Vita:Állatok/Légyalkatúak/Igazi legyek

w:Jean de La Fontaine


A KOCSI ÉS A LÉGY


Úgy izzik a nap, hogy szikrát csihol,
egy kocsit von a homokos, hanyatló
lejtőn, föl a magasba hat ló,
agg, nő és pap kiszáll a kocsiból,
mert kereke nyikorgott, megfeneklett.

Majd jő egy légy és mint Isten remeklett
csodája zümmög a lovak körül,
csípi is őket s végtelen örül,
hogy megindítja a kocsit,
a kocsis orrán meg a rúdon szálldos itt.

S hogy nekidöccen ezalatt
a vén szekér s halad halad
úgy véli, övé a dicsőség,
sürög-forog és azt hiszi,
hogy szárnysegéd, bármily pici,
és győzni hajtja most a hősét.

Sőt bánata határtalan,
hogy senki sem segít, ki a batárba van,
csak ő buzgólkodik, repes.
Közben imádkozott a szerzetes,
épp mostan! És egy nő dalolt,
pedig őnéki is más dolga volt!
A légy ellenben csak legyeskedett,
még zúgni is kegyeskedett.

Végül a kocsi fenn gurult a sík mezőn.
"Fújjuk ki most magunk", szólt a légy szenvedőn,
"biz fáradtam, míg fölért a fogat,
fizessetek ki hát, tisztelt lovak."

Sok ember így sürög-forog szünetlen,
kéretlenül mindenbe belecseppen,
csak hátramozdít, míg a buzgót adja,

s a többieket dolgozni se hagyja.

Kosztolányi Dezső. [[w:. |. ]]

* * *

Megbeszélés indítása a(z) Állatok/Légyalkatúak/Igazi legyek lapról

Megbeszélés indítása
Visszatérés a(z) „Állatok/Légyalkatúak/Igazi legyek” laphoz.