antioxidánst (antociánt) tartalmaz. Japánban lekvárt, italt és fagylaltot is készítenek belőle. Látványos termései miatt díszbokornak is ültetik.
A jerikói lonc élőhelye a sövények, cserjések és erdőszélek.
Május-június között virágzik.

Ellenjavallat

-


Lásd még: A növényről Különleges receptek Tanácsok, tippek


A Wikimédia Commons tartalmaz Jerikói lonc témájú médiaállományokat.