Szerkesztővita:Terckvart/Heptatoniák
Heptatoniák
szerkesztés(Hétfokú hangsorok)
Bevezetés
szerkesztés- Minden diáknak volt lehetősége arra általános iskolai, zeneiskolai, esetleg közép- és felsőfokú tanulmányai idején, hogy megismerjen 7 hangból álló hangsorokat, szám szerint éppen hetet. Ezek: Dúr, dór, fríg, Líd, Mixolíd, eol, lokriszi.
- E hangsorok nevüket a ókori görögöktől kapták, az első neve változott csak, eredeti neve ion volt.
- A nagy kezdőbetűvel jelzettek a dúrjellegűnek nevezett azon hangsorok, melyek alaphangjaihoz viszonyítva a III. fokon nagyterc hangköz áll, a kis betűvel kezdődők pedig a molljellegűek, melyekben ezen a helyen kisterc található. A magyar népdalkincsben egyetlen kivételt, a lokriszit leszámítva mindegyikük meglelhető.
- A hangsorokat szerkezetileg ábrázoló számsorok is ennek megfelelően írhatók le. Végösszegük mindig 12 (félhang), de belső szerkezetük változó. Az alábbi táblázat ábrázolja ezt a hangrendszert - Dúr hangsort és moduszait -, melynek Bárdos Lajos adta a Heptatonia prima nevet.
- Heptatonia secunda [1]
- Egy „kodályos” hangrendszer
- Liszt Ferenc „népi” hangsorai [2]
- Kodály Zoltán műveiben feltűnő gyakran találkozunk egy olyan hétfokú hangrendszerrel, amelyikben a két félhanglépés között nem két egészhang van, mint a diatónia ti-dó és mi-fa fokpárjai között, hanem csak egy. Legegyszerűbben úgy ábrázolhatjuk és a zongorán úgy találhatjuk meg, ha c helyett ciszt veszünk, a többi fokot meghagyva módosítás nélküli törzshangnak. Végigpróbálva az így adódó skálákat, megkapjuk a rendszer hét moduszát. Ez a Heptatonia secunda. Kodály mindegyikkel bőven él. Dallamban és harmóniában is, egy-egy mű kisebb-nagyobb részletén át. Bárdos Lajos mind a hét hangsorra idéz tőle példát – cisz-d-e-f-g-a-h-cisz hangsorra transzponálva.
- Én e példákat a művek eredeti hangnemében fogom megjeleníteni, hivatkozással arra, hogy később ő is ezt teszi.
Heptatonia secunda
szerkesztésA heptatónia secunda, az itt látható szűkített (e-g-b) + bővített (b-d-fis) + szűkített (fis-a-c) tredecim akkord, (ma "13-as"-nak mondják), hangjainak sorba rendezéséből képződik. Az így létrejött hangsor a "Szűk-kvintes eol". A többi ennek módusza.
- Lássunk mindegyik hangsorra egy-egy „kodályos” példát.
Dallamos moll
szerkesztés- 1. A Dallamos moll (l-t-d-r-m-fi-szi-la) a hagyományos műzene egyik hangsora.
De ott a fi – a 6. lépcső - általában csak áthidaló a mi és szi között.
Itt az benne az egyéni, újszerű, hogy a többivel egyenrangú, szabad kezelésű, önálló skálahang. Az idézett kórusműben ez a „cisz” hang.
Nápolyi dór
szerkesztés- 2. A Nápolyi dór (l-ta-d-r-m-fi-s-l) már jóval szokatlanabb hangsor.
Nevezhetjük nagyszeksztes frígnek vagy kismásodos dórnak.
Bőkvintes líd
szerkesztés- 3. Még ritkább, még szokatlanabb skála a Bőkvintes líd (d-r-m-fi-szi l-t-d). Kodály is aránylag ritkábban él vele, de már az egyik gyermekkarban is alkalmazza.
Akusztikus skála
szerkesztés- 4. Akusztikus skála. Annál gyakoribb ez a sor (d-r-m-fi-s-l-ta-d) Kodálynak (és Bartóknak is) a zenéjében. A felhangokkal legrokonabb, ezért akusztikus skálának nevezzük. Hangulatos, szép példa az alábbi:
Pikardiai eol
szerkesztés- 5. Előbbivel együtt leggyakoribb szerzőnk zenéjében a Pikardiai eol vagy Kurucsor (l-t-di-r-m-f-s-l). Utóbbi nevét a Tyukodi-nóta dallamcsaládjának jellemző vonásairól kapta. Kodály művében az éjbe forduló estidőnek és az elfáradt bujdosónak a hangulatát fejezik ki a mélyített hangok. Itt kivételesen két példát idézek.
Szűkkvintes eol, nagymásodos lokriszi
szerkesztés- 6. Egyik legkülönösebb „kodályos” skála a Szűkkvintes eol-nak (l-t-d-r-ma-f-s-l) vagy Nagymásodos lokriszi-nak (t-di-r-m-f-s-l-t) nevezhető hangsor.
Szűkkvartos lokriszi
szerkesztés- 7. A legkülönösebb sor ebben a rendszerben a (t-d-r-ma-f-s-l-t) Szűkkvartos lokriszi-nak nevezhető sor. Kodály-példa is kevesebb van rá, mint a többire. Kifejező ereje kitűnően érvényesül, amikor az ősi rémről, a halálról énekelünk.
Heptatonia tertia
szerkesztésA heptatonia tertia az itt látható bővített (es-g-h) + szűkített (h-d-f) + bűvített (f-a-cis) tredecim ("13-as") akkord hangjainak sorbarendezéséből képződik. Igy jön létre a bőkvintes és bőszeksztes Líd. A többi e hangsor modusza. Bárdos Lajos e skáláknak nevet nem adott, ezért a legelsőnél magam tettem ezt. A hangsorokat "C"-alapra helyeztem.(szerk.)
Bárdos Lajos HEPTATONIA SECUNDA [1] c. dolgozatában a 29/191 példa utolsó akkordja bepillantást enged a harmadik lehetséges (bőmásod nélküli) hangrendszerbe. Ebben mind az öt nagymásod egymás mellett van és a két félhanglépés egymáshoz csatlakozik. Ez a Heptatonia tertia – harmadik hétfokúság.
- Tekintettel arra, hogy tudós mesterünk e rendszer alkalmazására példát nem hoz fel, ezt én is mellőzni vagyok kénytelen.
Liszt Ferenc „népi” hangsorai
szerkesztésBővített szekundos hangsorok
szerkesztés- Most vegyük kissé szemügyre Liszt Ferenc „népi” hangsorait.
- A hangsorokat annak megfelelően helyeztem el, hogy a lehető legkevesebb módosító jelre legyen szükség.
- Ma ismert népzenénk legjellemzőbb skálái nem tartoznak lényegesen a Liszt-zenéhez. Amit Liszt magyarosnak ismert és érzett, az a hangsorok területén a bővített másodnak a hagyományos nyugati molltól eltérő alkalmazása.
Bőkvartos moll
szerkesztés- 1. Legismertebb ilyen Liszt-skála a Bőkvartos moll (l-t-d-ri-m-f-szi-l), 2-1-3-1-1-3-1. Igen sokszor alkalmazza.
Indolíd
szerkesztés- 2. Bárdos Lajos írja: Indolid. Egyelőre nem tudok jobb nevet adni az emelt második lépcsőjű Fa-modusznak (f-szi-l-t-d-r-m-f, vagy d-ri-m-fi-s-l-t-d), 3-1-2-1-2-2-1. Az elnevezést a bőmásodnak a hindosztáni zenében való gyakorisága miatt javaslom. Itt is bőven akad példa.
Harmonikus dúr
szerkesztés- 3.Harmonikus dúr. (d-r-m-f-s-la-t-d) 2-2-1-2-1-3-1. Az összhangzatos moll analógiájára így nevezik azt a dúrszerű sort, melynek 6. és 7. foka között bővített másod van.
Kalindra
szerkesztés- 4. Zenei közéletünk sajnálatos módon nemigen szokta megfogalmazni, hogy a közismert cigányskála MI-végű modusza külön hangsor (m-f-szi-l-t-d-ri-m) 1-3-1-2-1-3-1. Az eddig (Bárdos elemzése idejéig) közzétett magyar népdalanyagban talán csak egy dallam akad, amelyik (bár alul re-vel is megtoldva) ebben a skálában mozog. Annál otthonosabb ez a két bőmásodos sor a hindosztáni zenében. Neve ott Kalindra. Miért ne hívjuk mi is ezt a szép skálát ezen a szép néven?
- Kivételesen itt a Beteg asszony kezdetű népdal Bartók által készített Népdalfeldolgozását idézem.
Bőmásodos dúr
szerkesztés- 5. Liszt zenéjében alkalmi mozzanatnak látszik, de az eddigiekkel való rokonsága miatt ne hagyjuk említés nélkül a dúr-sorba belevitt „magyar” ri hangot sem. Ez tehát a Bőmásodos dúr (d-ri-m-f-s-l-t-d) 3-1-1-2-2-2-1.
Cigánysor - Fríges ungár
szerkesztés- 6. Emeljük föl a Mi-sor 4. és 7. hangját, megkapjuk a Cigányos fríg (m-f-s-li-t-d ri-m) vagy Fríges ungár (l-ta-d-ri-m-f-szi-l) hangsort. 1-2-3-1-1-3-1. E skálának két piknikus, „szorongásos” trichordja is van, egyik centruma a la, másiké a mi. Más példákon kívül idézzük a Csárdás macabre csontos dübörgését.
Bőkvartos eol
szerkesztés- 7. Vezetőhang nélkül is használ Liszt olyan moll jellegű sort, amelyben a magas 4. lépcső adja meg a magyaros jelleget. Ez a sor a Bőkvartos eol
- (l-t-d-ri-m-f-s-l) 2-1-3-1-1-2-2. Magyar költőről magyar hangsorral énekel.
Bőkvartos dór
szerkesztés- 8. Népdalaink közül világszerte ismert lett Kodály Kállai kettősének szívet melengető fődallama, a Felülről fúj az őszi szél. Skálája a tiszta Bőkvartos dór (l-t-d-ri-m-fi-s-l) 2-1-3-1-2-1-2. Liszt a magyar csárdást stilizálja ezzel a hangsorral.
Melodikus ungár - Cigánymoll
szerkesztés- 9. Ha a bőkvartos moll 6. fokát felemeljük, jön létre a Melodikus ungár vagy Cigánymoll – (l-t-d-ri-m-fi-szi-l) 2-1-3-1-2-2-1. A bőkvarton kívül nagyszekszt és nagyszeptim jellemzi a XIX. Rapszódia több helyét.
Harmonikus fríg - Nápolyi moll
szerkesztés- 10.Az összhangzatos moll analógiájára talán Harmonikus fríg-nek (m-f-s-l-t-d-ri-m) nevezhetnők azt a Mi-alapú sort, amelyben a re szubtonika helyett a ri nagyszeptim szól. Olykor nápolyi moll (l-ta-d-r-m-f-szi-l) jellege is lehet ennek a hangsornak. 1-2-2-2-1-3-1.
Nagyterces fríg
szerkesztés- 11.A Nagyterces fríg (m-f-szi-l-t-d-r-m) 1-3-1-2-1-2-2 - az összhangzatos moll ötödik moduszának is tekinthető – szi-vel ékesítve. Nevezetes ez a hangnem népdalpéldáink szépségében és számosságában is. Hogy csak a Kodály-feldolgozta dallamokat említsük: Ki s ki népei; Meghalok; A citrusfa; Vasárnap bort inni. De jelentős ez a sor Liszt zenéjében is. Futó mozzanatok mellett akárhányszor a tételvég súlya, konklúzió-jellege emeli magas rangra ezt a hangsort. A szonáta végén a kopogó orgonapont fölött csupa e skálabeli hangzat szól, és a végszó is a magyar szívé.
Harmonizálás
szerkesztés- Kodály műveivel kezdtem írásomat, függelékként visszatérek hozzá. Itt nem hangsorokról lesz szó, hanem egyetlen dallam harmonizálásáról. A Sírfelirat c. zongoradarabban ugyanazon dallam harmonizálásai során, az érzelmek fokozódásának érzékeltetésére mindig tömörebb mixturákat (kevert hangzat) helyez a dallam alá. A mű vége felé, a kényszerű belenyugvás kifejezésére visszatér az elsőhöz.
A hangsorok száma
szerkesztésMost pedig vessünk számot arról, hány hangsorról volt szó rövid írásomban.
A./1./ | Heptatonia prima | 7 | ||
2./ | Heptatonia secunda | 7 | ||
3./ | Heptatonia tertia | 7 | ||
Összesen | 21 | |||
B./1./ | Heptatonia 1 bővített szekunddal | 140 | Egy oktáv 12 félhang. Egy bővített másod 3 félhang. A maradék 9 félhangot a maradék 6 fokra - 3 egész és 3 félhangra - lehet felosztani. 6 fokból 20 változat adódik: (e=egész, f=fél) e-e-e, f-f-f; - e-e-f, f-f-e; e-f-f, f-e-e; - stb. A bővített másodot mind a 20 változatban 7 helyre lehet beiktatni. Ez összesen 20 x 7 = 140 lehetőséget ad. | |
2./ | Heptatonia 2 bővített szekunddal | 105 | Két bővített szekundot a következő fokokra lehet elhelyezni: 1-2; 1-3; 1-4; 1-5; 1-6, 1-7. 2-3; 2-4; 2-5; 2-6; 2-7. 3-4; 3-5; 3-6; 3-7. 4-5; 4-6; 4-7. 5-6; 5-7. 5-7. E 21 lehetőség mindegyike 5-féle sorrendbe helyezhető, ez 105. | |
Mindösszesen | 266 | |||
Levonva | 5 | Ez azonban csak matematikailag vehető figyelembe, mert olyan hangsorral még nem találkoztunk, amelyben egymás mellett 2 bővített szekund lenne. Ezért, a következő öt lehetőséget levonhatjuk: 1-2; 2-3; 3-4; 4-5; 5-6. | ||
Végeredmény | 261 |
Befejezés
szerkesztés- Befejezésül olvassuk el Bárdos Lajos Heptatonia secunda [1] című elemző dolgozatának zárszavát! Előbb azonban engedtessék meg, hogy néhány mondat erejéig magam is írjak ilyesmit.
- Jelen írásom alapjául szolgáló Bárdos-elemzések az 1960-as években születtek. Akkor írta mesterünk: a tárgyalt hangrendszer és moduszai, harmóniái eddig igen mostoha sorsban részesültek. Azóta eltelt több mint 40 év. Mi a helyzet e tekintetben most? Nem emlékszem rá, hogy hallottam vagy olvastam volna e tárgyat érintő ismertetést, írást. Ez nem jelentheti azt, hogy senki nem foglalkozott vele, mégis azt gondolom, hogy e téren nem sok minden történt. Mielőtt ehhez az emlékeztető rövid és az eredetinél jóval csekélyebb íráshoz hozzákezdtem, igyekeztem – lehetőségeim is csekélyek – keresni a tárgyhoz tartozó írásokat, de nem találtam. Az Interneten sem. Ezért szántam rá magam a Bárdos-elemzés alaposan lerövidített formájának leírására. Reményem, ha valamilyen módon sikerül közzétenni, felkeltem az iránta való érdeklődést. Senki nem látja kárát, ha ezekről is tud.
- (És most Bárdos)
- Megbeszéléseink során két kérdés merülhetett föl az olvasóban:
- 1. Nem túlozta-e el ez az írás a közölt, többnyire valóban kisebb részletek jelentőségét, amikor hangrendszertani vizsgálódások körébe vonta azokat? Nos! Bach tengernyi zenéjében alig pár tucatszor fordulnak elő a bővített szeksztes szubdominánsok. Jogunk van-e ezért stílusának ismertetésében ezeket elhallgatni? Kodály zenéjében, nyugodtan állíthatjuk, százszor jelentősebbek a tárgyalt hangnemek, dallamok és hangzatok. (Elég fájdalmas volt a példák további sokaságáról lemondani.) – Továbbá: több ízben hangsúlyoztuk, hogy „annyi más: pentatónia, diatónia, kromatika, egészhangú skála stb. mellett ennek a második hétfokúságnak a színei is hozzátartoznak Kodály zenei nyelvezetéhez.” A példák eléggé igazolhatták, hogy valóban „kodályos” dallamokról és harmóniákról esett szó. Különben is: pentatóniáról, stb. általában minden muzsikus tud és eleget olvashat. De valljuk be: a tárgyalt hangrendszer és moduszai harmóniái eddig igen mostoha sorsban részesültek. Mind az iskolai oktatásban, mind a zenei szakirodalomban, mind a zenész-köztudatban.
- 2. Tudatosan alkalmazta-e a szerző ezt a hangrendszert, hét moduszával, mindegyiknek sokféle hangnemiségével?
- Nem hisszük. A nagy alkotónak megadatik, hogy „úgy jönnek” a gondolatai, számítgatás nélkül is. Bár bizonyos, hogy az ihletet a legtöbb alkotó munkájában kiegészíti a tudatosság is. De amiért oly keveset, vagy – főként régi szerzőknél – éppen semmit sem tudhatunk meg az alkotás titkaiból, mondjunk le a művek tanulmányozásáról? Kényelmes volna, de meddő. Szívesebben követjük a pherekrateszi sor intelmét:
„Egyre tanulni ne fáradj!”