Szent Margit legendája/IV.

RÉSZEK: I.rész — II.rész — III.rész — IV.rész — V.rész — VI.rész — VII.rész

Itt kezdetnek némely példák, hogy miképpen az Úristen Szent Margit asszonynak érdeme miatt halottakat támasztott fel életre. Jézus!

Vala némely tisztelendő háziatya Budának mellette Felhévízett, kinek vala neve Bo[n]c. E háziatya, mikoron vecsernyének utána vacsorálnék az ő kőpincéjében, ő feleségével és háza népével és az ő fia, kinek vala neve Benedek és vala hétesztendős, aluszik vala ugyanazon pincében, íme a pincének egy része a padimentommal együtt leesék és a háziatyának jelen voltára, háza népével együtt e gyermeket a kő elnyomá. E háziatya pedig, aki messze vacsorázik vala a gyermektől, félvén halálnak veszedelmét elfuta, mert oly igen nagy vala a romlás, hogy méltán félik vala a veszedelmet; és e gyermeket ugyanottan elhagyván a köveknek alatta. És e gyermeknek veszedelméről az ő szülei esének nagy siralomra. De mikoron e gyermeknek szülei felindították volna minden ő atyjukfiait és szomszédit, némelyek ássák vala ki e gyermeket kapákkal, némelyek ásókkal és egyéb eszközökkel, vas- és faszerszámokkal, kik e dologra alkalmasak valának. Nagy sok munkával nagy sok ideiglen, a földnek, kőnek és mésznek terhét, nehézségét elvevén a gyermeket kivonák, ki oly igen megtörettetett és elnyomattatott vala, hogy semminemű egészség ő tagiban és tetemiben nem vala, ki meg nem töretett vala. E gyermeknek pedig ő anyja a nagy bánatnak miatta, miképpen anya az ő egyetlen egy fiának haláláért anyai szorgalmatossággal tapogatja vala ő fiának nyelvét, melyet e megholt gyermek megszorítván tart vala az ő fogai között, vérben bekeveredvén. Mely gyermeket mikoron az ő szülei az ő házukban letették volna, aki mindenestül meghalt vala, meghidegedett vala és élő lélektől mindenestül megfosztatott vala, e gyermeknek ő szülei a siralmas szózatoknak közötte kezdék hívni Istennek irgalmasságát Szent Margit asszonynak érdeme miatt mondván: "Mi asszonyunk szűz Szent Margit asszony, kérünk tégedet, hogy a te érdemednek miatta, támasszad fel a mi fiunkat, mi lelkünknek és testünknek egyetlenegy vigasztalását, mert tudjuk, hogy ez irgalmasságot megnyerheted minekünk, a te érdemeidnek miatta." Az ő rokonsági pedig és szomszédi, ugyanezen könyörgéseket kiáltják vala. E gyermeknek is ő atyja futamék Szent Margit asszonynak koporsójához szövétnekkel és áldozattal veternyének utána és ő ájtatos könyörgésüket Úristennek és Szűz Máriának tőn siralmas könyörgésekkel és a meghalt gyermeket és a gyermeknek lelkét ajánlá Szent Margit asszonynak esedezésébe és érdemébe. Azért mikoron e gyermeknek atyja beteljesítette volna az áldozatokat és imádságokat a koporsónál és megtérne az ő tulajdon házához sírván ő egyetlenegy fiáért, tehát íme mikoron a nap felkelt volna, elébe jövének e háziatyának némely emberek, kik mondák, hogy az ő fia megelevenedett. Mikoron e háziatya hallotta volna és látta volna, hogy az ő fia feltámadott, vevén az ő fiát ő karjai közébe és megcsókolván őtet hálaadásokkal és mind ő teljes háza népével és minden szomszédival szántóebéd előtt e gyermeket elevenen és mindenestül meggyógyultat, ismét megtérvén, hozák Szent Margit asszonynak koporsójához és megmutaták mindeneknek. És nem vala őrajta semminemű seb, sem sérelem, aki annak előtte mindenestül fogva eltöretett vala. E meghalt gyermeket, ki Szent Margit asszonynak érdeme miatt feltámadott vala, nyilván megmutaták óbudai prépostnak és mind a káptalannak és a tisztelendő atyáknak és uraknak, váci püspöknek és váradi püspöknek és Szent Bernát szerzetének apátjának és a pápa követinek, kik tudakozást tőnek Szent Margit asszonynak szentségéről. Azért ezek lőnek tanúi e meghalt gyermeknek feltámadásáról.

E felül megmondott gyermeknek feltámadásáról való csodatétele Szent Margit asszonynak, meg vagyon faragván a Szent Margit asszonynak koporsóján, kit faragtanak fehér márványkőből.

Ismét kezdetik más példa, ismét némely halottnak feltámasztásáról.

Vala egy ember Pesten és ennek vala egyetlenegy fia. Mikoron ez embernek ő felesége az ő keze munkája után megfáradván ő ágyában lefeküdt volna, ő kisded fiát ő ölében helyeztette volna, kinek alig vala kilenc hónapja. Mikoron ez asszonyállat ő álmából felserkent volna, lelé e gyermeket megholtnak és mind ő teljes testében meghidegültnek és megfagyottnak, mert téli időben vala. Melyet mikoron a keserves anya miképpen megholtat siratná, az ő urát, aki külön őmagának nyugoszik vala és az ő tulajdon leányát, az ő anyját, szolgáló leányt, kik azon házban alusznak vala és mind ő teljes háza népét, szomszédit, rokonságit megindítá az ő nagy rívásával, és megijedének nagy félelemmel. E gyermeknek ő szülei pedig vevék e megholt gyermeket és tevék a háznak közepére a szén mellé és ő magukat siratják vala lenni ő fiuknak gyilkosának. Mert mikoron valamely szülőknek hozzá látatlanságának miatta valamely gyermek meghal, igen nagy nehéz bűn és csak pápának hatalma oldozhatja meg. Elmúlék az téli éjnek hosszúsága nagy siralomban és kezde nap világosodni. Tehát a nagy sírásoknak, ordításoknak közötte e gyermeknek szülei a megholt gyermeket ajánlák Szent Margit asszonynak érdemébe és fogadást tőnek, hogy ha az Úristen Szent Margit asszonynak érdeme miatt e megholt gyermeket megeleveníti és az ő anyját, ki őtet megnyomta vala, e rettenetes gonosz hírből, szeméremből irgalmasan megszabadítja, tehát a gyermeket míg élne, mindaddig adnák ez asszonyunk, Mária klastromának örökké való szolgálatjára. Mikoron ez imádságokat és fogadásokat elvégezték volna, íme kezdenek e gyermeknek ő megholt, fagyott testének erei lassan-lassan megelevenülni és a napnak felkeltekoron a nagy téli hosszú éjnek utána Istennek irgalmassága miatt és Szent Margit asszonynak érdeme miatt a lélek megtére, és megelevenüle a gyermek. Az ő szemét megnyitá, kövekölvén anyjára néz vala a gyermek, melyet, az anya örülvén, azért, hogy az ő fiát holtak közül elevenen vette vala, vevé őtet [az] ő ölébe, áldván az Úristent - mindeneknek előtte, kik jelen valának - az elvett jókért. A siralom fordula nagy örömre és az anya szoptatja vala ő fiát, miképpen anya. De maga mikoron a nap jobban feltámadott volna, a szomszédok mindenfelől összegyűlének és a fiat, kit éjszaka sirattanak vala miképpen holtat, Szent Margit asszonynak érdeme miatt örülvén elevenen mutaták meg, és az ő fogadásukat beteljesíték. A gyermeket, ki ő halottaiból feltámadott vala nagy sokaságnak előtte elvivék Szent Margit asszonynak koporsójához. Szent Margit asszony halálának másod esztendejében. Annak utána a pápa követinek is megmutaták a gyermeket.

RÉSZEK: I.rész — II.rész — III.rész — IV.rész — V.rész — VI.rész — VII.rész