Szerkesztő:Jógi~huwikibooks/shakespeare/midsummer

SHAKESPEARE:SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

SHAKESPEARE - SZENTIVÁNÉJI ÁLOM	A MIDSUMMER NIGHT'S DREAM by William Shakespeare
SZEMÉLYEK THESEUS, Athén ura EGÉUS, Hermia atyja LYSANDER | szerelmesek Hermiába DEMETRIUS | PHILOSTRAT, ünnepélyrendező Theseusnál VACKOR, ács GYALU, asztalos ZUBOLY, takács DUDÁS, fúvó-foldozó ORRONDI, üstfoldozó ÖSZTÖVÉR, szabó   HIPPOLYTA amazonkirálynő, Theseus menyasszonya HERMIA, Egéus leánya, szerelmes Lysanderbe HELÉNA, szerelmes Demetriusba   OBERON, tündérkirály TITANIA, tündérkirályné PUCK, vagy ROBIN-PAJTÁS BABVIRÁG tündér PÓKHÁLÓ tündér MOLY tündér MUSTÁRMAG tündér   PYRAMUS, THISBE, FAL, HOLDVILÁG, OROSZLÁN: a közjáték személyei   Más tündérek, királyuk és királynéjok kíséretében Theseus és Hippolyta kísérői	DRAMATIS PERSONAE THESEUS, Duke of Athens. EGEUS, Father to Hermia. LYSANDER, in love with Hermia. DEMETRIUS, in love with Hermia. PHILOSTRATE, Master of the Revels to Theseus. QUINCE, the Carpenter. SNUG, the Joiner. BOTTOM, the Weaver. FLUTE, the Bellows-mender. SNOUT, the Tinker. STARVELING, the Tailor.   HIPPOLYTA, Queen of the Amazons, bethrothed to Theseus. HERMIA, daughter to Egeus, in love with Lysander. HELENA, in love with Demetrius.   OBERON, King of the Fairies. TITANIA, Queen of the Fairies. PUCK, or ROBIN GOODFELLOW, a Fairy. PEASBLOSSOM, Fairy. COBWEB, Fairy. MOTH, Fairy. MUSTARDSEED, Fairy.   PYRAMUS, THISBE, WALL, MOONSHINE, LION Characters in the Interlude performed by the Clowns.   Other Fairies attending their King and Queen. Attendants on Theseus and Hippolyta.
Szín: Athén és egy közeli erdő	SCENE: Athens, and a wood not far from it.

ELSŐ FELVONÁS

1. SZÍN

1. SZÍN Athén. Terem Theseus palotájában. Theseus, Hippolyta, Philostrat és kísérők jőnek	SCENE I. Athens. A room in the Palace of THESEUS. Enter THESEUS, HIPPOLYTA, PHILOSTRATE, and Attendants.
THESEUS Gyorsan közelget; szép Hippolytám, A nászi óra; négy boldog nap új Holdat derít föl; ah, de mily soká Fogy e vén hold nekem! s epeszti vágyam, Mint özvegy asszony, hervadt mostoha, Ki egy fiú örökjén teng sokáig.	THESEUS Now, fair Hippolyta, our nuptial hour Draws on apace; four happy days bring in Another moon; but, oh, methinks, how slow This old moon wanes! she lingers my desires, Like to a step-dame or a dowager, Long withering out a young man's revenue.
HIPPOLYTA Majd csak leszáll e négy nap éjbe már, S elálmodozza négy éj az időt; És akkor a hold, mint az égre újan Felvont ezüst ív, fogja nézni dús Menyegzőnk éjjelét.	HIPPOLYTA Four days will quickly steep themselves in nights; Four nights will quickly dream away the time; And then the moon, like to a silver bow New bent in heaven, shall behold the night Of our solemnities.
THESEUS Eredj, Philostrat, Serkentsd örömre Athén ifjait; Ébreszd föl a kedv játszi szellemét A méla bút űzd a halotti házhoz, Sápadt alakja nem közénk való. Philostrat el Kard volt ugyan kérőm, Hippolyta, Bántalmakon vevém szerelmedet; De a menyegző más hangból megyen Az fény, az ünnep, az vigság legyen. Egéus, Hermia, Lysander és Demetrius jőnek	THESEUS Go, Philostrate, Stir up the Athenian youth to merriments; Awake the pert and nimble spirit of mirth; Turn melancholy forth to funerals— The pale companion is not for our pomp. — Exit PHILOSTRATE. Hippolyta, I woo'd thee with my sword, And won thy love doing thee injuries; But I will wed thee in another key, With pomp, with triumph, and with revelling. Enter EGEUS, HERMIA, LYSANDER, and DEMETRIUS.
EGÉUS Üdv és szerencse, nagyhirű vezér!	EGEUS Happy be Theseus, our renowned duke!
THESEUS Üdv, jó Egéus; nos mi jót hozasz?	THESEUS Thanks, good Egeus: what's the news with thee?
EGÉUS Panasszal és bosszúsággal teli Jövök leányom, Hermiám iránt. - Demetrius, állj elő. - Kegyelmes úr, Ez az, kinek nejűl igértem őt. Lysander, állj elő: s ez itt, uram, Ez bűvölé meg gyermekem szivét Te, te Lysander, adtál néki verset, S váltál szerelmi zálogot vele Te zöngted a holdfénynél ablakán Álhangon álszerelmed énekit; Bokréta, hajlánc, gyűrü, pipere, Nyalánkság és tanult fogásid által (Mi balga lyánynak mind nyomós követ), Képzelme mássát te orroztad el; Csellel csenéd ki gyermekem szivét, S tetted fanyar-dacossá ellenem Az engedelmest. - Én tehát, uram, Kegyelmes úr, ha itt, fejedelmi színed Előtt se vállalná Demetriust Athéne ős jogán követelem, Hogy mint enyémmel bánhassak vele, S vagy e derék ifjúnak adjam őt, Vagy a halálnak, mit törvényeink Rögtön fejére szabnak íly esetben.	EGEUS Full of vexation come I, with complaint Against my child, my daughter Hermia.— Stand forth, Demetrius.—My noble lord, This man hath my consent to marry her:— Stand forth, Lysander;—and, my gracious duke, This man hath bewitch'd the bosom of my child. Thou, thou, Lysander, thou hast given her rhymes, And interchang'd love-tokens with my child Thou hast by moonlight at her window sung, With feigning voice, verses of feigning love; And stol'n the impression of her fantasy With bracelets of thy hair, rings, gawds, conceits, Knacks, trifles, nosegays, sweetmeats,—messengers Of strong prevailment in unharden'd youth;— With cunning hast thou filch'd my daughter's heart; Turned her obedience, which is due to me, To stubborn harshness.—And, my gracious duke, Be it so she will not here before your grace Consent to marry with Demetrius, I beg the ancient privilege of Athens,— As she is mine I may dispose of her Which shall be either to this gentleman Or to her death; according to our law Immediately provided in that case.
THESEUS És Hermia? Fogadj szót, szép leány. Nézd úgy atyádat, mint istent, kitől Eredtek összes bájaid; igen, Kinek viasznyomása vagy te csak, És akitől függ, épen hagyni a Nyomott ábrát, vagy eltörölni azt. Demetrius jeles, derék fiú.	THESEUS What say you, Hermia? be advis'd, fair maid To you your father should be as a god; One that compos'd your beauties: yea, and one To whom you are but as a form in wax, By him imprinted, and within his power To leave the figure, or disfigure it. Demetrius is a worthy gentleman.
HERMIA Lysander is.	HERMIA So is Lysander.
THESEUS Magában ő is az De nem birván atyád igéretét, A másikat kell tartanod jelesbnek.	THESEUS In himself he is But, in this kind, wanting your father's voice, The other must be held the worthier.
HERMIA Ó, bár szememmel nézné őt atyám!	HERMIA I would my father look'd but with my eyes.
THESEUS Jobb, hogy te nézd atyád eszével őt.	THESEUS Rather your eyes must with his judgment look.
HERMIA Kérem, bocsásson meg, fenséges úr. Én nem tudom, mi tész ily vakmerővé, Szemérmem is hogyan engedheti Ily körben érzelmimről szólanom; De kérem, hadd tudjam, kegyelmes úr, Mi az, mi érhet, legrosszabb, ha én Demetriushoz nőül nem megyek.	HERMIA I do entreat your grace to pardon me. I know not by what power I am made bold, Nor how it may concern my modesty In such a presence here to plead my thoughts But I beseech your grace that I may know The worst that may befall me in this case If I refuse to wed Demetrius.
THESEUS Halállal halni meg, vagy mindörökre Száműzni férfi-körből tenmagad. Vess hát sziveddel számot, Hermia, Vizsgáld meg ifju pezsgő véredet Lesz-é erőd, ha most szót nem fogadsz, Viselni vesztaszűzek öltönyét, Sötét zárdába csukva, holtodig Sivár apáca lenni s elhaló Himnuszt rebegni meddő holdvilágon. Háromszor áldott, ki vérét leküzdve E szűzi pályát híven futja meg; Hanem letörve mégis boldogabb A rózsa, mint ha szűz tövissein Áldott magányban nő, él és hal el.	THESEUS Either to die the death, or to abjure For ever the society of men. Therefore, fair Hermia, question your desires, Know of your youth, examine well your blood, Whether, if you yield not to your father's choice, You can endure the livery of a nun; For aye to be shady cloister mew'd, To live a barren sister all your life, Chanting faint hymns to the cold, fruitless moon. Thrice-blessed they that master so their blood To undergo such maiden pilgrimage But earthlier happy is the rose distill'd Than that which, withering on the virgin thorn, Grows, lives, and dies, in single blessedness.
HERMIA Úgy nőjek, éljek, haljak én, uram, Mintsem lemondjak szűzi szép jogomról E férfiért, kinek gyülölt igáját Szivem hódolva el nem ösmeri.	HERMIA So will I grow, so live, so die, my lord, Ere I will yield my virgin patent up Unto his lordship, whose unwished yoke My soul consents not to give sovereignty.
THESEUS Időt adok még a megfontolásra S majd a jövő újholdkor - az napon, Mely szép arámmal engem összefűz Örök frigy által - vagy halálra készülj Mint engedetlen ősz atyád iránt, Vagy hogy Demetriusnak nője léssz; Vagy a Diána oltárán örökre Sivár, magános életet fogadni.	THESEUS Take time to pause; and by the next new moon,— The sealing-day betwixt my love and me For everlasting bond of fellowship,— Upon that day either prepare to die For disobedience to your father's will; Or else to wed Demetrius, as he would; Or on Diana's altar to protest For aye austerity and single life.
DEMETRIUS Hajolj, szép Hermia; s te is, Lysander, Add fel jogomnak áligényedet.	DEMETRIUS Relent, sweet Hermia;—and, Lysander, yield Thy crazed title to my certain right.
LYSANDER Birod, Demetrius, atyja szerelmét; Hagyd nékem a leányét; vedd el apját.	LYSANDER You have her father's love, Demetrius; Let me have Hermia's: do you marry him.
EGÉUS Gúnyos Lysander! jó, ő birja hát Szerelmem, és ez néki adni kész, Ami enyém! A lány enyém; azért Demetriusra átruházom őt.	EGEUS Scornful Lysander! true, he hath my love; And what is mine my love shall render him; And she is mine; and all my right of her I do estate unto Demetrius.
LYSANDER Uram! vagyonra, vérre nem vagyok Alábbvaló; szerelmem gazdagabb; Van birtokom, csakoly jól rendezett, (Ha nem különben) mint Demetriusnak; És ami több, mint mind e kérkedés, Engem szeret szépséges Hermia. Mért hát feladni gyáván jogomat? Demetrius, szemébe mondom ezt, Nedár leányát, a bájos Helénát Szerelmi csábitással megnyeré; S az most eped szegény, híven eped, Bálványozásig, e rossz hűtlenért.	LYSANDER I am, my lord, as well deriv'd as he, As well possess'd; my love is more than his; My fortunes every way as fairly rank'd, If not with vantage, as Demetrius's; And, which is more than all these boasts can be, I am belov'd of beauteous Hermia Why should not I then prosecute my right? Demetrius, I'll avouch it to his head, Made love to Nedar's daughter, Helena, And won her soul; and she, sweet lady, dotes, Devoutly dotes, dotes in idolatry, Upon this spotted and inconstant man.
THESEUS Hallottam erről, volt is szándokom Beszélni, megvallom, Demetriusszal; De szorgos ügybajom közt feledém. - Azonban, jer velem, Demetrius, Egéus, jertek mindketten velem Egy kis magános lecke vár reátok. - Te meg, szép Hermia, szeszélyidet Atyád parancsának rendeld alá, Másképp Athéne zord törvénye (melyet Nem áll jogomban meglágyítani), Halálra, vagy rideg életre szán. - Hát te, szerelmem?... Jer, Hippolyta; Jerünk, Egéus és Demetrius Egy s más dologra majd nászunk körül Használni foglak, s holmit közleni, Mi bennetek közelről érdekel.	THESEUS I must confess that I have heard so much, And with Demetrius thought to have spoke thereof; But, being over-full of self-affairs, My mind did lose it.—But, Demetrius, come; And come, Egeus; you shall go with me; I have some private schooling for you both.— For you, fair Hermia, look you arm yourself To fit your fancies to your father's will, Or else the law of Athens yields you up,— Which by no means we may extenuate,— To death, or to a vow of single life.— Come, my Hippolyta: what cheer, my love? Demetrius, and Egeus, go along; I must employ you in some business Against our nuptial, and confer with you Of something nearly that concerns yourselves.
EGÉUS Tisztünk parancsol, vágyunk vonz követni. Theseus, Hippolyta, Egéus, Demetrius és kíséret el	EGEUS With duty and desire we follow you. Exeunt THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, DEMETRIUS, and Train.
LYSANDER No édes?... arcod mért ily halovány? Rózsái mért hervadnak ily hamar?	LYSANDER How now, my love! why is your cheek so pale? How chance the roses there do fade so fast?
HERMIA Tán mert eső nincs rájok, bár szemem Viharja őket váltig öntözi.	HERMIA Belike for want of rain, which I could well Beteem them from the tempest of my eyes.
LYSANDER Ó, jaj! a hű szerelmek folyama, Amennyit én olvastam, vagy regében Hallottam, kényelmes nem volt soha; De majd a vérség volt különböző -	LYSANDER Ah me! for aught that I could ever read, Could ever hear by tale or history, The course of true love never did run smooth But either it was different in blood,—
HERMIA Ó, fájdalom! nagy lenni a kicsinyhez.	HERMIA O cross! Too high to be enthrall'd to low!
LYSANDER Majd korra nézve állt be akadály -	LYSANDER Or else misgraffed in respect of years;—
HERMIA Ó, bosszuság! vén lenni ifjuhoz.	HERMIA O spite! Too old to be engag'd to young!
LYSANDER Majd a rokonság választása dönte -	LYSANDER Or else it stood upon the choice of friends
HERMIA Ó, kész pokol! szeretni más szemévei.	HERMIA O hell! to choose love by another's eye!
LYSANDER Vagy, ha rokonszenv fűzte a frigyet, Halál, betegség, harc rohanta meg, S percig-valóvá tette, mint a hang, Mint árny, tünővé; mint álom, röviddé! S mint villám fénye kormos éjszakán, Mely pillanatra földet és eget Föltár, de míg ezt mondanók: nini! Már a sötétség torka nyelte be. Ily gyorsan elvész minden, ami fény.	LYSANDER Or, if there were a sympathy in choice, War, death, or sickness, did lay siege to it, Making it momentary as a sound, Swift as a shadow, short as any dream; Brief as the lightning in the collied night That, in a spleen, unfolds both heaven and earth, And ere a man hath power to say, Behold! The jaws of darkness do devour it up So quick bright things come to confusion.
HERMIA Ha hát a hű szerelmet akadály Gyötörte mindig: úgy sorsvégzet ez; Azért tanítson tűrni e kisértet, Ha már ez oly szokott szerelmi baj, Mint álom, ábránd, vágy, könnyek, sohaj, Szegény szerelmünk útitársai.	HERMIA If then true lovers have ever cross'd, It stands as an edict in destiny Then let us teach our trial patience, Because it is a customary cross; As due to love as thoughts, and dreams, and sighs, Wishes and tears, poor fancy's followers.
LYSANDER Jó hitben élsz: de halld csak, Hermia. Van nékem egy jó néném, aki özvegy, Dús jövedelmü, és gyermektelen Lakása innen hét mérföld csupán; S engem szeret, mint egyetlen fiát. Ott elvehetlek, édes Hermiám, Athéne zord törvénye ott nem ér. Ha hát szeretsz, osonj ki holnap éjjel Atyád lakából, és ama ligetben, Mely városunkhoz egy mérföldre van, (Hol téged egykor s a kedves Helénát Találtalak volt május ünnepén) Ott várni foglak.	LYSANDER A good persuasion; therefore, hear me, Hermia. I have a widow aunt, a dowager Of great revenue, and she hath no child From Athens is her house remote seven leagues; And she respects me as her only son. There, gentle Hermia, may I marry thee; And to that place the sharp Athenian law Cannot pursue us. If thou lovest me then, Steal forth thy father's house tomorrow night; And in the wood, a league without the town, Where I did meet thee once with Helena, To do observance to a morn of May, There will I stay for thee.
HERMIA Jó Lysanderem! Esküszöm Ámor legfeszesb ivére S aranyhegyű nyilára itt neked; A hű galambra, mit kedvell Cythére, S mindenre, ami forraszt szíveket; A tűzre, mely lángolt Didó alatt, Midőn a csalfa trójai szaladt; Amennyi férfi-hit már szegve lőn, Mely számra több, mint nő valaha tőn Hogy holnap éjjel a mondott helyen Hű kedvesed bizonnyal megjelen.	HERMIA My good Lysander! I swear to thee by Cupid's strongest bow, By his best arrow, with the golden head, By the simplicity of Venus' doves, By that which knitteth souls and prospers loves, And by that fire which burn'd the Carthage queen, When the false Trojan under sail was seen,— By all the vows that ever men have broke, In number more than ever women spoke,— In that same place thou hast appointed me, Tomorrow truly will I meet with thee.
LYSANDER Úgy legyen, édes. Ím, Heléna jő. Heléna jő	LYSANDER Keep promise, love. Look, here comes Helena. Enter HELENA.
HERMIA Hová sietsz, Heléna, szép-magad?	HERMIA God speed fair Helena! Whither away?
HELÉNA Szépnek gunyolsz? Vedd vissza “szép” szavad Boldog szép! mert szeret Demetrius, Kit szép szemednek sarkcsillagja húz; S ajkad zenéje dallamosb neki, Mint kis pacsirta zengő éneki A pásztornak, midőn zöld bársony a Vetés, s rügyedzik a galagonya. Ragály ragad: ó, bár ragadna rám Arcod, beszéded is, szép Hermiám! Fülemre szózatod, szemed szememre, Ajkamra nyelved bájos zöngedelme! Ha volna egy világom: mind elédbe Raknám, az egy Demetriust kivéve. Ó, mondd: hogyan nézsz rá? mi a cseled, Mellyel szivét úgy megbilincseled?	HELENA Call you me fair? that fair again unsay. Demetrius loves your fair. O happy fair! Your eyes are lode-stars; and your tongue's sweet air More tuneable than lark to shepherd's ear, When wheat is green, when hawthorn buds appear. Sickness is catching: O, were favour so, Yours would I catch, fair Hermia, ere I go; My ear should catch your voice, my eye your eye, My tongue should catch your tongue's sweet melody. Were the world mine, Demetrius being bated, The rest I'd give to be to you translated. O, teach me how you look; and with what art You sway the motion of Demetrius' heart!
HERMIA Mordan tekintek rá, mégis szeret.	HERMIA I frown upon him, yet he loves me still.
HELÉNA Ó, hogy mosolyom annyit nem tehet!	HELENA O that your frowns would teach my smiles such skill!
HERMIA Ha megszidom, szerelme a viszonzás.	HERMIA I give him curses, yet he gives me love.
HELÉNA Ó, bár imámba volna ennyi vonzás!	HELENA O that my prayers could such affection move!
HERMIA Utánam jár, ha mégúgy megvetem.	HERMIA The more I hate, the more he follows me.
HELÉNA S engem kerül, ha mégúgy szeretem!	HELENA The more I love, the more he hateth me.
HERMIA Nem én hibám, Heléna, hogy imád.	HERMIA His folly, Helena, is no fault of mine.
HELÉNA Csak bájodé: ó, voln’ enyém hibád!	HELENA None, but your beauty: would that fault were mine!
HERMIA Légy nyugton: engem ő nem lát soha; Lysander és én szökünk innen tova. Amíg Lysandert nem láttam, Helén, Athént paradicsomnak képzelém S ó, lásd, szerelmünk mennyi kéjt adott, Hogy üdvem így pokollá válhatott.	HERMIA Take comfort; he no more shall see my face; Lysander and myself will fly this place.— Before the time I did Lysander see, Seem'd Athens as a paradise to me O, then, what graces in my love do dwell, That he hath turn'd a heaven unto hell!
LYSANDER Heléna, tőled mért titkoljuk el Holnap, ha Phoebe éji útra kel, S ezüst arcával habtükörbe néz, S hig gyöngye a mezőn elhintve lész - Midőn a biztos éj lesz csak tanúnk, Athéne kapuin elillanunk.	LYSANDER Helen, to you our minds we will unfold To-morrow night, when Phoebe doth behold Her silver visage in the watery glass, Decking with liquid pearl the bladed grass,— A time that lovers' flights doth still conceal,— Through Athens' gates have we devis'd to steal.
HERMIA És a ligetben, hol friss ibolyán Szoktunk heverni pázsit nyoszolyán, Kiöntve gondtól dadogó szivünk - Lysander és én össze ott jövünk; S onnan, Athénének fordítva hátot, Megyünk keresni új hont, új barátot. Isten veled, barátnőm; zárj imádba; S Demetrius szeressen még, imádva. Légy ott, Lysander; holnap éjfelig Szemeink egymás kéjét nem ízlelik. (El)	HERMIA And in the wood where often you and I Upon faint primrose beds were wont to lie, Emptying our bosoms of their counsel sweet, There my Lysander and myself shall meet And thence from Athens turn away our eyes, To seek new friends and stranger companies. Farewell, sweet playfellow: pray thou for us, And good luck grant thee thy Demetrius!— Keep word, Lysander: we must starve our sight From lovers' food, till morrow deep midnight.
LYSANDER Ott édes, ott. Élj boldogul, Helén, Demetrius viszonzó kebelén. (El)	LYSANDER I will, my Hermia. Exit HERMIA.
	LYSANDER Helena, adieu As you on him, Demetrius dote on you! Exit LYSANDER.
HELÉNA Mily boldog némely ember! Engem éppen Oly szépnek tart mindenki Athenében; Mit ér? Demetrius izlése más Csak ő nem tudja, mi köztudomás. S mint ő csalódik Hermia kecsét Nagyítva: túlzom én az ő becsét. Naggyá, dicsővé tesz a szerelem; Nem szeme lát, csak szíve - s ez okon Festik Cupídót szárnnyal, de vakon; Elméje van s balúl itél vele Szárny, szem nekűl: ez a hóbort jele. Gyereknek is jól mondják annyiban, Hogy oly könnyelmű választásiban, És, mint játszó gyerek szavát szegi, Játszik hitével, sosem áll neki Demetrius is, míg nem látta őt, Hogy’ szórta esküit, mint jégesőt! S alig sütött Hermia fénye ki, A jég elolvadt: zápor hull neki! Most a szökést megyek tudtára adni; Majd éjjel a ligetbe fog szaladni Utána; s ha ezért hálája vár rám, Nagy áron vettem, a féltés nagy árán; De látnom azt, ha majd a távozó Üresen tér meg - oly jutalmazó! (El)	HELENA How happy some o'er other some can be! Through Athens I am thought as fair as she. But what of that? Demetrius thinks not so; He will not know what all but he do know. And as he errs, doting on Hermia's eyes, So I, admiring of his qualities. Things base and vile, holding no quantity, Love can transpose to form and dignity. Love looks not with the eyes, but with the mind; And therefore is wing'd Cupid painted blind. Nor hath love's mind of any judgment taste; Wings and no eyes figure unheedy haste And therefore is love said to be a child, Because in choice he is so oft beguil'd. As waggish boys in game themselves forswear, So the boy Love is perjur'd everywhere For ere Demetrius look'd on Hermia's eyne, He hail'd down oaths that he was only mine; And when this hail some heat from Hermia felt, So he dissolv'd, and showers of oaths did melt. I will go tell him of fair Hermia's flight; Then to the wood will he to-morrow night Pursue her; and for this intelligence If I have thanks, it is a dear expense But herein mean I to enrich my pain, To have his sight thither and back again. Exit HELENA.

2. SZÍN

2. SZÍN Szegényes lak Athénben Vackor, Gyalu, Zuboly, Dudás, Orrondi és Ösztövér jőnek	SCENE II. The Same. A Room in a Cottage. Enter SNUG, BOTTOM, FLUTE, SNOUT, QUINCE, and STARVELING.
VACKOR Itt az egész társaság?	QUINCE Is all our company here?
ZUBOLY Legjobb lesz, olvasd fel őket névről névre, lista szerint.	BOTTOM You were best to call them generally, man by man, according to the scrip.
VACKOR Itt vagyon a lista mindazon férfiak nevéről, kik egész Athénben képes¬nek találtattak, hogy e mi komédiánkban, a fejedelem és fejedelemné előtt, menyegzőjük estvéjén föllépjenek.	QUINCE Here is the scroll of every man's name, which is thought fit, through all Athens, to play in our interlude before the duke and duchess on his wedding-day at night.
ZUBOLY Először is, Vackor barátom, halljuk, miről traktál a darab; aztán olvasd a játszók neveit, s a többi.	BOTTOM First, good Peter Quince, say what the play treats on; then read the names of the actors; and so grow to a point.
VACKOR No hát, a darab. - Egy igen siralmas komédia, Pyramus és Thisbe borzasztó kegyetlen haláláról.	QUINCE Marry, our play is—The most lamentable comedy and most cruel death of Pyramus and Thisby.
ZUBOLY Mondhatom, igen jó darab és furcsa. No mármost, Vackor barátom, szólítsd a játszókat lista szerént. - Sorba, urak!	BOTTOM A very good piece of work, I assure you, and a merry.— Now, good Peter Quince, call forth your actors by the scroll.— Masters, spread yourselves.
VACKOR Feleljen hát ki-ki, amint szólítom. Zuboly Miklós, takács.	QUINCE Answer, as I call you.—Nick Bottom, the weaver.
ZUBOLY Jelen. Mi a szerepem? s tovább.	BOTTOM Ready. Name what part I am for, and proceed.
VACKOR Te, Zuboly, Pyramusnak vagy beírva.	QUINCE You, Nick Bottom, are set down for Pyramus.
ZUBOLY Mi az a Pyramus? szerelmes vagy zsarnok?	BOTTOM What is Pyramus? a lover, or a tyrant?
VACKOR Szerelmes bizony, ki csupa szerelemből gavallérosan megöli magát.	QUINCE A lover, that kills himself most gallantly for love.
ZUBOLY No lesz sírás, ha azt amúgy istenigazában eljátssza az ember; ha én azt eljátszom, lesz drága dolog a nézők szemének; vihart indítok, szá¬nako¬zást gerjesztek, néminemű részben. Halljuk a többit: - azonban legfőbb gusztusom van zsarnokot játszani: Herkulest pompásan játsza¬nám, vagy egy oly szerepet, melyben törni-zúzni kell mindent. “A bérc dühöng, S a sziklatönk Rombolva döng A börtön zárán És Fébusch gyors Kereke forg, s Jó vagy bal sors Támad sugárán.” Ez egyszer a fellengős! - No, olvasd a többi játszót. - Ez már Herku¬leshez illő düh, zsarnoki düh; a szerelmes inkább csak pityereg.	BOTTOM That will ask some tears in the true performing of it. If I do it, let the audience look to their eyes; I will move storms; I will condole in some measure. To the rest:—yet my chief humour is for a tyrant: I could play Ercles rarely, or a part to tear a cat in, to make all split.   The raging rocks And shivering shocks Shall break the locks Of prison gates   And Phibbus' car Shall shine from far, And make and mar The foolish Fates.   This was lofty.—Now name the rest of the players.—This is Ercles' vein, a tyrant's vein;—a lover is more condoling.
VACKOR Dudás Ferenc, fúvó-foldozó.	QUINCE Francis Flute, the bellows-mender.
DUDÁS Itt vagyok, barátom, Vackor.	FLUTE Here, Peter Quince.
VACKOR Te Thisbével birkózol meg.	QUINCE Flute, you must take Thisby on you.
DUDÁS Mi az a Thisbe? Kóbor lovag?	FLUTE What is Thisby? a wandering knight?
VACKOR Dehogy! Kisasszony, akibe Pyramus belészeret.	QUINCE It is the lady that Pyramus must love.
DUDÁS Menkőbe! ne adj nekem leányszerepet, hisz már ütöget a bajuszom.	FLUTE Nay, faith, let not me play a woman; I have a beard coming.
VACKOR Az mindegy, játszhatod álarcban, hisz te oly véknyan tudsz beszélni, ahogy akarsz.	QUINCE That's all one; you shall play it in a mask, and you may speak as small as you will.
ZUBOLY Ha el lehet takarni a képem: ide nekem Thisbét is! Rettentő vékony hangon tudok beszélni: “Tisbí! Tisbí! - Ah, Pyramis, ídes kincsem! Tisbéd hív; híved szíve hív!”	BOTTOM An I may hide my face, let me play Thisby too I'll speak in a monstrous little voice;—'Thisne, Thisne!'— 'Ah, Pyramus, my lover dear; thy Thisby dear! and lady dear!'
VACKOR Nem, nem. Te Pyramust játszod, te pedig, Dudás, Thisbét.	QUINCE No, no, you must play Pyramus; and, Flute, you Thisby.
ZUBOLY No jó. Tovább.	BOTTOM Well, proceed.
VACKOR Ösztövér Róbert, szabó.	QUINCE Robin Starveling, the tailor.
ÖSZTÖVÉR Itt vagyok, barátom, Vackor.	STARVELING Here, Peter Quince.
VACKOR Ösztövér Róbert, te a Thisbe anyját fogod játszani. - Orrondi Tamás, üstfoltozó.	QUINCE Robin Starveling, you must play Thisby's mother.— Tom Snout, the tinker.
ORRONDI Itt vagyok, barátom, Vackor.	SNOUT Here, Peter Quince.
VACKOR Te meg a Pyramus apját; én magam a Thisbe apját. - Gyalu asztalos, te az oroszlán szerepét. Most már, úgy hiszem, rendben van az egész komédia.	QUINCE You, Pyramus' father; myself, Thisby's father;—Snug, the joiner, you, the lion's part:—and, I hope, here is a play fitted.
GYALU De le van írva az oroszlán szerepe? Ha le van, kérlek, add ide, mert kissé nehéz fejem van.	SNUG Have you the lion's part written? pray you, if it be, give it me, for I am slow of study.
VACKOR Játszhat’d azt extempore, hiszen csak ordítni kell.	QUINCE You may do it extempore, for it is nothing but roaring.
ZUBOLY Ide nekem az oroszlánt is. Majd ordítok én, hogy még a fejedelem is azt kiáltja rá: “Ordítson még egyszer! Ordítson még egyszer!”	BOTTOM Let me play the lion too: I will roar that I will do any man's heart good to hear me; I will roar that I will make the duke say 'Let him roar again, let him roar again.'
VACKOR De már minek ordítnál oly rettenetest; még holtra ijesztenéd a fejede¬lemnőt s az asszonyságokat, hogy elkezdenének sikoltozni: s akkor nem kéne több, hogy mind felaggassanak bennünket.	QUINCE An you should do it too terribly, you would fright the duchess and the ladies, that they would shriek; and that were enough to hang us all.
MIND Bizony, fel is aggatnának, egy lábig.	ALL That would hang us every mother's son.
ZUBOLY Elhiszem azt, barátim; mert ha az ember a nőket eszökből kiriasztja, csupán annyi eszök marad, hogy bennünket felkössenek; de forcíro¬zom a hangomat, oly szendén fogok ordítni, mint a szopós galamb; úgy fogok ordítni, mintha csalogány volnék.	BOTTOM I grant you, friends, if you should fright the ladies out of their wits, they would have no more discretion but to hang us: but I will aggravate my voice so, that I will roar you as gently as any sucking dove; I will roar you an 'twere any nightingale.
VACKOR Te nem játszhatol egyebet Pyramusnál; mert Pyramus kedves arcú legény; nyalka legény, minőt csak nyári napon láthatni; igen szeretet¬reméltó úrfi; tehát mindenesetre Pyramust kell játszanod.	QUINCE You can play no part but Pyramus; for Pyramus is a sweet-faced man; a proper man, as one shall see in a summer's day; a most lovely gentleman-like man; therefore you must needs play Pyramus.
ZUBOLY Jó, elvállalom. De milyen szakállal lesz legjobb játszani?	BOTTOM Well, I will undertake it. What beard were I best to play it in?
VACKOR Hát amilyennel tetszik.	QUINCE Why, what you will.
ZUBOLY Eszerint, vagy szalmaszín szakállal adom, vagy narancsszín szakállal, vagy tulipiros szakállal, vagy franckoronaszín szakállal, vagy csupa sárgával.	BOTTOM I will discharge it in either your straw-colour beard, your orange-tawny beard, your purple-in-grain beard, or your French-crown-colour beard, your perfect yellow.
VACKOR A francok közül némelyiknek már egy szál szőre sincs: akár sima állal játszanád. - De urak! itt a szerep; kérlek, követlek, kényszerítlek, holnap estig jól bemagoljátok, s akkorra gyűljünk össze a várligetben, a várostól egy mérföldnyire; ott, a szép holdvilágon, megtarthatjuk a próbát; mert ha a városban gyűlnénk össze, nyakunkra jönne valaki s az egész dolog kipattanna. Addig én összeírom a darabhoz kellő requisitu¬¬mokat. Kérlek, el ne maradjatok aztán.	QUINCE Some of your French crowns have no hair at all, and then you will play bare-faced.— But, masters, here are your parts: and I am to entreat you, request you, and desire you, to con them by to-morrow night; and meet me in the palace wood, a mile without the town, by moonlight; there will we rehearse: for if we meet in the city, we shall be dogg'd with company, and our devices known. In the meantime I will draw a bill of properties, such as our play wants. I pray you, fail me not.
ZUBOLY Ott leszünk; mert ott a próbát nagyobb obscoenitással és kurázsival lehet tartani. Minden ember hozzálásson; tanulja be, mint a karika¬csapás; adieu.	BOTTOM We will meet; and there we may rehearse most obscenely and courageously. Take pains; be perfect; adieu.
VACKOR A fejedelem cserfájához gyűlünk.	QUINCE At the duke's oak we meet.
ZUBOLY Jól van, jól! törik-szakad. Mind el	BOTTOM Enough; hold, or cut bow-strings. Exeunt.

MÁSODIK FELVONÁS

1. SZÍN

1. SZÍN Erdő Athén közelében Egy tündér és Puck jőnek szembe	SCENE I. A wood near Athens. Enter a FAIRY at One door, and PUCK at another.
PUCK Hohó, szellem! hová mégy?	PUCK How now, spirit! whither wander you?
TÜNDÉR Hegyen át, völgyön át, Tüskön-bokron keresztül, Berken át, kerten át, Tűzön-vízen keresztül, Járok, hol madár se volt, Sebesebben mint a hold. Tündér királyné az asszonyom, Fűre gyöngyét én harmatozom; Testőre a sok kankalin, Aranyköntöst reájok ád, A pettyek rajta: mind rubin, Azokba rejti illatát. Most itt nehány csöpp harmatot szedek, S gyöngyűl akasztom a kikircs fülébe; Jó éjt, rüpők szellem: én már megyek, Mert jő királyném és tündéri népe.	FAIRY Over hill, over dale, Thorough bush, thorough brier, Over park, over pale, Thorough flood, thorough fire, I do wander everywhere, Swifter than the moon's sphere; And I serve the fairy queen, To dew her orbs upon the green. The cowslips tall her pensioners be In their gold coats spots you see; Those be rubies, fairy favours, In those freckles live their savours; I must go seek some dew-drops here, And hang a pearl in every cowslip's ear. Farewell, thou lob of spirits; I'll be gone Our queen and all her elves come here anon.
PUCK Ma a királynak lesz itt mulatása, Vigyázz, hogy a királynét meg ne lássa; Mert Oberon dúl-fúl rá amiatt, Hogy Indiából egy királyfiat Magának apródul elszöktete; Sosem volt íly szép váltott gyermeke, S nagy a fiúért Oberon haragja, Szeretné, hogy legyen vadász-lovagja De a királyné csak nem engedi, Felkoszorúzza, s úgy szeretgeti. S nem jőnek össze rezgő csillagoknál Azóta, rónán, berken vagy pataknál Civódás nélkül; s ez oly iszonyú, Hogy a tündér mind makkopáncsba bú.	PUCK The king doth keep his revels here to-night; Take heed the Queen come not within his sight. For Oberon is passing fell and wrath, Because that she, as her attendant, hath A lovely boy, stol'n from an Indian king; She never had so sweet a changeling And jealous Oberon would have the child Knight of his train, to trace the forests wild But she perforce withholds the loved boy, Crowns him with flowers, and makes him all her joy And now they never meet in grove or green, By fountain clear, or spangled starlight sheen, But they do square; that all their elves for fear Creep into acorn cups, and hide them there.
TÜNDÉR Vagy én csalódom, szemre-főre, vagy A csintalan, gonosz manó; te vagy, Kit a nép Robin-pajtásnak nevez; Ki pórleánynak rémülést szerez; Malmot megindít; tejfölt megszedi; Nőt lelke-fogytáig köpülteti; Higgadni a sört meg nem engedi; Tévútra csal vándort, s kineveti. De ki Hobgoblin, édes Puck neven Szólít, segíted; dolga jól megyen Nem az vagy-é?	FAIRY Either I mistake your shape and making quite, Or else you are that shrewd and knavish sprite Call'd Robin Goodfellow: are not you he That frights the maidens of the villagery; Skim milk, and sometimes labour in the quern, And bootless make the breathless housewife churn; And sometime make the drink to bear no barm; Mislead night-wanderers, laughing at their harm? Those that Hobgoblin call you, and sweet Puck, You do their work, and they shall have good luck Are not you he?
PUCK Találtad, cimbora. Hát én vagyok az éj víg vándora, Ki Oberont is megnevettetem, Ha a zabszúrta mént rá-rászedem, Nyerítve hozzá mint szép kancaló; Vagy, ha tütüzget holmi vén anyó, Vackor gyanánt rejt a kancsó-fenek, Iváskor én ajkához billenek, Hogy a sör mind aszú keblére fut. Mesél egy néni szörnyü szomorút S engem néz háromlábu zsámolyul Kibiccenek alóla; felborul, Óbégat és majd megful, úgy köhög; A többi oldalához kap, röhög, Tüszköl, csuklik nevettében, s hitet Mond rá, hogy ily jól sose nevetett. - De félre, tündér: itt jön Oberon.	PUCK Thou speak'st aright; I am that merry wanderer of the night. I jest to Oberon, and make him smile, When I a fat and bean-fed horse beguile, Neighing in likeness of a filly foal; And sometime lurk I in a gossip's bowl, In very likeness of a roasted crab; And, when she drinks, against her lips I bob, And on her withered dewlap pour the ale. The wisest aunt, telling the saddest tale, Sometime for three-foot stool mistaketh me; Then slip I from her bum, down topples she, And 'tailor' cries, and falls into a cough; And then the whole quire hold their hips and loffe, And waxen in their mirth, and neeze, and swear A merrier hour was never wasted there.— But room, fairy, here comes Oberon.
TÜNDÉR Bár csak ne! mert amott meg asszonyom. Egyfelől Oberon kíséretével, másfelől Titánia a magáéval jőnek	FAIRY And here my mistress.—Would that he were gone! Enter OBERON at one door, with his Train, and TITANIA, at another, with hers.
OBERON Üdvöz ne légy, gőgös Titánia.	OBERON Ill met by moonlight, proud Titania.
TITÁNIA Hah! féltő Oberon! Tündérim, el! Kerülni esküvém ágyát s körét.	TITANIA What, jealous Oberon! Fairies, skip hence; I have forsworn his bed and company.
OBERON Várj, semmi asszony. Nem vagyok urad?	OBERON Tarry, rash wanton: am not I thy lord?
TITÁNIA Én akkor asszonyod; de jól tudom még, Midőn Tündérhonból elillanál, S ültél egész nap mint Corin, dudálva Zabszár tilinkón, s a szép Phillidának Szerelmet búgva. Mért jössz most ide Legtávolabb fokárul Indiának, Hanemha, mert a pozsgás amazon, Harcos, kemény-övedzős szeretőd Kél egybe Theseusszal? és te jössz Megáldni sok örömmel ágyokat.	TITANIA Then I must be thy lady; but I know When thou hast stol'n away from fairy-land, And in the shape of Corin sat all day, Playing on pipes of corn, and versing love To amorous Phillida. Why art thou here, Come from the farthest steep of India, But that, forsooth, the bouncing Amazon, Your buskin'd mistress and your warrior love, To Theseus must be wedded; and you come To give their bed joy and prosperity.
OBERON Hogy tudsz, ha orcád van, Titánia, Hippolytával így faggatni, tudván, Hogy én tudom szerelmed Theseushoz? Nem te család el szürke éjen őt Az elrabolt Perigenéia mellől? Vagy hitszegővé nem te tetted, Aegle, Szép Ariadne s Antiop’ iránt?	OBERON How canst thou thus, for shame, Titania, Glance at my credit with Hippolyta, Knowing I know thy love to Theseus? Didst not thou lead him through the glimmering night From Perigenia, whom he ravish'd? And make him with fair Aegle break his faith, With Ariadne and Antiopa?
TITÁNIA Mindezt csupán féltésdühöd koholta S azon nyárkezdet óta nem jövénk Mi össze halmon, völgyön, síkon, erdőn, Köves patak, vagy szittyós és körül, Vagy szirtszegélyü tengerpartokon Szél füttye mellett körben lejteni, Hogy zsémbed a vigalmat el ne rontsa. Igy a hiába sípoló szelek Mintegy bosszúra, dögvészes ködöt Szoptak fel a tengerből, mely leesvén Úgy feldagaszta minden kis folyót, Hogy büszkén múlta feljül partjait Hiába vonta jármát az ökör, Földműves ingyen izzadt; és a zöld Vetés ifjan, szakáll nélkül, rohadt meg. Üres az ól a vízbefúlt mezőn, A mételyes nyáj hízlal varjakat; Iszap borítja a pásztor-tekét, S a gyalogösvényt a szép zöld gyepen Ki sem vehetni, mert nem járja nyom. Nem ér halandó ember víg telet, Éjente nem zeng áldott himnusz és dal; Miért is a hold, e folyam-királynő, Sápadt dühében mossa a leget S bőven tenyésznek csúzos nyavalyák Igy minden évszak önmérsékletét Visszára váltja: zúzos, őszhajú dér Hull a friss rózsa karmazsin ölébe; S az agg Hyems jeges tar homlokát Szép nyári bimbók illatos füzére. Övedzi, csúfra mintegy. A tavasz, nyár, Termékeny ősz, komor tél megcseréli Szokott mezét; s a megdöbbent világ Nem tudja, melyik másik, ez vagy az. S im, a gonosznak mind e fajzata Kettőnk viszályos harcából eredt Mi vagyunk azok nemzői, kútfeje.	TITANIA These are the forgeries of jealousy And never, since the middle summer's spring, Met we on hill, in dale, forest, or mead, By paved fountain, or by rushy brook, Or on the beached margent of the sea, To dance our ringlets to the whistling wind, But with thy brawls thou hast disturb'd our sport. Therefore the winds, piping to us in vain, As in revenge, have suck'd up from the sea Contagious fogs; which, falling in the land, Hath every pelting river made so proud That they have overborne their continents The ox hath therefore stretch'd his yoke in vain, The ploughman lost his sweat; and the green corn Hath rotted ere his youth attain'd a beard The fold stands empty in the drowned field, And crows are fatted with the murrion flock; The nine men's morris is fill'd up with mud; And the quaint mazes in the wanton green, For lack of tread, are undistinguishable The human mortals want their winter here; No night is now with hymn or carol blest:— Therefore the moon, the governess of floods, Pale in her anger, washes all the air, That rheumatic diseases do abound And thorough this distemperature we see The seasons alter: hoary-headed frosts Fall in the fresh lap of the crimson rose; And on old Hyem's thin and icy crown An odorous chaplet of sweet summer buds Is, as in mockery, set: the spring, the summer, The childing autumn, angry winter, change Their wonted liveries; and the maz'd world, By their increase, now knows not which is which And this same progeny of evils comes From our debate, from our dissension We are their parents and original.
OBERON Hozd jóra hát megint; hisz rajtad áll. Mért bántsa Oberont Titánia? Hisz én csak egy kis váltott gyermeket Kérek, hogy apródom legyen.	OBERON Do you amend it, then: it lies in you Why should Titania cross her Oberon? I do but beg a little changeling boy To be my henchman.
TITÁNIA Ne is szólj Országodért sem én azt a fiút. Az anyja rendem hölgye volt, kivel Gyakran csevegtem éjjel India Balzsam-legében és gyakorta űlénk Együtt a Neptun sárga fövenyén, Kisérve szemmel a kalmár hajót; S nevettük, a vitorla hogy dagad, Ledér szelektől hogy lesz viselős; Mit ő, kis úszó léptekkel haladva, (Mert keble már ifjammal dús vala) Utánzott a fövényparton, csigáért El-elhajózva, meg-megtérve, mintha Nagy útról jőne, kinccsel gazdagon. De, mert halandó, meghalt e gyerekkel, S az ő kedvéért tartom a fiút, S az ő kedvéért nem válok meg attól.	TITANIA Set your heart at rest; The fairy-land buys not the child of me. His mother was a vot'ress of my order And, in the spiced Indian air, by night, Full often hath she gossip'd by my side; And sat with me on Neptune's yellow sands, Marking the embarked traders on the flood; When we have laugh'd to see the sails conceive, And grow big-bellied with the wanton wind; Which she, with pretty and with swimming gait Following,—her womb then rich with my young squire,— Would imitate; and sail upon the land, To fetch me trifles, and return again, As from a voyage, rich with merchandise. But she, being mortal, of that boy did die; And for her sake do I rear up her boy And for her sake I will not part with him.
OBERON Meddig kivánsz maradni e ligetben?	OBERON How long within this wood intend you stay?
TITÁNIA Tán míg a Theseus nászéje tart. Ha tetszik holdfényen kört lejteni S vigalmainkat nézni, jer velünk; Ha nem, kerülj, mint én fogom tanyád.	TITANIA Perchance till after Theseus' wedding-day. If you will patiently dance in our round, And see our moonlight revels, go with us; If not, shun me, and I will spare your haunts.
OBERON Add nékem a fiút, s megyek veled.	OBERON Give me that boy and I will go with thee.
TITÁNIA Országodért sem én. - Tündérek el! Ha nem megyek, látom, civódni kell. Titánia és kísérete el	TITANIA Not for thy fairy kingdom. Fairies, away We shall chide downright if I longer stay. Exit TITANIA with her Train.
OBERON Jó, hát eredj: nem mész ki e ligetből, Míg e dacért meg nem kinoztalak. Jer csak jer, édes Puck; jut még eszedbe, Midőn leültem egyszer a fokon S hallék egy cselle hátán hableányt, Ki olyan édes dallamot lehellt, Hogy a bősz tenger nyájas lőn dalára, S több csillag őrülten rohant le, hogy A hableány zenéjét hallja?	OBERON Well, go thy way: thou shalt not from this grove Till I torment thee for this injury.— My gentle Puck, come hither: thou remember'st Since once I sat upon a promontory, And heard a mermaid, on a dolphin's back, Uttering such dulcet and harmonious breath, That the rude sea grew civil at her song, And certain stars shot madly from their spheres To hear the sea-maid's music.
PUCK Jut.	PUCK I remember.
OBERON Azon időben láttam én (te nem), Repűlni a föld s a hűs hold között Tegzes Cupídót: biztos célba vőn Egy vesztaszűzet nyúgat trónusán; Pattant az ívről a szerelmi vessző, Átfúrni képes százezer szivet De láttam, a tűz-nyíl hogyan aludt ki A vizenyős hold szűz sugáriban, S a fejedelmi papnő elhaladt Szűz gondolattal, szerelem nekűl. Szemmel kisértem az eső nyilat Egy kis virágra hullt az nyúgoton, Tejszín előbb, most bíbor sebben ég Hivják a lányok “égő szerelemnek”, Hozz ily virágot, hisz mutattam egyszer Alvó szemekre csöppenő leve Nőt, férfit őrjöngő szerelemre gyújt Az ébren elsőbb látta lény iránt. Hozz ily füvet nekem, s légy itt, mire A leviathán egy mérföldet úsz.	OBERON That very time I saw,—but thou couldst not,— Flying between the cold moon and the earth, Cupid, all arm'd: a certain aim he took At a fair vestal, throned by the west; And loos'd his love-shaft smartly from his bow, As it should pierce a hundred thousand hearts; But I might see young Cupid's fiery shaft Quench'd in the chaste beams of the watery moon; And the imperial votaress passed on, In maiden meditation, fancy-free. Yet mark'd I where the bolt of Cupid fell It fell upon a little western flower,— Before milk-white, now purple with love's wound,— And maidens call it love-in-idleness. Fetch me that flower, the herb I showed thee once The juice of it on sleeping eyelids laid Will make or man or woman madly dote Upon the next live creature that it sees. Fetch me this herb: and be thou here again Ere the leviathan can swim a league.
PUCK Övet kerítnék negyven perc alatt A föld körül. (El)	PUCK I'll put a girdle round about the earth In forty minutes. Exit PUCK.
OBERON Ha nálam e virág, Lesem, mig elszunnyad Titánia, S akkor szemébe csöppentem levét, S az első tárgyat, mit ébredve meglát (Oroszlán, medve, farkas vagy bika, Majom vagy fürge pávián legyen), Szerelme vad hevével üldözi; S addig szeméről e bájt nem veszem le (Mert más virággal könnyü tennem azt), Míg át nem adja nékem a fiút. Hanem ki jő itt? Látatlan vagyok, S kihallgatom, miről foly a beszéd. Demetrius jő, Heléna követi	OBERON Having once this juice, I'll watch Titania when she is asleep, And drop the liquor of it in her eyes The next thing then she waking looks upon,— Be it on lion, bear, or wolf, or bull, On meddling monkey, or on busy ape,— She shall pursue it with the soul of love. And ere I take this charm from off her sight,— As I can take it with another herb, I'll make her render up her page to me. But who comes here? I am invisible; And I will overhear their conference. Enter DEMETRIUS, HELENA following him.
DEMETRIUS Ne fuss utánam, mondom, nem szeretlek. Hol van Lysander és szép Hermia? Azt én ölöm meg, ez engem megöl. Ugy mondtad, e ligetbe szöktenek, S ím, itt vagyok, dühös vad e vadonban, Mert Hermiámat nem találom itt. Lódulj! el innen, és ne űzz tovább.	DEMETRIUS I love thee not, therefore pursue me not. Where is Lysander and fair Hermia? The one I'll slay, the other slayeth me. Thou told'st me they were stol'n into this wood, And here am I, and wode within this wood, Because I cannot meet with Hermia. Hence, get thee gone, and follow me no more.
HELÉNA Te vonzasz engem, ércszivű delej; De nem vasat vonzsz, mert az én szivem Hű mint acél: szűnj meg hát vonzani S nem lesz erőm követni tégedet.	HELENA You draw me, you hard-hearted adamant; But yet you draw not iron, for my heart Is true as steel. Leave you your power to draw, And I shall have no power to follow you.
DEMETRIUS Csábítlak én? Szépen szólok veled? Nem mondom a legőszintébb valót, Hogy nem szeretlek, nem tudlak, soha?	DEMETRIUS Do I entice you? Do I speak you fair? Or, rather, do I not in plainest truth Tell you I do not, nor I cannot love you?
HELÉNA De én azért is még jobban szeretlek. Vadászebed vagyok, Demetrius, Minél inkább versz, én hizelkedem; Bánj mint ebeddel: rúgj, üss engemet, Mellőzz, veszíts el; azt engedd csupán, Méltatlanúl bár, hogy kövesselek. Mit kérjek ennél hitványabb helyet Szerelmedben (s ez drága hely nekem!) Hogy bánj velem, ne jobban, mint ebeddel?	HELENA And even for that do I love you the more. I am your spaniel; and, Demetrius, The more you beat me, I will fawn on you Use me but as your spaniel, spurn me, strike me, Neglect me, lose me; only give me leave, Unworthy as I am, to follow you. What worser place can I beg in your love, And yet a place of high respect with me,— Than to be used as you use your dog?
DEMETRIUS Ne szítsd tovább lelkem gyülöletét Ha látlak is, rosszul vagyok belé.	DEMETRIUS Tempt not too much the hatred of my spirit; For I am sick when I do look on thee.
HELÉNA És én, ha nem látlak, vagyok roszúl.	HELENA And I am sick when I look not on you.
DEMETRIUS Nagyon kitetted nőiségedet Elhagyni a várost, s személyed annak Kezébe adni, aki nem szeret; Az éji alkalomra s egy vadon hely Kísértetése bízni könnyeden Szép szűziséged gazdag értekét.	DEMETRIUS You do impeach your modesty too much, To leave the city, and commit yourself Into the hands of one that loves you not; To trust the opportunity of night, And the ill counsel of a desert place, With the rich worth of your virginity.
HELÉNA Erényed a kezesség efelől. Nincs éj nekem, ha látom arcodat. Most sincs köröttem éj, úgy gondolom; Nem is hiányzik társaság ez erdőn, Te vagy szememben az egész világ Ki mondaná hát, hogy magam vagyok, Midőn egész világ néz itt reám?	HELENA Your virtue is my privilege for that. It is not night when I do see your face, Therefore I think I am not in the night; Nor doth this wood lack worlds of company; For you, in my respect, are all the world Then how can it be said I am alone When all the world is here to look on me?
DEMETRIUS Én elfutok s elbúvok a csalitba, Itt hagylak, a vadak kényére mindjárt.	DEMETRIUS I'll run from thee, and hide me in the brakes, And leave thee to the mercy of wild beasts.
HELÉNA A legvadabbnak sincs oly kő szive. Ám fuss, ha tetszik; fordul a mese, Apollo elfut s Daphne kergeti, Ölyvet galamb űz, s a szelídke gím Tigrist vadász. Ó, céltalan sietség! Ha gyávaság üldöz s erő szalad.	HELENA The wildest hath not such a heart as you. Run when you will, the story shall be chang'd; Apollo flies, and Daphne holds the chase; The dove pursues the griffin; the mild hind Makes speed to catch the tiger,—bootless speed, When cowardice pursues and valour flies.
DEMETRIUS Én nem vitázok itt tovább; eressz; S ha még utánam jősz, nem állok érte, Hogy e vad erdőn bántatlan maradsz.	DEMETRIUS I will not stay thy questions; let me go Or, if thou follow me, do not believe But I shall do thee mischief in the wood.
HELÉNA Ó, jaj! templomba, városon, mezőn Bántasz te engem. Píh, Demetrius! Sértéseid botrányt hozók nememre Szerelmünkért mi nők nem víhatunk, Nem kérhetünk, csak kérőt fogadunk; De én követlek, s menny lesz a pokol, Ha majd kezedtől szívem haldokol. Demetrius és Heléna el	HELENA Ay, in the temple, in the town, the field, You do me mischief. Fie, Demetrius! Your wrongs do set a scandal on my sex We cannot fight for love as men may do We should be woo'd, and were not made to woo. I'll follow thee, and make a heaven of hell, To die upon the hand I love so well. Exeunt DEMETRIUS and HELENA.
OBERON Menj, nimfa, menj: ő még nem hagyja el E berket, hogy te futsz, ő esdekel. Puck visszajő Itt a virág? Légy üdvez, gyors követ.	OBERON Fare thee well, nymph: ere he do leave this grove, Thou shalt fly him, and he shall seek thy love.— Re-enter PUCK. Hast thou the flower there? Welcome, wanderer.
PUCK Igen, ihol van.	PUCK Ay, there it is.
OBERON Kérlek, add ide. Van egy kies part, hol kakukfü nő, Hol dús virányt rukerc s ibolya sző, Fölötte sűrü loncból mennyezet, Vadrózsa, gyönge jázmin fog kezet Ringatva ott szunnyad tánccal, zenével Titánia egy kissé minden éjjel; Ott vedli tarka bőrét a kigyó, Mely gúnya éppen egy tündérre jó Én ott szemére hintem a levet S betölti szívét ocsmány képzelet. Ne, végy belőle, járd el ezt a berket Egy athenéi hölgy szeretve kerget Egy gőgös ifjat, ki nem tűrheti Kend meg szemét, s vigyázz, ha fölveti, A hölgyet lássa. Hisz megösmered Athéni öltözetről embered. Hajtsd végre gonddal, s a legény a nőt Jobban szeresse, jobban mint ez őt. S találkozol kakasszóig velem. (El)	OBERON I pray thee give it me. I know a bank whereon the wild thyme blows, Where ox-lips and the nodding violet grows; Quite over-canopied with luscious woodbine, With sweet musk-roses, and with eglantine There sleeps Titania sometime of the night, Lulled in these flowers with dances and delight; And there the snake throws her enamell'd skin, Weed wide enough to wrap a fairy in And with the juice of this I'll streak her eyes, And make her full of hateful fantasies. Take thou some of it, and seek through this grove A sweet Athenian lady is in love With a disdainful youth: anoint his eyes; But do it when the next thing he espies May be the lady: thou shalt know the man By the Athenian garments he hath on. Effect it with some care, that he may prove More fond on her than she upon her love And look thou meet me ere the first cock crow.
PUCK Ne félj, királyom; szolgád ott terem. (El)	PUCK Fear not, my lord; your servant shall do so. Exeunt.

2. SZÍN

2. SZÍN A liget más része Titánia jő, kísérettel	SCENE II. Another part of the wood. Enter TITANIA, with her Train.
TITÁNIA No még egy körtánc, egy tündéri dal, És akkor, egy perc harmadára, el Ki férget ölni pézsmák bimbain Ki bőregérrel víni szárnyakért, Hogy kis manóim öltönyt kapjanak; Ki meg elűzni a lármás bagolyt, Mely itt huhogva nagy szemet mereszt Vigalmainkra. Most egy altató dalt; És dolgotokra mind, hadd nyúgoszom. Tündérek dala	TITANIA Come, now a roundel and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence; Some to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rere-mice for their leathern wings, To make my small elves coats; and some keep back The clamorous owl, that nightly hoots and wonders At our quaint spirits. Sing me now asleep; Then to your offices, and let me rest. SONG. I.
ELSŐ TÜNDÉR Kettősnyelvü pettyes kígyók, Tüskedisznók, innen el; Félre undok poc, vakondok, Asszonyunkhoz ne közel!	FIRST FAIRY You spotted snakes, with double tongue, Thorny hedgehogs, be not seen; Newts and blind-worms do no wrong; Come not near our fairy queen:
KAR Philoméla dalabáj Zengje lágyan: lullabáj Lulla, lulla, lullabáj, Semmi bű Semmi báj Asszonyunkra itt ne szállj; Jó’tszakát, lullabáj.	CHORUS. Philomel, with melody, Sing in our sweet lullaby Lulla, lulla, lullaby; lulla, lulla, lullaby Never harm, nor spell, nor charm, Come our lovely lady nigh; So good-night, with lullaby.
MÁSODIK TÜNDÉR El, szövő pók, itt ne járj, Hosszulábu nagy kaszás; Félre, dúgó éjbogár, Csiga, féreg, minden más.	SECOND FAIRY Weaving spiders, come not here; Hence, you long-legg'd spinners, hence; Beetles black, approach not near; Worm nor snail do no offence.
KAR Philoméla dalabáj, Zengje lágyan: lullabáj, Lulla, lulla, lullabáj, Semmi bű Semmi báj Asszonyunkra itt ne szállj; Jó’tszakát, lullabáj.	CHORUS Philomel with melody, &c.
ELSŐ TÜNDÉR Minden úgy van, amint kell. Álljon őrt egy, és mi el! Tündérek el. Titánia alszik Oberon jő	FIRST FAIRY Hence away; now all is well. One, aloof, stand sentinel. Exeunt Fairies. TITANIA sleeps. Enter OBERON.
OBERON (a virágot Titánia szemébe facsarván) Amit e szem ébren lát, Annak hasson bűve rád, Azt szeresd meg, azt imádd; Tigris, medve, macska bár S lenne vadkan, leopárd Véld, hogy az szerelmi pár. Kelj, ha ilyes erre jár. (El) Lysander és Hermia jőnek	OBERON What thou seest when thou dost wake, Squeezes the flower on TITANIA'S eyelids. Do it for thy true-love take; Love and languish for his sake; Be it ounce, or cat, or bear, Pard, or boar with bristled hair, In thy eye that shall appear When thou wak'st, it is thy dear; Wake when some vile thing is near. Exit. Enter LYSANDER and HERMIA.
LYSANDER Fáradt vagy e bolygásban, angyalom, El is tévedtem, azt se titkolom. Várjunk, pihenjünk, Hermiám, ha tetszik. Míg a nap enyhadó sugára tetszik.	LYSANDER Fair love, you faint with wandering in the wood; And, to speak troth, I have forgot our way; We'll rest us, Hermia, if you think it good, And tarry for the comfort of the day.
HERMIA Legyen, Lysander: nézz más fekhelyet, Én e halomra hajtom fejemet.	HERMIA Be it so, Lysander: find you out a bed, For I upon this bank will rest my head.
LYSANDER Egy hant legyen kettőnk párnája itt Egy szív, egy ágy, két kebel és egy hit.	LYSANDER One turf shall serve as pillow for us both; One heart, one bed, two bosoms, and one troth.
HERMIA Nem úgy, Lysander: ha szeretsz, galambom, Feküdj odább, ne ily közel, ha mondom.	HERMIA Nay, good Lysander; for my sake, my dear, Lie farther off yet, do not lie so near.
LYSANDER Ó, kedvesem, hiszen ne értsd balul, Amit szerelmem esd ártatlanul. Szivem sziveddel, mondom, olyan egy, Hogy már a kettő nem két-számba megy Egy eskü lánca fűzi kebelünk Két kebel egy hit: összes lételünk. Hagyj hát fekünnöm e közelb helyen, S bár helyet adsz, nem lészek helytelen.	LYSANDER O, take the sense, sweet, of my innocence; Love takes the meaning in love's conference. I mean that my heart unto yours is knit; So that but one heart we can make of it Two bosoms interchained with an oath; So then two bosoms and a single troth. Then by your side no bed-room me deny; For lying so, Hermia, I do not lie.
HERMIA Lysander szójátékot űz velem. De, jó barátom, hogyha engemet Szeretsz, odább feküdj, s tarts illemet, Amennyi távolt ifju és leány Közt a világi tisztesség kiván, Azt tartsd meg, édes; most jó éjszakát. Tartson szerelmed az életen át.	HERMIA Lysander riddles very prettily:— Now much beshrew my manners and my pride If Hermia meant to say Lysander lied! But, gentle friend, for love and courtesy Lie further off; in human modesty, Such separation as may well be said Becomes a virtuous bachelor and a maid So far be distant; and good night, sweet friend Thy love ne'er alter till thy sweet life end!
LYSANDER Ámen imádra; áment rebegek Éltem szakadjon, ha törvényt szegek. - Most minden enyhét öntse rád az álom.	LYSANDER Amen, amen, to that fair prayer say I; And then end life when I end loyalty! Here is my bed: Sleep give thee all his rest!
HERMIA Felét a jókivánónak kivánom. Elalusznak. Puck jő	HERMIA With half that wish the wisher's eyes be pressed! They sleep. Enter PUCK.
PUCK Összejártam a cserét, S athenéit nem lelék, Hogy szemén a fűlevet Megpróbáljam, mit tehet. De ni, Éj és Csend! ki ez? Rajta athenéi mez Uram ifja lesz, ki bánt S gúnyol egy athéni lányt; S íme, a szüz is ledőlt, Ágya nyirkos, durva föld. Szende lélek! hogy fekszel E pimaszhoz oly közel? Hé! kölök! tartsd a szemed Hintem rá e báj-levet; Majd ha ébred ez a szem, Űzze álmát szerelem. Ébredj föl, ha távozom, Mert reám vár Oberon. (El) Demetrius jő és Heléna futva	PUCK Through the forest have I gone, But Athenian found I none, On whose eyes I might approve This flower's force in stirring love. Night and silence! Who is here? Weeds of Athens he doth wear This is he, my master said, Despised the Athenian maid; And here the maiden, sleeping sound, On the dank and dirty ground. Pretty soul! she durst not lie Near this lack-love, this kill-courtesy. Churl, upon thy eyes I throw All the power this charm doth owe; When thou wak'st let love forbid Sleep his seat on thy eyelid So awake when I am gone; For I must now to Oberon. Exit. Enter DEMETRIUS and HELENA, running.
HELÉNA Ölj meg, csak állj meg, jó Demetrius.	HELENA Stay, though thou kill me, sweet Demetrius.
DEMETRIUS Lódulj, ha mondom, mert vesztedre futsz.	DEMETRIUS I charge thee, hence, and do not haunt me thus.
HELÉNA Ó, a sötétben hagynál? azt ne tedd.	HELENA O, wilt thou darkling leave me? do not so.
DEMETRIUS Maradj; ne merj követni engemet. Demetrius el	DEMETRIUS. Stay on thy peril; I alone will go. Exit DEMETRIUS.
HELÉNA Ó! e futásban már alig lehellek. Minél tovább esdem, még úgy se kellek. Boldog Hermia, bárhol pihen ő, Mert van szemében áldott vonzerő. Hol vette tényét? haj! nem sós könyektől. Gyakrabban ázott az enyém ezektől. Nem, nem, én rút vagyok, mint medve rút, Hisz tőlem a vad is rettegve fut; Nem csuda hát, ha engem látva szörnyed S kerül Demetrius, mint csodaszörnyet. Mely gaz tükör vett rá csalóka fénnyel, Mérkőznöm Hermia csillagszemével! De ki ez itt? Lysander, fekve! holt? Vagy alszik? - Sebje nincsen; vér se folyt. - Ébredj, Lysander, jó uram, ha élsz.	HELENA O, I am out of breath in this fond chase! The more my prayer, the lesser is my grace. Happy is Hermia, wheresoe'er she lies, For she hath blessed and attractive eyes. How came her eyes so bright? Not with salt tears If so, my eyes are oftener wash'd than hers. No, no, I am as ugly as a bear; For beasts that meet me run away for fear Therefore no marvel though Demetrius Do, as a monster, fly my presence thus. What wicked and dissembling glass of mine Made me compare with Hermia's sphery eyne?— But who is here?—Lysander! on the ground! Dead? or asleep? I see no blood, no wound. Lysander, if you live, good sir, awake.
LYSANDER (fölserken) A tűzbe érted, angyalom, ha kérsz. Heléna! átvilágló tünemény! Természet túltesz a mű remekén Kebledben ím a szívet látom én. Hol van Demetrius? Hah, mint ohajtom, Hogy e hitvány nevet kioltsa kardom!	LYSANDER Waking. And run through fire I will for thy sweet sake. Transparent Helena! Nature shows art, That through thy bosom makes me see thy heart. Where is Demetrius? O, how fit a word Is that vile name to perish on my sword!
HELÉNA Ne mondj, Lysander, ó, ne mondj ilyet. Szeresse Hermiát: ó, Istenem! Mit bánod azt te? Hermia tied, Te érd meg azzal.	HELENA Do not say so, Lysander; say not so What though he love your Hermia? Lord, what though? Yet Hermia still loves you: then be content.
LYSANDER Én? ővéle? Nem! Sőt bánom útált perceim körében. Nem Hermiát, Helénát szeretem. Hollót galambért ki nem ad cserében? A férfi vágya értelmét uralja, S te vagy különb leány, eszem bevallja. Idővel érik a gyümölcs, növény Éretlen ifju voltam eddig én; De most a férfikor teljéhez érve, Az értelem lőn vágyaim vezére, S hí szép szemedhez, hol a szerelem Édes kalandját írva föllelem.	LYSANDER. Content with Hermia? No: I do repent The tedious minutes I with her have spent. Not Hermia but Helena I love Who will not change a raven for a dove? The will of man is by his reason sway'd; And reason says you are the worthier maid. Things growing are not ripe until their season; So I, being young, till now ripe not to reason; And touching now the point of human skill, Reason becomes the marshal to my will, And leads me to your eyes, where I o'erlook Love's stories, written in love's richest book.
HELÉNA Ó, mért születtem én ily hetyke gúnyra! Tőled kivált, velem így bánni csúnya! Nem elég hát, ifjú ember, nem elég, Hogy egy édes pillantást sem nyerék, Nem is fogok, Demetrius szeméből - Hanem te is gúnyt űzsz e gyöngeségből? Fáj tőled ezt, nagyon fáj hallani, Csúf módra így szerelmet vallani. Élj boldogul: ámbár - zokon ne essék - Több nálad, úgy hivém, a szívnemesség. Ó, hogy a nő, kit ifja megvetett, Más férfinál sem nyer kiméletet! (El)	HELENA Wherefore was I to this keen mockery born? When at your hands did I deserve this scorn? Is't not enough, is't not enough, young man, That I did never, no, nor never can Deserve a sweet look from Demetrius' eye, But you must flout my insufficiency? Good troth, you do me wrong,—good sooth, you do— In such disdainful manner me to woo. But fare you well: perforce I must confess, I thought you lord of more true gentleness. O, that a lady of one man refus'd Should of another therefore be abus'd! Exit.
LYSANDER Nem látta ezt. - Aludj csak, Hermia, Többé Lysander rád se néz soha; Mert mint ha édest élvezénk sokat, Annál erősebb undor látogat; Vagy mint tévelygés, melyet az eretnek Elhágy, legundokabb a rászedettnek Úgy te is, én csömöröm, tévhitem, Légy meggyülölve - de kivált nekem. És te, szerelmem összes indulatja, Tiszteld Helénát, légy az ő lovagja. (El)	LYSANDER She sees not Hermia:—Hermia, sleep thou there; And never mayst thou come Lysander near! For, as a surfeit of the sweetest things The deepest loathing to the stomach brings; Or, as the heresies that men do leave Are hated most of those they did deceive; So thou, my surfeit and my heresy, Of all be hated, but the most of me! And, all my powers, address your love and might To honour Helen, and to be her knight! Exit.
HERMIA (felsikolt) Ne hagyj, Lysander! kígyó - istenem; Hamar, hamar! ni hol csúsz, keblemen. Ó, boldog isten, milyet álmodám! Hogy reszketek belé most is; no lám. Úgy tetszett, kígyó rágja szívemet, És te mosolygva nézted vesztemet. Lysander! nincs sehol? Mindenható! Nem hallja? itt hagyott? se hang, se szó. Lysander, szólj! édes Lysanderem, Az égre, szólj! megöl a félelem. Nincs válasz? - értem; hűtlen itt hagyál De fölkereslek: vagy te, vagy - halál! (El)	HERMIA Starting. Help me, Lysander, help me! do thy best To pluck this crawling serpent from my breast! Ay me, for pity!—What a dream was here! Lysander, look how I do quake with fear! Methought a serpent eat my heart away, And you sat smiling at his cruel prey.— Lysander! what, removed? Lysander! lord! What, out of hearing? gone? no sound, no word? Alack, where are you? speak, an if you hear; Speak, of all loves! I swoon almost with fear. No?—then I well perceive you are not nigh Either death or you I'll find immediately. Exit.

HARMADIK FELVONÁS

1. SZÍN

1. SZÍN Ugyanott. A tündérkirálynő alva. Vackor, Gyalu, Zuboly, Dudás, Orrondi, Ösztövér jőnek	SCENE I. The Wood. The Queen of Fairies lying asleep. Enter QUINCE, SNUG, BOTTOM, FLUTE, SNOUT, and STARVELING.
ZUBOLY Mind itt vagyunk?	BOTTOM Are we all met?
VACKOR Top, top; és ez itt rettentő jó hely a próbára. Ez a kis zöld gyep a szín¬pad, ott az a galagonyabokor öltözőszoba; s egészen úgy csináljuk, mint majd a fejedelem előtt.	QUINCE Pat, pat; and here's a marvellous convenient place for our rehearsal. This green plot shall be our stage, this hawthorn brake our tiring-house; and we will do it in action, as we will do it before the duke.
ZUBOLY Hallod-e, Vackor?	BOTTOM Peter Quince,—
VACKOR No mit akarsz, buksi Zuboly?	QUINCE What sayest thou, bully Bottom?
ZUBOLY Van ebben a mi Pyramus és Thisbéről szóló komédiánkban egy is, más is, ami sehogy sem fog tetszeni. Egy az, hogy Pyramusnak, mikor magát megöli, kardot kell rántani s ezt az asszonyságok ki nem állják soha. Mit szólatok ehhez?	BOTTOM There are things in this comedy of 'Pyramus and Thisby' that will never please. First, Pyramus must draw a sword to kill himself; which the ladies cannot abide. How answer you that?
ORRONDI Istenbi’on! kényes dolog.	SNOUT By'r lakin, a parlous fear.
ÖSZTÖVÉR Gondolnám, hagyjuk ki végül a gyilkosságot.	STARVELING I believe we must leave the killing out, when all is done.
ZUBOLY Világért se! van egy ötletem, az helyreüt mindent. Írjatok nekem egy prológust; amely prológusban legyen benne, hogy mi senkiben sem teszünk kárt a karddal; hogy Pyramus nincs is megölve igazán: és nagyobb bátorság okáért hozzátehetjük, hogy én, Pyramus, nem Pyramus vagyok ám, hanem Zuboly takács. E majd kiugratja a félszet belőlük.	BOTTOM Not a whit: I have a device to make all well. Write me a prologue; and let the prologue seem to say we will do no harm with our swords, and that Pyramus is not killed indeed; and for the more better assurance, tell them that I Pyramus am not Pyramus but Bottom the weaver: this will put them out of fear.
VACKOR Jó, a prológus meglesz; nyolc- meg hatlábú versben kell írni.	QUINCE Well, we will have such a prologue; and it shall be written in eight and six.
ZUBOLY Sose azt! toldj hozzá kettőt; legyen nyolc meg nyolc.	BOTTOM No, make it two more; let it be written in eight and eight.
ORRONDI Hát az oroszlántól nem ijednek meg az asszonyságok?	SNOUT Will not the ladies be afeard of the lion?
ÖSZTÖVÉR Én tartok tőle, mondhatom.	STARVELING I fear it, I promise you.
ZUBOLY Uraim, meg kell fontolni a dolgot. Isten őrizz, asszonyok közé oroszlánt vinni; rettentő ám az; mert nincs borzasztóbb féreg, mint az eleven oroszlán; erről tennünk kell.	BOTTOM Masters, you ought to consider with yourselves: to bring in, God shield us! a lion among ladies is a most dreadful thing for there is not a more fearful wild-fowl than your lion living; and we ought to look to it.
ORRONDI Hát egy másik prológusban ő is mondja meg, hogy ő nem valóságos oroszlán.	SNOUT Therefore another prologue must tell he is not a lion.
ZUBOLY Nem úgy; meg kell mondani a nevét, és a fél pofája hadd lássék ki az oroszlán tarkója megől; maga is szólaljon meg a nyíláson keresztül, így vagy ilyetén defectussal, mondván: “Asszonyaim, vagy: szép höl¬gyeim, bátorkodom óhajtani, vagy esedezni, vagy könyörögni: ne féljenek, ne reszkessenek: itt az életem az önökéért. Holtig sajnálnám, ha igazi oroszlánnak néznének: nem, én nem vagyok afféle izé: ember vagyok mint más”; akkor aztán megmondhatja, hogy ő senki egyéb, mint Gyalu asztalos.	BOTTOM Nay, you must name his name, and half his face must be seen through the lion's neck; and he himself must speak through, saying thus, or to the same defect,—'Ladies,' or, 'Fair ladies, I would wish you, or, I would request you, or, I would entreat you, not to fear, not to tremble: my life for yours. If you think I come hither as a lion, it were pity of my life. No, I am no such thing; I am a man as other men are:'—and there, indeed, let him name his name, and tell them plainly he is Snug the joiner.
VACKOR Jó, legyen úgy. De két bökkenő van még: egy az, hogy viszünk a terembe holdvilágot; mert tudjátok, hogy Pyramus holdvilágon beszélget Thisbével.	QUINCE Well, it shall be so. But there is two hard things; that is, to bring the moonlight into a chamber: for, you know, Pyramus and Thisbe meet by moonlight.
GYALU Süt a hold akkor este, mikor játszunk?	SNOUT Doth the moon shine that night we play our play?
ZUBOLY Naptárt ide, naptárt! keressük ki a naptárban; hadd lám a holdvilágot, hadd lám a holdvilágot.	BOTTOM A calendar, a calendar! look in the almanack; find out moonshine, find out moonshine.
VACKOR Igen, süt akkor.	QUINCE Yes, it doth shine that night.
ZUBOLY No hát, a nagy játszóterem ablakának egyik szárnyát nyitva kell hagyni, azon besüthet a hold, ha tetszik neki.	BOTTOM Why, then may you leave a casement of the great chamber-window, where we play, open; and the moon may shine in at the casement.
VACKOR Igen; vagy hát valaki fölléphet egy tüskebokorral s lámpával, és mond¬hatja, hogy ő a hold személyét kifigurázni vagy prezentálni jött. Hanem más bökkenő is van: fal is kell a nagy terembe; mert amint a história tartja, Pyramus meg Thisbe falhasadékon beszélgetnek.	QUINCE Ay; or else one must come in with a bush of thorns and a lantern, and say he comes to disfigure or to present the person of moonshine. Then there is another thing: we must have a wall in the great chamber; for Pyramus and Thisby, says the story, did talk through the chink of a wall.
GYALU Falat pedig sose cipeltek oda be. - Mit mondasz erre, Zuboly?	SNOUT You can never bring in a wall.—What say you, Bottom?
ZUBOLY Hát valaki prezentáljon falat is; legyen rajta egy kis mész, egy kis sár, egy kis habarcs, amivel jelentse, hogy ő fal; és tartsa így az ujjait, a nyíláson aztán susoghat Pyramus meg Thisbe.	BOTTOM Some man or other must present wall: and let him have some plaster, or some loam, or some rough-cast about him, to signify wall; and let him hold his fingers thus, and through that cranny shall Pyramus and Thisby whisper.
VACKOR Ha ez elsűl, minden jól van. No már most üljön le minden ember s nézze a szerepét. Pyramus, kezdd el. Ha vége a mondókádnak, eredj ama bokor mögé; így a többi is, amint végszava következik. Puck jő hátul	QUINCE If that may be, then all is well. Come, sit down, every mother's son, and rehearse your parts. Pyramus, you begin when you have spoken your speech, enter into that brake; and so every one according to his cue. Enter PUCK behind.
PUCK Miféle rongyon-gyúlt lármás had ez, Királyném nyughelyéhez ily közel? - Még színdarab?... No, hallgató leszek, S tán működő is, ha lesz rá okom.	PUCK What hempen homespuns have we swaggering here, So near the cradle of the fairy queen? What, a play toward! I'll be an auditor; An actor too perhaps, if I see cause.
VACKOR Beszélj, Pyramus. Thisbe hátrább álljon.	QUINCE Speak, Pyramus.—Thisby, stand forth.
PYRAMUS “Mint a virágok háj-illatja, Thisbe:”	PYRAMUS 'Thisby, the flowers of odious savours sweet,'
VACKOR Báj, báj!	QUINCE Odours, odours.
PYRAMUS “- báj illatja, Thisbe Szép Thisbe, édes párád olyatén. De ha! neszt hallok: várj csak engem itt be, Egy pillanatban itt leszek megén.” (El)	PYRAMUS '—odours savours sweet So hath thy breath, my dearest Thisby dear.— But hark, a voice! stay thou but here awhile, And by and by I will to thee appear.' Exit.
PUCK Ritkítja párját ez a Pyramus! (El)	PUCK A stranger Pyramus than e'er played here! Aside.—Exit.
THISBE Hát én mondjam már?	THISBE Must I speak now?
VACKOR Hogy a gutába ne! hisz értsd meg, azért megy el csak, mert valami neszt hall s megnézi, de mindjárt visszajő.	QUINCE Ay, marry, must you: for you must understand he goes but to see a noise that he heard, and is to come again.
THISBE “Tündöklő Pyramus, te liliomlevél, Szép, mint dicső bokrán a szép piros rúzsa; Te fürge, fiatal, te drágakő; juhbél! Hű, mint a leghűbb ló, mely nem fárad soha, Találkozunk, Pyramus, a Nina sírján -”	THISBE 'Most radiant Pyramus, most lily white of hue, Of colour like the red rose on triumphant brier, Most brisky juvenal, and eke most lovely Jew, As true as truest horse, that would never tire, I'll meet thee, Pyramus, at Ninny's tomb.'
VACKOR “Ninus sírján”, hé. De azt még nem kell mondanod, azt Pyramusnak fogod felelni. Hanem te csak fúvod az egész szerepet, végszavastul, mindenestül. - Pyramus, jelenj! végszavad elmondták; ez volt: “nem fárad soha”	QUINCE Ninus' tomb, man: why, you must not speak that yet that you answer to Pyramus. You speak all your part at once, cues, and all.—Pyramus enter: your cue is past; it is 'never tire.' Re-enter PUCK, and BOTTOM with an ass's head.
THISBE Ó - “Hű, mint a leghűbb ló, mely nem fárad soha.” Visszajő Puck és Zuboly szamárfővel	THISBE O,'—As true as truest horse, that yet would never tire.'
PYRAMUS “Thisbém, ha szép vagyok, tied vagyok csupán -”	PYRAMUS 'If I were fair, Thisby, I were only thine:—'
VACKOR Ó, szörnyű látvány! kísértet! csoda! Fussunk, urak! gyorsan, urak! segítség! A játszók elfutnak	QUINCE O monstrous! O strange! we are haunted. Pray, masters! fly, masters! Help! Exeunt Clowns.
PUCK Kergetlek, űzlek, fel s alá vezetve, Sáron-vizen, tüskén-bokron, gazon; Majd ló leszek, majd kan, majd szörnyü medve Majd meg kutyává, tűzzé változom S nyerít, ugat, röfög, dörmög, lobog Ló, eb, kan, medve, tűz, utánatok. (El)	PUCK I'll follow you; I'll lead you about a round, Through bog, through bush, through brake, through brier; Sometime a horse I'll be, sometime a hound, A hog, a headless bear, sometime a fire; And neigh, and bark, and grunt, and roar, and burn, Like horse, hound, hog, bear, fire, at every turn. Exit.
ZUBOLY Hová szaladnak? Ahá! ez csak dévajkodás: meg akarnak ijeszteni. Orrondi visszajő	BOTTOM Why do they run away? This is a knavery of them to make me afeard. Re-enter SNOUT.
ORRONDI Zuboly! téged megbabonáztak: mit látok a fejeden! (El)	SNOUT O Bottom, thou art changed! What do I see on thee?
ZUBOLY Mit hát! a magad szamárfejét, tudod-e? Vackor visszajő	BOTTOM What do you see? you see an ass-head of your own, do you? Re-enter QUINCE.
VACKOR Isten legyen irgalmas neked, Zuboly! téged kicseréltek. (El)	QUINCE Bless thee, Bottom! bless thee! thou art translated. Exit.
ZUBOLY Értem a kujonságot. Szamárrá akarnak tenni, hogy megijesszenek, ha tudnának; de azért se mozdulok innen, akármit csinálnak. Itt sétálok fel s alá, s danolok, hadd hallják, hogy nem félek. (Dalol) A hím rigó, mely fekete! Narancsszinű a szája; Mely szép a húros éneke! Ökörszem pici szárnya.	BOTTOM I see their knavery: this is to make an ass of me; to fright me, if they could. But I will not stir from this place, do what they can: I will walk up and down here, and I will sing, that they shall hear I am not afraid. Sings.   The ousel cock, so black of hue, With orange-tawny bill, The throstle with his note so true, The wren with little quill.
TITÁNIA Mi angyal ébreszt a virágos ágyból?	TITANIA Waking. What angel wakes me from my flowery bed?
ZUBOLY Pinty és veréb, pacsirtafi, S igazmondó kakuk Dalára egy férj sem meri Mondani, hogy: “hazug!” mert igazán, ki is merne tréfálni egy olyan bolondos madárral? ki merné meghazudtolni, ha mindig kiabálja is: ko-ku?	BOTTOM Sings. The finch, the sparrow, and the lark, The plain-song cuckoo gray, Whose note full many a man doth mark, And dares not answer nay;— for, indeed, who would set his wit to so foolish a bird? Who would give a bird the lie, though he cry 'cuckoo' never so?
TITÁNIA Kérlek, nemes halandó, énekelj Fülem szerelmes ígéző dalodba, S erőltet szép erényid ereje Első látásra már bevallanom, Esküdve, hogy szeretlek, angyalom!	TITANIA I pray thee, gentle mortal, sing again; Mine ear is much enamour'd of thy note. So is mine eye enthralled to thy shape; And thy fair virtue's force perforce doth move me, On the first view, to say, to swear, I love thee.
ZUBOLY Pedig úgy tetszik, asszonyom, kevés oka van rá; azonban, igazat szólva, ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt. Sajnos, hogy valamé’k jó szomszéd össze nem barátkoztatja őket. Lám, tudok én furcsát is mondani, ha kell.	BOTTOM Methinks, mistress, you should have little reason for that: and yet, to say the truth, reason and love keep little company together now-a-days: the more the pity that some honest neighbours will not make them friends. Nay, I can gleek upon occasion.
TITÁNIA Te éppen oly bölcs vagy, mint aminő szép.	TITANIA Thou art as wise as thou art beautiful.
ZUBOLY Egyik se biz én; de ha annyi eszem volna, hogy kitalálnék ebből az erdőből: úgy éppen elég volna magam szükségére.	BOTTOM Not so, neither: but if I had wit enough to get out of this wood, I have enough to serve mine own turn.
TITÁNIA Ó, e ligetből mért kivánkozol? Akarsz, nem: itt maradsz, nem távozol. Szellem vagyok, de nem közrendbeli; Országomat örök nyár kedveli És én szeretlek; jőjj hát, jőjj velem; Tündérim oldalodhoz rendelem, Hogy hozzanak mélyből számodra gyöngyöt; Virágágyon dalok szunnyasszon el; S megfinomítom halandó göröngyöd, Hogy szállni tudj a lég tündérivel. Pókháló! Moly! Mustármag! Babvirág!	TITANIA Out of this wood do not desire to go; Thou shalt remain here whether thou wilt or no. I am a spirit of no common rate,— The summer still doth tend upon my state; And I do love thee: therefore, go with me, I'll give thee fairies to attend on thee; And they shall fetch thee jewels from the deep, And sing, while thou on pressed flowers dost sleep And I will purge thy mortal grossness so That thou shalt like an airy spirit go.— Peasblossom! Cobweb! Moth! and Mustardseed! Enter Four Fairies.
ELSŐ TÜNDÉR Itt vagyok.	FIRST FAIRY Ready.
MÁSODIK TÜNDÉR Én is.	SECOND FAIRY And I.
HARMADIK TÜNDÉR Én is.	THIRD FAIRY And I.
NEGYEDIK TÜNDÉR Mit tegyünk?	FOURTH FAIRY Where shall we go?
TITÁNIA Ez úrnak szépen udvarolni kell Ugrálni ösvenyén, cikázva menni; Szedret, barackot, epret néki szenni, Szőlőt, fügét, s bármit kivánjon enni. Vadméhe sejtjét odvából kicsenni, Viaszkos combjukat mécsül kivenni - Egy fénybogár-szem fog gyujtója lenni - Azzal kisérni ágyba majd, pihenni; Ott egy-egy lepkeszárnnyal megjelenni S legyezve, a holdfényt szemére menni Nem hagyni. Most egy bók, szépen köszönni.	TITANIA Be kind and courteous to this gentleman; Hop in his walks and gambol in his eyes; Feed him with apricocks and dewberries, With purple grapes, green figs, and mulberries; The honey bags steal from the humble-bees, And, for night-tapers, crop their waxen thighs, And light them at the fiery glow-worm's eyes, To have my love to bed and to arise; And pluck the wings from painted butterflies, To fan the moonbeams from his sleeping eyes Nod to him, elves, and do him courtesies.
ELSŐ TÜNDÉR Üdv halandó!	FIRST FAIRY Hail, mortal!
MÁSODIK TÜNDÉR Üdv!	SECOND FAIRY Hail!
HARMADIK TÜNDÉR Üdv!	THIRD FAIRY Hail!
NEGYEDIK TÜNDÉR Üdv!	FOURTH FAIRY Hail!
ZUBOLY Követem szépen uraságtokat. Kérem, uraságod neve?	BOTTOM I cry your worships mercy, heartily.—I beseech your worship's name.
PÓKHÁLÓ Pókháló.	COBWEB Cobweb.
ZUBOLY Óhajtom bővebb ismeretségét, édes Pókháló úr. Ha elvágom az ujjamat, leszek oly bátor. Ön neve, tisztelt férfiú?	BOTTOM I shall desire you of more acquaintance, good Master Cobweb. If I cut my finger, I shall make bold with you.—Your name, honest gentleman?
BABVIRÁG Babvirág.	PEASBLOSSOM Peasblossom.
ZUBOLY Ajánljon, kérem, édesanyjának, Babhéj asszonyságnak, s édesatyjának, Babhüvely úrnak. Édes Babvirág úr, önnel is óhajtok közelebbről meg¬ismerkedni. S az ön neve, könyörgök, uram?	BOTTOM I pray you, commend me to Mistress Squash, your mother, and to Master Peascod, your father. Good Master Peasblossom, I shall desire you of more acquaintance too.—Your name, I beseech you, sir?
MUSTÁRMAG Mustármag.	MUSTARDSEED Mustardseed.
ZUBOLY Édes Mustármag úr, jól ismerem az ön türelmét: az a semmirekellő óriás marhaszelet sok nemes urat fölemészt az ön családjából. Mond¬hatom, nemegyszer könnyet facsart szememből az ön rokonsága. Óhajtom bővebb ismeretségét, kedves Mustármag úr!	BOTTOM Good Master Mustardseed, I know your patience well That same cowardly giant-like ox-beef hath devoured many a gentleman of your house: I promise you your kindred hath made my eyes water ere now. I desire you of more acquaintance, good Master Mustardseed.
TITÁNIA Jerünk; vigyétek lugosomba le. Homályosan néz a hold könny miatt, S ha ő sír, sír minden virág: s jele, Hogy egy letört szüzességet sirat. Nyelvét lekötvén, halkan el vele! Mind el	TITANIA Come, wait upon him; lead him to my bower. The moon, methinks, looks with a watery eye; And when she weeps, weeps every little flower; Lamenting some enforcèd chastity. Tie up my love's tongue, bring him silently. Exeunt.

2. SZÍN

2. SZÍN: A liget más része. Oberon jő	SCENE II. Another part of the wood. Enter OBERON.
OBERON Ugyan fölébredt-é Titánia; S mi tűnt először a szemébe, melyen Otromba szenvedéllyel csüggni kelljen? Puck jő Itt jő futárom. - Nos, bohóka szellem, Mi újság e varázsliget körül?	OBERON I wonder if Titania be awak'd; Then, what it was that next came in her eye, Which she must dote on in extremity. Enter PUCK. Here comes my messenger.—How now, mad spirit? What night-rule now about this haunted grove?
PUCK Királyném szíve egy szörnyért hevül. Mig ő szent lugosába rejtve szunnyad Az álom-órán, ím, nem messze onnat Egy durva kézmüves ringyrongy sereg, Mely kenyerét műhelyben szerzi meg, Gyűlt össze, próba végett egy darabra, Mit Theseusnak szánt a nászi napra. E vastagbőrüekből egy szikár, Ki Pyramus szerepét fútta már, Jelenet végin a bokorba mén; Igy rá büvös hatalmat nyertem én, S vállára nyomtam egy szamárfejet Most jő Thisbének újra felelet S az én játszóm kilép. A többi meg, Mint egy vadászt sejtő vadlúd-tömeg, Vagy rőtlábú varjak csoportja, mely Lövés után károgva röppen el, S széledve söpri a híg levegőt Úgy futnak el mind, megpillantva őt. Én űzöm: bukdosik egymáson ált’, Ki tolvajt, ki segítséget kiált. Így halva el érzésök, szellemök, Az érzéketlen támad ellenök Megtépi tüske, gally, s egy-egy darab - Itt köntös-ujj, ott föveg - elmarad. Mig őket én igy kergetem agyon S szép Pyramust változva ott hagyom Véletlenül ébred Titánia, És egy szamárba kell bódulnia.	PUCK My mistress with a monster is in love. Near to her close and consecrated bower, While she was in her dull and sleeping hour, A crew of patches, rude mechanicals, That work for bread upon Athenian stalls, Were met together to rehearse a play Intended for great Theseus' nuptial day. The shallowest thickskin of that barren sort Who Pyramus presented in their sport, Forsook his scene and enter'd in a brake; When I did him at this advantage take, An ass's nowl I fixèd on his head; Anon, his Thisbe must be answered, And forth my mimic comes. When they him spy, As wild geese that the creeping fowler eye, Or russet-pated choughs, many in sort, Rising and cawing at the gun's report, Sever themselves and madly sweep the sky, So at his sight away his fellows fly And at our stamp here, o'er and o'er one falls; He murder cries, and help from Athens calls. Their sense thus weak, lost with their fears, thus strong, Made senseless things begin to do them wrong; For briers and thorns at their apparel snatch; Some sleeves, some hats: from yielders all things catch. I led them on in this distracted fear, And left sweet Pyramus translated there When in that moment,—so it came to pass,— Titania wak'd, and straightway lov'd an ass.
OBERON Jobban ütött ki, hogysem gondolám. De csöppentél az atheni szemébe Szerelmi nedvet, mint parancsolám?	OBERON This falls out better than I could devise. But hast thou yet latch'd the Athenian's eyes With the love-juice, as I did bid thee do?
PUCK Aludva leltem; és ott közelébe Van a leány is (ebben sincs hiba), Ha ébred, elsőbb azt kell látnia. Demetrius és Hermia jőnek	PUCK I took him sleeping,—that is finish'd too,— And the Athenian woman by his side; That, when he wak'd, of force she must be ey'd. Enter DEMETRIUS and HERMIA.
OBERON Állj félre: itt jön az én emberem.	OBERON Stand close; this is the same Athenian.
PUCK A nőszemély az, de a férfi nem.	PUCK This is the woman, but not this the man.
DEMETRIUS Ó, mért orcázod, aki úgy szeret! Ily szóval öld megölő ellened.	DEMETRIUS O, why rebuke you him that loves you so? Lay breath so bitter on your bitter foe.
HERMIA Köszönd, ha szidlak: mást érdemlenél, Mert félek, átkomra méltót tevél. Ha meggyilkoltad álmában Lysandert, S vérben bokáig vagy: gázold a tengert, És ölj meg engem is. Fényéhez a nap oly hű nem vala, Mint Hermiához ő. S elillana, Mig én aludtam?... Inkább elhiszem, Hogy a kerek föld átlyukad, s ezen Keresztülbúvik az éjféli hold, Hogy elbámul délben az ántipód. Te gyilkolád meg; úgy van, nincs különben, Gyilkos lehet csak ily halotti színben.	HERMIA Now I but chide, but I should use thee worse; For thou, I fear, hast given me cause to curse. If thou hast slain Lysander in his sleep, Being o'er shoes in blood, plunge in the deep, And kill me too. The sun was not so true unto the day As he to me: would he have stol'n away From sleeping Hermia? I'll believe as soon This whole earth may be bor'd; and that the moon May through the centre creep and so displease Her brother's noontide with the antipodes. It cannot be but thou hast murder'd him; So should a murderer look; so dead, so grim.
DEMETRIUS Nem, a legyilkolt lesz inkább ilyen; Kegyetlenséged átveré szivem, S te, gyilkosom, te szép vagy, mint maga Amott Venus tündöklő csillaga.	DEMETRIUS So should the murder'd look; and so should I, Pierc'd through the heart with your stern cruelty Yet you, the murderer, look as bright, as clear, As yonder Venus in her glimmering sphere.
HERMIA S hogy illik e beszéd Lysanderemre? Add vissza, jó fiú; mondd, hol van? merre?	HERMIA What's this to my Lysander? where is he? Ah, good Demetrius, wilt thou give him me?
DEMETRIUS Kutyáknak adnám inkább tetemét.	DEMETRIUS I had rather give his carcass to my hounds.
HERMIA Kutya! ne bosszants, hogy szűz illemét Áthágja nyelvem. Meggyilkoltad őt? Ember se légy hát emberek előtt. Ó, mondj valót ez egyszer kedvemér’ Ébren, ugy-é, ránézni sem merél, S álmába mérted rá a hős csapást? Egy féreg, egy kigyó se tenne mást! Az tette, kígyó: kettősb nyelvvel a’ Sem szúr, mint a tiéd, te vipera.	HERMIA Out, dog! out, cur! thou driv'st me past the bounds Of maiden's patience. Hast thou slain him, then? Henceforth be never number'd among men! Oh! once tell true; tell true, even for my sake; Durst thou have look'd upon him, being awake, And hast thou kill'd him sleeping? O brave touch! Could not a worm, an adder, do so much? An adder did it; for with doubler tongue Than thine, thou serpent, never adder stung.
DEMETRIUS Kár így tüzelni ok nélkül, leány Lysander vére nem kiált reám, Nem is tudom, hogy meghalt volna már.	DEMETRIUS You spend your passion on a mispris'd mood I am not guilty of Lysander's blood; Nor is he dead, for aught that I can tell.
HERMIA Ó, monddsza, kérlek: jól van, ugyebár?	HERMIA I pray thee, tell me, then, that he is well.
DEMETRIUS S ha megsugom, mi a jutalmazás?	DEMETRIUS An if I could, what should I get therefore?
HERMIA Felszabadítlak, hogy többé ne láss. - Utált körödből most megyek tova; Ha él, ha nem: engem ne láss soha. (El)	HERMIA A privilege never to see me more.— And from thy hated presence part I so See me no more whether he be dead or no. Exit.
DEMETRIUS Minek kövessem, míg igy dühödik Jobb ittmaradnom egy kis ideig. Búm a teherrel súlyosbnak találom, Mellyel adós neki a bukott álom; Hadd rója most le, vagy csak részbeli Kamatját is: hagyom törleszteni. (Lefekszik)	DEMETRIUS There is no following her in this fierce vein Here, therefore, for a while I will remain. So sorrow's heaviness doth heavier grow For debt that bankrupt sleep doth sorrow owe; Which now in some slight measure it will pay, If for his tender here I make some stay. Lies down.
OBERON Puck, mit miveltél! mily nagy baklövés! Most egy igaz szerelmest a nedű Varázsa által megront bűvöd, és A hű lett csalfa, nem a csalfa hű.	OBERON What hast thou done? thou hast mistaken quite, And laid the love-juice on some true-love's sight Of thy misprision must perforce ensue Some true love turn'd, and not a false turn'd true.
PUCK Rendes dolog: hogy míg hű marad egy, Az eskübontó milliókra megy.	PUCK Then fate o'er-rules, that, one man holding troth, A million fail, confounding oath on oath.
OBERON Repülj szélgyorsasággal e cserén át Ne nyúgodj, míg föl nem leled Helénát, Szerelmi gondban ő beteg, sohajt, Halvány szegényke, szenved annyi bajt. Te holmi káprázattal csald elő, Ha ez fölébred, már itt legyen ő.	OBERON About the wood go, swifter than the wind, And Helena of Athens look thou find All fancy-sick she is, and pale of cheer, With sighs of love, that costs the fresh blood dear. By some illusion see thou bring her here; I'll charm his eyes against she do appear.
PUCK Futok, repűlök; így ni, la! Gyorsabban, mint tatár nyila. (El)	PUCK I go, I go; look how I go,— Swifter than arrow from the Tartar's bow. Exit.
OBERON Bíborszínü kis virág, Melyet Ámor íve lőtt, Önts szemére báj-erőt, Hogy, ha ébred s látja őt, Benne leljen égi nőt, Mint ott Vénus, oly dicsőt. - No, ha ébredsz s látod őt, Tőle kérd a gyógyerőt. Puck visszajő	OBERON Flower of this purple dye, Hit with Cupid's archery, Sink in apple of his eye! When his love he doth espy, Let her shine as gloriously As the Venus of the sky.— When thou wak'st, if she be by, Beg of her for remedy. Re-enter PUCK.
PUCK Tündér táborunk feje! Ím Heléna, és vele Az elvétett hű legény, Ki szerelmet esd szegény. Nézzük: úgye? furcsa baj Be bolond az ember faj!	PUCK Captain of our fairy band, Helena is here at hand, And the youth mistook by me Pleading for a lover's fee; Shall we their fond pageant see? Lord, what fools these mortals be!
OBERON Állj idébb; a neszre majd, Melyet ütnek, ébred ez.	OBERON Stand aside: the noise they make Will cause Demetrius to awake.
PUCK S kettő egy után sohajt; E bizony jó tréfa lesz. Nincs nekem oly mulatság Mint az összevisszaság. Lysander és Heléna jőnek	PUCK Then will two at once woo one,— That must needs be sport alone; And those things do best please me That befall preposterously. Enter LYSANDER and HELENA.
LYSANDER Csak azt ne mondd, hogy gúnyból hódolok; Gúny és nevetség nem hullajt könyet; Nézd, sírva esküszöm, s amely dolog Könnyel fogant, gyanúba nem jöhet. Hogy volna ez csúfság? hogy nézed annak Őszinte zálogit igaz szavamnak?	LYSANDER Why should you think that I should woo in scorn? Scorn and derision never come in tears. Look when I vow, I weep; and vows so born, In their nativity all truth appears. How can these things in me seem scorn to you, Bearing the badge of faith, to prove them true?
HELÉNA Mind többre-többre mén az álkodás. Eskü öl esküt: ó, ördögi szentség! Mind Hermiáé volt e fogadás Mérj esküt esküvel, nem lesz különbség; Tedd serpenyőbe az enyim, s övét, Egyforma könnyűk, mint hitvány meséd.	HELENA You do advance your cunning more and more. When truth kills truth, O devilish-holy fray! These vows are Hermia's: will you give her o'er? Weigh oath with oath, and you will nothing weigh Your vows to her and me, put in two scales, Will even weigh; and both as light as tales.
LYSANDER Nem volt eszem, hogy néki esküvém.	LYSANDER I had no judgment when to her I swore.
HELÉNA Most sincs, ha megtöröd, azt mondom én.	HELENA Nor none, in my mind, now you give her o'er.
LYSANDER Demetrius nem érted, érte lángol.	LYSANDER Demetrius loves her, and he loves not you.
DEMETRIUS (felserken) Helén, te nimfa, istennő, remek! Ó, mert mihez hasonlók e szemek! Kristály ehhez sár. Ó, és hogy dagad E csókoló cseresznye: ajakad! Taurus hegyormán a fehér fagyott hó, Mit a fölszél tisztára söpre, holló A te kezedhez. Ó, e fejdelem- Fehér színt hagyd csókkal pecsétlenem!	DEMETRIUS Awaking. O Helen, goddess, nymph, perfect, divine! To what, my love, shall I compare thine eyne? Crystal is muddy. O, how ripe in show Thy lips, those kissing cherries, tempting grow! That pure congealed white, high Taurus' snow, Fann'd with the eastern wind, turns to a crow When thou hold'st up thy hand: O, let me kiss This princess of pure white, this seal of bliss!
HELÉNA Szégyen! gyalázat! így rám esni mind; Csúfot belőlem űzni terv szerint; Ha lovag-érzés volna bennetek, Nem hagyna ily bántalmat tennetek. Tudom, gyülöltök: hát gyülölni sem Birtok, csupán gúnyt űzve kettesen? Volnátok férfi, mint így szemre-főre, Tekint’nétek bizony a gyenge nőre Miért ez eskü, bók, túlzó magaszt, Midőn gyűlöltök szívből, tudom azt. Vágytársak lévén Hermiát szeretni, Vetélkedtek Helénát kinevetni. Be hősi tett, be férfias merény, Könnyet facsarni gúnnyal egy szegény Leány szeméből! Tenné azt nevelt Igy sértegetni gyönge szűz kebelt, Csak, mert türelmét szegni kedve telt?	HELENA O spite! O hell! I see you all are bent To set against me for your merriment. If you were civil, and knew courtesy, You would not do me thus much injury. Can you not hate me, as I know you do, But you must join in souls to mock me too? If you were men, as men you are in show, You would not use a gentle lady so; To vow, and swear, and superpraise my parts, When I am sure you hate me with your hearts. You both are rivals, and love Hermia; And now both rivals, to mock Helena A trim exploit, a manly enterprise, To conjure tears up in a poor maid's eyes With your derision! None of noble sort Would so offend a virgin, and extort A poor soul's patience, all to make you sport.
LYSANDER Nem szép, Demetrius, ne tégy ilyet; Tudom, hogy Hermiáért ég szived, S én tiszta szívből önként rád hagyom, Szerelméből ami részem vágyon, S Helénához te hagyj egész jogot, Kit szeretek, halálig is fogok.	LYSANDER You are unkind, Demetrius; be not so; For you love Hermia: this you know I know And here, with all good will, with all my heart, In Hermia's love I yield you up my part; And yours of Helena to me bequeath, Whom I do love and will do till my death.
HELÉNA No, ember ennyi gúnyt még nem lehellett.	HELENA Never did mockers waste more idle breath.
DEMETRIUS Lysander, csak maradj Hermia mellett, Ő nem kell, s ha szerettem, vége már. Őnála vendég volt szivem, de már Helénájához megtért, mint haza, Ott is marad.	DEMETRIUS Lysander, keep thy Hermia; I will none If e'er I lov'd her, all that love is gone. My heart to her but as guest-wise sojourn'd; And now to Helen is it home return'd, There to remain.
LYSANDER Helén, nem igaz a!	LYSANDER Helen, it is not so.
DEMETRIUS Meg ne hazudtold, ha nem ismered - Mert meglakolsz - igaz hűségemet. - Ott jön a kedves, ki téged szeret. Hermia jő	DEMETRIUS Disparage not the faith thou dost not know, Lest, to thy peril, thou aby it dear.— Look where thy love comes; yonder is thy dear. Enter HERMIA.
HERMIA Az éj, ki a szem tisztét elveszi, Fülünk hallásra élesbbé teszi, S amennyi részben csökkenté a látást, A hallószervnek ád megannyi rá’dást. Szemem, Lysander, téged nem lele, Fülem hangod nyomán vezérele. De mér’ hagyál ott oly gyöngédtelen?	HERMIA Dark night, that from the eye his function takes, The ear more quick of apprehension makes; Wherein it doth impair the seeing sense, It pays the hearing double recompense:— Thou art not by mine eye, Lysander, found; Mine ear, I thank it, brought me to thy sound. But why unkindly didst thou leave me so?
LYSANDER Maradhat-é, kit űz a szerelem?	LYSANDER Why should he stay whom love doth press to go?
HERMIA Lysandert tőlem szerelem? Miféle?	HERMIA What love could press Lysander from my side?
LYSANDER Saját szerelmem: a bájos Heléne, Ki az éjt dicsőbben aranyozza meg, Mint ott ama tüzes O-k, s fényszemek. Mit jársz utánam? vagy nem érted el, Hogy útálatból szöktem tőled el?	LYSANDER Lysander's love, that would not let him bide,— Fair Helena,—who more engilds the night Than all yon fiery oes and eyes of light. Why seek'st thou me? could not this make thee know The hate I bare thee made me leave thee so?
HERMIA Nem, e szavad nem érzésből jövő.	HERMIA You speak not as you think; it cannot be.
HELÉNA No lám! ez is egy összeesküvő. Ó, értem, hárman összefogtatok, Hogy velem ily galádul bánjatok. Rossz Hermia, te hálátlan leány! Együtt ezekkel fúvod a követ, Hogy, mint csalétek, gúny-verembe csalj? Hát mind ama közös terv, fogadott Testvéri hűség, jól telt kedves órák, Midőn szidtuk a gyorslábú időt, Ha válni kelle - mind felejtve van? El iskolánk? az ártatlan gyerekkor? S midőn, két művész istennő gyanánt, Együtt teremténk tűvel egy virágot, Egy mintaképről, és egy pamlagon, Egy dalt csicsergve, egy hangkulcs szerint, Mintha kezünk, keblünk, elménk, szavunk Csak egy lett volna. - Így növénk együtt, Mint összeforradt két cseresznye, mely Elválva látszik, válva mégis egy; Mint egy kocsányon termett pár bogyó; Ránézve két test, benne szív csak egy; Vagy mint címerben lévő két paizs, Egy úr sajátja, egy sisak födi. S te szétszakítnád régi szent frigyünk, Hogy sértegetni férfiakhoz állj? Ez nem barátság, nem leányhoz illő Ezért nemünk is megró, nemcsak én, Habár csak én érzem bántalmidat.	HELENA Lo, she is one of this confederacy! Now I perceive they have conjoin'd all three To fashion this false sport in spite of me. Injurious Hermia! most ungrateful maid! Have you conspir'd, have you with these contriv'd, To bait me with this foul derision? Is all the counsel that we two have shar'd, The sisters' vows, the hours that we have spent, When we have chid the hasty-footed time For parting us,—O, is all forgot? All school-days' friendship, childhood innocence? We, Hermia, like two artificial gods, Have with our needles created both one flower, Both on one sampler, sitting on one cushion, Both warbling of one song, both in one key; As if our hands, our sides, voices, and minds, Had been incorporate. So we grew together, Like to a double cherry, seeming parted; But yet a union in partition, Two lovely berries moulded on one stem So, with two seeming bodies, but one heart; Two of the first, like coats in heraldry, Due but to one, and crowned with one crest. And will you rent our ancient love asunder, To join with men in scorning your poor friend? It is not friendly, 'tis not maidenly Our sex, as well as I, may chide you for it, Though I alone do feel the injury.
HERMIA Bámúlok e tüzes beszédiden; Nem én gunyollak: úgy látszik, te engem.	HERMIA I am amazed at your passionate words I scorn you not; it seems that you scorn me.
HELÉNA Hát nem te kiszletéd gúnyból reám Lysandert, hogy szemem s arcom dicsérje? S Demetriust, a másik kedvesed, (Ki az imént még lábbal rugdosa) Hogy nimfa, égi, istennő, remek Névvel ruházzon? Mért beszél ily’et, Ha gyűlöl engem? És mért, hogy Lysander Tagadja lángját, mellyel keble dús Irántad, és nekem szinlel szerelmet, Ha nem te kisztéd, ha tudtodra nincs? Bár, mint te, oly kapós én nem vagyok, Nincs annyi kedvesem, se oly szerencsém, De, hogy viszonzás nélkül kell szeretnem, Megszánnod illenék, nem gúnyolódni.	HELENA Have you not set Lysander, as in scorn, To follow me, and praise my eyes and face? And made your other love, Demetrius,— Who even but now did spurn me with his foot,— To call me goddess, nymph, divine, and rare, Precious, celestial? Wherefore speaks he this To her he hates? and wherefore doth Lysander Deny your love, so rich within his soul, And tender me, forsooth, affection, But by your setting on, by your consent? What though I be not so in grace as you, So hung upon with love, so fortunate; But miserable most, to love unlov'd? This you should pity rather than despise.
HERMIA Nem foghatom meg, amiket beszélsz.	HERMIA I understand not what you mean by this.
HELÉNA Csak rajta hát! úgy! ölts szent képeket S vond félre a szád, ha háttal leszek; Csak integessetek; szép tréfa ez, Jól végrejátszva krónikába méltó. Ha volna érzés, illem bennetek, Nem tűztök engem ilyen célra ki. Jó mulatást; egyrészt magam hibája; Enyhíti majd távollét, vagy halál.	HELENA Ay, do persever, counterfeit sad looks, Make mows upon me when I turn my back; Wink each at other; hold the sweet jest up This sport, well carried, shall be chronicled. If you have any pity, grace, or manners, You would not make me such an argument. But fare ye well: 'tis partly my own fault; Which death, or absence, soon shall remedy.
LYSANDER Várj, szép Heléna! halld mentségemet. Szerelmem, éltem, lelkem, szép Heléna!	LYSANDER Stay, gentle Helena; hear my excuse; My love, my life, my soul, fair Helena!
HELÉNA Ez már dicső!	HELENA O excellent!
HERMIA Ne gúnyold, édesem!	HERMIA Sweet, do not scorn her so.
DEMETRIUS Ha nem fog a kérés: megtiltom én.	DEMETRIUS If she cannot entreat, I can compel.
LYSANDER Tilalmad annyi, mint kérése volt Fenyegetésed nem hatalmasabb, Mint az ő léha esdeklései. Helén, szeretlek, mondom, életemre! S úgy esküszöm rá, hogy feláldozom Az ellen, ki tagadná, hogy szeretlek.	LYSANDER Thou canst compel no more than she entreat; Thy threats have no more strength than her weak prayers.— Helen, I love thee; by my life I do; I swear by that which I will lose for thee To prove him false that says I love thee not.
DEMETRIUS No, én azt mondom hogy jobban szeretlek.	DEMETRIUS I say I love thee more than he can do.
LYSANDER Ha mondod, állj ki, tettel bizonyítsd.	LYSANDER If thou say so, withdraw, and prove it too.
DEMETRIUS Jer hát -	DEMETRIUS Quick, come,—
HERMIA Lysander, mit jelentsen ez?	HERMIA Lysander, whereto tends all this?
LYSANDER Odább, te szerecsen!	LYSANDER Away, you Ethiope!
DEMETRIUS Nem! nem fog ő - Csak úgy mutatja; teszed úgye, mintha Jönnél, de nem jössz. Gyáva hős, eredj!	DEMETRIUS No, no, sir:—he will Seem to break loose; take on as you would follow But yet come not. You are a tame man; go!
LYSANDER Bocsáss, te macska, bojtorján, te, te! Mert úgy lerázlak, mint hitvány kigyót.	LYSANDER Hang off, thou cat, thou burr: vile thing, let loose, Or I will shake thee from me like a serpent.
HERMIA Mily durvaság ez? Hogy váltál ilyenné, Kedves?	HERMIA Why are you grown so rude? what change is this, Sweet love?
LYSANDER Kedves? odább, cirmos tatár! Te undok gyógyszer, te gyülölt ital!	LYSANDER Thy love! out, tawny Tartar, out! Out, loathed medicine! hated potion, hence!
HERMIA Nem tréfa ez?	HERMIA Do you not jest?
HELÉNA Dehogynem; a tiéd is.	HELENA Yes, sooth; and so do you.
LYSANDER Demetrius, én állok a szavamnak.	LYSANDER Demetrius, I will keep my word with thee.
DEMETRIUS Kötés jobb volna; mert lám visszatart Gyenge kötés is; nem bízom szavadba.	DEMETRIUS I would I had your bond; for I perceive A weak bond holds you; I'll not trust your word.
LYSANDER Mi! Hát megüssem, megverjem, megöljem? Bár gyűlölöm, csak nem bántom talán?	LYSANDER What! should I hurt her, strike her, kill her dead? Although I hate her, I'll not harm her so.
HERMIA Bánthatsz-e jobban, mint gyülöleteddel? Gyülölsz! miért? Ó, jaj! mi dolog ez? Nem Hermia vagyok? s te nem Lysander? Rútabb se volnék tán, mint azelőtt. Hisz még szerettél csak ez éjjel is, S elhagytál volna, (ó, ne adja Isten!), Nem tréfa ez?	HERMIA What! can you do me greater harm than hate? Hate me! wherefore? O me! what news, my love? Am not I Hermia? Are not you Lysander? I am as fair now as I was erewhile. Since night you lov'd me; yet since night you left me Why then, you left me,—O, the gods forbid!— In earnest, shall I say?
LYSANDER Akár megesküszöm. Én többé látni sem óhajtalak. Reményt se táplálj, nincs kérdés, se kétség; Nem tréfa, szent való, elhidd bizonnyal Gyülöllek és Helénát szeretem.	LYSANDER Ay, by my life; And never did desire to see thee more. Therefore be out of hope, of question, doubt, Be certain, nothing truer; 'tis no jest That I do hate thee and love Helena.
HERMIA Ó, jaj! - te szemfényvesztő! te virágmoly! Szerelem tolvaja te! Azért jövél, Hogy éjjel ellopd kedvesem szivét?	HERMIA O me! you juggler! you cankerblossom! You thief of love! What! have you come by night, And stol'n my love's heart from him?
HELÉNA Szép, szép; bizony szép! Hát nincs benned egy csöpp Leány-szemérem, vagy tartózkodás? Nem nyugszol, amig gyöngéd nyelvem is Ki nem tör ellened? Te váz, te báb, te!	HELENA Fine, i' faith! Have you no modesty, no maiden shame, No touch of bashfulness? What! will you tear Impatient answers from my gentle tongue? Fie, fie! you counterfeit, you puppet, you!
HERMIA Még báb? dehogy! Most értem a bibét Ő termetünket hasonlíttatá Egymással össze: hogy ő lám magas, Ő ilyen-olyan szál derék személy, Mig végre győzött nyurga termete. - Azért növél hát oly nagyot kegyében, Mert én ily törpe, ily kicsiny vagyok? Milyen kicsiny, te? te festett karó, he? Milyen kicsiny, he? csak nem oly kicsiny, Hogy fel ne érje körmöm a szemed?	HERMIA Puppet! why so? Ay, that way goes the game. Now I perceive that she hath made compare Between our statures; she hath urg'd her height; And with her personage, her tall personage, Her height, forsooth, she hath prevail'd with him.— And are you grown so high in his esteem Because I am so dwarfish and so low? How low am I, thou painted maypole? speak; How low am I? I am not yet so low But that my nails can reach unto thine eyes.
HELÉNA Kérlek, ha gúnyolódtok is, urak, Ne hagyjatok: sosem voltam hamis Civódni, mint ő, semmi hajlamom, Igazi lány vagyok a gyávaságban Ne hagyjátok rám jőni, hogy megüssön. S ne gondoljátok, hogy mivel kisebb, Birok vele.	HELENA I pray you, though you mock me, gentlemen, Let her not hurt me. I was never curst; I have no gift at all in shrewishness; I am a right maid for my cowardice; Let her not strike me. You perhaps may think, Because she is something lower than myself, That I can match her.
HERMIA Kisebb! no lám, megint.	HERMIA Lower! hark, again.
HELÉNA Ne bosszankodjál, édes Hermiám, Hisz jól tudod, mindig szerettelek, Sosem vétettem, őrzém titkaid, Kivéve most egyszer Demetriusnak Sugtam meg éji elszökésteket. Ő jött utánad, én meg őutána; De elszidott, s ijesztgetett nagyon, Hogy megver, megtapos, sőt hogy megöl. Most hát, ha békén hagytok, elmegyek, Bolondságimmal, vissza Athenébe, És nem bolyongok itt. Eresszetek Lám, mily bohó és együgyű vagyok.	HELENA Good Hermia, do not be so bitter with me. I evermore did love you, Hermia; Did ever keep your counsels; never wrong'd you; Save that, in love unto Demetrius, I told him of your stealth unto this wood He follow'd you; for love I follow'd him; But he hath chid me hence, and threaten'd me To strike me, spurn me, nay, to kill me too And now, so you will let me quiet go, To Athens will I bear my folly back, And follow you no farther. Let me go You see how simple and how fond I am.
HERMIA No hát eredj. Ki gátol, hogy ne menj?	HERMIA Why, get you gone: who is't that hinders you?
HELÉNA Ez a bohó szív, amely ittmarad.	HELENA A foolish heart that I leave here behind.
HERMIA Lysandernél, ugy-é?	HERMIA What! with Lysander?
HELÉNA Demetriusnál.	HELENA With Demetrius.
LYSANDER Ne félj, Heléna: egy ujjal se bánt.	LYSANDER Be not afraid; she shall not harm thee, Helena.
DEMETRIUS Nem ám! dacára, hogy te pártolod.	DEMETRIUS No, sir, she shall not, though you take her part.
HELÉNA Jaj, ez nagyon gonosz, ha megharagszik, Szilaj volt már az oskolában is. S nagyon erős tud lenni, bár kicsiny.	HELENA O, when she's angry, she is keen and shrewd She was a vixen when she went to school; And, though she be but little, she is fierce.
HERMIA Megint kicsiny? alacsony meg kicsiny? Eltűritek, hogy így csúffá teszen? Bocsássatok rá.	HERMIA Little again! nothing but low and little!— Why will you suffer her to flout me thus? Let me come to her.
LYSANDER Elmenj, törpe jószág! Te cseppnyi-csepp, te kis göcs, te parányi, Te makkopáncs.	LYSANDER Get you gone, you dwarf; You minimus, of hind'ring knot-grass made; You bead, you acorn.
DEMETRIUS Be kész vagy egy olyan Mellett, ki megveti szolgálatod. Ne törd magad; ne szólj Heléna mellett; Pártját se fogd, mert hogyha még iránta Csak legkisebb szerelmet is mutatsz, Torkodra forr.	DEMETRIUS You are too officious In her behalf that scorns your services. Let her alone: speak not of Helena; Take not her part; for if thou dost intend Never so little show of love to her, Thou shalt aby it.
LYSANDER No már nem csüng nyakamban. Kövess, ha mersz; lássuk, melyőnk joga Helénához különb: enyim? tied?	LYSANDER Now she holds me not; Now follow, if thou dar'st, to try whose right, Of thine or mine, is most in Helena.
DEMETRIUS Kövesselek? lépést tartok veled. Lysander és Demetrius el	DEMETRIUS Follow! nay, I'll go with thee, cheek by jole. Exeunt LYSANDER and DEMETRIUS.
HERMIA No, szép kisasszony! ez mind a te műved. Csak ne osonj el.	HERMIA You, mistress, all this coil is 'long of you Nay, go not back.
HELÉNA Nem hiszek neked, S gyülölt körödben nem időzhetek. Kezed cibálni gyorsabb, mint enyém, De lábam hosszabb, így elfutok én. (El)	HELENA I will not trust you, I; Nor longer stay in your curst company. Your hands than mine are quicker for a fray; My legs are longer though, to run away. Exit.
HERMIA S mit mondjak erre? Csak bámulok én. (El)	HERMIA I am amaz'd, and know not what to say. Exit, pursuing HELENA.
OBERON Ez a te munkád: mindig ily bakot lősz, Vagy készakarva is dévajkodol.	OBERON This is thy negligence: still thou mistak'st, Or else commit'st thy knaveries willfully.
PUCK Árnyak királya, hidd meg, tévedés. Nem azt mondád-e, hogy megismerem Athéni öltözetrül emberem? És annyiban nem jártam el hibásan, Hogy átheni szemére hullt varázsam; És annyiban még jó, hogy így esett, Mert e kocódás furcsa egy eset.	PUCK Believe me, king of shadows, I mistook. Did not you tell me I should know the man By the Athenian garments he had on? And so far blameless proves my enterprise That I have 'nointed an Athenian's eyes And so far am I glad it so did sort, As this their jangling I esteem a sport.
OBERON Most viadalra helyet nézni járnak Vess hát, Robin; az éjre felleg-árnyat; A csillagos menny boltját vastagon Fedd barna köddel, mint az Acheron, Vezesd tévútra úgy e két konok Szerelmest, hogy veszitsenek nyomot. S majd a Lysander hangját vedd elő, Bosszantsd Demetriust, míg tűzbe jő; Majd mint Demetrius, szórj szitkokat, Csald messzi egymástól az ifjakat, Mig homlokukra, verdő szárnyon, ólom Lábbal csúsz a halált utánzó álom Akkor Lysandernek facsard szemébe Ezt a füvet: van oly erő levébe, Hogy róla minden bűbáj tűnni fog S a szemgolyó szokott fénnyel forog. Ha ébrednek, mind e visszavonás Álom legyen csak, meddő látomás. És Athenébe visszatérjenek, Halálig tartó frigyben éljenek. Mig ebbe’ jársz, én elkérem, megyek, Királynémtól az indus gyermeket; Szemét az ocsmány bű alól feloldom, S szent lesz a békesség, a régi módon.	OBERON Thou seest these lovers seek a place to fight; Hie therefore, Robin, overcast the night; The starry welkin cover thou anon With drooping fog, as black as Acheron, And lead these testy rivals so astray As one come not within another's way. Like to Lysander sometime frame thy tongue, Then stir Demetrius up with bitter wrong; And sometime rail thou like Demetrius; And from each other look thou lead them thus, Till o'er their brows death-counterfeiting sleep With leaden legs and batty wings doth creep Then crush this herb into Lysander's eye; Whose liquor hath this virtuous property, To take from thence all error with his might And make his eyeballs roll with wonted sight. When they next wake, all this derision Shall seem a dream and fruitless vision; And back to Athens shall the lovers wend With league whose date till death shall never end. Whiles I in this affair do thee employ, I'll to my queen, and beg her Indian boy; And then I will her charmed eye release From monster's view, and all things shall be peace.
PUCK Uram, siessünk; ím gyorsan szegik Az éj sárkányi a föld fellegit; Im Aurora követje már közelget, Fényes világa minden kósza lelket A cinterembe űz; s a kárhozottak Kik átalút- s folyamsírban nyugodtak, Mind féregágyba visszamentenek, Hogy a napfény ne lássa szégyenek, Mely napvilágról önkint számüzé S örökre az éj árnyai közé.	PUCK My fairy lord, this must be done with haste, For night's swift dragons cut the clouds full fast; And yonder shines Aurora's harbinger, At whose approach ghosts, wandering here and there, Troop home to churchyards: damned spirits all, That in cross-ways and floods have burial, Already to their wormy beds are gone; For fear lest day should look their shames upon They wilfully exile themselves from light, And must for aye consort with black-brow'd night.
OBERON De mi nemesebb szellemek vagyunk, Mert én a Hajnal kedvesével is Gyakran vadászva járom a pagonyt, Míg napkelet kapúja lángot ont, S tengerre tárva ékes szárnyait, Arannyá festi zöld hullámait. Te mindazáltal ne időzz, siess, Hogy virradatra készen itt lehess. (El)	OBERON But we are spirits of another sort I with the morning's love have oft made sport; And, like a forester, the groves may tread Even till the eastern gate, all fiery-red, Opening on Neptune with fair blessed beams, Turns into yellow gold his salt-green streams. But, notwithstanding, haste; make no delay We may effect this business yet ere day. Exit OBERON.
PUCK Fel s alá, fel s alá, Hordom őket fel s alá; Falu, város fél, ha lát; Goblin, hurcold fel s alá! Itt jő egyik. Lysander jő	PUCK Up and down, up and down; I will lead them up and down I am fear'd in field and town. Goblin, lead them up and down. Here comes one. Enter LYSANDER.
LYSANDER Hol vagy, Demetrius, te büszke? szólj!	LYSANDER Where art thou, proud Demetrius? speak thou now.
PUCK Itt, itt gazember! készen. Hát te hol?	PUCK Here, villain; drawn and ready. Where art thou?
LYSANDER Megyek, no!	LYSANDER I will be with thee straight.
PUCK Jer hát; víni jobb e hely S egyenlőbb. Lysander a hang után el. Demetrius jő	PUCK Follow me, then, To plainer ground. Exit LYSANDER as following the voice. Enter DEMETRIUS.
DEMETRIUS Hé! Lysander! hát felelj. Te nyúl, te gyáva! elszöktél ugye? Hová rejtéd a bőröd? Itt vagy-e?	DEMETRIUS Lysander! speak again. Thou runaway, thou coward, art thou fled? Speak. In some bush? where dost thou hide thy head?
PUCK Te gyáva szájhős! teli kérkeded A bokrokat s a csillagos eget S nem mersz kiállni? jer, gaz fattyuja! Vesszőre várlak: mert hitvány pulya, Ki fegyvert vonna rád.	PUCK Thou coward, art thou bragging to the stars, Telling the bushes that thou look'st for wars, And wilt not come? Come, recreant; come, thou child; I'll whip thee with a rod: he is defiled That draws a sword on thee.
DEMETRIUS Ott vagy? megállj!	DEMETRIUS Yea, art thou there?
PUCK Kövesd a hangom: víni jobb e táj. Demetrius és Puck el. Lysander visszajő	PUCK Follow my voice; we'll try no manhood here. Exeunt. Re-enter LYSANDER.
LYSANDER Ő fut előlem, mégis ő dacol, Amerre hí, megyek, s nincs ott sehol. A gazfi gyorsabb lábú, mint magam, Váltig futottam, de ő meg rohan; El is buktam: sötét van, zord a hely; Lenyugszom. Áldott napvilág, jövel. (Lefekszik) Csak egyszer lássam szürke fényedet Majd megtalálom, hogy megemleget. (Elalszik) Puck és Demetrius visszajő	LYSANDER He goes before me, and still dares me on; When I come where he calls, then he is gone. The villain is much lighter heeled than I I follow'd fast, but faster he did fly; That fallen am I in dark uneven way, And here will rest me. Come, thou gentle day! Lies down. For if but once thou show me thy grey light, I'll find Demetrius, and revenge this spite. Sleeps. Re-enter PUCK and DEMETRIUS.
PUCK Ha! ha! ha! nyúlszivű; lám elmaradsz!	PUCK Ho, ho, ho, ho! Coward, why com'st thou not?
DEMETRIUS Várj meg, ha mersz, no! de jól tudom azt, Csak bújsz előlem, zugról zugra mész, S nem mersz megállni, hogy szemembe nézz. No, merre vagy hát?	DEMETRIUS Abide me, if thou dar'st; for well I wot Thou runn'st before me, shifting every place; And dar'st not stand, nor look me in the face. Where art thou?
PUCK Itt la: ide gyer!	PUCK Come hither; I am here.
DEMETRIUS Nem; mert bolonditsz. De nem viszed el Csak én szemedbe lássak napvilágon! Most menj dolgodra. Szörnyü bágyadtságom E gyepre hosszan nyúlni kényszerít. Várj el, mihelyt a napfény közelít. (Lefekszik s elalszik) Heléna jő	DEMETRIUS Nay, then, thou mock'st me. Thou shalt buy this dear, If ever I thy face by daylight see Now, go thy way. Faintness constraineth me To measure out my length on this cold bed.— By day's approach look to be visited. Lies down and sleeps. Enter HELENA.
HELÉNA Ó, terhes éj! hosszú, unalmas éj! Rövidülj már; s te, reggel, hozz vigaszt, Hogy hazatérjek a nap fényinél Ezektől, kiket köröm úgy riaszt. S te, ki nem mindig futsz a bú szemétől, Ó, vonj el, álom, a magam körétől. Elalszik	HELENA O weary night, O long and tedious night, Abate thy hours! Shine comforts from the east, That I may back to Athens by daylight, From these that my poor company detest:— And sleep, that sometimes shuts up sorrow's eye, Steal me awhile from mine own company. Sleeps.
PUCK Még csak három? Egy híján Kétszer kettő férfi, lány, Jön az is, de halovány. Ámor úrfi nagy zsivány, Tőle ily bolond a lyány. Hermia jő	PUCK Yet but three? Come one more; Two of both kinds makes up four. Here she comes, curst and sad:— Cupid is a knavish lad, Thus to make poor females mad. Enter HERMIA.
HERMIA Soha ily aléltság! ennyi leverő! Megtépve tüskén, ázva harmaton Nem járni, bennem csúszni sincs erő; Lábam nem oly gyors, mint kivánatom. Virradtig itten egyet pihenek. Ég, óvd Lysandert, ha megküzdenek!:(Lefekszik)	HERMIA Never so weary, never so in woe, Bedabbled with the dew, and torn with briers; I can no further crawl, no further go; My legs can keep no pace with my desires. Here will I rest me till the break of day. Heavens shield Lysander, if they mean a fray! Lies down.
PUCK Úgy, úgy, Jól aludj Hadd kenem Szerelem- Vert szemedre Gyógyszerem. ( A nedvet Lysander szemébe facsarva) Ha ébredsz, Érezz Nagy gyönyört A gyülölt Régi kedves bájain. Édes álom elmultával Teljesüljön a nótával “Kiki a maga párjával”; Jancsi Pannit nyerje meg, Zsák a foltját lelje meg; Hím a nőstényt vigye haza, S ne legyen panasza. Puck el. Lysander, Demetrius stb. alva maradnak	PUCK On the ground Sleep sound I'll apply To your eye, Gentle lover, remedy. Squeezing the juice on LYSANDER'S eye.   When thou wak'st, Thou tak'st True delight In the sight Of thy former lady's eye And the country proverb known, That every man should take his own, In your waking shall be shown Jack shall have Jill; Nought shall go ill; The man shall have his mare again, and all shall be well. Exit PUCK.—DEMETRIUS, HELENA &c, sleep.

NEGYEDIK FELVONÁS

1. SZÍN

1. SZÍN Ugyanott Titánia és Zuboly jő, tündér-kísérettel; hátul Oberon láthatatlanul	SCENE I. The Wood. Enter TITANIA and BOTTOM; PEASBLOSSOM, COBWEB, MOTH, MUSTARDSEED, and other FAIRIES attending; OBERON behind, unseen.
TITÁNIA Jer, ülj le mellém e virágpadon, Én kedves orcád majd simogatom És pézsmarózsát tűzdelek hajadba, Szép nagy fülednek csókra csókot adva.	TITANIA Come, sit thee down upon this flowery bed, While I thy amiable cheeks do coy, And stick musk-roses in thy sleek smooth head, And kiss thy fair large ears, my gentle joy.
ZUBOLY Hol van Babvirág?	BOTTOM Where's Peasblossom?
BABVIRÁG Tessék.	PEASBLOSSOM Ready.
ZUBOLY Vakard a fejem, Babvirág. - Hol van mosziő Pókháló?	BOTTOM Scratch my head, Peasblossom.— Where's Monsieur Cobweb?
PÓKHÁLÓ Tessék.	COBWEB Ready.
ZUBOLY Mosziő Pókháló; édes mosziő, vegye a fegyverét s öljön le nekem egy vöröscombú poszméhet valami bogáncskóró tetején; aztán, édes mosziő, hozza ide nekem a limpes-lompos mézet. De ne törje magát nagyon, mosziő; és vigyázzon, mosziő, hogy a lépet se törje ám el; sajnálnám, ha bekeverné magát a mézzel, signor. - Hol van mosziő Mustármag?	BOTTOM Monsieur Cobweb; good monsieur, get you your weapons in your hand and kill me a red-hipped humble-bee on the top of a thistle; and, good monsieur, bring me the honey-bag. Do not fret yourself too much in the action, monsieur; and, good monsieur, have a care the honey-bag break not; I would be loath to have you overflown with a honey-bag, signior.— Where's Monsieur Mustardseed?
MUSTÁRMAG Tessék:	MUSTARDSEED Ready.
ZUBOLY Adja az öklét; mosziő Mustármag. Kérem, ne cerimóniázzon, édes mosziő.	BOTTOM Give me your neif, Monsieur Mustardseed. Pray you, leave your curtsy, good monsieur.
MUSTÁRMAG Mit tetszik parancsolni?	MUSTARDSEED What's your will?
ZUBOLY Semmit, édes mosziő, csak hogy segítsen Pókháló úrfinak kaparni. Borbélyhoz kell mennem, mosziő; mert úgy sejtem, rettentő szőrös a pofám, pedig én oly csiklandós szamár vagyok, hogy mihelyt a szakál¬lam viszket, mindjárt vakarnom kell.	BOTTOM Nothing, good monsieur, but to help Cavalero Cobweb to scratch. I must to the barber's, monsieur; for methinks I am marvellous hairy about the face; and I am such a tender ass, if my hair do but tickle me I must scratch.
TITÁNIA Nem óhajtasz zenét, édes galambom?	TITANIA What, wilt thou hear some music, my sweet love?
ZUBOLY Nagyon zenére termett fülem van: hadd szóljon hát a doromb!	BOTTOM I have a reasonable good ear in music; let us have the tongs and the bones.
TITÁNIA Vagy, édesem, nem ennél valamit?	TITANIA Or say, sweet love, what thou desirest to eat.
ZUBOLY De biz igen, egy mérce abrakot; valami jó száraz zabot megropog¬tatnék. Úgy veszem észre, nagy étvágyam volna egy kötél szénára; csak nincs párja a jó édes szénának.	BOTTOM Truly, a peck of provender; I could munch your good dry oats. Methinks I have a great desire to a bottle of hay: good hay, sweet hay, hath no fellow.
TITÁNIA Kalandor szellemim közől egyet Elküldök új dióért az evethez.	TITANIA I have a venturous fairy that shall seek The squirrel's hoard, and fetch thee new nuts.
ZUBOLY Jobban esnék egy vagy két marok száraz bükköny. De kérem, hagyja meg a cselédinek, senki se háborgasson: nagy expozíciót érzek az alvásra.	BOTTOM I had rather have a handful or two of dried peas. But, I pray you, let none of your people stir me; I have an exposition of sleep come upon me.
TITÁNIA Aludj hát, én meg karjaimba fonlak. Tündérim el, el mind! ki merre lát. Ekkép szövődik a lonc, a folyondár Gyöngéden össze; így gyürűzi a Szil kérges ujjait a nő-borostyán. Ó, hogy szeretlek! ó, hogy olvadok! Elalusznak. Puck jő	TITANIA Sleep thou, and I will wind thee in my arms. Fairies, be gone, and be all ways away. So doth the woodbine the sweet honeysuckle Gently entwist,—the female ivy so Enrings the barky fingers of the elm. O, how I love thee! how I dote on thee! They sleep. OBERON advances. Enter PUCK.
OBERON (kilép) Itt vagy, Robin? Ládd, ládd, be gyönyörű! Már szánni kezdem őrült kínjait; Imént a sűrüben előtaláltam, E csúf bolondnak szedve illatot Megtámadám és összekoccanánk, Mert éppen akkor tűze friss, szagos Virágfüzért bozontos üstökére; S mely másszor a bimbókon keleti Gyöngyszem gyanánt duzzadva áll, a harmat, Az most a gyönge kis virág szemén Mint könyü rezge, a szégyen miatt. Midőn kedvemre jól lekorholám, S ő szép szavakkal engesztelve kért, Én sürgetém a váltott gyermeket; Id’adta mindjár’ és el is vitette Szellemlakomba gyors tündérivel. Most, a fiú enyim levén, szeméről E csúnya rontást én is elveszem; Te meg, fiam, Puck, ez athénei Fejéről vond le azt a furcsa bőrt, Hogy, ha fölébred, mint a többiek, Hadd térjen ő is Athenébe meg, S ne jusson e kaland eszébe, csak Mint egy rossz álom zaklatásai. De már feloldom a tündérkirálynét. Légy, minő vagy, kedvesem! Láss, mikép látsz rendesen. Diána füve Ámor virágát Győzze le tüstént, rontsa varázsát. Ébredj, királyném, szép Titánia!	OBERON Welcome, good Robin. Seest thou this sweet sight? Her dotage now I do begin to pity. For, meeting her of late behind the wood, Seeking sweet favours for this hateful fool, I did upbraid her and fall out with her For she his hairy temples then had rounded With coronet of fresh and fragrant flowers; And that same dew, which sometime on the buds Was wont to swell like round and orient pearls, Stood now within the pretty flow'rets' eyes, Like tears that did their own disgrace bewail. When I had, at my pleasure, taunted her, And she, in mild terms, begg'd my patience, I then did ask of her her changeling child; Which straight she gave me, and her fairy sent To bear him to my bower in fairy-land. And now I have the boy, I will undo This hateful imperfection of her eyes. And, gentle Puck, take this transformed scalp From off the head of this Athenian swain, That he awaking when the other do, May all to Athens back again repair, And think no more of this night's accidents But as the fierce vexation of a dream. But first I will release the fairy queen. Be as thou wast wont to be; Touching her eyes with an herb. See as thou was wont to see. Dian's bud o'er Cupid's flower Hath such force and blessed power. Now, my Titania; wake you, my sweet queen.
TITÁNIA Ó, milyen álmok! kedves Oberon Mintha szamárba lettem vón’ szerelmes.	TITANIA My Oberon! what visions have I seen! Methought I was enamour'd of an ass.
OBERON Ott fekszik a hű.	OBERON There lies your love.
TITÁNIA De hogy eshetett ez? Mily undorodva néz most rá szemem!	TITANIA How came these things to pass? O, how mine eyes do loathe his visage now!
OBERON Csak csendesen! - Vedd le a főt, Robin. Zenét, királyné, mely jobban leverje A rendes álomnál érzésöket.	OBERON Silence awhile.—Robin, take off this head. Titania, music call; and strike more dead Than common sleep, of all these five, the sense.
TITÁNIA Zenét! Zendüljön altató zeném!	TITANIA Music, ho! music; such as charmeth sleep.
PUCK Ha ébredsz, pislogj a magad szamár szemén.	PUCK Now when thou wak'st, with thine own fool's eyes peep.
OBERON Zenét! - Királyném, fogd kezem s jövel A föld, melyen alusznak, ringjon el. Most a szivesség köztünk újra kel, S holnap, ha Theseus nászt ünnepel, Éjfélkor ott legyünk, s vig táncra fel! Áldást, szerencsét rájok adni kell. Im e szerelmes két pár hű kebel Hős Theseusszal szintén összekel.	OBERON Sound, music. Still music. Come, my queen, take hands with me, And rock the ground whereon these sleepers be. Now thou and I are new in amity, And will to-morrow midnight solemnly Dance in Duke Theseus' house triumphantly, And bless it to all fair prosperity There shall the pairs of faithful lovers be Wedded, with Theseus, all in jollity.
PUCK Szellemek királya! halld Hallom a pacsirta-dalt.	PUCK Fairy king, attend and mark; I do hear the morning lark.
OBERON Úgy, királyném, szaporán Lebbenünk az éj után, Kerüljük a földgolyót, Sebesebben, mint a hold.	OBERON Then, my queen, in silence sad, Trip we after night's shade. We the globe can compass soon, Swifter than the wand'ring moon.
TITÁNIA Jer, királyom; s szállva majd Fejtsd meg ezt az éji bajt Alva hogy juték ide, E halandók közibe? Mind el Kürtharsogás Theseus, Hippolyta, Egéus, kíséret jőnek	TITANIA Come, my lord; and in our flight, Tell me how it came this night That I sleeping here was found With these mortals on the ground. Exeunt. Horns sound within. Enter THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, and Train.
THESEUS Menjen, az erdészt hívja valaki. Bevégezők e hajnal ünnepét S minthogy korán van és elég idő, Hadd hallja mátkám az ebek zenéjét. - Le kell nyaklózni a völgyben nyugotra. - Hívjátok, mondom, a vadászt hamar. - Mi, szép királyném, a tetőre hágunk S hallgatjuk a zenélő zűrzavart, Mit a visszhang s kutyáim serge tart.	THESEUS Go, one of you, find out the forester;— For now our observation is perform'd; And since we have the vaward of the day, My love shall hear the music of my hounds,— Uncouple in the western valley; go:— Despatch, I say, and find the forester.— Exit an ATTENDANT. We will, fair queen, up to the mountain's top, And mark the musical confusion Of hounds and echo in conjunction.
HIPPOLYTA Ott voltam egyszer Cadmus- s Herculessel, Midőn medvét hajtottak spártai Ebekkel Creta erdein: sosem Hallottam oly szép hősi zajt: az erdők, A lég, a forrás, minden ott körül Egy lármahang volt. Nem hallék soha Oly zengő zűrzavart, oly méla dörgést.	HIPPOLYTA I was with Hercules and Cadmus once When in a wood of Crete they bay'd the bear With hounds of Sparta: never did I hear Such gallant chiding; for, besides the groves, The skies, the fountains, every region near Seem'd all one mutual cry: I never heard So musical a discord, such sweet thunder.
THESEUS Az én kutyám is mind spártai faj, Lefüggő száju, sárga mind; s fülökkel Lesöprik a fűről a harmatot; Leppentyüik mint a thessal bikáé Lassúk futásra, de szájuk harang Alább-alább mind. Úgy, hogy összezengőbb Vonítást kürtre nem hallott soha Se Creta, Sparta, sem Thessalia; Itélj, ha hallod. - Ej, miféle nimfák?	THESEUS My hounds are bred out of the Spartan kind, So flew'd, so sanded; and their heads are hung With ears that sweep away the morning dew; Crook-knee'd and dew-lap'd like Thessalian bulls; Slow in pursuit, but match'd in mouth like bells, Each under each. A cry more tuneable Was never holla'd to, nor cheer'd with horn, In Crete, in Sparta, nor in Thessaly. Judge when you hear.—But, soft, what nymphs are these?
EGÉUS Uram, ez itt az én leányom, alva, E meg Lysander; az Demetrius; Amaz Heléna, ősz Nedár leánya Csudálkozom, hol járnak itt rakáson.	EGEUS My lord, this is my daughter here asleep; And this Lysander; this Demetrius is; This Helena, old Nedar's Helena I wonder of their being here together.
THESEUS Úgy lesz, korán fölkeltek, nézni május Ez ünnepét, s meghallva szándokom, Előre jöttek, itt üdvözleni. - De szólj, Egéus, nem ma van kitűzve Hogy válaszát kimondja Hermia?	THESEUS No doubt they rose up early to observe The rite of May; and, hearing our intent, Came here in grace of our solemnity.— But speak, Egeus; is not this the day That Hermia should give answer of her choice?
EGÉUS Ma van, kegyelmes úr.	EGEUS It is, my lord.
THESEUS Jőjjön vadásznép, és kürtölje fel. Kivül kürtszó és zaj Demetrius, Lysander, Hermia és Heléna felriadnak	THESEUS Go, bid the huntsmen wake them with their horns. Horns, and shout within. DEMETRIUS, LYSANDER,HERMIA, and HELENA awake and start up. Good-morrow, friends. Saint Valentine is past; Begin these wood-birds but to couple now?
THESEUS No, jó reggelt, fiúk. Bálint-nap elmúlt S még csak most párosodnak e rigók?
LYSANDER Uram, bocsánat! Térdre esnek	LYSANDER Pardon, my lord. He and the rest kneel to THESEUS.
THESEUS Kérem, álljatok fel. Tudom, vetélytársak valátok együtt Hogy a csudába hát e szép barátság? Hogyan fér össze gyűlölet s vetély, Hogy együtt hálnak és egyik se fél?	THESEUS I pray you all, stand up. I know you two are rival enemies; How comes this gentle concord in the world, That hatred is so far from jealousy To sleep by hate, and fear no enmity?
LYSANDER Uram, zavartan, félálomba, fél- Imette szólok: egy lelkem hite! De nem tudom, hogyan jövék ide; Úgy gondolom (hazudni nem szeretnék, Úgy van - hogy is van? már emlékezem), Én Hermiával szöktem e ligetbe, Hogy Athenéből oly vidékre fussunk, Hol az athéni törvény szigora -	LYSANDER My lord, I shall reply amazedly, Half 'sleep, half waking; but as yet, I swear, I cannot truly say how I came here But, as I think,—for truly would I speak— And now I do bethink me, so it is,— I came with Hermia hither: our intent Was to be gone from Athens, where we might be, Without the peril of the Athenian law.
EGÉUS Elég! elég! Uram, hallottad ezt! Törvényt kivánok, törvényt a fejére. Szökni akartak, lásd, Demetrius, Igy téged, engem is megrablani, Téged arádtól és engem szavamtól, Adott szavamtól, hogy lányom tiéd.	EGEUS Enough, enough, my lord; you have enough; I beg the law, the law upon his head.— They would have stol'n away, they would, Demetrius, Thereby to have defeated you and me You of your wife, and me of my consent,— Of my consent that she should be your wife.
DEMETRIUS Uram, Heléna megmondá nekem Szándékukat s hogy e ligetbe szöktek; És én követtem őket dühösen, Engem pedig szerelmes szép Heléna. De jó uram, nem t’om mi csoda által (Mert csoda volt); szerelmem Hermiához Mint hó elolvadt, s most olyan nekem, Mint holmi játékszer emléke, mely Kicsiny koromban vágyam célja volt; Most minden érzés, hű erély, szivemben, Szememnek tárgya s minden gyönyöre Csupán Heléna. Ő volt jegyesem, Mielőtt csak láttam volna Hermiát De megvetém e tápot, mint beteg; Gyógyulva megjött a természetes Iz; most kivánom, érzem, jól esik, S hozzá örökre hű is maradok.	DEMETRIUS My lord, fair Helen told me of their stealth, Of this their purpose hither to this wood; And I in fury hither follow'd them, Fair Helena in fancy following me. But, my good lord, I wot not by what power,— But by some power it is,—my love to Hermia, Melted as the snow—seems to me now As the remembrance of an idle gawd Which in my childhood I did dote upon And all the faith, the virtue of my heart, The object and the pleasure of mine eye, Is only Helena. To her, my lord, Was I betroth'd ere I saw Hermia But, like a sickness, did I loathe this food; But, as in health, come to my natural taste, Now I do wish it, love it, long for it, And will for evermore be true to it.
THESEUS Jó sors hozott így össze, hű szivek, De majd beszéltek erről többet is. - Egéus, én megmásitom szavad, Mert még ma e két pár, együtt velünk, Oltár előtt örökre egyesül. S minthogy a reggel java elhaladt A célbavett vadászat elmarad. Jerünk Athénbe vissza, édesem, Hármas menyegzőt ülni fényesen. - Jer, Hippolyta. Theseus, Hippolyta, Egéus, kíséret el	THESEUS Fair lovers, you are fortunately met Of this discourse we more will hear anon.— Egeus, I will overbear your will; For in the temple, by and by with us, These couples shall eternally be knit. And, for the morning now is something worn, Our purpos'd hunting shall be set aside.— Away with us to Athens, three and three, We'll hold a feast in great solemnity.— Come, Hippolyta. Exeunt THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, and Train.
DEMETRIUS Előttem ez mind elfut, összefoly, Mint felhővé mosódó messzi helység.	DEMETRIUS These things seem small and undistinguishable, Like far-off mountains turned into clouds.
HERMIA Nekem meg olyan, mintha két szemem Kettőzve látna mindent.	HERMIA Methinks I see these things with parted eye, When every thing seems double.
HELÉNA Nékem is Meg mintha kincset leltem volna, mely Enyém is, mégsem az: Demetriust.	HELENA So methinks And I have found Demetrius like a jewel. Mine own, and not mine own.
DEMETRIUS De hát ébren vagyunk? tudjátok azt? Úgy rémlik, egyre alszunk, álmodunk. Vagy itt volt és hivott a fejdelem?	DEMETRIUS It seems to me That yet we sleep, we dream.—Do not you think The duke was here, and bid us follow him?
HERMIA Itt ám, atyám is.	HERMIA Yea, and my father.
HELÉNA Meg Hippolyta.	HELENA And Hippolyta.
LYSANDER S azt hagyta: menjünk oltárhoz velök.	LYSANDER And he did bid us follow to the temple.
DEMETRIUS Úgy hát nem álmodunk. Jerünk utána; Majd elbeszéljük álmunkat menet. El mind. Zuboly fölébred	DEMETRIUS Why, then, we are awake: let's follow him; And by the way let us recount our dreams. Exeunt. As they go out, BOTTOM awakes.
ZUBOLY Aztán, ha végszavam következik, hívjatok, s jelenek: a legközelebbi így van: “Szépséges Pyramus.” - Hé! ha! hó! - Vackor Péter! Dudás, a fúvó-foldozó! Orrondi, az üstfoldozó! Ösztövér! - Isten engem! most elszöktek, itt hagytak alva. Rettentő különös látásom volt. Azt álmod¬tam, hogy ész legyen, aki megmondja, micsoda álom volt az: az ember csupa sült szamár, ha azt az álmot meg akarja fejteni. Úgy tetszik, mintha én, izé - nincs élő teremtés, aki megmondhassa, mi voltam én. Úgy tetszik, mintha... mintha nekem, izé - de az ember futóbolond, ha meg akarja mondani, mim volt nekem. Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat, ember keze nem képes azt ízlelni, se nyelve felfogni, se szíve kimondani, milyet álmodtam én. Rábeszélem Vackort, csináljon egy nótát erről az álomról; e legyen a címe: Zuboly álma, mert még most is zubog a fülem belé; s eldallom egyik jelenet végén a fejedelem előtt: vagy talán, hogy annál tetszősb legyen, Thisbe halálán fúvom el. (El)	BOTTOM When my cue comes, call me, and I will answer. My next is 'Most fair Pyramus.'—Heigh-ho!—Peter Quince! Flute, the bellows-mender! Snout, the tinker! Starveling! God's my life, stol'n hence, and left me asleep! I have had a most rare vision. I have had a dream—past the wit of man to say what dream it was.—Man is but an ass if he go about to expound this dream. Methought I was—there is no man can tell what. Methought I was, and methought I had,—but man is but a patched fool, if he will offer to say what methought I had. The eye of man hath not heard, the ear of man hath not seen; man's hand is not able to taste, his tongue to conceive, nor his heart to report, what my dream was. I will get Peter Quince to write a ballad of this dream: it shall be called Bottom's Dream, because it hath no bottom; and I will sing it in the latter end of a play, before the duke: peradventure, to make it the more gracious, I shall sing it at her death. Exit.

2. SZÍN

2. SZÍN Athén. Szoba Vackor lakásán. Vackor, Dudás, Orrondi, Ösztövér jőnek	SCENE II. Athens. A Room in QUINCE'S House. Enter QUINCE, FLUTE, SNOUT, and STARVELING.
VACKOR Küldtetek Zubolyékhoz? Hazakerült már?	QUINCE Have you sent to Bottom's house? is he come home yet?
ÖSZTÖVÉR Híre-hamva sincs. Kétségkívül transportálták.	STARVELING He cannot be heard of. Out of doubt, he is transported.
DUDÁS Ha meg nem jő, vége a darabnak. Sose megy el; ugye nem?	FLUTE If he come not, then the play is marred; it goes not forward, doth it?
VACKOR Lehetetlen; egész Athénben nincs ember, ki Pyramust eljátssza, csak ő.	QUINCE It is not possible: you have not a man in all Athens able to discharge Pyramus but he.
DUDÁS Úgy van; egyedül neki van legtöbb esze minden athéni kézműves közt.	FLUTE No; he hath simply the best wit of any handicraft man in Athens.
VACKOR Meg a legderekabb személye is hozzá; kellemes hangra nézve pedig valóságos musta.	QUINCE Yea, and the best person too: and he is a very paramour for a sweet voice.
DUDÁS Akarnád mondani, mustra: hisz a musta, isten akárhova tegye! csizmadia-jószág. Gyalu jő	FLUTE You must say paragon: a paramour is, God bless us, a thing of naught. Enter SNUG.
GYALU Urak, a fejedelem most jő a templomból, s vele együtt még két vagy három úri pár is kelt össze. Ha komédiánk elsül, a fejünk se fáj többé.	SNUG Masters, the duke is coming from the temple; and there is two or three lords and ladies more married: if our sport had gone forward, we had all been made men.
DUDÁS Szegény buksi Zuboly! Oda a tíz garas napidíj élethosszant! mert sose kerülte volna el a tíz garas napidíjat; itt a nyakam, hogy a fejedelem megadta volna neki a tíz garas napidíjat Pyramusért, meg is érdemlette volna; tíz garas mindennap egy Pyramusért, vagy semmi. Zuboly jő	FLUTE O sweet bully Bottom! Thus hath he lost sixpence a day during his life; he could not have 'scaped sixpence a-day; an the duke had not given him sixpence a-day for playing Pyramus, I'll be hanged; he would have deserved it: sixpence a-day in Pyramus, or nothing. Enter BOTTOM.
ZUBOLY Hol vannak a pimaszok? hol vannak a nyúlszívűek?	BOTTOM Where are these lads? where are these hearts?
VACKOR Zuboly! - Ó, szívemelő nap! ó, áldott óra!	QUINCE Bottom!—O most courageous day! O most happy hour!
ZUBOLY Uraim, csodát beszélek; de ne kérdjétek, mit, mert ne legyek becsü¬letes athéni ember, ha megmondom. Különben előadok mindent, úgy, ahogy történt.	BOTTOM Masters, I am to discourse wonders: but ask me not what; for if I tell you, I am not true Athenian. I will tell you everything, right as it fell out.
VACKOR Halljuk hát, kedves Zuboly!	QUINCE Let us hear, sweet Bottom.
ZUBOLY Tőlem ugyan egy szót se. Csupán annyit akarok mondani, hogy a fejedelem megebédelt. Rajta, szedni-vedni holmitokat! jó madzagot szakállaitokra; új galandot cipőitekre; aztán, egy-kettő! a palotához; ki-ki fussa át a szerepét; mert egy szó mint száz, a darab el van fogadva. Thisbe mindenesetre tisztát vegyen; aki pedig az oroszlánt játssza, le ne találja vágni a körmét, hadd lógjon ki az oroszlán körme gyanánt. No meg aztán, színész barátim, ne egyetek se vöröshagymát, se fokhagymát, hogy kellemes legyen a leheletünk, akkor bizonyára megdicsérnek, hogy kellemes a komédia. De szót se többet: el, el! Mind el	BOTTOM Not a word of me. All that I will tell you is, that the duke hath dined. Get your apparel together; good strings to your beards, new ribbons to your pumps; meet presently at the palace; every man look over his part; for the short and the long is, our play is preferred. In any case, let Thisby have clean linen; and let not him that plays the lion pare his nails, for they shall hang out for the lion's claws. And, most dear actors, eat no onions nor garlick, for we are to utter sweet breath; and I do not doubt but to hear them say it is a sweet comedy. No more words: away! go; away! Exeunt.

ÖTÖDIK FELVONÁS

1. SZÍN

1. SZÍN Athén. Terem Theseus palotájában. Theseus, Hippolyta, Philostrat, urak és kísérők jőnek	SCENE I. Athens. An Apartment in the Palace of THESEUS. Enter THESEUS, HIPPOLYTA, PHILOSTRATE, Lords, and Attendants.
HIPPOLYTA Csodát beszélnek e szerelmesek.	HIPPOLYTA 'Tis strange, my Theseus, that these lovers speak of.
THESEUS Csodát, de nem valót: én nem hiszem Ez agg meséket s tündér babonát. Bolond s szerelmes oly fövő agyú S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát, Mit józan ész felfogni képtelen. Az őrült, a szerelmes, a poéta Mind csupa képzelet: az egyike Több ördögöt lát, mint pokolba férne; Ez a bolond; nem másképp a szerelmes Cigánynőből is Helenát csinál; Szent őrületben a költő szeme Földről az égre, égből földre villan, S mig ismeretlen dolgok vázait Megtestesíti képzeletje, tolla A légi semmit állandó alakkal, Lakhellyel és névvel ruházza fel. A képzelődés oly játékot űz, Hogy, ha örömre gyullad a kebel, Megtestesíti ez öröm okát; Vagy képzeletben, éjjel megijedve, Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve?	THESEUS More strange than true. I never may believe These antique fables, nor these fairy toys. Lovers and madmen have such seething brains, Such shaping fantasies, that apprehend More than cool reason ever comprehends. The lunatic, the lover, and the poet Are of imagination all compact One sees more devils than vast hell can hold; That is the madman: the lover, all as frantic, Sees Helen's beauty in a brow of Egypt The poet's eye, in a fine frenzy rolling, Doth glance from heaven to earth, from earth to heaven; And as imagination bodies forth The forms of things unknown, the poet's pen Turns them to shapes, and gives to airy nothing A local habitation and a name. Such tricks hath strong imagination, That, if it would but apprehend some joy, It comprehends some bringer of that joy; Or in the night, imagining some fear, How easy is a bush supposed a bear?
HIPPOLYTA De amint elbeszélik e kalandot, S mily változáson ment érzelmök át, Több az, mint puszta játszi képzelet, S biztos valóvá nő ki az egész; Mindenesetre különös, csodás.	HIPPOLYTA But all the story of the night told over, And all their minds transfigur'd so together, More witnesseth than fancy's images, And grows to something of great constancy; But, howsoever, strange and admirable. Enter LYSANDER, DEMETRIUS, HERMIA, and HELENA.
THESEUS Itt jőnek éppen víg kedvvel s örömmel. Lysander, Demetrius, Hermia és Heléna jőnek Vígan, barátim! vígság, szerelem Környezze szívetek.	THESEUS Here come the lovers, full of joy and mirth.— Joy, gentle friends! joy and fresh days of love Accompany your hearts!
LYSANDER Több várja minden Fejdelmi lépted, ágyad, asztalod!	LYSANDER More than to us Wait in your royal walks, your board, your bed!
THESEUS Lássuk: mi lesz ma, tánc, vagy álcajáték, E három óra évhosszát elölni Az estebéd meg a fekvés között? Hol a fejdelmi ünnep-rendező? Mi van bohóság? Nincsen színdarab, Egy óra kínját megenyhíteni? Hol van Philostrat?	THESEUS Come now; what masques, what dances shall we have, To wear away this long age of three hours Between our after-supper and bed-time? Where is our usual manager of mirth? What revels are in hand? Is there no play To ease the anguish of a torturing hour? Call Philostrate.
PHILOSTRAT Im! kegyelmes úr.	PHILOSTRATE Here, mighty Theseus.
THESEUS No, hát miféle tréfád van ma este? Zenéd, vagy álcád? Szólj! Hogy csalni meg A lomha estét mulatság nekűl?	THESEUS Say, what abridgment have you for this evening? What masque? what music? How shall we beguile The lazy time, if not with some delight?
PHILOSTRAT Im az időtöltések címsora Válaszd ki, fönség, mit kivánsz elébb. (Papírt nyújt)	PHILOSTRATE There is a brief how many sports are ripe; Make choice of which your highness will see first. Giving a paper.
THESEUS (olvas) “A centaurok csatája; hárfa mellett Énekli egy athéni eunuch.” Nem kell: el is beszéltem már arámnak, Dicsőítvén bátyámat, Herculest. “A részeg baccháns-asszonyok dühe Midőn széttépik a thrák énekest.” Ez régi nóta, már akkor dalolták, Hogy én először Thébét megvevém. “A hármas-három Múzsa, a minap Koldulva elhalt Tudományt kesergi.” Afféle gúnyvers, csípős, kritikus lesz, Nem a mi vidám nászunkhoz való. “Unalmas kurta színmű: Pyramus És Thisbe; szörnyü víg tragédia.” Tragédia s víg! kurta és unalmas! Az annyi, mint tüzes jég, barna hó. Hogy fér meg együtt e megférhetetlen?	THESEUS Reads. 'The battle with the Centaurs, to be sung By an Athenian eunuch to the harp.' We'll none of that: that have I told my love, In glory of my kinsman Hercules. 'The riot of the tipsy Bacchanals, Tearing the Thracian singer in their rage.' That is an old device, and it was play'd When I from Thebes came last a conqueror. 'The thrice three Muses mourning for the death Of learning, late deceas'd in beggary.' That is some satire, keen and critical, Not sorting with a nuptial ceremony. 'A tedious brief scene of young Pyramus And his love Thisbe; very tragical mirth.' Merry and tragical! tedious and brief! That is hot ice and wondrous strange snow. How shall we find the concord of this discord?
PHILOSTRAT Uram, vagy tíz szó az egész darab, Rövidnek már rövidebb nem lehet; De még tíz szóval is hosszú nagyon, Ezért unalmas; mert egész darabban Nincs egy helyes szó, egy illő szerep. Szomorújáték is, fejdelem, mivel Magát leszúrja benne Pyramus. Láttam a próbán, s meg kell vallanom, Könnyes szemekkel: de vígabb könyűt Sosem facsart még jóizű kacaj.	PHILOSTRATE A play there is, my lord, some ten words long, Which is as brief as I have known a play; But by ten words, my lord, it is too long, Which makes it tedious: for in all the play There is not one word apt, one player fitted And tragical, my noble lord, it is; For Pyramus therein doth kill himself Which when I saw rehears'd, I must confess, Made mine eyes water; but more merry tears The passion of loud laughter never shed.
THESEUS Mik a szereplők?	THESEUS What are they that do play it?
PHILOSTRAT Kérges tenyerű Munkások Athenében, kik előbb Észbéli munkát nem tettek soha, S rövid elméjök most agyoncsigázák E színdarabbal, nászod ünnepére.	PHILOSTRATE Hard-handed men that work in Athens here, Which never labour'd in their minds till now; And now have toil'd their unbreath'd memories With this same play against your nuptial.
THESEUS De úgy megnézzük.	THESEUS And we will hear it.
PHILOSTRAT Nem, felséges úr! Nem érdemes; én végighallgatám, Semmit sem és az, semmit a világon, Hacsak kínjokba nem gyönyörködöl, Mint eltanúlák s gyötrék magokat Szolgálatodra.	PHILOSTRATE No, my noble lord, It is not for you: I have heard it over, And it is nothing, nothing in the world; Unless you can find sport in their intents, Extremely stretch'd and conn'd with cruel pain, To do you service.
THESEUS Már meghallgatom Mert semmi áldozat nem helytelen, Ha együgyű sziv nyújtja s hódolat. Menj, hívd be; fogjunk helyet, asszonyim. Philostrat el	THESEUS I will hear that play; For never anything can be amiss When simpleness and duty tender it. Go, bring them in: and take your places, ladies. Exit PHILOSTRATE.
HIPPOLYTA Én szánva nézem a verdő nyomort S szolgálatában megszakadt hüséget.	HIPPOLYTA I love not to see wretchedness o'er-charged, And duty in his service perishing.
THESEUS Olyat nem is fogsz látni, édesem.	THESEUS Why, gentle sweet, you shall see no such thing.
HIPPOLYTA Azt mondja, semmit nem tudnak, de semmit.	HIPPOLYTA He says they can do nothing in this kind.
THESEUS Annál nemesb e semmit jól fogadnunk. Fölvenni, amit ők elejtenek S mi a szegény hűségtől nem telik, Kegy-számba tudni azt, nem érdeműl. Amerre jártam, sok tudós nagy ember Kigondolt üdvözléssel jött elém; Sápadni láttam őket és remegni, Pontot csinálni mondat közepén, Gyakorlott szájjal, félsz miatt, hebegni És végre némán abbahagyni - nem Köszöntve engem. Hidd el, édesem, Hogy mégis üdvözölt e hallgatás, Mert a szerényen rettegő alázat Jobb szónok énelőttem, mint kereplő Nyelvével a tolárd ékesbeszéd. A szótlan együgyűség, szeretet, Sokat mond nékem, bárha keveset. Philostrat jő	THESEUS The kinder we, to give them thanks for nothing. Our sport shall be to take what they mistake And what poor duty cannot do, Noble respect takes it in might, not merit. Where I have come, great clerks have purposed To greet me with premeditated welcomes; Where I have seen them shiver and look pale, Make periods in the midst of sentences, Throttle their practis'd accent in their fears, And, in conclusion, dumbly have broke off, Not paying me a welcome. Trust me, sweet, Out of this silence yet I pick'd a welcome; And in the modesty of fearful duty I read as much as from the rattling tongue Of saucy and audacious eloquence. Love, therefore, and tongue-tied simplicity In least speak most to my capacity. Enter PHILOSTRATE.
PHILOSTRAT Fönség! ha tetszik, itt van a prológ.	PHILOSTRATE So please your grace, the prologue is address'd.
THESEUS Jöjjön be. Harsonák A Prológ jő	THESEUS Let him approach. Flourish of trumpets. Enter PROLOGUE.
PROLÓG “Ha nem tetszünk, nincs más kívánatunk. “Ne véld, uram, hogy jöttünk sérteni, “Csak kimutatni. Jó akaratunk “Ezen végcéllal fogjuk kezdeni. “Tekintse fönség, hogy célunk elérve, “Magas tetszése lévén jutalom, “Az nem sok. Amit tehetünk kedvére, “Nem tesszük. Azért, hogy szállja unalom. “Készen a játszók; mindjárt kezdik el, “S megtudja minden, amit tudni kell.”	PROLOGUE 'If we offend, it is with our good will. That you should think, we come not to offend, But with good will. To show our simple skill, That is the true beginning of our end. Consider then, we come but in despite. We do not come, as minding to content you, Our true intent is. All for your delight We are not here. That you should here repent you, The actors are at hand: and, by their show, You shall know all that you are like to know,'
THESEUS Nem ponton áll meg a jámbor sehol.	THESEUS This fellow doth not stand upon points.
LYSANDER Úgy nyargalá meg prológusát, mint egy szilaj csikót: nem bírta meg¬állítani. Jó tanulság ez, fönséges úr, nem elég csak beszélni, helyesen is kell.	LYSANDER He hath rid his prologue like a rough colt; he knows not the stop. A good moral, my lord: it is not enough to speak, but to speak true.
HIPPOLYTA Valóban, úgy játszott prológusán, mint fuvolán a gyermek: hangot bírt adni, de dallamot nem.	HIPPOLYTA Indeed he hath played on this prologue like a child on a recorder; a sound, but not in government.
THESEUS Egy összebomlott lánc volt e beszéd, Minden szem összefügg, mégis zavart. - Mi lesz most? Pyramus, Thisbe, Fal, Holdvilág, Oroszlán jőnek mint néma csoportozat	THESEUS His speech was like a tangled chain; nothing impaired, but all disordered. Who is next? Enter PYRAMUS and THISBE, WALL, MOONSHINE, and LION, as in dumb show.
PROLÓG “Nagysádtok e dolgon csudálkozhat nagyon, “Míg kiderül minden, ami rejtve vagyon. “Ez ifju Pyramus, bárki megtudhatja “És e szép leányzó Thisbe, nem tagadja. “Ez a sáros, meszes férfiu fal légyen, “Mely a szeretőket választja irégyen, “Melynek hasadékán két szerető szája “Suttogott örömmel, senki ne csudálja. “Ez, akinél lámpás, bokor van és kutya, “A holdat jelenti; mert mindenki tudja, “Holdvilágon összejőni nem rettegtek; “Az Ninus sirjához találkozót tettek. “Ez ocsmány bestia, név szerint oroszlán, “Az elébb jött Thisbét, ottan kalandozván, “Megriasztá, vagyis majd holtra ijeszté; “Futtában szegény a kendőjét elveszté; “Melyet összetépvén annak véres szája, “Imhol jő Pyramus deli szép formája. “Hű Thisbe kendőjét ott leli vérében, “Mártja kemény kardját kínos kebelében. “Egy eperfa alatt szegény Thisbe várta, “Tőrt von az is, meghal. Ami vagyon hátra, “Azt oroszlán, hold, fal, és a két szeretők “Elmondják bővebben, mert ittmaradnak ők.” Prológ, Pyramus, Thisbe, Oroszlán, Holdvilág el	PROLOGUE Gentles, perchance you wonder at this show; But wonder on, till truth make all things plain. This man is Pyramus, if you would know; This beauteous lady Thisby is certain. This man, with lime and rough-cast, doth present Wall, that vile Wall which did these lovers sunder; And through Wall's chink, poor souls, they are content To whisper, at the which let no man wonder. This man, with lanthorn, dog, and bush of thorn, Presenteth Moonshine: for, if you will know, By moonshine did these lovers think no scorn To meet at Ninus' tomb, there, there to woo. This grisly beast, which by name Lion hight, The trusty Thisby, coming first by night, Did scare away, or rather did affright; And as she fled, her mantle she did fall; Which Lion vile with bloody mouth did stain Anon comes Pyramus, sweet youth, and tall, And finds his trusty Thisby's mantle slain; Whereat with blade, with bloody blameful blade, He bravely broach'd his boiling bloody breast; And Thisby, tarrying in mulberry shade, His dagger drew, and died. For all the rest, Let Lion, Moonshine, Wall, and lovers twain, At large discourse while here they do remain. Exeunt PROLOGUE, THISBE, LION, and MOONSHINE.
THESEUS Csodák csodája lesz, ha az oroszlán Megszólal.	THESEUS I wonder if the lion be to speak.
DEMETRIUS Ne csodáld, uram: miért ne Ez egy oroszlán, míg oly sok szamár?	DEMETRIUS No wonder, my lord: one lion may, when many asses do.
FAL “Ez komédiának úgy kivánja rendi, “Hogy én legyek a fal, bizonyos Orrondi; “Mégpedig e falat úgy képzelni tessék, “Hogy azon egy nyílás, vagy repedés essék, “Melyen is keresztül Pyramus meg Thisbe, “Az két hív szerető susogának ki s be. “E habarcs, e malter, e tégla mutatja, “Hogy én vagyok a fal: nyelvem se tagadja, “S íme, az hasadék jobb és bal kezemen, “Suttoghatnak által szeretők amelyen.”	WALL In this same interlude it doth befall That I, one Snout by name, present a wall And such a wall as I would have you think That had in it a crannied hole or chink, Through which the lovers, Pyramus and Thisby, Did whisper often very secretly. This loam, this rough-cast, and this stone, doth show That I am that same wall; the truth is so And this the cranny is, right and sinister, Through which the fearful lovers are to whisper.
THESEUS Ki várna többet sártól meg polyvától?	THESEUS Would you desire lime and hair to speak better?
DEMETRIUS Ez a legelmésb közfal, fenség, melyet valaha beszélni hallottam.	DEMETRIUS It is the wittiest partition that ever I heard discourse, my lord.
THESEUS Pyramus közelít a falhoz: csendesség! Pyramus jő	THESEUS Pyramus draws near the wall; silence. Enter PYRAMUS.
PYRAMUS “Ó, mogorva gyász éj! hogy feketébb sincsen! “Ó, éj, ki mindig vagy, mikor nappal nincsen! “Ó, éj! iszonyú éj! Ó, ja-ja-jaj! Héj, be “Félek, hogy Thisbének nem jutok eszébe! - “És te, ó, fal! ó, fal! drága kedves válasz! “Mely az ő telekjök s a mienk közt állasz; “Ó, fal! ó, te kedves, mindennél drágább fal! “Mutass egy repedést, hogy pislantok által. Fal kiterjeszti az ujjait “Köszönöm! Jupiter áldjon, fal barátom! “Hah de ni, mit látok? Thisbémet nem látom! “Megcsaltál, gonosz fal! semmi jót nem látok “No hát minden köved verje meg az átok!”	PYRAMUS O grim-look'd night! O night with hue so black! O night, which ever art when day is not! O night, O night, alack, alack, alack, I fear my Thisby's promise is forgot!— And thou, O wall, O sweet, O lovely wall, That stand'st between her father's ground and mine; Thou wall, O wall, O sweet and lovely wall, Show me thy chink, to blink through with mine eyne. WALL holds up his fingers. Thanks, courteous wall: Jove shield thee well for this! But what see what see I? No Thisby do I see. O wicked wall, through whom I see no bliss, Curs'd be thy stones for thus deceiving me!
THESEUS Úgy gondolom, a fal, mint érző lény, visszaszidhatná.	THESEUS The wall, methinks, being sensible, should curse again.
PYRAMUS Nem ott! uram; nem szabad neki. - “Meg az átok” Thisbe végszava, most mindjárt jelenése lesz, én pedig lesem a falon. No lám! rittig, ahogy mondtam. Ahol jön ni! Thisbe jő	PYRAMUS No, in truth, sir, he should not. 'Deceiving me' is Thisby's cue: she is to enter now, and I am to spy her through the wall. You shall see it will fall pat as I told you.—Yonder she comes. Enter THISBE.
THISBE “Ó, fal, te ki gyakran hallád panaszomat, “Hogy elzárod tőlem szép Pyramusomat “Cseresznyeajakam hányszor ért csókolva “Kövedhez, amelyet sár fog össze s polyva!”	THISBE O wall, full often hast thou heard my moans, For parting my fair Pyramus and me My cherry lips have often kiss'd thy stones Thy stones with lime and hair knit up in thee.
PYRAMUS “Minő hangot látok! hadd pislogok is be “Nem hallom-e ott meg Thisbe arcát. - Thisbe!”	PYRAMUS I see a voice; now will I to the chink, To spy an I can hear my Thisby's face. Thisby!
THISBE “Te vagy, édes rózsám? Úgy gondolom innét.”	THISBE My love! thou art my love, I think.
PYRAMUS “Gondolj, amit akarsz, hozzám van szerencséd; “S valamint Limander, szeretlek oly nagyon.”	PYRAMUS Think what thou wilt, I am thy lover's grace; And like Limander am I trusty still.
THISBE “Én is mint Heléna, míg sors nem üt agyon.”	THISBE And I like Helen, till the fates me kill.
PYRAMUS “Cofalus Procrushoz nem olyan hű, mint én.”	PYRAMUS Not Shafalus to Procrus was so true.
THISBE “Mint Cofalust Procrus, úgy szeretlek szintén.”	THISBE As Shafalus to Procrus, I to you.
PYRAMUS “Ó, hát adj egy csókot ezen a rossz falon!”	PYRAMUS O, kiss me through the hole of this vile wall.
THISBE “De nem éri ajkad, csak a meszet nyalom.”	THISBE I kiss the wall's hole, not your lips at all.
PYRAMUS “Tudod mit? Gyerünk ki az Nina sírjához.”	PYRAMUS Wilt thou at Ninny's tomb meet me straightway?
THISBE “Élek, halok! várj el a nagy eperfához.”	THISBE 'Tide life, 'tide death, I come without delay.
FAL “Eszerint a falnak nincs több mondókája, “S így a fal, mármint én, elmehet dolgára.” Fal, Pyramus és Thisbe el	WALL Thus have I, wall, my part discharged so; And, being done, thus Wall away doth go. Exeunt WALL, PYRAMUS and THISBE.
THESEUS Most hát a két szomszéd közötti válaszfal leomlott.	THESEUS Now is the mural down between the two neighbours.
DEMETRIUS Mi haszna, fönség, ha a fal még azután is tud hallgatózni?	DEMETRIUS No remedy, my lord, when walls are so wilful to hear without warning.
HIPPOLYTA Sose hallottam ily ostoba silányságot.	HIPPOLYTA This is the silliest stuff that ever I heard.
THESEUS Az effélének a legjava is csak árnyék, s a legrossza nem rosszabb, ha képzelődés pótolja.	THESEUS The best in this kind are but shadows; and the worst are no worse, if imagination amend them.
HIPPOLYTA Csakhogy a mi képzelődésünk ám, nem az övék.	HIPPOLYTA It must be your imagination then, and not theirs.
THESEUS Ha mi rosszabbat nem képzelünk róluk, mint ők magukról, úgy ők nagyon jeles férfiak. Itt jön két nemes barom, egy hold és egy oroszlán. Oroszlán, Holdvilág jőnek	THESEUS If we imagine no worse of them than they of themselves, they may pass for excellent men. Here come two noble beasts in, a moon and a lion. Enter LION and MOONSHINE.
OROSZLÁN “Asszonyaim, kiknek gyönge szive retteg, “Ha egy egér cincog, egy pici szörnyeteg, “Gondolom, reszketnek most vacogó foggal, “Mert egy vad oroszlán bőg veszett haraggal. “De Gyalu vagyok én, az asztalos, íme! “Nem vad oroszlánnak nősténye, se híme “Mert ha én most élő oroszlánná válnék, “Baj volna, mit uccse! magam is sajnálnék.”	LION You, ladies, you, whose gentle hearts do fear The smallest monstrous mouse that creeps on floor, May now, perchance, both quake and tremble here, When lion rough in wildest rage doth roar. Then know that I, one Snug the joiner, am A lion fell, nor else no lion's dam For, if I should as lion come in strife Into this place, 'twere pity on my life.
THESEUS Igen nyájas bestia és jó lelkiösmeretű.	THESEUS A very gentle beast, and of a good conscience.
DEMETRIUS Ily becsületes bestiát még nem láttam, fenség.	DEMETRIUS The very best at a beast, my lord, that e'er I saw.
LYSANDER Ez az oroszlán, bátorságra nézve, igazi róka.	LYSANDER This lion is a very fox for his valour.
THESEUS Az ám; szerénységre pedig liba.	THESEUS True; and a goose for his discretion.
DEMETRIUS Nem áll, fenséges úr; mert bátorsága nem emeli szerénységét, már¬pedig a róka elemeli a libát.	DEMETRIUS Not so, my lord; for his valour cannot carry his discretion, and the fox carries the goose.
THESEUS De bizony szerénysége sem emeli bátorságát, valamint a liba sem emeli el a rókát. Hagyjuk abba; bízzuk szerénységére, s halljuk a holdat.	THESEUS His discretion, I am sure, cannot carry his valour; for the goose carries not the fox. It is well; leave it to his discretion, and let us listen to the moon.
HOLDVILÁG “A kétszarvú holdat e lámpás jelenti;”	MOONSHINE This lanthorn doth the horned moon present:
DEMETRIUS Úgy hát szarvainak a homlokán kellene lenni.	DEMETRIUS He should have worn the horns on his head.
THESEUS De nem újhold; szarvai látatlanok ottan körül.	THESEUS He is no crescent, and his horns are invisible within the circumference.
HOLDVILÁG “A kétszarvú holdat e lámpás jelenti; “Én holdbeli ember vagyok, egyéb senki.”	MOONSHINE This lanthorn doth the horned moon present; Myself the man i' the moon do seem to be.
THESEUS Ez a legnagyobb hiba valamennyi közt. Az embert a lámpába kellene dugni; különben hogy lehet holdbeli ember?	THESEUS This is the greatest error of all the rest: the man should be put into the lantern. How is it else the man i' the moon?
DEMETRIUS Nem mer belebújni a gyertyától; mert lám, csupa füstölgő kanóc.	DEMETRIUS He dares not come there for the candle: for, you see, it is already in snuff.
HIPPOLYTA Be únom ezt a holdat; bárcsak változnék már!	HIPPOLYTA I am aweary of this moon: would he would change!
THESEUS Szegény elmevilága mutatja, hogy már fogytán van; de csupa udva¬riasságból is be kell várnunk, míg elapad.	THESEUS It appears, by his small light of discretion, that he is in the wane: but yet, in courtesy, in all reason, we must stay the time.
LYSANDER Tovább, Hold!	LYSANDER Proceed, moon.
HOLDVILÁG Nincs egyéb mondanivalóm, csak hogy ez a lámpás a hold; én a hold¬beli ember vagyok; ez a tüskebokor az én bokrom; ez a kutya az én kutyám.	MOON All that I have to say, is to tell you that the lantern is the moon; I, the man i' the moon; this thorn-bush, my thorn-bush; and this dog, my dog.
DEMETRIUS No hát mindennek a lámpásban kellene lenni, mert mindezek a hold¬ban vannak. De csendesség! Ihol jő Thisbe. Thisbe jő	DEMETRIUS Why, all these should be in the lantern; for all these are in the moon. But silence; here comes Thisbe. Enter THISBE.
THISBE “Ez a Nina sírja. - De hol az én rózsám?”	THISBE This is old Ninny's tomb. Where is my love?
OROSZLÁN “Ó-ó.” Oroszlán ordít, Thisbe elfut	LION Oh! The LION roars.—THISBE runs off.
DEMETRIUS Helyes a bőgés, Oroszlán!	DEMETRIUS Well roared, lion.
THESEUS Helyes az elfutás, Thisbe!	THESEUS Well run, Thisbe.
HIPPOLYTA Helyes a világítás, Hold! - Igazán, a hold igen kedvesen süt. Oroszlán összetépi Thisbe fátyolát s el	HIPPOLYTA Well shone, moon.—Truly, the moon shines with a good grace. The LION tears THISBE'S Mantle, and exit.
THESEUS Helyes a tépés, Oroszlán!	THESEUS Well moused, lion.
DEMETRIUS Aztán jöve Pyramus.	DEMETRIUS And so comes Pyramus.
LYSANDER És elinalt az oroszlán. Pyramus jő	LYSANDER And then the lion vanishes. Enter PYRAMUS.
PYRAMUS “Köszönöm, kedves hold, napsugáraidat. “Köszönöm, hold, tisztán fénylő világodat, “Hogy kegyed tündöklő aranyozott árja “Hű Thisbe személyét szemem elé tárja. “De hó! mi baj! “De nézd, mi jaj! “Mi szörnyü fájdalom! “Szem, látod ezt? “Még sem meredsz? “Ó, kincsem, angyalom! “Kendőd lehullt “Hah! vérbe fúlt? “Ti fúriák, jövel! “Ó, végzet! sors! “Ölj, vágj, taposs; “Rontsd, zúzd, oltsd éltem el!”	PYRAMUS Sweet moon, I thank thee for thy sunny beams; I thank thee, moon, for shining now so bright For, by thy gracious golden, glittering streams, I trust to take of truest Thisby's sight. But stay;—O spite! But mark,—poor knight, What dreadful dole is here! Eyes, do you see? How can it be? O dainty duck! O dear! Thy mantle good, What! stained with blood? Approach, ye furies fell! O fates! come, come; Cut thread and thrum; Quail, rush, conclude, and quell!
THESEUS E fájdalom, meg egy kedvesünk halála akárkit is szomorúvá tenne.	THESEUS This passion, and the death of a dear friend, would go near to make a man look sad.
HIPPOLYTA Vesszek el, ha nem szánom az istenadtát.	HIPPOLYTA Beshrew my heart, but I pity the man.
PYRAMUS “Ó, természet! hogy is szültél oroszleánt, “Mely így csúffá tegye a legszebb szép leányt, “Ki szebb, mint amennyi - azaz már csak vala - “Élt, szeretett, bájolt, kacsintott valaha. “Hullj könny! szakadj! “S te kard, akadj “Pyram’ keblébe, így! “Itt balra, hol “A szív dobol. “Meghalok: így, így, így. “Már meghalék, “Elpatkolék! “Lelkem az égbe száll; “Aludj ki, nyelv! “Hold, fuss, el, el! “Hal - ál! hal - ál! - hal - ál!” (Meghal) Holdvilág el	PYRAMUS O wherefore, nature, didst thou lions frame? Since lion vile hath here deflower'd my dear; Which is—no, no—which was the fairest dame That liv'd, that lov'd, that lik'd, that look'd with cheer. Come, tears, confound; Out, sword, and wound The pap of Pyramus Ay, that left pap, Where heart doth hop:— Thus die I, thus, thus, thus. Now am I dead, Now am I fled; My soul is in the sky Tongue, lose thy light! Moon, take thy flight! Now die, die, die, die, die. Dies. Exit MOONSHINE.
THESEUS Nem hal-áll, hanem ember-áll, mert emberül megállá a sarat.	DEMETRIUS No die, but an ace, for him; for he is but one.
LYSANDER Nem is ember áll, mert meghalt és így eldőlt.	LYSANDER Less than an ace, man; for he is dead; he is nothing.
DEMETRIUS De egy seborvos még feltámaszthatja, s akkor kisül, hogy szamár áll.	THESEUS With the help of a surgeon he might yet recover and prove an ass.
HIPPOLYTA De minek megy el a holdvilág, mielőtt Thisbe visszajőne s keresné kedvesét?	HIPPOLYTA How chance moonshine is gone before Thisbe comes back and finds her lover?
THESEUS Megtalálhatja csillagfénynél is. Itt jön már; az ő keserve bevégzi a darabot. Thisbe jő	THESEUS She will find him by starlight.—Here she comes; and her passion ends the play. Enter THISBE.
HIPPOLYTA Egy ilyen Pyramusért nemigen érdemes soká keseregni, remélem, kurta lesz.	HIPPOLYTA Methinks she should not use a long one for such a Pyramus: I hope she will be brief.
DEMETRIUS Egy porszem is lenyomná a mérleget, ha serpenyőbe vetnők: Pyramus e különb, vagy Thisbe. Amaz férfinak: “Isten ótalmazz!” emez nőnek: “Isten irgalmazz!”	DEMETRIUS A mote will turn the balance, which Pyramus, which Thisbe, is the better.
LYSANDER Már észrevette azokkal a kedves szemeivel.	LYSANDER She hath spied him already with those sweet eyes.
DEMETRIUS És ekképp nyögdel, videlicet.	DEMETRIUS And thus she moans, videlicet.—
THISBE “Alszol, tubám? “Mit! halva tán? “Pyramus! kelj na fel “Hah! néma? holt?... “Ah, síri bolt “Fedje szép szemed el? “E liljom-ajk, “Cseresznye-orr, “Kökörcsin-sárga kép “Nincs, nincs sehun! “Szemed lehuny “Volt bár, mint zöld hagyma, szép. “Ó, három lány! “Téj-halovány “Kezű párkák, elé! “Mártsátok e “Vértóba be, “Ha élte selymét elszelé. “Nyelv, szót se, csitt! “Hű kard, be itt! “Thisbének halni kő... “Isten veled “Mind, ki szeret! “Adjő, adjő, adjő!” (Meghal)	THISBE Asleep, my love? What, dead, my dove? O Pyramus, arise, Speak, speak. Quite dumb? Dead, dead? A tomb Must cover thy sweet eyes. These lily lips, This cherry nose, These yellow cowslip cheeks, Are gone, are gone Lovers, make moan! His eyes were green as leeks. O Sisters Three, Come, come to me, With hands as pale as milk; Lay them in gore, Since you have shore With shears his thread of silk. Tongue, not a word:— Come, trusty sword; Come, blade, my breast imbrue; And farewell, friends:— Thus Thisbe ends; Adieu, adieu, adieu. Dies.
THESEUS Már csak az Oroszlán meg a Holdvilág maradt, a holtakat eltakarítani.	THESEUS Moonshine and lion are left to bury the dead.
DEMETRIUS No meg a Fal.	DEMETRIUS Ay, and wall too.
ZUBOLY Nem a! kérem alássan. A fal, mely atyjaik telkét választá, le van dönt¬e. - De nem méltóztatik megnézni az epelógust, vagy meg¬hallgatni két emberünk bergomaszka táncát?	BOTTOM No, I assure you; the wall is down that parted their fathers. Will it please you to see the epilogue, or to hear a Bergomask dance between two of our company?
THESEUS Csak epilógust ne! kérlek; egy ilyen játék nem szorul mentségre. Semmi mentség! hiszen, ha minden szereplő meghal, egyiket sem illő gáncsolni. De, isten engem! ha az, ki e darabot írta, Pyramust játssza s végül Thisbe harisnyakötőjére felakasztja magát; úgy ez felséges egy tragédia lett volna; de így is nagyon hű és remek volt az előadás. Hanem lássuk a bergomaszkot; az epilóg maradhat. Tánc Tizenkettőt szólt a vasnyelvü éjfél. - Alunni, hívek; szellemóra ez. Félő, a reggelt akképp túlheverjük, Amint időn túl virrasztók ez éjt. E kézzelfogható vaskos darab Jól megcsalá a lomhalábu estét. - Barátim, ágyba. - Két hétig legyen Mulatság, dáridó völgyön-hegyen. Mind el	THESEUS No epilogue, I pray you; for your play needs no excuse. Never excuse; for when the players are all dead there need none to be blamed. Marry, if he that writ it had played Pyramus, and hang'd himself in Thisbe's garter, it would have been a fine tragedy: and so it is, truly; and very notably discharged. But come, your Bergomask; let your epilogue alone. Here a dance of Clowns. The iron tongue of midnight hath told twelve:— Lovers, to bed; 'tis almost fairy time. I fear we shall out-sleep the coming morn, As much as we this night have overwatch'd. This palpable-gross play hath well beguil'd The heavy gait of night.—Sweet friends, to bed.— A fortnight hold we this solemnity, In nightly revels and new jollity. Exeunt.

2. SZÍN

2. SZÍN Puck jő	SCENE II Enter PUCK.
PUCK Már üvölt az oroszlán, Holdra ordit éh csikasz; Durva szántó horkolván Terhes napra nyugszik az. Már üszökben ég a tűz; Vijjog a harsány kuvik, Nyavalyást kétségbe űz Szemfedővel álmodik. Már az éjnek e szakán Nyitva minden sírverem Jár a lélek mind ahány, Népesűl a cinterem. És mi, hármas Hekaté Hintajával kik futunk, Mint az álom, mint az éj Most, tündérek, vígadunk. Szent e hajlék, e küszöb - Csitt egér! egy hang se több - Engem küldtek seprüvel Hogy porát söpörjem el. Oberon és Titánia kisérettel jőnek	PUCK Now the hungry lion roars, And the wolf behowls the moon; Whilst the heavy ploughman snores, All with weary task fordone. Now the wasted brands do glow, Whilst the scritch-owl, scritching loud, Puts the wretch that lies in woe In remembrance of a shroud. Now it is the time of night That the graves, all gaping wide, Every one lets forth its sprite, In the church-way paths to glide And we fairies, that do run By the triple Hecate's team From the presence of the sun, Following darkness like a dream, Now are frolic; not a mouse Shall disturb this hallow'd house I am sent with broom before, To sweep the dust behind the door. Enter OBERON and TITANIA, with their Train.
OBERON Álmos itt tűz, kandalló Fény lobogjon, bűv-sugár; Lejtsen a tündér s manó, Mint bokorrul kismadár. És e víg dalt, fel s alá Ropja rá mind, s mondja rá.	OBERON Through the house give glimmering light, By the dead and drowsy fire Every elf and fairy sprite Hop as light as bird from brier And this ditty, after me, Sing and dance it trippingly.
TITÁNIA Szak szerint előbb te dalld Minden szóra zönge dalt Míg tündérid kara lejt És megáldjuk ezt a helyt. Ének	TITANIA First, rehearse your song by rote, To each word a warbling note; Hand in hand, with fairy grace, Will we sing, and bless this place. Song and Dance.
OBERON Most e házban szélt veszünk, Napköltéig itt leszünk. - A fő-ágyhoz legelébb! Hintsen áldást rá e nép Hogy a sarj, mi ott terem, Legyen boldog, végtelen. Mind a három ifju pár Hű legyen, míg földön jár; Soha tőlük származót Ne gyalázzon testi folt Anyajegy, nyúlajk, sömör, Rácsudállott szem-csömör S mi anyákat szégyenít, Magzaton ne legyen itt. - Fűharmattal szentelünk; Minden tündér jő velünk, Kiki szentel egy szobát, S megáldjuk e palotát Lakja mindig béke, csend, S legyen áldott ura bent. Most szállj; Meg se állj; Reggelig hozzám találj. Oberon, Titánia, kíséret el	OBERON Now, until the break of day, Through this house each fairy stray, To the best bride-bed will we, Which by us shall blessed be; And the issue there create Ever shall be fortunate. So shall all the couples three Ever true in loving be; And the blots of Nature's hand Shall not in their issue stand Never mole, hare-lip, nor scar, Nor mark prodigious, such as are Despised in nativity, Shall upon their children be.— With this field-dew consecrate, Every fairy take his gate; And each several chamber bless, Through this palace, with sweet peace; E'er shall it in safety rest, And the owner of it blest. Trip away Make no stay Meet me all by break of day. Exeunt OBERON, TITANIA, and Train.
PUCK Ha mi árnyak nem tetszettünk, Gondoljátok, s mentve tettünk Hogy az álom meglepett, S tükrözé e képeket. E csekély, meddő mesét, Mely csak álom, semmiség, Nézze most el úri kegy, Másszor aztán jobban megy. S amint emberséges Puck A nevem: ha megkapjuk, Hogy most kímél a fulánk, Jóvátesszük e hibánk, Máskint a nevem ne Puck Legyen inkább egy hazug. Most uraim, jó’tszakát. - Fel, tapsra hát, ki jó barát, S Robin megjavitja magát. (El)	PUCK If we shadows have offended, Think but this,—and all is mended,— That you have but slumber'd here While these visions did appear. And this weak and idle theme, No more yielding but a dream, Gentles, do not reprehend; If you pardon, we will mend. And, as I am an honest Puck, If we have unearned luck Now to 'scape the serpent's tongue, We will make amends ere long; Else the Puck a liar call So, good night unto you all. Give me your hands, if we be friends, And Robin shall restore amends. Exit.