Perec
Elkészítés
- A valóságos perec-ről szólva fent említettük, hogy a legrégibb időkben nem kelesztették. Ma tejjel, élesztővel, meg egy kis sóval gyúrják gazdagabbra akarják csinálni, akkor tejfölt, tojást, vajat vagy zsírt tesznek a tésztájába. Aludttejjel gyúrt perec állítólag sikeresebb, az édes-tejjel megdolgozott.
- A jó perec tésztáját alaposan meg kell dagasztani, hogy egészen hólyagos legyen. Utána, megkelesztik, immár másodszor, megkelve, karnyi vastag ágakba szaggatják és megfonják. Két szárból karperecszerűen kukori-ba, négy szálból meg tégla alakúra. Nagysága egy jókora tányér vagy tál nagyságának felel meg. :Van aztán egy ágból csavart, vagy sima perec is.
- Régebben hőkkőn sütötték –, persze ez kevésbé volt megdolgozva az említett belevalókkal.
- Lakodalmakkor, meg nagyobb munkaalkalmakkor, amikor nagy mennyiségre van szükség, ma is kemence földjén sütik. Meg egyébként is jobban szeretik a hőkkőn sült kelt tésztákat mint a redli-ben – sütü-ben sülteket, mert jobb ízűeknek, finomabbaknak tartják.
- A finomabb perecet zsíros tepsiben sütik, kemencében vagy sütőben. Sütés előtt tojással kenik meg a tetejét. Így készül a híres őrségi fonyott-perec. A száraz perecet összetörik, és morzsa, ill. prézli helyén fölhasználják.
- A gyúrt vagy zsíros perec-et, amint a neve is mutatja, zsírral, tejföllel, sóval gyúrják meg, tehát ugyanaz a tésztája mint a gyúrt-pogácsának. Van kisebb és nagyobb alakú. Zsíros tepsiben sül.
- Emlegetnek még főtt perec-et is, ami állítólag elsőbb kifőtt tészta lenne, amit utóbb kemencekövön sütnének meg. Részletesebb ismeret nincs róla.
Forrás: Kardos László - Az őrség népi táplálkozása című könyvéből Budapest, , 1943
|
